Playoff-percek: Hogyan tovább, Clippers és Wolves?

A szoros végjátékon ment el

Évek óta láthatjuk rendszeresen a rájátszásokban, hogy a Celtics jelenlegi keretének vannak gondjai a clutch végjátékok megoldásával - már közel sem annyira, mint pár szezonnal ezelőtt, de az igazi egylabdás ütközetekből inkább jön ki rosszul a társaság, mint jól. Most is egy hasonló lefagyást láthattunk a találkozó hajrájában: az utolsó öt percben egyrészt 2/7-et sikerült dobni mezőnyből, másrészt négy labdát is eladott a gárda ebben a sorsdöntő időszakban, így végül 20-6-ra tudta elbukni a végjáték perceit. Egyrészt védekezésben sem találta a megoldásokat az együttes, másrészt pedig főleg az elrontott támadójáték okozta a bajt.

Ez utóbbit Joe Mazzulla vezetőedző kicsit magára vállalta: mint mondta, az időkérésnél azt kérte a csapatától, hogy a megfelelő játékokat futtassák végig türelmesen, ezt pedig próbálták is teljesíteni a játékosok, de ettől egyszerűen lelassultak, körülményessé váltak, elúszott az addigi tempójuk, lendületük. Ebből aztán nem is tudtak kijönni, főleg az eladott labdák és a faultok miatt, illetve a legvégén Young dobásánál sem tűntek kellően felkészültnek - egy újabb szoros végjáték, ami bostoni lefagyással válik vereséggé.

Ezeket a hibákat viszont ki lehet küszöbölni, és azért ez a csapat már sokkal erősebb fejben, mint korábban volt - ha Tatum nem fog ki ilyen gyenge napot, és kicsit koncentráltabbak lesznek, akkor természetesen továbbra is az ő kezükben van a széria.

 

Brown rossz statisztikája

Jaylen Brown 35 ponttal lett a Boston legjobb dobója ezen a találkozón, a hatékonysága és mezőnymunkája is rendben volt, kifejezetten jó meccset játszott, de a jelek szerint ez nem elég: már negyedszer kaptak ki úgy a rájátszásban, hogy ő legalább 34 pontot szórt.

 

Young már "zónában", Lillard és Durant nyomában van

Botrányosan kezdte ezt a rájátszást Trae Young, az első két meccsen 14/40-et dobott mezőnyből 40 pontért, semmilyen szinten nem tudta húzni csapatát, azóta viszont megérkezett ő is: az utóbbi három összecsapáson 35 pontot és 12,3 gólpasszt átlagol, visszaszorította az eladott labdáit, veszélyesebb távolról, és ha nem is dob igazán jól, de az agresszivitása már abszolút rendben van. A clutch időszakban szerzett 11 pontja és a győztes dobása teljes mértékben Ice Trae volt, most nagyon nehéz őt megállítani, lelassítani - legalább ilyen produkció kell tőle a hatodik meccsen is ahhoz, hogy még tovább nyújtsa a szériát az Atlanta.

Egy érdekesség: az elmúlt 25 szezonban ez volt a második olyan tripla az NBA-rájátszásokban, hogy az utolsó öt másodpercben valaki legalább 30 láb távolságból dobjon győztes kosarat - a másik Damian Lillard emlékezetes "rossz dobása" volt 2019-ben.

Egy másik érdekesség pedig az, hogy Young immár 60 pontot szerzett a párharc során a negyedik negyedekben, amellyel nem hogy ebben a rájátszásban ligaelső, de egyenesen 2011 és Kevin Durant óta nem fordult elő, hogy egy játékos egy széria első öt meccsén eljusson idáig.

 

John Collinst említsük meg

Az előző meccs után leírtuk, hogy milyen borzalmas formában van John Collins, úgyhogy most kötelességünk megemlíteni a jó teljesítményét: 22 pontot szórt 9/18-as mezőnymutatóval és 4/9 triplával, ugyan a büntetővonalra nem állhatott oda, és erőcsatárként csak két lepattanót szedett le (illetve vele mínuszban voltak), de ne legyünk telhetetlenek. Ugyan Young győztes dobásához, a meccsnyerőnek tervezett "figurához" éppen lecserélte őt Quin Snyder, de meg kell jegyeznünk, hogy két nagyon fontos dobással és egy lepattanóval vette ki a részét a végjátékból, fontos szereplője volt a meccsnyerő ötösnek.

 

Mennyit jelent egy apró elcsúszás a rotálásban?

