Playoff-percek: A Lakers fojtogatta a Miami támadásait

 

Ilyen döntőt vártunk

Ez a negyedik mérkőzés nézett ki úgy, ahogy nagyjából várhattuk a finálé alakulását az első meccs előtt. Szoros küzdelem, mindkét csapat taktikusan és pontosan védekezik, a Heat próbálja kiszorítani a Lakerst a festékből és triplákra késztetni, míg a Lakers kőkeményen dolgozik a periméteren és elszívja a levegőt a Miami bizonytalanabb, vagy rutintalanabb játékosai elől. Anthony Davis nem őrül meg, a Lakers magas szerkezete nem igazán működik, a Miaminál Jimmy Butler nagyon hasznosan játszik, a szoros meccs végén pedig ezúttal a rutinosabb, higgadtabb Los Angeles örülhet - Goran Dragic hiánya azért érződött a Heat playmakingjén, nagyon kellett volna még az irányító játéka, de már nélküle is partiban voltak a floridaiak.

Ha ez lett volna a sorozat első meccse, azt mondhatnánk, hogy rendben volt, ezt vártuk, mehetünk tovább - a baj az, hogy már 3-1-nél járunk. Az első meccs sérülései olyan gyomrost adtak a Heatnek, hogy arra ráment az a találkozó, majd a felocsódásra ellőtték a másodikat, a harmadikba a Lakers aludt bele kicsit, így jutottunk el idáig - csakhogy most már annyira a Los Angeles kezében van a helyzet, hogy (főleg Dragic nélkül) csodaszámba menne a Miami esetleges fordítása.

Butler megkapta a nyakába a James-Davis párost, a Lakers picit fojtogatta a Miami támadásait

Az előző összecsapást történelmi számokkal és teljesítménnyel zárta a Heat vezére, kihasználta a Lakers gyengeségeit, a negyedik mérkőzésen viszont a Los Angeles két sztárja vette kezelésbe. Szó szerint: Butler 17 dobásából 15 alkalommal James vagy Davis védekezett ellene, ráadásul inkább Davis, aki 11-szer került vele szembe. Butlert különösen a második félidőben lassították le, utolsó 12 mezőnykísérletéből csak három volt sikeres, ebből Davis ellen 1/7-es mezőnymutatót hozott össze. Ez a védekezési szisztéma eléggé váratlan helyzetet teremtett a Heat játékosa számára, hiszen az első három meccsen összesen négy alkalommal védekezett a dobása ellen a Lakers magasembere. James egyébként ellentétes utat járt be, ő az első negyedben volt borzalmas, megint eladott öt labdát, a második félidőben viszont 20 pontot termelt, fokozatosan érzett rá, mit is kellene játszania a Heat ellen. 

Ezen kívül is jól működött a Lakers védekezése: a második-harmadik meccsen 100 támadásra vetítve 123.9 pontot engedtek a Heatnek, a negyediken 98.6-ot, ami döbbenetes különbség. Mindössze négy gyorsindításos pontot engedett Vogel csapata, felállt védelem ellen pedig nagyon rámentek a passzok és handoffok megakadályozására, kijjebb tolására, a Heat alapjátékainak limitálására: Vogel gyorsan elfelejtette Dwight Howardot és a második negyedtől gyakorlatilag végig alacsonyabb szerkezetben játszottak. Ebben nyilván van kockázat, hiszen a festékre sokszor már nem jutott besegítő védő és jött is néhány nagyon könnyű kosár Herróék oldalán, de ezek ma Howarddal is ugyanúgy jöttek. Összességében az alacsonyabb Lakers rendszerszinten lassította a labdajáratást, ami nélkül a csapatjáték fokozatosan esett össze – elég csak Butler második félidei elszürkülésére gondolni, vagy ahogy a negyedik negyedben a Lakers ritmust váltott és megnyerte a végjátékot, mivel nem érkezett érdemi válasz.

