Playoff-percek: Giannis elkezdte átírni a rekordok könyvét

Mit tehet a Pacers?

Az első két mérkőzés után már nagyobb bizonyossággal kijelenthető az, amit már a Pacers-Heat párharc előtt is fejtegettünk, vagyis hogy a pontszerzéssel komoly gondjai lehetnek az Indynek - nem is azért, mert a Miami olyan jól védekezne, hanem mert egyszerűen nincs olyan játékos, aki PO-szinten igazi gyilkos pontszerző lenne. Az első mérkőzés elején még sikerült megtalálniuk a Miami egyénileg gyenge védőit, de aztán ezt kiküszöbölte a Heat és onnantól maradtak a triplák, azokkal viszont Erik Spoelstra csapatát nem lehet megverni - a második összecsapáson aztán ugyanez volt a helyzet, előkészítetlenül hajigáltak kintről, majd néha eszükbe jutott, hogy el kéne menni a gyűrűig, de ott sem voltak elég pontosak. Az biztos, hogy a liga 30. legtöbb (igen, szóval a legkevesebb) hármasát ráemelő és ezeket középszerűen bedobó csapatánál elég nagy szereptévesztés belemenni egy triplacsatába a liga top2 kinti dobó együttese ellen és ennek meg is lett az eredménye: nem dobtak rosszul Oladipóék, de egy ilyen jellegű mérkőzésen ez a Miami mindig nyerni fog, most is 50% felett tüzeltek távolról Duncan Robinsonék.

Hogy mit tehet Nate McMillan? Nos, a rossz hír az, hogy talán semmit. Domantas Sabonis nélkül egyszerűen nincs olyan játékosuk, aki pozícióból osztogatna, vagy aki a palánk alól folyamatos veszélyt tudna jelenteni, most Myles Turner ugyan bevert hármat kintről, de ő sem ez a játékos, ahogy JaKarr Sampsontól sem lehet ezt folyamatosan elvárni - utóbbit egyébként azért lehetne kicsit jobban erőltetni, de önmagában még nem okozna nagy változást. Az biztos, hogy tripladobálás helyett sokkal tudatosabban kellene támadni a gyűrűt és befejezni ezeket az akciókat - időszakosan mindkét meccsen működött ez, de huzamosabb ideig nem, ezt kellene jobban csinálni. Emellett pedig természetesen sokkal agresszívebben védeni a kinti dobókat, hogy a Heat ne tudjon "lökni magán" ilyen könnyedén, amikor megakad a szekér - igen, ezek valóban nem túl nagy dolgok, de egyelőre a Miami sem játszik olyan szinten, hogy kicsit nagyobb fegyelemmel és pontosabb végrehajtással ne lehetne meccset fogni. Ami az egész párharcot illeti, nem igazán látni azt, amivel meg lehetne ezt fordítani az Indy részéről - ahogy még a széria előtt írtuk, Sabonis nélkül igazából nincs változtatási lehetőség, ugyanazt a játékot lehet csak játszani támadásban, csak azon lehet valamit javítani, esetleg bízni abban, hogy Brogdon, Oladipo, vagy Warren extra napot fog ki. De a győzelemhez előbb egyszer el kéne hagyni a száz dobott pont környékét...

A Miami tud ennél többet is

Legutóbb Duncan Robinsonnak volt nagyon rossz napja, most Bam Adebayo volt használhatatlan magához képest, Kendrick Nunn továbbra sem játszik és igazából egyetlen olyan extra teljesítményt sem láttunk még egyénileg, amire azt mondjuk, hogy hű - jó, Robinson mostani hét triplája kiváló, de ő azért csak egy kiegészítő, sem Butler, sem Dragic, sem Herro, sem Adebayo (akiktől mondjuk sok pontot, védelembontást, ilyesmit várhatnánk) nem játszott még akkorát, hogy leszakadt a plafon. Egyébként is rengeteget hibáztak eddig Crowderék, pontatlanok, figyelmetlenek voltak sokszor, az más kérdés, hogy mindkét meccsen volt olyan időszakuk, amikor összeszedték magukat és pár perc alatt elléptek annyira, hogy az elég legyen - az viszont biztos, hogy tudnak ők koncentráltabban és jobban is játszani ennél, csak ez a vérszegény Pacers-támadójáték eddig még nem kényszerítette rá őket.

