Playoff-percek: hamar megoldotta a feladványt a Suns

Egy-két dolgot kijavított a Bucks

Az első mérkőzés után mi is kiemeltünk egy-két sarokpontot, amin mindenképpen változtatnia kellett a Milwaukee-nak statisztikai szinten és ezeket többé-kevésbé meg is tette Mike Budenholzer csapata. A legutóbbi derbi után ők maguk is említették a büntetőzést, most 23-14 lett a kiharcolt egypontosok aránya a javukra úgy, hogy a Suns az utolsó bő másfél percben 8/8-at dobott, addig tehát összesen hat kísérlete volt a hazai csapatnak - nem panaszkodhattak Holidayék arra, hogy hogyan fújtak a sporttársak. Devin Booker legutóbb 10/10-zel zárt a vonalról, most 0/0-val, Chris Paul 0/1-gyel, csak az említett 8/8 (ami mind Mikal Bridges nevéhez fűződik) emelhető ki. A festékben legutóbb teljesen váratlanul egyáltalán nem dominált a Bucks, most az első negyedben 20-0 volt az innen szerzett pontok aránya és végül 54-28-ra győzött a gárda, illetve emeljük még ki a leindításokat is, mert legutóbb 20 pontot kaptak ebből és alulmaradtak ezen a téren, most viszont 17-7-re nyertek.

Szép! Csak közben történt, ami történt - íme:

 

Hamar megoldotta a feladványt a Suns

A Bucks jól védte Chris Pault az első percektől kezdve, az első negyedben egyetlen tempót dobott be, egyetlen gólpassza egy gyorsindítás során jött össze, viszont eladott két labdát – Jrue Holiday próbált folyamatosan előtte maradni, megakadályozni az elváltásokat, ezzel pedig a Bucks elvette a betöréseit, egyúttal a passzaira is jobban figyeltek, igazán üres dobóhelyzeteket nem tudott kialakítani a társaknak. Szűk kilenc perc alatt 17 pontot dobott a Phoenix úgy, hogy háromszor is Devin Booker adta a gólpasszt. A Bucks feltolt védekezése ekkor működött: Aytonnak nagyon magasan kellett picket adnia és esélye sem volt végigjátszani egy pick and rollt, Lopezék megszállták a büntetővonal környékét, 1/7 kétpontost dobott be ekkor a Suns, nem álltak a büntetővonalra, és csak hármasokkal tudtak operálni. 

Hogy a Bucks mennyire fullba nyomta a festéket: az első negyedben az innen szerzett pontok aránya 20-0 volt a javukra. Nyilván nem véletlen, ez az ő játékuk. A vendégek 24 labdabirtoklásából 14 kosár született, ha ezt a két adatot nézzük, kivégzésre gondolhatunk. Ehhez képest csak 26-29 állt az eredményjelzőn, a Suns ugyanis szintén fullba nyomta a hármasokat az első negyedben: 8/14-zel zártak, ami egy híján nagydöntő-rekord. 

Paul a 9. percben ült le, a Phoenix az első negyed hátralévő részében is csak triplából tudott betalálni, de kicsit megváltozott a játék képe. Booker 9 perc alatt adott 3 gólpasszt, a hátralévő 39 percben összesen ugyanennyit – a Suns úgy volt vele, hogy egyrészt folytatják a tripladobást és idővel lesz több hely, mert ki kell rájuk lépegetnie a Bucks védelmének, másrészt kis túlzással mindenkinek ugyanazt a feladatot szabták ki: bontás, abból passz, abból vagy üres tripla, vagy told tovább a labdát. Ebből jött ki az, hogy a nagyszünetben a Suns legeredményesebb játékosát Mikal Bridgesnek hívták, aki 13 pontot szerzett, de Crowder és Cam Johnson is szórta a kosarakat. Elég megnézni a nagyszünet előtti utolsó támadást, amikor 10 passz után jött össze Aytonnak egy 2+1-es játék. 

