Playoff-percek: Mi lesz a Sunsszal?

Anthony Edwards már szupersztár - kilátástalan helyzetbe navigálta magát a Suns? - Leonard kidőlt, de Doncic sem százas - Kiddnek menet közben kellett változtatnia - Harden floaterei döntöttek - hol lehet variálni a LAC-DAL párharc kritikus 5. meccse előtt? - Brunson kivételes társaságban - Thibodeau elővette a playoff-perceket - a Knicks megszállja a festéket - Turner a kulcs a Pacers támadójátékában - Lopez elővett valamit a régiből - a Bucks leginkább csak reménykedhet.

Anthony Edwards már szupersztár

A tavalyi playoffban sem teljesített rosszul Anthony Edwards a Denver elleni szériában, ott is volt 40 pontos meccse és 31 egység felett átlagolt, de ott még nem tudta győzelemre vezetni együttesét - ezúttal viszont hiba nélkül jutatta tovább a Wolvest a második körbe. A négy mérkőzés során 31 pont, 8 lepattanó és 6,3 gólpassz került a neve mellé átlagosan, ráadásul remekül is dobott: 51%-kal mezőnyözött és 44%-kal triplázott úgy, hogy az utolsó három meccsen bedobott 25/29 büntetőt is. Egyedül a második találkozón fogták meg, ott 3/12-es mezőnyözéssel megállt 15 pontnál, de ott viszont kiosztott 8 gólpasszt és ellopott 3 labdát, ott is hozzátette a magáét, a többi három összecsapáson viszont mindig eljutott legalább 33 pontig és 9 lepattanóig, illetve legalább 52%-kal dobott ezeken az estéken.

Ráadásul mindig akkor lépett elő, amikor igazán kellett, ma hajnalban is a második félidőben, azon belül is a negyedik negyedben tudott feljebb kapcsolni, a végjátékban ő volt a mérleg nyelve - abszolút szupersztárrá nőtte ki magát már az alapszakaszban is, de ezzel a szériával ismét ráerősített.

Ne felejtsük el azt sem, hogy még mindig csak 22 éves, rengeteg dolgot érhet el később, és újabb szintekre léphet a tapasztalattal, mert rettenetesen fiatal. Már nyolc olyan playoff-meccse van, amikor megdobta a 30 pontot, amivel új franchise-rekordot állított fel, és először vezette a Wolvest az első körön túlra az utóbbi húsz évben - a klubtörténet során pedig másodszor jutottak ezen túl, és akkor sem söpréssel, ebben ez most egy történelmi lépés. Ha az még korai is lenne, hogy elkezdhetik faragni Edwards szobrát Minnesotában, de jó úton jár efelé.

 

Mi lesz a Sunsszal?

"Engem még sosem söpörtek ki" Bradley Beal 4 kosárral, 6 eladott labdával és 6 faulttal "segített" a párharcot lezáró mérkőzésen, 16,5 pontot és 4,5 gólpasszt átlagolt 44%-os mezőnyözéssel a szériában, a következő három évben pedig 50, 54 és 57 millió dollárt kell kifizetni neki, és csak úgy elcserélni sem lehet, mert bármit megvétózhat.

Kevin Durantet az utóbbi három szezon során másodszor söpörték ki az első körben, és bár 27 pontot átlagolt 55%-os mezőnyözéssel 42 átlagperc alatt, de ez már beszédes - a Golden State-től való távozása óta négy szezon alatt két playoff-párharcot tudott megnyerni a két söprés mellett, egyet még a buborék utáni Boston, egyet pedig a Leonard-George páros (illetve Leonard két meccsen még játszott) nélküli Clippersszel szemben.

Jusuf Nurkic 3-17-re áll eddig a rájátszások során, ami a liga történetének legrosszabb mutatója azok között, akik legalább 20 PO-meccset játszottak.

Devin Booker csak most, az utolsó meccsen dobott 23 pontnál többet, és most vállalt először 16 mezőnydobás felett.

Cserescorerként Eric Gordon csak egyszer, a második meccsen tudott két (!) kosárnál többet szerezni, nyolc pontot átlagolt, és alig 32%-kal mezőnyözött úgy, hogy 29 percet átlagolt, Grayson Allen sérülése után a 3-4. meccsen bőven 30 perc felett játszott.

Ez azért is lehetett így a vállalhatatlan produkciója ellenére, mert Allen kidőlését követően 6,5 emberre szűkült a rotáció, nem volt senki, akit be lehetett volna dobni, nem tudott kihez nyúlni Frank Vogel.