Robinson Horry nyomdokain

Duncan Robinson úgy dobott 7 triplát ezen a mérkőzésen, hogy nem hogy nem talált be kettesből, de nem is vállalt dobást a triplavonalon belülről - a playoffban eddig ilyet rajta kívül csak a méltán legendás Robert Horry követett el. Robinson egyébként az alapszakaszban egy kevésbé ismert, de annál félelmetesebb rekordot döntött meg: a catch and shoot hármasokat 46.2%-kal dobta, ami abszolút csúcs legalább 500 ilyen dobáskísérletnél. Az eddigi rekordot Klay Thompson (2017-18, 44.4%) tartotta, de a következő három leghatékonyabb szezont is Thompson vagy Steph Curry futotta - a Splash Bros-t bármilyen tripla-statisztikában lenyomni egészen kivételes teljesítmény, érdemes feljegyezni. 

A történelem ismétli önmagát?

A Miami korábban 14 alkalommal vezetett 2-0-ra egy párharcban és mindig továbbjutott, a Pacers eddig 11-szer került 0-2-es hátrányba, és mindig kiesett. 

A matek bűvöletében

A Rockets ugyan elsősorban a szenzációs védekezésével verte meg az OKC-t a második meccsen, de az extra alacsony szerkezet támadásban is megmutatta az erényét: 56 triplát emelt rá a társaság, amivel egyébként éppen a saját 52 dobásos playoff-rekordját döntötte meg. Összehasonlításképpen: harminc évvel ezelőtt az Atlanta Hawks az egész szezon során emelt rá összesen 75 hármast...

Viszont úgy tűnik, hogy a matek győz: a playoff történetében öt alkalommal fordult elő, hogy egy csapat ötvennél több triplát vállaljon el és mind az öt mérkőzésen ez a bizonyos csapat győzött. Slusszpoén: mind az öt alkalommal a Houston követte ezt el, vagyis rajtuk kívül még senki nem vállalt el PO-meccsen 50-nél több hármast...

Még egy kis triplamatek: úgy nyert a Houston, hogy James Harden alig 2/11-et dobott a triplavonal mögül. Harden 1979, a triplavonal bevezetése óta mindössze a harmadik játékos (Michael Jordan és Kevin Durant mellett), aki zsinórban háromszor gólkirályi címet szerzett. Ebben a három alapszakaszban 2017 és 2020 között 589 (!) visszalépős, stepback hármast vágott be - most ezeknek a rakétáknak a besülése ellenére is simán tudtak nyerni. Csak hogy érezzük, milyen "pihentetett" nehézfegyverzet ez: az elmúlt három szezonban senki más nem érte el még a 180 bedobott stepback hármast sem a ligában...

Egyetlen percet sem lehet lazítani

Nagyon önkritikusan mondta el Chris Paul a meccs után, hogy amikor a Houston elrohant a meccsel, neki kellett volna összekapnia a csapatot, megálítani a zuhanást, azonban egyszerűen nem tudta kontrollálni az eseményeket, erre jobban oda kell majd figyelnie. Azt mi tesszük hozzá, hogy Steven Adamsnek is komoly gondjai akadtak, mert egyelőre vele masszív mínuszban van az OKC, bár hozzá kell tenni, hogy neki a Houston borzasztó matchup - elképzelhető, hogy Nerlens Noel nagyobb szerepet kap a harmadik meccsen, mert mozgékonyabb, jobban le tudja zárni a gyűrű felé az útvonalakat, illetve jobban vissza is ér a festékbe akár pattanózni, akár besegíteni a betörő játékosokra. Azért emeltük ki ezt a két játékost, mert nekik van a legnagyobb tapasztalatuk, CP3-nek 104, Adamsnek 54 playoff-meccs van a háta mögött, a többiek közül Schrödernek van 41 (ebből csak hat alkalommal volt kezdő), Gallinarinak 20, SGA-nak 8, Noelnek 7. 