Most nagyon kellett volna Goran Dragic, aki a Boston ellen meccsenként átlagban 24 (!) alkalommal futtatott elzárás-leválásos játékot és borzasztóan nagyot profitált is ebből a Heat, nélküle viszont egyedül Butler tudott szervezni. Adebayo kiváló gólpasszai elmaradtak, a többi kezdőjátékos nem erről ismert, a cseresorból pedig kerek nulla assziszt érkezett – Olynyket teljesen kikapcsolták, Iguodala egy triplán és egy labdalopáson kívül semmi érdemlegeset nem tett hozzá, Kendrick Nunnra pedig nagyon-nagyon figyeltek, hogy ne tudjon felpörögni, 11 kísérletből két kosarat tudott szerezni, két félüres hármast. 

Kentavious Caldwell-Pope Kobe Bryant "nyomdokain"

Nincs kiemelkedő döntője KCP-nek, legalábbis tripladobás szempontjából, hiszen az első három meccsen egy 5/20-at sikerült kiszenvednie, ma viszont nagyon összekapta magát, 3/8-at vágott be, ráadásul most jókor lépett be a festékbe is, már az elejétől szép gólpasszokat is osztogatott, a végjátékban pedig kritikus pillanatokban szerzett pontokat. Nála és Danny Greennél is fontos, hogy legalább 1-2 hármast képesek legyenek minden meccsen bedobni, és ezt KCP eddig hozza. Csak a Portland elleni nyitómeccsen, illetve a Denver elleni záró összecsapáson nem tudott hármast dobni, összességében már 40-nél jár – ennél többet egy playoffban csak Kobe Bryant tudott dobni Lakers-mezben, még 2010-ben. Nyilván más idők voltak és manapság már a nehéztüzérek egy sima párharc alatt szórnak be ennyit, de itt a konzisztencia a lényeg, mert így van helye Jamesnek és Davisnek alkotni. 

Danny Green is összeszedte magát csípősérülését követően, az előző két meccs 1/12-es triplázását most picit feledtette egy 2/6-tal, és ugyanaz áll rá is, mint KCP-re: ő is csak két meccsen nem tudott hármast dobni ebben a playoffban. Csak ismételni tudjuk magunkat: amikor a Los Angelesben bedob 1-2 triplát KCP, Green, Kuzma, Morris, Caruso, Rondo (csak utóbbi nem talált be ma), az azt jelenti, hogy működik a Lakers rendszere, onnantól kezdve pedig szinte lehetetlen megállítani a James-Davis párost a végjátékokban. 

Ami egyébként feltűnő volt a kiegészítőknél, hogy a mérkőzés elején Green, KCP és Kuzma is rendre a sarkokból volt eredményes – előbb a bal sarokból, később a jobb sarokból. Láthatóan erre nagyon készültek a Lakersnél, hogy mindenkinek a komfortzónájában igyekezzenek helyzeteket kialakítani, és meg is tudták csinálni. Ami szintén feltűnő volt, hogy a Lakers-kiegészítők rendszeresen beütötték a labdát a rájuk rontó védők mellé, támadták a gyűrűt, és nem csak az öt gólpasszos Rajon Rondóról beszélünk: KCP, Caruso és Morris is szerzett pontokat, adott asszisztokat betörésekből, a kritikus végjátékban is bátran nyúlt ehhez a fegyverhez KCP és Rondo. Ezzel azért jelentős terhet vettek le James és Rondo válláról, nem nekik kellett ezt folyamatosan intézniük. 

Mit tehet a Miami?

A Heaten van a reagálás sora, illetve nekik kell valami újat kitalálni, különben a párharc véget érhet szombat hajnalban. Az biztos, hogy Butlernek segítség kell, mert Davis nagyon könnyedén tudott ráváltani és ez a matchup nagyon nem nézett ki jól a Miami szempontjából. Elzárásokkal, váltásokkal le kell szedni róla Davist, és/vagy a többieknek kell fellépniük jobban szervezőként – gárda gólpasszainak felét Butler szállította, és nem az ő 9 gólpassza sok, hanem a többiek 9 gólpassza a kevés. Támadásban emellett sokkal több mozgásra lesz szükség a társaktól – az előző összecsapáson látott befutásokból most is több kosarat szereztek, de ezt alapvetően kontrollálni tudta a Lakers. 