Frank Vogel sem az alapszakaszban nem tudta összerakni a játékot részben a sok sérülés és hiányzás miatt, sem a playoffban nem volt semmilyen válasza a feltett kérdésekre a négy mérkőzés alatt - sőt, inkább negatívat húzott, amikor például a mai második félidőben levette a duplázást az addig megfogott Edwardsről és egy-egyben védekeztette rajta a játékosait. 

Durant még a következő szezon rajtja előtt betölti a 36. életévét, Gordon karácsonykor lesz 36, és nincs elsőkörös draftjoguk 2025-2030 között (!), illetve második körösük sincs már 2024-től egészen 2030-ig.

A payroll a következő idényre már most 205 millió felett van, abból 150 a Booker-Durant-Beal trió, és további 18 még Nurkic, illetve 15,6 Allen, és ebben pedig nincs benne a lejáró Royce O'Neale szerződése sem, vele kezdeni kell valamit.

Mondhatjuk, hogy kilátástalannak tűnik?

 

Leonard kidőlt, de Doncic is messze van az egészségestől

Az előző két mérkőzés szenvedését látva senki nem lepődött meg, hogy Kawhi Leonard nem tudta vállalni a játékot a negyedik meccsen (sőt valószínűleg nem egyszeri alkalomról van szó), és bármilyen meglepő, így a Clippers stábjának is könnyebb dolga volt: Leonard egészsége nem volt többé kérdőjel, jobban tudtak tervezni és a társak is jobban fel tudtak készülni a fixnek tűnő feladatokra. 

Tyronn Lue-nak nem kellett matekoznia, az előző meccsek alapján egyértelmű volt, hogy James Harden játéka működik, viszont kell mellé még egy kiemelkedő teljesítmény támadásban, aki kizárásos alapon csak Paul George lehet. George sokat dolgozott az ellenfél legjobbjain védekezésben, emiatt egyrészt minden meccsen faultgondokba került, másrészt kevesebb ereje maradt a támadásokra. Lue megfordította az egyenletet azzal, hogy védekezésben könnyebb feladatokat kapott, támadásban pedig Hardennel együtt 1A-1B opcióként működött. Az első félidőben 26 pontot termelt (eddig a három meccsen összesen dobott 49 egységet), bevert 6/9 triplát, illetve Lue egyik fontos taktikájának is részévé vált. 

Leonard sérülése miatt eddig Luka Doncic volt a széria legjobb játékosa, aki mindkét oldalon extra munkát végzett, ezért is vezetett 2-1-re a Dallas. Azonban egy kisebb lábsérülés zavarja, és ez a 3. összecsapáson támadásban érződött is, a Clippers taktikája pedig az volt a meccs elején, hogy inkább dobja rá a hármast, vagy egy-egyben emelje rá a középtávolit, de ne tudjon passzolni - Ivica Zubac nem hozott ma űrszámokat, de a meccs elején többször is jól maradt Doncic előtt, döntő érdemeket szerzett ezzel a Dallas játékának ütemvesztésében. Irving szinte nem látott labdát, a hazaiak tüzérei ki is hűltek (pontosabban be sem melegedtek), a Clippers pedig kihasználta a problémáikat. 

A másik oldalon ugyanis Doncic védekezését minden eszközzel támadták: két és fél perc alatt összeszedett két faultot, onnantól kezdve pedig sokkal óvatosabban kellett dolgoznia. Amikor Doncic volt az első számú védő, az első három meccsen a LAC 13/45-tel dobott, most viszont 8/15-tel, illetve most 15 támadásból 12-szer megverte aktuális ellenfele – ez a 80%-os mutató holtversenyben az elmúlt 10 év (!) összes playoff-meccsének legrosszabb adata (legalább 10 támadás esetén). Érdekesség, hogy ameddig Doncic nem ütötte be a két faultot, a Clippers nem tudott kosarat szerezni, utána viszont kiszakadt a zsák és 15 játékperc alatt 55 (!) pontot termeltek. Az sem segített a Dallas gondjain, hogy a sérült Tim Hardaway Jr. távollétében Dante Exumra kellett bízni a szervezést az első negyed végén, aki egyrészt erre nem alkalmas, másrészt nincs is megfelelő formában. Hiába jött vissza Doncic, a Mavs játéka nem akart összeállni és ellépett a LAC. 

