Playoff-percek: megfordultak a szerepek a Memphis-GSW-n

Megfordultak a szerepek

A Grizzlies az első perctől kezdve igyekezett diktálni a tempót és hamar üzenni az ellenfélnek. Morant két gyors hármassal jelzett Curry-nek, JJJ Greennek, és a többiek is nagyon aktívan kezdtek, az első negyed végén el is léptek és ők voltak az üldözöttek. Jól nézett ki a Memphis támadásban, de már ekkor is intő jel volt az 55 kapott pont, és a harmadik negyedben elég volt egy kisebb lefagyás, a Warriors feljött egál környékére, majd a negyedik negyed elején sikerült is robbantania Thompsonéknak, ott közzétettek 10 pontot, onnantól pedig már Morantéknek kellett kapaszkodni. A Memphis hiába fordított, a clutch időszakban a GSW csinálta meg a kulcsjátékokat még úgy is, hogy a védekezésének alapembere a meccs jelentős részéről hiányzott.

Ismerős ez valahonnan? Igen, ismerős a forgatókönyv a Memphis-Minnesota párharc legtöbb meccséről, csak a Grizzlies szempontjából fordított előjellel.

Ugyanezt láthatjuk, ha egyénekre bontjuk le. A Grizzlies két vezére, Ja Morant és Jaren Jackson Jr. lubickolt támadásban, beszórtak 67 pontot (vö. KAT és Edwards), velük nem is nagyon tudott mit kezdeni a Golden State, ezért elkezdték lebontani a kiegészítő embereket. Dillon Brooks 3/13-mal, Desmond Bane 3/10-zel zárt, Tyus Jonest és Kyle Andersont hatástalanították, Brandon Clarke megőrülését is kordában tudták tartani, azzal pedig együtt éltek, hogy De’Anthony Melton megtalálta a dobásait. Sokat írtunk ebben a rovatban arról a Memphis-Minnesota párharc kapcsán, hogy a Grizzlies abban erős, hogy minden cserejátékosa hozzá tud tenni – nos, ez is megfordult, a GSW második sora nem csak a 31 pontot termelő Poole-ból állt, Green kiállítása után előlépett Kevon Looney a második félidőben, a Kuminga-Porter duó pedig 14 lepattanót szedett le.

 

A Warriors végjátéka sem hibátlan, de ég és föld a Wolveshoz képest

A párharc előtt talán Steph Curry nyilatkozta azt, hogy nagyon sok tekintetben fiatalkori önmagukra emlékezteti a Grizzlies, és Moranték biztosan sokat fognak tanulni ebből a szériából. Morant rögtön kapott is egy kisebb oktatást, hiszen a végjátékban Curry takarta be, majd a legvégén Thompson mellett nem tudta feltenni rendesen a győztesnek szánt ziccert – miközben a túloldalon Thompson hármasa bizonyult végül a győztes kosárnak.

A Warriors játéka sem volt problémamentes az utolsó percekben, hiszen bő két perccel a vége előtt Curry rontott hármast, majd 116-114-nél Wiggins kétszer szedte vissza a támadópattanót, miután Thompson és Curry is mellédobott egy hármast, majd csak Brandon Clarke kilépésén múlt, hogy kaptak még egy esélyt, amit aztán Thompson már beszórt. Aztán Curry blokkja után Thompson állt a vonalra, de mindkét büntetőjét kihagyta, így aztán igazából a saját hibáját javította ki a legutolsó Morant-kísérletnél.

A kulcsszavak a javítás, a védekezés, illetve az 50-50-es labdák. A Wolves nem nagyon tudott javítani a clutch rontások után, védekezésben rendre jött egy olyan pont, ahol már megtörtek, az 50-50-es labdákat, támadópattanókat szinte mindig a Grizzlies vitte el az utolsó percekben.

 

A Warriors saját fegyvereit fordította a Grizzlies ellen

Porterék egy félidőnyi Draymond Greennél megnyerték a lepattanózást (51-47), egálra (!) hozták ki a támadópattanókat (16-16),  a blokkokat és közel egálra a labdaszerzéseket – mindegyik mutatóban ligaelsők voltak Jacksonék az alapszakaszban. Az úgynevezett hustle play-ekben maximálisan felvették a versenyt, minden labda után mentek, vetődtek, kúsztak-másztak. A festékben szerzett pontok különversenyét 56-44-re hozták, a gyorsindításokból szerzett pontoknál 18-17-re nyertek, a labdaeladások utáni pontok arányát pedig egálra hozták.