Duncan Robinsont ki kell emelni, az előző meccsen védekezésben már rendben volt, most pedig már támadásban is villant, rá mindenképp érdemes lenne többet játszani, mert úgy tűnik, elkapta fonalat: ma már vert 3/6 triplát, megint jól variálta a kinti dobásokat a betörésekkel, 6/6 büntetővel zárt, ráadásul hátulra is maradt ereje, megint volt labdalopása, blokkja, nem nagyon kellett bújtatni. Tyler Herrótól kellene ugyanígy nagyobb akarat hátul: a 8/18-as mezőnymutató és a hat védőpattanó remek, ugyanakkor egy-egyben többször sem védekezett, csak próbálta eldobálni magát, hátha kiharcol pár támadófaultot, sikertelenül. 37 perc alatt nulla faulttal és -13-as plusz-mínusz mutatóval zárt, Robinsonhoz hasonlóan neki is bele kell tennie az átlagosnál gyengébb fizikumát, bármennyire is fájdalmasan fogja ez érinteni - a minőségi floppoláshoz komoly respekt kell a játékvezetőknél, ami még nincs meg Herrónál, vagy kell egy szakmai minimum, már ami az érintkezés nagyságát illeti...

A kispadról nem nagyon lehet mit írni, egyszerűen gyenge napot fogtak ki, de nem csak rajtuk múlt a mai: a Heat 3/14-gyel zárt a triplavonal mögül, amikor üres helyzetekben állhattak bele a dobásokba, ez olyan luxus, ami sehol nem fér bele. 

Tyler Herro felemás döntőt hoz, de ne feledkezzünk meg a koráról

Főleg a Boston elleni széria (ahol volt egy döbbenetes, 37 pontos, konkrétan meccsnyerő teljesítménye és egyébként is szűk 20 pontot átlagolt 6 lepattanóval, 5 gólpasszal, 51%-os mezőnymutatóval) után a legtöbb néző már úgy tekint Tyler Herróra, mint a Miami egyik vezérére, akitől igenis meccsdöntő produkciókat kell elvárni - csak éppen azt felejtik el, hogy egyáltalán nem ez a normális. Herro a Boston ellen nagyon élt, de azért eddig nem volt rá jellemző az, hogy konkrét playmakerként használják, hiszen a labdavezetése ettől messze áll, a buborékig szinte szó sem volt arról, hogy ő playoff-szinten is használható erre - most pedig Goran Dragic kiesésével rögtön kezdőként, a csapat második számú ball-handlereként kell helytállnia.

Herro továbbra is egy újonc, akit egy éve nagyjából egy padról érkező shooterként húzott ki a Miami, ehhez képest most azt várjuk tőle, hogy egy nagydöntőben legyen vezér, kontrollálja a játékot és folyamatosan jó döntéseket hozzon James, Davis, Rondo, KCP, Green, Morris szorításában úgy, hogy a társak közül jelenleg egyedül Jimmy Butler tud még védelmet bontani? Nem dob jól (40% alatt), sokszor vállal rossz dobásokat, de azért csak összeátlagolt eddig 17 pontot, ma hajnalban pedig a gyengébb kezdés után 20 fölé jutott az eddigi leghatékonyabb dobóteljesítményével. A negyedik negyedben előlépett, nehéz dobásokat is bevert, bátran vállalkozott - pedig továbbra is egy 20 éves kölyökről van szó, aki élete első PO-runját csinálja egy felülteljesítő csapatban, kényszerből új szerepkörbe ugorva. Más csapatoknál évekig érv a bukásra az, hogy valaki még fiatal - Herrónak is adjunk még időt ahhoz, hogy All-Star legyen, mert az idei rájátszása alapján ez azért erősen benne van...

Egyébként új NBA-rekordot állított fel, soha egyetlen újonc sem dobott még be ennyi triplát az első rájátszásában, a hetvenes évek óta pedig csak Jayson Tatum tudott elsőévesként ennyi pontot szerezni az első PO-jában. Nem kis dolgok...