 

Jason Kiddnek menet közben kellett változtatnia

A 31 pontos lyukat látva nem nagyon volt kérdés, hogy a George-Harden párosra valamit azonnal ki kell találnia a Dallasnak és változtatnia kell a támadásokon. Kidd gyorsan eldobta az eddigi 9-10 fős rotációt (Exum és Hardy összesen 5 percet kapott) és nyolc játékost forgatott: Lively, Green és Kleber jött a padról, Doncic és Irving végül 45, Washington 41 percet játszott. Leegyszerűsítették a támadásokat és elkezdték tömni labdával Irvinget, aki 24-55 után futott egy egyszemélyes 9-0-t, illetve hátul nagyon agresszíven elkezdték támadni a labdás embert, amiből több hibát vétett a LAC – itt többször tudtak gyorsan indulni, amiből Irving villogott. Két perc alatt ledolgoztak 11 pontnyi hátrányt, és bár George ekkor még pár hármassal tartotta a Clipperst, de szépen bemelegedett Washington, Lively és Jones is, a következő másfél-két negyedben már a Dallas irányította a játékot és ledolgozták a hátrányt. A LAC próbált Irvingre rádobni egy óvatos duplázást, de ezt a Dallas sztárja kipasszolta, Doncic-csal az élen elkezdték támadni George védekezését és a túloldalon váltották rajta a védőket, közben pedig megérkeztek a hustle play-ek is (támadópattanók, labdaszerzések, blokkok), szó szerint csúsztak-másztak a labdákért. 

 

James Harden clutch floaterei döntöttek

A Dallas a második félidőben szinte teljesen ki tudta kapcsolni Paul George-ot, már a harmadik negyed végefelé feljött egy labdára, majd 105-104-nél a vezetést is átvette. Ekkorra azonban a második félidőben szintén csendes James Harden is visszaült a lóra: a negyedik negyedben 5 floatert tett a helyére, összesen 15 pontot dobott, ebből 13-at a meccs végén, clutch időszakban - eddig is remek szériát fut, de ez most szupersztár-kaliber volt. Nem mondanánk, hogy jelenleg ő a sorozat legjobb játékosa, mert Paul George remekelt, a túloldalon Kyrie Irving szenzációsan dobott (40 pont, 6/12 tripla), Doncic pedig a védekezési problémák ellenére végül +10-ben zárt és egyetlen ponttal maradt le egy 30 pontos tripla-dupláról, de a második meccs kisebb megingásától (2/10 tripla) eltekintve Harden hozza azt a vezérszerepet, amit várnak tőle. 

 

Min lehet változtatni az 5. meccsig?

2-2-es állásnál az esetek többségében az a csapat jut tovább, amely megnyeri az 5. meccset. A Clippers oldalán leginkább Tyronn Lue taktikai megoldásaiban bízhatnak, viszont az ma is látszott, hogy az sem életbiztosítás, ha 30+ ponttal elhúznak. A nyolcfős rotációban George 43, Harden 40 percet tolt és nekik továbbra is bírniuk kell a gyűrődést, mert ha ők nem oldják meg a játékszervezést (ma közösen 15 gólpasszt adtak 66 pont mellett), akkor ismét gondba fog kerülni a csapat. Mann és Coffey erre nem alkalmas, a padról Powell inkább befejezőember, Westbrook pedig ma sem villogott támadásban (22 perc alatt 2/8 mezőnyből, 0/2 büntető, 1 gólpasszra 2 eladott labda). 

A Dallasnál Doncic-nak figyelnie kell a faultokra, illetve a meccs elején agresszívebben kell támadnia a gyűrűt, mert azokból jönnek az alley-oopok és a kinti dobások, amikkel a társakat be lehet melegíteni. Az sem elvetendő ötlet, hogy sokszor Irvingre bízni a labdafelhozatalt és vele indítani a kettő-kettőket, mert nehéz eljuttatni hozzá a labdát, de ha sikerül, akkor szállítja a nagy játékokat. A Dallas akár azt is megpróbálhatná a meccs elején, amit a Lakers játszott legutóbb a Nuggets ellen: Jameshez hasonlóan Doncic körül kiürítik az alsó pozíciót, és egy-egyekből, mismatchekből tudna kiharcolni faultokat. Összefoglalva, ha az alapjáték nem működik, akkor hamarabb kell kivenni a labdát Doncic kezéből, mert hiába dolgoztak ma le 30+ pontos hátrányt, el is fáradtak benne, a végjátékban Harden kis túlzással úgy dobott ziccert, ahogy akart. 