Sajátos válaszokat adott a Lakers

Szokás mondani, hogy inkább kerüld meg azt a falat, amit nem tudsz áttörni. A Lakers pontosan ennek a fordítottját csinálta, miután elsőre túl nagy falat volt számukra Jusuf Nurkic és Hassan Whiteside kettőse: még nagyobb erővel mentek neki, és át is törték a falat. Ugyan csak 2 ponttal szereztek többet a festékből (52), mint az első meccsen (50), de sokkal agresszívabban támadták a gyűrűt és a támadó lepattanókat is, aminek 20 második esélyből szerzett pont lett az eredménye. A kulcs a 14 támadólepattanó volt, és összességében is 9 lecsorgóval többet szereztek, mint a Portland.

LeBron Jamest is sajátosan használták az aranysárga-lilák. A korábbi években azt szokhattuk meg tőle, hogy nehéz helyzetben még több terhet vesz a vállaira, de most a másik irányba indult el és hátrafelé lépett egyet. Mindössze 10 pontot szerzett, aminél kevesebbet csak kétszer ért el pályafutása során a rájátszásban, és a 11 mezőnykísérlet is holtversenyben a második legkevesebb tőle. Itt nyilván közrejátszik az is, hogy a Lakers három negyed alatt lerendezte a meccset, a 26 perc 41 másodperc pályán töltött idő pedig pályafutása második legkevesebbje, de ettől függetlenül is feltűnő volt, hogy mennyire átengedte a terepet a társaknak. Azonban így is hatékony volt a Lakers - az alapszakaszban ha James a parketten volt, átlagban 8.5 ponttal dobták túl az ellenfelet, amikor pedig ült, 1.9 ponttal kikaptak. Most a visszafogott Jamesszel a parketten +23-ban végeztek. 

Ezért hozták Davist

Anthony Davis „csak” 3 ponttal szerzett többet, mint az első meccsén, mégis egészen más volt a játéka képe. Az első meccsen sokszor inkább megpróbálta átdobni az ellenfelet, illetve inkább faultokat harcolt ki, mintsem a befejezésre törekedett volna. A másik oldalról ezt úgy is lehet nézni, hogy a Portland nem volt olyan agresszív vele szemben védekezésben, mindenesetre Davis köszönte szépen és 21 dobásból jutott 31 pontig. Emellett a 3/4 triplája is extra volt, főleg az első meccsen mutatott 0/5-höz képest.

Nyolcéves böjt ért véget

2012. május 18-án nyert utoljára playoff-meccset a Los Angeles Lakers, Kobe Bryant 36 pontjával gyűrték le a rájátszás második körében a később nagydöntőző Oklahomát, de ezzel együtt is 4-1-gyel estek ki a rájátszásból. A Lakers kezdőötösét Ramon Sessions, Bryant, Metta World Peace, Pau Gasol és Andrew Bynum alkotta, a padról Steve Blake, Jordan Hill és Matt Barnes érkezett - a túloldalon a kezdőötösben Westbrook, Sefolosha, Durant, Ibaka és Perkins lépett fel, a padról James Harden, Derek Fisher, Nick Collison, Nazr Mohammed és Daequan Cook érkezett. A Lakers mostani húzóemberei közül LeBron James ebben az időszakban még éppen első bajnoki címét üldözte, Anthony Davis pedig készült a 2012-es draftra - Dwight Howard pedig pár hónappal a 2012-es győzelem után érkezett először a csapathoz...

Elfáradt a Portland

A Lakers láthatóan magasabb intenzitással játszott, mint ellenfele, és ebben az is benne lehetett, hogy a Trail Blazers eddig az összes meccsét hasonló körülmények között játszotta. Az újrakezdés utáni 8 meccsen a 6 legtöbb percet pályán töltő játékos közül 4 portlandi volt, Lillard, McCollum, Anthony és Trent Jr. is nagyon komoly terhelést kapott, és ehhez jött még a play-in is. Várható volt, hogy előbb-utóbb elfogy náluk a szufla, és ez pont ugyanarra a meccsre esett, amikor a Lakers is felszívta magát. Damian Lillard egy negyeden keresztül próbálta cipelni őket, 10 ponttal nyitott az első játékrészben, de ezt követően mindössze 8 dobást vállalt a harmadik negyed közepén bekövetkezett ujjsérüléséig, ami tőle is kevés. Lillard 624 hármast engedett el a szezonban, ennek 64%-át legalább két leütés után (a ligaátlag nem éri el a 20%-ot...), illetve bődületes rekordot állított fel a legalább 30 láb távolságról bedobott triplák tekintetében - 54-et vágott be, az eddigi csúcs 25 volt, ráadásul ezeket 41.5%-kal értékesítette. Nos, ezekből (nagy mennyiségű hármas, jó százalékok leütés után, illetve nagyon messziről) a második meccsen nagyjából semmit nem láthattunk...