A számok nem hazudnak, a Warriors megcsinálta a házifeladatot, alaposan rákészültek a Grizzlies erősségeire – még egyszer fixáljuk, hogy mindezt javarészt Green nélkül.

Természetesen Moranték is készültek, 16 hármast dobtak, csak 14-et kaptak, a végét leszámítva remek munkát végeztek a 8/20-zal záró Curry-n és a 6/19-cel célzó Thompsonon, nem arról van szó, hogy nem készültek fel. Úgy tűnik, hogy kevesebb, mint 48 óra a Wolves elleni 6. és a GSW elleni 1. meccs között egyszerűen kevés volt, hogy mindent rendesen ki tudjanak elemezni: Jordan Poole és a kispad többi részének játékára mintha már nem maradt volna elég idő…

 

Steve Kerr meg sem próbált a Poole-Curry duóval kezdeni

A párharc-felvezetőben is említettük, hogy az ötödik meccsen Poole helyén Paytonnal jobban nézett ki a Fast Five, kezdőötösként nem ment nekik, a Warriors stábja pedig meg sem próbált az „eredeti” ötössel kezdeni, Gary Payton II kezdett. Ez kiválóan működött, Payton rögtön faktor volt mindkét oldalon, Poole pedig zökkenőmentesen vette át Curry szerepkörét, 31 pontot szórt a padról beszállva. Érdekesség, hogy Poole így is 38 percet játszott, vagyis javarészt a 37 percet pályán töltő Curry-vel együtt volt fent, valahogy mégis működött ez a páros – bár hozzá kell tenni, hogy a meccsvégi nagy blokkját kivéve azért Curry-nek nem ez volt élete meccse.

 

Jaren Jackson Jr. elszabadult, De’Anthony Melton megkezdte a rájátszást

JJJ a második negyed elején indult be, már az első félidőben remek számokat hozott, vagyis nem arról volt szó, hogy Green kiállítása után pörgött volna fel. A harmadik negyedben megjöttek a hármasai, négyszer csengetett kintről ebben a 12 percben. A negyedik negyed közepén is az ő extráival zárkózott vissza a Grizzlies, dobott 33 pontot, közte hat hármast, szedett hat támadópattanót – nála védekezéssel kell kezdeni valamit, mert oda mintha kevesebb energia jutott volna.

Melton gyakorlatilag lepihente az első kört, nem volt értékelhető momentuma sem, nem hogy meccse, most viszont már rögtön az első negyed végén extrán szállt be. Végül 25 percet játszott, vele +14-ben volt a Grizzlies (ez a csapat messze legjobb mutatója), bevert 14 pontot, volt 7 lepattanója és 3 szerzett labdája is, a Warriors játéka neki kifejezetten fekszik, erre elkezdhet építkezni Taylor Jenkins.

 

Mi várható a második meccsen?

A nyitótalálkozó kicsit olyan volt a Grizzlies oldaláról, hogy támadóoldalon tegyünk ki mindent, hátul pedig próbáljuk hozni, amit eddig is, hiszen a védekezés elsősorban akarat kérdése. A támadás része egy félidőn keresztül működött is, utána viszont egyre jobban látszott, Brooks és Bane védekezésben rendben van, előrejátékban viszont nagyon nem találta a helyét. Brooks annyira szeszélyes ilyen szempontból, hogy kár is ezzel foglalkozni: egyik napján az ürest is mellédobja, másik napján a lehetetlen dobásokat is bevágja. Bane viszont nem tudott bemelegedni az elején, mivel a kinti dobásai jó részét Morant vállalta el, ez pedig annyira kizökkentette, hogy nem is találta meg a csuklóját, sőt igazából nem is kereste. Bane bemelegítésére figyelnie kell majd Morantéknek, mert az luxus, hogy az első körben közel 30 hármast értékesítő tüzér 32 perc alatt összesen ötször vállalkozik távolról.