 

Brunson kivételes társaságban

Jalen Brunson kicsit lassan kezdte a rájátszást, az első két meccsén nem igazán találta a dobásait, viszont a philadelphiai levegő jó hatással volt rá, a harmadik meccsen már elfogadható hatékonysággal ért el 39 pontot és 13 gólpasszt, a negyedik összecsapáson pedig újabb szintet emelt a játékán, 47 pontot és 10 gólpasszt tett be a közösbe. Brunson 70 pontért felelt a Knicks 97 egységéből, és abban a 44 percben, amikor ő pályán volt, 10 ponttal múlták felül az ellenfelüket, ezúttal már Kelly Oubre Jr. sem volt ellenszer az ő játékára – bár a 76ers kosarasa szerint törvényszerű is, hogy egy ennyire jó képességű játékos ilyen számokat tud hozni olyankor, amikor 34 alkalommal rádobhat.

Brunson előtt ötször fordult elő az NBA történetében, hogy valaki úgy jusson el legalább 40 pontig és 10 gólpasszig a rájátszásban, hogy közben legfeljebb egyszer adja el a labdát. Hasonlóra korábban csak Kevin Johnson, LeBron James (2x), Chris Paul és Damian Lillard volt képes – csak Lillard dobott több pontot Brunsonnál az ilyen teljesítményekor, ő 55-ig jutott 2021-ben, míg Paul volt az egyetlen, aki eladott labda nélkül hozott 40/10-es meccset, neki ez 2018-ban sikerült.

Egy másik rekordot fel is állított Brunson, a Knicks történetében korábban senki sem dobott 47 pontot a rájátszásban. Eddig a rekordot Bernard King tartotta, az 1984-es rájátszásban kétszer is 46 pontot dobott, míg Patrick Ewing legjobbja 45, Willis Reed csúcsa 43, Carmelo Anthony maximuma 42 pont volt a rájátszásban a Knicks színeiben.

 

Thibodeau elővette a playoff-perceket

Tom Thibodeau eddig kellemes meglepetést okozott azzal, hogy az alapszakasz végéhez mérten mennyire kordában tudja tartani a kulcsemberei játékidejét, ugyanakkor a negyedik meccsre több játékosának is véget ért a jó élet. Ebben szerepet játszott az is, hogy Mitchell Robinson nem tudta vállalni a játékot, de a nagyobb problémát Bojan Bogdanovic sérülése jelentette, aki csak egy percet töltött a pályán, így gyakorlatilag hét emberrel kellett lehozniuk a meccset, köztük két centerrel, akik egymás között osztoztak meg a perceken.

Bogdanovic sérülése miatt Anunoby 47, Hart 46, Brunson 44 percet töltött a parketten, míg a cserék közül a periméteren csak Miles McBride kapta meg a bizalmat, de ő rá is szolgált erre, 3/5 triplát elsüllyesztve 13 pontot hozott a kispadról, és vele +8-ban zártak 27 perc alatt.

Precious Achiuwa külön dicséretet érdemel, mert a legutóbbi meccs után ismét remekül szállt be, 7 lepattanó (4 támadó), 2 gólpassz és 4 blokk került a neve mellé, és a negyedik negyedben annyira jól dolgozott Embiid ellen, hogy Thibodeau végig fent hagyta őt a pályán.

 

Embiid nem uralja a festéket

Joel Embiid legutóbb 50 ponttal és 5/7 bedobott triplával állt a 76ers élére, ezúttal viszont kicsit kevesebbszer jutott el a büntetővonalra, a kinti dobásai sem estek (1/6), és így megállt 27 pontnál, bár 44 perc alatt így is +1-ben volt vele a 76ers – azt azért nehezen mossa le magáról, hogy a negyedik negyedben 0/5-ös mezőnymutatóval egyetlen pontot ért el.

Az nem meglepő, hogy a pontjait általában nem a festékből szerzi, a harmadik és a negyedik meccsen is csak 6-6 pontot hozott össze erről a területről, viszont az szembeötlő, hogy a pálya másik oldalán mennyire tud érvényesülni erről a területről a Knicks. A New York-i csapat az elmúlt két találkozón 54-38-ra, illetve 44-32-re nyert erről a területről, és főleg Brunson tudott komoly károkat okozni a festékben, a harmadik meccsen 16, a negyediken 20 pontot tudott szerezni innen – eközben a támadólepattanókat is jól szedi a Knicks, az elmúlt két meccsen 11-8-ra, illetve 15-9-re húzták be ezt a kategóriát.

 

Turner a kulcs a Pacers játékában

A párharc eleje Pascal Siakam remekléséről szólt, és emiatt, illetve Tyrese Haliburton harmadik meccsen dobott meccsnyerője mellett kicsit háttérbe szorult, hogy Myles Turner mennyire fontos szerepet tölt be a Pacers eddigi menetelésében. Az első meccsen még nem estek a dobásai, de ezzel együtt is szállította a 17 pontos szezonátlagát, azóta viszont egyre forróbb lesz a keze. A második meccsen már 22 pontot dobott, illetve 6 gólpasszal beállította a karriercsúcsát, a harmadikon 29 pontot szórt, míg a negyediken ezt megismételte, méghozzá 7/9-es triplázással – ennél több hármast csak egyszer süllyesztett el NBA-s pályafutása során, de hétig is csak kétszer jutott el korábban.

