Playoff-percek: Andrew Wiggins nagyot ment

Andrew Wiggins felnőtt a feladathoz

A Mavericks a meccs elején azzal a taktikával állt elő védekezésben, hogy Klay Thompsont nem engedték labdához jutni, így egy félidő alatt 0/4 dobásnál járt, és ezek az elhibázott kísérletei is mind erőltetett dobások voltak. Ezzel párhuzamosan Stephen Currynek is nagy figyelmet szenteltek, ő sem véletlenül kezdte 1/7-tel a meccset, viszont azzal, hogy ennyire a Splash Brothers lassítására koncentráltak, megnyílt az út a többiek előtt. Kevon Looney (4/4), Jordan Poole (4/6), Otto Porter Jr. (2/3) és Draymond Green (2/3) is nagyon hatékony első félidőt hozott le, míg Andrew Wiggins 15 pontot pakolt fel a táblára a nagyszünetig 6/9 jó dobásból, elő tudott lépni első opcióvá az első félidőben. Az ő extrája miatt járt annak ellenére is előrébb a Warriors, hogy egy ideig Curry és Thompson is csak szenvedett, és miatta is kellett a Mavericksnek jobban megosztania a figyelmét védekezésben. Curry már a második negyed végén kihasználta, hogy megnőtt a tere, 3/3 jó dobással fejezte be az első félidőt, majd a fordulás után Thompsonnak is lettek könnyű helyzetei, és ismét megmutatta, hogy neki elég egy-két kosár is ahhoz, hogy elkapja a fonalat – mind a 15 pontját a második félidőben szerezte, és ekkor 7/9-cel dobott mezőnyből.

Noha összességében ez egy kiváló csapatmunka volt a Warriors részéről, egyértelműen Wiggins tette le a siker alapjait, és nem csupán támadásban, hanem védekezésben is. Sokszor már az ellenfél térfelén felvette Luka Doncicot, akár már az alapvonalnál is, és megállás nélkül zavarta őt a hosszú karjaival, nem véletlenül zárt ennyire rossz estét a szlovén. A védőoldalon természetesen Greent is érdemes kiemelni, akivel szemben 4/15-tel dobtak a Mavericks játékosai, közte 0/9-cel a triplavonalon túlról.

 

Rossz felfogással kezdett a Mavericks

Annak ellenére, hogy egyáltalán nem estek a távoli dobásai, a Mavericks valami elképesztő módon beleszeretett a tripláiba az első negyed során, 3/19-cel céloztak kintről a nyitó 12 perc során, és a rájátszások történetében egyszer fordult csak elő, hogy egy csapat egyetlen negyed alatt ennél is több triplába álljon bele, tavaly a Jazz jutott 20-ig. Voltak ugyan jó vállalások is ezek között, amik más estéken akár be is eshettek volna, és a Warriors védekezése is szerepet játszott abban, hogy kintről próbálkoztak, de a meccs elején borzasztóan egysíkúvá vált a támadójátékuk, és azzal Jason Kidd is túlságosan sokat várt, hogy ezen változtassanak, amit az is indokolt volna, hogy azért így is elég sok nehéz hármast engedtek el, nagyon jól értek ki a Warriors védői, Green és Thompson is blokkolni tudott egy-egy triplát.

Ebben a rájátszásban a triplázás a Mavericks egyik legfőbb fegyvere, és nem is kell feltétlenül túlreagálni ezt a dobóformát, ugyanakkor kisebb módosításokat nem ártana végrehajtaniuk, meg kellene találniuk a módját annak, hogy miként tudnák jobban támadni a gyűrűt, különben túlságosan is kiszámíthatóak lesznek.

 

Amikor a kettő nagyobb a háromnál

A Warriors triplái sem estek megfelelő arányban, azokból is csak 10/29 ért célba, cserébe 36/53 kétpontosuk beesett, ami egy tekintélyes 67,9%-ot eredményezett. Emellett 44-32-re nyertek a festékből, 18-7-re a gyorsindításokból, sokkal több könnyű helyzetet tudtak teremteni egy idő után, és kihasználták azt a rendkívüli bölcsességet, hogy a bedobott kétpontos többet ér a kihagyott hárompontosnál. Ez egy olyan fegyver, amire a továbbiakban is támaszkodhatnak akár, mert a Mavericksnek szembe kell néznie azzal a dilemmával, hogy a triplavonalon belülről vagy kívülről akarják őket jobban lassítani, és ha az előbbi felé terelnék a hangsúlyt, akkor több tere lehet a Curry-Thompson-Poole triónak távolról. Persze az lenne az ideális, ha egyszerre tudnák megoldani a kinti és a benti védekezésüket is, ahogyan tették azt a Jazz elleni párharcuk legtöbb meccsén, illetve a Suns ellen a harmadik összecsapástól kezdve, és az első két kör alapján erre valóban képesek lehetnek, de a Warriors triója ellen néha az sem elég, ha közel tökéletesen védekezik egy csapat, akkor is képesek elkapni a fonalat.

 

Doncicnak egyik oldalon sem ment

Luka Doncic gyenge meccset játszott, mindössze 6/18 dobása ért célba, a 4 gólpasszára is jutott 7 eladott labda, és vele a pályán -30-ban zárt a Mavericks. Ennél kevesebb mezőnykísérlettel csak háromszor, míg ennél kevesebb kosárral csak egyszer zárt a rájátszásbeli pályafutása során, 4 gólpassznál kevesebbet is csak egyszer osztott ki, ahogyan a 7 eladott labdánál többet is csak egyszer jegyzett – 24. rájátszásbeli meccsén először fordult vele elő, hogy több labdát adott el, mint ahány kosarat szerzett. A -30-as +/- mutató a legrosszabb, amit valaha összehozott a rájátszásban, de az alapszakaszban is csak kétszer zárt ennél nagyobb mínuszban vele a pályán a Mavericks, egyszer -32-ben, egyszer -31-ben.

A nagyobb problémát ugyanakkor így sem a támadójátéka jelentette, teremtett így is helyzeteket a társainak, csak kevés kosár született azokból, védekezésben ugyanakkor 10/17-tel dobtak róla a Warriors játékosai 24 pontot, agresszívan keresték a párharcokat vele szemben, és ezt siker is koronázta a részükről.

 

Brunsontól is több kell

Lehetett volna szorosabb is ez a meccs, ha Luka Doncic jobban játszik és nagyobb arányban hullanak be a Mavericks triplái, de Jalen Brunsontól ettől függetlenül többre lesz szükség a folytatásban, nem elég tőle a 16 dobásból elért 14 pont. A 0/5-ös triplamutatója olyan, hogy az benne van egy-egy meccsben, eddig sem a kinti dobása volt a legnagyobb erénye ebben a rájátszásban, hanem az, ahogyan félelmet nem ismerve elindult befelé és agresszívan támadott, de ennek ezúttal alig volt látszatja. Nem kell azért rögtön leírni őt, a Suns elleni első két meccsén is összesen 22 pontot ért el 9/28 dobásból, majd az utolsó öt meccsén már 21,8 pontot átlagolt 48,9%-os mezőnymutatóval, és a Warriors ellen is erre lesz tőle szükség a folytatásban.

 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is.