De nem csak itt változtattak, hanem védekezésben is, és ez a Bucks kritikája, hogy semmi újat nem találtak ki. A Bucks kilenc ponttal vezetett az első hét perc után, amikor Giannis leült az első negyed közepén, hirtelen előkerült támadásban PJ Tucker. Megkontrázta a sarokba kirongyoló védőjét és dobott egy floatert (!), visszarakott egy támadópattanót, Middletonék megtalálták a sarokban egy félüres hármasra. 12-21 állt az eredményjelzőn, és elég jól működött a támadójátékuk. 

Aztán a nagyszünetig a következő 17 percet 44-24-re nyerte a Suns, ebben az időszakban a Milwaukee 9/34-gyel dobott mezőnyből, ebből 3/14 triplát. Mindössze annyi történt, hogy a hazaiak jobban odafigyeltek a visszarendeződésre, illetve támadásban felvették a kesztyűt és sokkal erőszakosabban támadták a gyűrűt. 

Holiday kiválóan kezdte a meccset támadásban is, de inkább csak rendezetlen védelem ellen villogott, ugyanezt tette Giannis és Middleton is. Erőltették a gyors befejezéseket, amibe egyre több hiba csúszott, egyre inkább kiismerte ezt a Suns és ráérzett, hogy ezeket kell elvenni a Buckstól. Ebből aztán jött az egyre több egy-egyezés, erőlködés, rossz dobás, eladott labda, amiből aztán erőt merített a Suns és elkezdtek jönni az extrák a túloldalon – igazolták a közhelyet, miszerint a jó támadás alapja a jó védekezés. Egyszerűen nem volt meg a ritmus a Bucksnál támadásban – amikor Middleton nem találja a dobásait, az javarészt erre vezethető vissza. Természetesen akadtak olyan dobások is, amik Holidayék "lelkén száradtak", de ezek azért mindenkivel elő szoktak fordulni. 

Mike Budenholzernek itt kellett volna kicsit rendezni a sorokat egy-egy időkérésnél, de igazán nem tett semmit, végignézte, ahogy Holiday és Middleton egyre mélyebb gödörbe ássa be magát, Lopeznek nincsenek labdái, a Suns pedig belelendül. A nagyszünetben az öltözői megbeszélésre megint csak annyi taktikai elképzelés maradt, hogy adjuk a labdát Giannisnak, aztán mindenki húzódjon félre. Giannis nyilván megoldja az egy-egyeket, ahogy megoldotta máskor is, csak ezzel az a gond, hogy az ilyen one man showból ritkán esik ki győzelem – nagydöntőben még ritkábban. 

Persze ezek után lehet mutogatni Middletonra, Holidayre és Lopezre, születhetnek cikkek arról, hogy Giannis egy hős a sérült lábával (ami igaz), és a csapattársak nem nőttek fel a szintjére. A meccset látva viszont nem Holidayék akarásával van a gond, a segítségnek a Bucks edzői stábjától kellene érkeznie. A három húzóember óriásit játszott pár nappal korábban a Hawks elleni 5-6. meccsen, becipelték a Bucksot a döntőbe, most pedig egyszerre mondtak csődöt. Maradjunk annyiban, hogy ilyen pálfordulás ilyen rövid idő alatt elég ritka.

Nem felmentve az edzői stábot, de azt is tegyük hozzá lábjegyzetben, hogy Giannis egyébként sokszor próbált passzolni, helyzetbe hozni a társakat, de ezek sokszor egyszerűen nem jó megoldások. időnként tokához-bokához megy a passz, vagy egy-két ütemmel hamarabb kellene szabadulni a labdától, hogy a védelem ne olvashassa le a szándékot, vagy ne az utolsó 3-4 másodpercben kelljen dobni - szintén nem felmentve például Portist vagy Forbest, akik jó labdákat kaptak és azokat sem tudták bedobni, ezeken a görögnek összességében dolgoznia kell. 