Turner a párharc során 24,3 pontot, 8,3 lepattanót, 3,3 gólpasszt és 1,5 blokkot átlagol, miközben 17/34 bedobott triplánál jár, James Hardennel holtversenyben ő talált be legtöbbször a triplavonalon túlról a rájátszás során. Amikor ő pályán van, 36,9 százalékkal tripláznak a Bucks ellen, míg amikor ül, akkor csak 30,6 százalékkal, bár Siakam nála is jobban befolyásolja ezt.

Noha nem túl nagy minta, de vele a pályán 130,1 pontot átlagolnak 100 labdabirtoklásra vetítve, és 18,2 pontot vernek a Bucksra, míg nélküle 95,2 pontot szereznek 100 labdabirtoklásonként, és olyankor -20-as NET ratingje van a Pacersnek.

 

Lopez is leporolta az időgépet

Legutóbb Khris Middleton forgatta vissza az idő kerekét, és azt követően, hogy Giannis Antetokounmpo után Damian Lillard sem tudta vállalni a játékot, Brook Lopez is megpróbálkozott valami hasonlóval. A center az egykori All-Star önmagát idézte a Pacers ellen, különösen az első félidőben villogott abból, hogy a gyűrűnek háttal elkérte a labdát, míg a fordulás után már megmutatta a 2.0-s verziót is, és elkezdett kintről is veszélyeztetni. Lopez végül 27 pontot dobott 12/18-as mezőnymutatóval, de ahogy vele nem tudott mit kezdeni a Pacers védekezése, úgy ő sem találta a választ Turnerre, illetve az ellenfél gyors és mozgékony five-out felállásaira, sokszor védekezésben is inkább a régi önmagát idézte.

Nagyon mégsem lehet őt hibáztatni, mindenki pontosan tudja, hogy mik az erősségei, illetve mik a gyengéi, és a Bucks jelenlegi helyzetében csak úgy lehetett belőle kihozni az előbbit, hogy csomagban megkapták az utóbbit is. Nem is volt könnyű helyzetben a védekezés összerántásánál, Bobby Portis kiállítása miatt alig volt lehetősége pihenni, Malik Beasley is bealudt párszor, és a 35 éves, súlyos sérüléséből felépülő Danilo Gallinari esetében sem igazán elvárható, hogy pozitívan befolyásolja a védekezést.

 

Mit tehet a Bucks?

Leginkább összetehetik a két kezüket, és elkezdenek szorítani azért, hogy Lillard és Antetokounmpo felépüljön az ötödik meccsre, máskülönben csak akkor lesz esélyük életben maradni, ha megremegnek a kezek a Pacersnél. Abban reménykedhetnek, hogy ellenfelük legközelebb talán nem fog 22/43 triplát elsüllyeszteni, de a védekezésük kilátástalan volt, a Pacers sorra jó helyzetekig tudott eljutni a negyedik meccsen is, miközben az közel sem biztos, hogy Lopezben lesz még egy hasonló meccs, ahogyan Malik Beasley esetében is lutrinak tűnik, hogy képes lesz-e ismét 20 pont környékén dobni, szóval nehéz azt elképzelni, hogy a két sztár nélkül önerőből tudjanak nyerni, kellene ehhez a Pacers közreműködése is.

A negyedik meccsen Andre Jackson Jr. játéka volt az egyetlen olyan pozitívum, amire azt lehetne mondani, hogy arra érdemes lenne még nagyobb mértékben is építeni a folytatásban, az újonc kosaras ezúttal 6 ponttal, 6 lepattanóval, 7 gólpasszal és 3 labdaszerzéssel szállt be a meccsbe, 2/4 triplája célba ért, és vele a pályán 25 perc alatt +9-ben zártak – már legutóbb is +7-ben voltak vele 17 perc alatt, csak akkor még nem töltötte meg ennyire a statisztikai lapot. Abban is lutri bízni, hogy legközelebb nagyobb játéklehetőség mellett képes-e produktív maradni, a Pacersnél is tudják már, hogy belőle is jobban kell készülni, de az ő játéka egy halvány reménysugár lehet, amibe muszáj lenne kapaszkodnia Doc Riversnek.

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus