Playoff-percek: Durant nincs ott fejben, a Clippers igen

Kevin Durant nincs ott fejben

Az első mérkőzésen is teljesen feleslegesen ment bele a Patrick Beverley-vel való csatába a Warriors kétszeres döntő-MVP-je és végül ki is állíttatta magát egy tükörsimán megnyert meccsen azok után, hogy maga a játéka egyébként az ő szintjén elmaradt a várakozásoktól. A második találkozó előtt elnézést kért és azt mondta, hogy vigyázni fog a szájára, mert szükségük van arra, hogy a pályán legyen, de ezúttal sem tudott végig ott maradni: clutch helyzetben egymás után két támadófaultot követett el és az utolsó bő egy percre kipontozódott. Nélküle az utolsó játékoknál elvesztette a meccset a GSW, ráadásul Durant az öt mezőnykosarára jutó kilenc eladott labdájával abban is vastagon benne volt, hogy a bajnok elszórakozta a 31 pontos előnyét és történelmi égést mutatott be hazai pályán.

A szezon során több jelenet, több nyilatkozat, több pletyka is abba az irányba mutatott, hogy Durant utolsó idényét tölti a csapatnál és a nyáron elhagyja a dinasztiát, de ha így folytatja és nem szedi össze magát fejben, akkor nem lesz szép a búcsú...

Három adat, hogy mennyire nagy tettet hajtott végre a Clippers

Arról már esett szó, hogy a 31 pontos hátrányból történt fordítás NBA-rekord, de érdemes megnézni, hogy eddig kik tartották. 1989. május 14-án a 3-0-s előnyben lévő Los Angeles Lakers látogatott a Seattle SuperSonicshoz, és a hazaiak nagyon el akarták kerülni a söprést – a meccs egy pontján 29 ponttal is vezettek. Győzniük viszont nem sikerült, a címvédő, később döntőbe jutó Lakers fordított – a vendégek a klasszikus felállásban (Magic Johnson, Byron Scott, James Worthy, AC Green, Kareem Abdul-Jabbar, a cseresorból: Michael Cooper, Mychal Thompson, Orlando Woolridge, Tony Campbell) alkottak, őket ragyogta túl ma a Clippers.

Már az első meccs után szó esett róla, hogy a Lou Williams-Montrezl Harrell duó a kispadról beszállva jutott el legalább 25 pontig, ami az NBA történetében (hivatalosan 1970-71 óta, mióta rögzítik a kezdőket) az első eset. Nos, a második meccsen megérkezett a második is, hiszen Harrell 25, Williams 36 pontot termelt – Williams még egy személyes kis csúcsot is elkönyvelhet, hiszen a harmadik negyedben 17 pontot szórt, ami Chris Paul 2014-es franchise-rekord beállítása. 

A GSW-LAC győztes kosara nyomot hagyhat az FA-kben

Nem Kevin Durantre gondolunk, róla is esik szó a cikkben, hanem arra, hogy a szezon második felére kiváló alapjátékot összerakó Clippers fordító hárompontosát két abszolút, még csak nem is Top10-ben húzott újonc hozta össze: a 11. helyen elvitt kanadai Shai Gilgeous-Alexander betörés-kiosztásából a Philly által a 26. helyen kiválasztott, majd a Harris-cserében LA-be kerülő Landry Shamet vágta be a triplát. Ebben az egy játékban benne volt az a döbbenetes szemléletváltozás, amin az elmúlt egy évben keresztülment a LAC – az már csak külön érdekesség, hogy ezt a változást is az a Jerry West vezényli le a háttérből, aki anno ugyanezt megcsinálta a Warriorsnál is…

A Warriors centerei így is hozzátették a magukét

Bár DeMarcus Cousins kidőlt, a Looney - Bogut páros munkájára így sem lehet panasz - persze mondhatnánk, hogy sokra ment vele a Golden State... Looney 19 perc alatt ugyanennyi pontot szórt, ami új karriercsúcs számára, az ausztrál pedig 17 perc alatt 9 pattant kapott le, volt egy szakasz, amikor egymás után több támadót is visszaszerzett - nem rajtuk múlt a vereség.  

A Clippers azonnal megtalálta Durant (és a Cousins nélküli GSW) kriptonitját?