 

Ne engedd el a Phoenixet, mert megbánod

A nagyszünetben 56-45-re vezetett a Suns, és a kommentátor, Mike Breen által hozott statisztika alapján akár már itt le lehetett volna fújni a meccset. A playoffban eddig 12 összecsapáson vezettek legalább egyszer 10 ponttal, mind a 12-t meg is nyerték - most már 13/13 a mérlegük. 

 

Szépen csendben kezd elveszni a Suns variációs előnye, ez lehet a Bucks egyik esélye

Dario Saric után várhatóan Torrey Craig is hosszú távra kidőlt, így hétemberessé válhat a Suns rotációja a két Cammel, Johnsonnal és Payne-nel. Frank Kaminsky egyetlen percet kapott, rajtuk kívül még Abdel Nader jött be szintén egy percre. Kaminskytől kelleni fog több hasznos játékidő, mert Ayton ma is 42 percezett, ha esetleg faultgondokba kerül, vagy csak kiderül, hogy ő is emberből van és elfárad, akkor ahhoz sem nyúlhatnak, hogy Craig beáll és egy small-ball felállásban próbálnak túlélni. 

Szerencséje van most a Sunsnak, hogy a „költözés” miatt nem két, hanem három nap van a harmadik mérkőzésig, mert Paul 41, Booker 44 percet játszott, ami azért megterhelő egy húzóembernek. Ma Cam Payne csak 10 percet kapott, ami idő alatt nem volt rossz, de a jó nem ilyen – tőle várhatóan egy extra meccs kell majd a harmadik vagy a negyedik összecsapáson, különösen a rotáció beszűkülése miatt. Ha ez az extra nem érkezik, akkor előbb-utóbb gondba is kerülhet a Phoenix. Eddig nem nagyon kellett hozzányúlni Jevon Carterhez, E’Twaun Moore-hoz és Langston Gallowayhez, de akár még ez is megtörténhet, ha nagyon ég a ház. 

 

Miben bízhat a Bucks?

Úgy tűnik, az edzői stáb a kivéreztetés erejében hisz, túltolták a festék védését, próbáltak kivenni a labdát Paul és Booker kezéből és elvenni a középtávoli dobásaikat, de elsőre ebből az sült ki, hogy Bridges, Crowder és Johnson élt a nagyobb hellyel és széthúzta a pályát, illetve Bookerék bemutatták, hogy tudnak ők távolabbról is dobni, nem kell minden támadásban bemenni a büntetővonal környékére tempózni. 

Nem úgy tűnik, hogy Budenholzernek van valami taktikai váltás a tarsolyában (a keret nem is igazán alkalmas erre), szóval a nyomás fokozása és fenntartása az, amiben bízhatnak. A Clippersnek is estek le ebből győzelmek a főcsoportdöntőben, mert Bookernek azért akadtak rosszabb estéi, ez várható most is. Valószínűleg a Suns csatárai sem fognak minden este így dobni, ahogyan a túloldalon Middleton és Holiday sem fog egyszerre rosszul célozni. Amit viszont itt érdemes figyelembe venni, hogy innentől minden meccs között két pihenőnap lesz az eddigi egy helyett. 

Ugyanakkor számomra kicsit orosz rulettet játszik a Bucks, mert ha ezek a „what if”-ek inkább feléjük billennek, akkor behúzzák a harmadik meccset és onnantól lendületbe is jöhetnek, ha viszont a Suns fenn tudja tartani ezt a sokszínű, mindenkit bevonó támadójátékot és féken tudja tartani Middletonékat, esetleg picit lassítja Giannist, akkor ebből nagyon könnyen lehet 0-3. Abból pedig még senki nem fordított a playoffban. 

 

De már a 2-0 is jelentős előny

Olyannyira, hogy ilyen helyzetből eddig összesen négy csapat tudott fordítani és nyerni az NBA-döntők történetében: az 1969-es Celtics, az 1977-es Trail Blazers, a 2006-os Heat és öt éve a 2016-os Cavaliers.