A Denver-Minnesota párharc egyik legfontosabb része volt Jamal Murray és Nickeil Alexander-Walker párosa, és NAW ma is komoly kihívás elé állította a Denver alvezérét. Az első negyedben Murray ugyan 2/3 dobását értékesítette (mindet a festékből), azonban nem adott gólpasszt, nem tudott részt venni a csapatjáték szervezésében, a Denver pedig nem is találta a ritmust, 15 pontos hátrányba került. NAW emellett támadásban is remekelt, beszórt nyolc pontot, adott egy gólpasszt, extrát hozott.

A probléma ott kezdődött, hogy a Wolves backcourt-rotációja elég vékony, így NAW-nek az első negyed végén később kellett leülnie, a második negyed elején pedig hamarabb kellett bejönnie, mint Murray-nek, mert a Wolves-cserék nem álltak a helyzet magaslatán. Ezek a plusz percek az első félidő végén ütöttek vissza: 4:00-val a nagyszünet előtt NAW két büntetőt érően faultolta Murray-t, majd Chris Finch lecserélte, hogy láthatóan fáradó játékosa regenerálódni tudjon a második félidőre.

Addig a pontig Murray nem játszott rosszul, de nem is tudott igazán felpörögni. A félidőből hátralévő négy percben viszont teljesen elszabadult: 1/1 tripla, 2/2 dupla, 2/2 büntető, 2 gólpassz és 2 védőlepattanó jött tőle.

Ez a lendület aztán kitartott a harmadik negyed elején is, ahol bő három perc alatt csinált egy 2+1-et, bevert egy tempót és egy hármast, itt NAW sem igazán tudta lelassítani. A harmadik negyed végén más fogta Murray-t, abban az időszakban több rossz dobása is akadt, de azért egy hármasa így is bement, amikor pedig a negyedik negyed elején már NAW nézett vele farkasszemet, egyből beszórt egy távolit, majd egy tempót is. A végjáték már nem elsősorban Murray-ről szólt, NAW lassan megint elkezdte elszívni előle a levegőt, az utolsó hat percben nem szerzett pontot, de ő addigra már megtette a magáét, néhány kritikus időszakban meg tudta tolni a Denver szekerét.

 

Az akarat és Jokics végjátéka hozta a Denver győzelmét

Az akaratból vajmi kevés látszott az első negyedben, a Wolves megint nagyobb energiával jött ki a parkettre, a Nuggets mintha úgy gondolta volna, hogy oké, a Minny nyert egy meccset, kiharcolta a gentleman-söprést és most úriember módjára felkínálja a győzelmet és a továbbjutást. Fájdalmas volt az ébredés, a Minnesota brutális nyomást helyezett a festékre, ahonnan 10/13 dobását értékesítette az első negyedben. 12-27-nél rettentően rosszul festett a meccs a Denver szempontjából, de az első-második negyed fordulóján Bruce Brown, illetve Christian Braun kiválóan szállt be és felhozta öt pontra az övéit, innentől pedig alapvetően sikerült hangulatba kerülnie a hazaiaknak és már nem engedték messzire a Minnesotát. A Wolves hiába nyert 58-40-re a festékből, az első negyed után a Denver már kontrollálni tudta ezt a szegmenst.

A Denver támadásban messze nem játszott jól, Nikola Jokics tripla-duplája remek, de 8/29-el dobott mezőnyből, Murray-nek is bőven akadtak üresjáratai, a Porter-Gordon-KCP trió 3/14 hármasa pedig kritikán aluli. Ami biztató a jövőre nézve, hogy ilyen játékkal is eljutottak 110 pont közelébe, ez pedig leginkább az akaratnak köszönhető. Jokics 9 támadópattanót szedett le, összesen 16-ig jutottak, iszonyatos mennyiségű második (harmadik) esélyből gazdálkodhattak, illetve 20-10-re nyertek a gyorsindításos pontokat tekintve.

Ami még biztatóbb a jövőre nézve, hogy a végjátékban megint remekeltek. A negyedik meccsen 12-0-val zárták a negyedik negyedet és ha a végén nincs Jokics elrontott büntetője, akkor már ott lezárhatták volna a párharcot. Most ennél sokkal jobban támadott a Wolves, de védekezésben megint nem tudtak mit kezdeni a Denverrel, pontosabban Jokiccsal. A szerb center 102-102-es állásnál kiharcolt és bedobott két büntetőt KAT-on, majd egy támadásban két támadópattanót szedett össze és szerzett kosarat, majd megint KAT-on csinált meg egy 2+1-et. Jokics a végén ugyan megint elrontott egy büntetőt, de erre már senki nem emlékszik: úgy vette hátára a csapatot, ahogyan egy kétszeres MVP-től illik.

 

Hogyan tovább, Nuggets?

Most három nap pihenő vár rájuk, szombat este (magyar idő szerint várhatóan vasárnap hajnalban) hazai pályán kezdhetik meg a második körös párharcukat a Phoenix Suns ellen.

 

Hogyan tovább, Wolves?

Ha az egész szezont nézzük, akkor félig tele lehet a Minnesota pohara, hiszen Karl-Anthony Towns súlyos vádlisérülése miatt kihagyta az alapszakasz kétharmadát, de így is bejutottak a rájátszásba és nagy csatára kényszerítették az első kiemeltet. Így viszont nem derült ki, hogy Gobert és Towns mennyire használható egymás mellett az alapszakaszban.

Hatalmas kérdőjel, hogy mi lett volna, ha Rudy Gobert nem legyinti meg Kyle Andersont, akkor ugyanis Jaden McDaniels nem ütött volna bele a falba és nem törte volna el a kezét. McDaniels-szel (és Naz Reiddel) ez a párharc teljesen máshogy nézett volna ki, mert Chris Finch vezetőedző sokkal jobban tudta volna variálni a lapokat magas posztokon. Így arra sem kaptunk választ, hogy ebben a formában a Minnesotának hol van a limitje a playoffban, hol kellene esetleg változtatni, erősíteni a keretet, illetve ki az, akiről lemondhatnak, mert csak az alapszakaszban használható.

Nyáron minden bizonnyal aláírják a maximum hosszabbítást Anthony Edwards-szal, aki az alapszakaszban és a playoffban is megmutatta, hogy már nem közelít a ligaelithez, hanem megérkezett oda. Különösen a Denver ellen bemutatott two-way játéka az, ami azt mondatja velem, hogy ha választani kellene egy 22 év alatti játékost, akire csapatot építenék, őt vinném. Nagyon nincs még Jimmy Butler szintjén, de pár éven belül odaérhet. Jaden McDaniels is újoncszerződése utolsó évébe lép, ha lehet, akkor vele is gyorsan meg kellene egyezni.

Ezek a jó hírek a Wolves-nál, nézzük a rosszakat. Nickeil Alexander-Walker újoncszerződése 2023 nyarán lejár, és a mostani teljesítménye alapján biztosan akad majd kérője, a vártnál talán nehezebb lesz megtartani. Naz Reid szerződése is lejár, neki is értékelhető ajánlatot kell tenni és nem biztos, hogy mindkét játékost ki tudják fizetni egy hosszabb megállapodással. Ugyanis Rudy Gobert és KAT jövőre 77 millió dollárt keres, majd 2024 nyarán életbe lép KAT új szerződése és ez az összeg felmegy majdnem 94 millióra, és akkor még nem számoltunk Edwards új kontraktusával, ami szintén ekkor startol. 2024 nyarán lejár Mike Conley, Kyle Anderson, Taurean Prince és Jordan McLaughlin szerződése, ami általában jó hatással van a játékosok teljesítményére, viszont rossz hatással a csapat kémiájára...

 

Booker köszöni szépen

Devin Booker újabb elképesztő meccsen van túl, ezúttal 47 ponttal, 8 lepattanóval és 10 gólpasszal jelentkezett, ami 42,9-es game score-nak felel meg, vagyis az 1983/84-es szezon óta ez volt a 25. legjobb egyéni teljesítmény a rájátszásokban – tegnap Jimmy Butler 48,2-es game score-ral zárt, ami a hetedik legjobb a vizsgált időszakban. Booker az egész párharc során parádésan teljesített, az 5 meccs alatt 37,2 pontot, 5 lepattanót és 6,4 gólpasszt átlagolt, és tette mindezt 69,7 százalékos True Shooting mutatóval, illetve aktív védekezéssel.

Booker szépen lépked fel a Suns örökranglistái élére is, ez volt a 17. alkalom, hogy legalább 30 pontot dobjon a rájátszásban, ezzel megelőzte Charles Barkley-t a vonatkozó házi rangsorban, emellett már hatodszor érte el a 40 pontos határt is, amivel szintén élre állt Barkley előtt. Booker lett az első játékos a rájátszások történetében, aki egy párharcot lezáró meccsen legalább 45 pontot és 10 gólpasszt ért el. Összességében is ez volt a 13. alkalom, hogy egy játékos legalább 45 pontot és 10 gólpassz jegyezzen a rájátszásban, legutóbb Ja Morant csinált hasonlót három nappal ezelőtt, és az aktív játékosok közül Trae Young, Kevin Durant, Luka Doncic, Damian Lillard és Russell Westbrook is futott már hasonló meccset, míg előttük csak Kobe Bryant, Kevin Johnson, Michael Jordan, Sleepy Floyd és Jerry West (2x) ért el hasonlót.

Durant tökéletes partnernek tűnik Booker mellé, mindketten elérték a 25 pontos határt mind az 5 meccsen a Clippers ellen, hasonló kezdést pedig csak Kobe Bryant és Shaquille O’Neal tudott bemutatni egy rájátszásban. Durant jelenléte ráadásul ahhoz is hozzájárul, hogy Bookert ne lehessen duplázni, mert ha valaki mégis megteszi ezt, akkor ő várni fogja a labdát:

 

Jobban kell összpontosítania a Sunsnak

A 4-1-es végeredmény viszonylag sima továbbjutást sejtet, ugyanakkor ez egyáltalán nem volt egy fáklyás menet. Az első meccset elbukták, noha egyenlő állásról kezdhették a negyedik negyedet, a második meccsen is csak az utolsó 12 percben tudták bebiztosítani a győzelmüket, ahogyan a harmadikon és a negyediken is szinte végig tapadt rájuk a Clippers, utóbbi két meccsen helyenként a Los Angeles-i csapat kontrollálta a történéseket. Az ötödik meccsen úgy tűnt, hogy eldöntötték a meccset, a harmadik negyed hajrájában 21 ponttal jártak előrébb, de visszaengedték ellenfelüket a meccsbe, és a Clippers többször is támadhatott az egyenlítésért. Most megúszták ezt a leolvadását, de a Nuggets ellen már nem biztos, hogy bele fog férni ehhez hasonló szétesés, mert most egy olyan ellenfél vár rájuk, ahol pályán lesznek azok, akiknek ilyen helyzetekben vállalniuk kell, és nem a kispadon fognak csücsülni.

A középtávoli dobások eddig megmentették a Sunst, csak a negyedik negyedekben 5,6 középtávolit dobtak el meccsenként a Clippers ellen, és ezeknek az 57,1 százalékát értékesítették is – Chris Paul 7/10 középtávoli dobását süllyesztette el a negyedik negyedekben, de Devin Booker (4/7) és Kevin Durant (4/6) is különösen veszélyes volt az utolsó játékrészekben.

 

Westbrook is elfogyott

Russell Westbrook pocsékul kezdte a rájátszást, de az első meccs végén mégis győztes játékokat tudott megcsinálni, majd a következő három találkozón összesen 95 pontot szerzett 37/68 jó dobással. Az ötödik meccsre viszont ő is elfogyott, mindössze 3/18 dobása ért célba, és a végjátékban többször is hibázott. 2:19-cel a vége előtt elszalasztott egy egyenlítési lehetőséget, 51 másodperccel az órán 4 pontos hátrányban eladta a labdát, és 26,1 másodperccel az órán ő állt bele abba a triplába, amivel még esélyük lett volna életben maradni, de ekkor is rontott. Ezzel együtt sem lehet őt hibáztatni a Clippers kieséséért, Bones Hyland is csődöt mondott az ötödik meccsen, Eric Gordon dobást is alig vállalt, és Marcus Morris sem tudta megmutatni, hogy miért is kezdett ő az elmúlt két meccsen, de a kiesés legfőbb oka természetesen az volt, hogy nem állt rendelkezésre a csapat két legjobb játékosa.

 

Hogyan tovább, Clippers?

Már a negyedik szezonját fejezte be azóta a Clippers, hogy Kawhi Leonard és Paul George a keret tagja, de eddig a csúcs egy nyugati döntő, amit 2021-ben elbuktak a Suns ellen. Nem kell sokáig keresni a problémák forrását, a két játékos sérülései miatt tartanak ott, ahol, viszont lassan itt lehet az ideje, hogy elgondolkodjanak azon, hogy mégis meddig érdemes még próbálkozni ebben a formában. Négy év alatt ők ketten 24 meccset játszottak le együtt a rájátszásban, ezeken is csak 13-11-es mérleget értek el, és legutóbb 2021-ben léptek együtt pályára a rájátszásban. A 2019/20-as szezonban 3-1-es előnyről kaptak ki a második körben a Nuggets ellen, a következő idényben pedig a második kör alatt sérült meg Leonard – a Jazzt még így is legyőzték, de a nyugati döntőben már elvéreztek. Mivel Leonard a teljes 2021/22-es szezont kihagyta, a rájátszásról is lemaradtak, a Timberwolves és a Pelicans is megverte őket a play-inben, míg idén hiába harcoltak ki biztos rájátszást érő helyezést, George nélkül kellett belevágniuk a Suns elleni sorozatba, és Leonard is csak az első két meccset tudta vállalni.

Teljes újjáépülésbe nem kezdhetnek, mivel 2026-ig bezárólag egyetlen első körös draftjogukat sem kontrollálják, amikor húzni fognak, olyankor sem feltétlenül a saját választási jogukkal, és a Clippers üzleti megfontolásból sem fogja lerombolni a mostani keretet a földig, mivel 2024-ben új csarnokba költöznek a tervek szerint. Ettől függetlenül el kell gondolkodni azon, hogy megbontsák a George-Leonard tandemet, és az egyikük helyére szerezzenek valaki mást, ugyanakkor kérdéses, hogy ki az, aki bevállalná azt a kockázatot, hogy egy ennyire sérülékeny játékosért teszi fel a jövőjét, illetve az is kérdéses, hogy ki az, akit visszakapnának egy ilyen cserében, akivel együtt képesek lennének megőrizni a contender státuszukat?

Ami még nehezebbé teszi a Clippers helyzetét, hogy az egyik sztár esetleges elcserélése magával vonhatná azt is, hogy a másik is cserét kér, és ezt nem kockáztathatják meg. Másrészt viszont azt is figyelembe kell venni Los Angelesben, hogy az új CBA-vel bevezetni tervezett második apronnak ők lesznek az egyik legnagyobb áldozatai, még akkor is, ha fokozatosan vezetnék be a szabályozást, mivel csak a Warriors fizet náluk is nagyobb luxusadót.

Természetesen megpróbálkozhatnak még egyszer nekimenni a szezonnak ugyanezzel a kerettel, a deadline környékén meglépett változtatások nagyrészt ültek, viszont Russell Westbrook és Mason Plumlee is szabadügynök lesz, és ha nem tudják őket megtartani, akkor a pótlásukat sem valószínű, hogy meg tudják majd oldani. Ha visszaigazolják őket, akkor még nagyobb luxusadót fizethetnek majd a következő szezonban, miközben arra továbbra sincs garancia, hogy Leonard és George egészséges lesz a rájátszás idejére, ahogyan arra sem, hogy ténylegesen bajnokesélyesek lennének abban az esetben.

Az is opció lehetne, hogy megpróbálnak valahogy egy harmadik sztárt szerezni, kimenő fizetéseket is össze tudnának tenni akár úgy is, hogy az új (teljes részleteiben még nem ismert) CBA-nek is megfeleljenek, viszont ennél ismét problémát jelent az, hogy 2026-ig nem uralják a draftjogaikat. Ha Damian Lillard elérhetővé válna a Trail Blazersnél, akkor neki az ára minden bizonnyal magasabban lenne, mint amit meg tudnak adni, ráadásul az elmúlt két szezonban már ő is küzdött sérülésekkel. Bradley Beal lehetne még érdekes opció, amennyiben a Wizards a teljes újjáépülés mellett teszi le a voksát, őt a szerződése hossza és nagysága miatt talán olcsóbban is meg lehetne szerezni, viszont ő sem az a kimondott vasember – vele arra fogadna a Clippers, hogy szerencsés esetben lesz két egészséges sztárjuk a rájátszás idején. Az sem lenne elvetendő, hogy esetleg egy magasembert szerezzenek, aki támadásban képes többet hozzátenni, viszont itt még szűkösebbek a lehetőségeik, ráadásul pont az a Kristaps Porzingis lenne talán a legérdekesebb, akit azért nem tudnának megszerezni, mert szabadügynök lesz, sign&trade ügyletet pedig nem köthetnek a jelenlegi fizetési listájuk miatt.

Hogyha bármilyen formában is, de úgy döntenek, hogy megtartják a Leonard-George kettőst a következő szezonra, akkor azzal kockázatot is vállalnak, mivel 2024-ben mindkét játékos kiléphet a szerződéséből, ami után vagy ingyen elmehetnek, vagy kapnak egy jelenleginél is nagyobb szerződést a Clipperstől. Azt mindenki döntse el maga, hogy a csapatnak melyik lenne a rosszabb, de Steve Ballmer valószínűleg érdekes arcot fog vágni az új csarnok első meccsén…