Kareem Abdul-Jabbar, Kevin Garnett, Dirk Nowitzki

Tegnap Luka Doncic előzte meg az első két playoff-meccsre vonatkozó pontszámban, és ma is előkerült az NBA történetének legeredményesebb kosarasa. Egyrészt Anthony Davis úgy ért el 30 pontot, hogy ehhez nem kellett 30 percnyi játékidő, erre utoljára KAJ volt képes Lakers-mezben 1987-ben, pedig azóta akadt pár klasszis az aranysárga-liláknál. Jabbar első csapatánál, a Milwaukee-nál is fellépett mellé egy másik jelenlegi klasszis: Giannis Antetokounmpo lett a klubtörténet második játékosa, aki 20-20-as meccset rakott össze a rájtszásban (azt zárójelben, hogy KAJ ezt 18-szor csinálta meg csak Bucks-játékosként...). Ha már Giannis, a 28 pont-20 lepattanós-5 gólpasszos teljesítményhez 32 percre volt szüksége, amivel NBA-rekordot döntött: 25-20-as meccset legkevesebb 36 perc alatt ért el korábban játékos a rájtszásban - Kevin Garnett 2004-ben, a Wolves-Nuggets elsőkörös párharc első meccsén. 25-20-5-ös statisztikája sem túl gyakori, utoljára ilyet Dirk Nowitzki tudott - nem mostanában, 2006-ban...

Kezd ébredezni a Bucks

A görög elmondta a meccs után, hogy a Bucksnál mindenki megértette, hogy ezt a meccset nem veszíthetik el, és nagyon keményen kell játszaniuk, különösen hátul. Ezt meg is oldotta a csapat, 22% alatt tartották a Magic hármasait, 57-42-re nyerték a pattanózást, ez elégnek is bizonyult. A támadójáték továbbra is borzasztó döcögős, Khris Middleton mintha támadótérfélen sem lett volna, de Brook Lopez és Pat Connaughton fellépett a 2-3. opcióba, a veteránok közül előlépett Kyle Korver pár hármassal, Donte DiVincenzo 11 perc alatt 11 pontot szórt - úgy tűnik, ennyi elég is egy sima győzelemhez az Orlando ellen, szépen lassan talán elkezd bemelegedni a Milwaukee a buborékban. 

Nincs hová nyúlnia Steve Cliffordnak?

Ahogy mi is vártuk, a Magic összeszedett játékkal meglepte a tompa Bucksot az első meccsen, de amint elkezdett komolyabban védekezni az első kiemelt, úgy esett össze az Orlando játéka az első negyedben, utána megérkezett 2-3 tüzér az ellenfélnél, és gyakorlatilag vége is volt az összecsapás érdemi részének. Az Orlando számára az az ijesztő, hogy a Milwaukee olyan 70-80%-on pörög, és ezzel sem tudtak mit kezdeni: Vucsevics nagyon él, de Fourniert és Fultzot simán lebontották a Bucks periméter-védői, a cseresor pedig hektikus, most 6/28-as mezőnymutatóval zárt. Terrence Rossnak kellene felszívnia magát, az első meccsen 50% felett dobott, most 30% alatt, de ami nagyobb gond, hogy az első összecsapáson nem dobott rá triplát, most 2/7-tel zárt, ami tőle nagyon kevés. De végigmehetnénk a komplett kereten, összességében a Magic minden játékosának szintet kellene lépnie a következő egy hétben, és lehet, hogy ez sem lesz elég még csak egy győzelemre sem.