Habár az első mérkőzés után Patrick Beverleyvel történő konfrontációjáról szólt a történet, a második meccsen látottak alapján nem csak a védekezésben és trash talkban is erős PatBev lehet a megoldás Durantre, hanem Montrezl Harrell is. Lehet, hogy Doc Rivers sem gondolt (még) erre rendszerszinten, amíg a Warriors Cousins sérülése miatt kényszerűségből el nem kezdett még jobban small-ballozni, és nem futott össze párszor ez a páros. A small-ballban Harrell kvalitásai még jobban kidomborodtak, támadásban konkrétan fogalma nem volt a Warriorsnak, hogy kivel és hogyan állítsa meg, védekezésben pedig éppen elég jó ahhoz, hogy small-ball ötösként egy-egyben lábon lekövesse az alacsony szerkezetben esetleg neki jutó Durantet, fizikai erejének, ütemérzékének köszönhetően pedig kiválóan védi a festéket is. Bogut lassúnak, Looney egyszerűen kevésnek tűnt ellene, nem lennénk meglepve, ha Steve Kerrék a következő meccsen megpróbálnák megkeresni és megtámadni a gyengeségeit, mert ha hagyják, hogy a Clippers 30-35 percen keresztül kihasználja az erősségeit, akkor könnyen hátrányba kerülhetnek a párharc harmadik meccsén. 

Megnyugodhatnak a Phillynél?

Röviden: nem. Bővebben: kicsit talán, de túlságosan nem. Az első meccs borzalma után most a legszükségesebb változtatások megtörténtek, de nem taktikai, hanem mentális szemszögből, kezdve rögtön Ben Simmonsszal, aki sokkal-sokkal agresszívebben játszott, támadta a gyűrűt és amikor a festékben kapott labdát, akkor is folyamatosan betolta a védőjét és próbált kosarat szerezni. A leindításokat is remekül vezényelte le, ami az első meccsen nagy gondjuk volt támadásban, hogy stagnált a játék, azt most az irányító felfogásváltása kijavította, újra tudtak robogni. Mellette Joel Embiid is másképp állt hozzá, ezúttal is jó pár üres triplát felajánlott neki a Nets, de most ellenállt a kísértésnek és inkább leütötte a labdát, bement a gyűrűig és ott dobott kosarat, vagy harcolt ki faultot - így jobban kinyílt a terület azoknak, akiket valóban a kinti dobásuk miatt tartanak, ráadásul ők sokkal jobb ritmusban is kapták meg a labdákat, mint legutóbb.

Hogy a feltett kérdésre miért mégis inkább "nem" a válasz? Mert a jó játék ellenére egyetlen ponttal tudtak vezetni a nagyszünetben, mert a védekezésük továbbra sem topcsapat-szintű, mert Embiid továbbra sem egészséges és mert úgy hozták a kötelező meccset és kerülték el azt, hogy a szakadék szélére kerüljenek, hogy az ellenfélnél a matchupokat tekintve két kulcsfontosságú játékos hiányzott. Ráadásul most idegenben kell kettőből legalább egyet nyerni, hogy visszavehessék a széria irányítását és ha nem is gyorsan, de tovább tudjanak jutni, márpedig vendégként kategóriákkal gyengébbek voltak az alapszakaszban, mint otthon.

Nem kell pánikolni a Netsnél

Az első meccsen tökéletesen működött Kenny Atkinson terve, el is vették a pályaelőnyt, abba viszont belesérült a small-ballban kulcsfontosságú Jared Dudley és a lepattanózásban, illetve az Embiid elleni védekezésben nélkülözhetetlen Ed Davis - előbbi nem, utóbbi pedig alig hat percet játszott most. Atkinson nélkülük megpróbálkozott egy jól kinéző zónával, ám ezt most Simmons agresszivitásával és Marjanovics középtávoli tempóival megverte a Philly, de ezzel együtt is visszajöttek a vendégek a nagyszünetre, ezúttal is volt tartásuk. A fordulás után azonban nagyon bekezdett a Sixers, a Netsnél pedig elfogyott a türelem és talán az is benne volt a fejekben, hogy "jó, mi már nyertünk egyet, ha ti ennyire akarjátok, ennyire jól dobtok, akkor vigyétek" - Russellék elkezdték hajigálni az előkészítetlen triplákat, siettették a játékokat, a hosszú lepattanókból pedig Simmons szétszedte őket és pillanatok alatt elúszott számukra a meccs. Itt a némi fegyelmezetlenség mellett az említett matchup-gondok (nem nagyon volt mihez nyúlni) és a hozzáállás is közrejátszott, de otthon, ismét feltüzelve, reményeik szerint Dudley-val és Davisszel kiegészülve semmi okunk nincs a félelemre - ráadásul minél tovább húzzák a párharcot, Embiid annál leharcoltabb állapotba kerülhet.

Lábjegyzet: a 145 Philly-pont franchise-rekord

Szinte napra pontosan 52 éves franchise-csúcsot döntött meg a Sixers, eddig az 1967. április 14-én rendezett 76ers-Warriors nagydöntő első, hosszabbításos meccsén elért 141 egység volt a rekord. Érdekesség, hogy a meccs mind az 53 percét végigjátszó Wilt Chamberlain mindössze a csapat ötödik (!) legjobb pontszerzőjeként végzett - viszont 16 pontja mellett 33 lepattanóval és 10 gólpasszal tripla-duplázott...