Morantnek újra el kellene mozdulnia a szervezés felé, mert a 11 triplakísérlet túl sok – az első percek után azt hitte, hogy a bab is hús, a kinti dobóhelyzetek jó részét Bane-nek kellett volna kialakítani. Nem akarjuk leszedni a keresztvizet Morantról, hiszen a 34 pont, 9 pattanó és 10 gólpassz is remek, Curry-éknek tele is volt vele a kezük, de picit alakítania kell a játékán. Tyus Jonesnak viszont nagyon gyorsan fel kell nőnie a feladathoz, a csereirányítót nem nagyon lehetett pályán tartani, védekezésben és pontszerzésben sem működött.

A Warriors kicsit megnyugodhat, rögtön elcsenték a pályaelőnyt, taktikailag jó irányba indultak el, de azzal nem nyugtathatják magukat, hogy Greennel közte 15 lesz a második meccsen. Green szerepköreit átvéve Looney, Kuminga és Porter egyszerre játszott jól, ami azért a csillagok ritka együttállása, és ne feledjük, hogy az első félidőben, amikor Green még játszott, inkább a Grizzlies volt felül, még ha nem is sokkal. Curry-től és Thompsontól mindenképp több kell támadásban, mert a Memphis az erősségeinek számító hustle mutatókban szinte biztosan fel fog javulni amellett, hogy irtózatosan felszívhatják magukat a második hazai meccsükre. Ha a Splash Duo megragad a „nem rossz, de a jó nem ilyen” szinten támadásban, akkor lehetnek akármilyen jók clutch helyzetekben, nem lesznek ilyen szituációk.

 

Egy érdekes statisztika

Ebben a playoffban harmadszor fordult elő, hogy két csapattárs eljusson legalább 30 pontig. Brandon Ingram és CJ McCollum a Suns ellen, Steph Curry és Klay Thompson a Nuggets ellen, most pedig Ja Morant és Jaren Jackson Jr. a Warriors ellen csinálta meg ezt a ritka bravúrt. A statisztika viszont úgy teljes, ha hozzátesszük: egyik páros remeklése sem ért győzelmet…

 

A történelem a Warriorsszal van

Amikor a GSW megnyeri a nyitómeccset, tovább is jut: az előző 12 (!) alkalommal így tett Steve Kerr csapata - ez egyébként az NBA történetének negyedik leghosszabb sorozata. Érdekesség, hogy az aktív szériák között így sem ez a legtöbb, a Lakers jelenleg 24-nél jár. 

 

A Celtics is elkövette a Bulls hibáját

A Bucks ismét elképesztő falat képezett a festéke köré, elvétve tudtak a gyűrű közelébe eljutni a Celtics játékosai, és amikor ez összejött nekik, akkor is ott várta őket az Antetokounmpo-Lopez-Portis hármas legalább két tagja, és ennek az lett a vége, hogy csak 10/34 kétpontosukat küldték a helyére. A kevés kétpontos kísérletből következik, hogy a Celtics eszményi mennyiségű hármast dobott el, kereken 50 triplába álltak bele, és ebből 18 ért célba – a 36%-os hatékonysági ráta meghaladja a 35,6%-os szezonátlagukat, viszont az alapszakaszban csak átlag 37,1 alkalommal próbálkoztak kintről, és összesen csak háromszor álltak bele legalább 50 hármasba. Az első meccsen ugyan akadtak náluk jó kinti dobóteljesítmények, de az nem fért bele, hogy Payton Pritchard (2/8), Marcus Smart (1/6) és Jaylen Brown (3/9) egyszerre dobjon rosszul.

Nem kellett volna, hogy a Bostont ez a taktika meglepetésként érje, a Bucks ugyanis évek óta azt csinálja, hogy inkább a triplák felé tereli az ellenfeleit, és a Bulls elleni továbbjutásukban is ez játszott kulcsszerepet. A Bulls annak ellenére dobott rá 52 triplát a Bucks elleni ötödik meccsen, hogy az alapszakaszban 40-nél többször egyszer sem próbálkoztak távolról, és az alapszakaszbéli 28,8-es meccsenkénti átlagukat mind a négy vesztes meccsükön bőven meghaladták. A Celtics ugyan sokkal többször próbálkozott triplával az alapszakaszban, mint a Bulls, de a hatékonyságukkal csak a középmezőnyben zártak, úgyhogy nem biztos, hogy kifizetődő lesz számukra, ha továbbra is ilyen mértékben próbálnak támaszkodni a kinti dobásaikra, mint az első meccsen.

 

Amikor ugyanaz a jó és a rossz hír is

Al Horford elsőre maximálisan megfelelt annak a kihívásnak, hogy őrizze Antetokounmpót, vele szemben csak 2/10-zel dobott az ellenfél legjobbja, ráadásul a szorításában az 1 gólpasszára 3 eladott labda is jutott. A veterán magasember emellett más játékelemekben is hozzá tudott tenni, begyűjtött 10 lepattanót, kiosztott 3 gólpasszt és a helyére küldött 4/9 triplát is, egyértelműen ő volt a Celtics legjobbja ezen az estén. Egyfelől jó hír, hogy fel tudott nőni ahhoz a nagy szerephez, ami kellett tőle, másfelől viszont a társak kritikája is, hogy annak ellenére Horford lett a legjobbjuk, hogy csak 12 ponttal zárt és 4/11-gyel dobott összességében.

Jayson Tatum és Jaylen Brown egyszerre játszott gyengén támadásban, különösen az utóbbi teljesített botrányosan a 7 eladott labdájával és azzal, hogy 7/11-gyel dobott róla az ellenfél, míg Tatum legalább megtalálta a módját annak, hogy gyűjtögesse a pontokat és hatékony legyen védekezésben. Most ők is megtapasztalhatták, hogy az első körben min ment át DeMar DeRozan és Zach LaVine, viszont ezúttal nem hangsúlyosan Jrue Holiday és Wesley Matthews lassította az ellenfél legjobbjait, hanem 5-6 játékos megfordult mindkettőjükön. Az azért kiemelendő, hogy Antetokounmpo ellen Tatum 1/6, Brown 1/4 dobását értékesítette, míg Grayson Allennel szemben összességében 0/5-tel zárt a Brown-Tatum kettős.

 

Horford és Giannis is elit társaságban

Al Horford belépett egy elit klubba ezen a meccsen, a jelenleg is aktív játékosok közül rajta kívül csak LeBron James, Draymond Green és Kevin Durant rendelkezik legalább 150 blokkal és 100 labdaszerzéssel a rájátszásban.

A címvédőnél Antetokounmpo lépett be egy elit társaságba a 24/13/12-es tripla-duplájával, ő lett ugyanis a liga történetének hatodik játékosa, aki a rájátszásban egynél több 20/12/12-es meccset tud felmutatni, rajta kívül csak LeBron James (5), Oscar Robertson (4), Magic Johnson (3), Russell Westbrook (2) és Wilt Chamberlain (2) mondhatja el ugyanezt magáról.

 

Magasan kezdett, de alacsonyan működött igazán a Bucks

Mike Budenholzer kitartott a Bulls ellen működő ultramagas felállása mellett és továbbra is Bobby Portis kezdett Khris Middleton helyén, ugyanakkor a Bucks játéka sokkal jobban működött olyankor, amikor alacsonyabb szerkezetre váltottak és megérkeztek a cserék is a mérkőzésbe. Az Allen-Connaughton duó ismét állandó veszélyt tudott jelenteni a triplavonalon túlról, ketten együtt 5/10 hármassal zártak, a csapat játéka pedig különösen jól muzsikált Jevon Carterrel a pályán, az ő 22 percében 25 pontot vertek ellenfelükre – itt jegyeznénk meg azt is, hogy Antetokounmpo +23-a azt is jelenti, hogy nélküle 10 perc alatt 11 ponttal kaptak ki a Celticstől.

 

Holiday előlépett

A Bulls ellen még belefért, hogy Jrue Holiday ne kapcsoljon támadásban is magasabb fokozatra az elit védekezése mellett, az első körben egyetlen kiemelkedő teljesítmény is elegendőnek bizonyult tőle támadásban, viszont a Celtics ellen arra lehetett számítani előzetesen, hogy több kell majd tőle. Holiday állta is a kihívást, már a meccs elején is nagyon agresszív volt, végül 20 dobást vállalt el és eljutott 25 pontig. Legalább 20 mezőnykísérlettel másodszor próbálkozott ebben a rájátszásban, miközben az alapszakaszban összesen hat alkalommal fordult ez elő, Middleton hiányában viszont a továbbiakban is szükség lehet erre az agresszivitásra.

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is.