Playoff-percek: új embert kell találnia Morantre a Warriorsnak

Gary Payton II nélkül Ja Morantre embert kell találnia a GSW-nek

Már a párharc első meccsén sem véletlenül került be a kezdőötösbe a korábbi védőklasszis fia, az ifjabbik Payton szépen csendben a liga egyik legjobb labdás ember elleni védőjévé fejlődött. Ja Morant az első meccsen is eljutott 34 pontig, sőt gyakorlatilag ugyanolyan mezőnymutatót hozott (14/31, 4/11 tripla, illetve 15/31, 5/12 tripla) – Payton hiánya nem itt volt szembetűnő.

Egyrészt Morant 13 büntetőt harcolt ki az első meccs 3-jával szemben, másrészt egész egyszerűen nem tudták leszívni az energiáját, így aztán a végjátékban jöhetett az a Morant, akit már láthattunk a Wolves elleni ötödik meccs utolsó perceiben. Nyilván most is meg kellett küzdenie a pontokért, de rendre matchup-előnyben volt, a végén pedig folyamatosan beültette a hintába a nálánál nagyobb védőket (és a vele egy „súlycsoportban” lévő Jordan Poole-t is).

A meccs utolsó szakaszát 15-6-ra hozta le a Memphis úgy, hogy mind a 15 pontot Morant szerezte. Ez egyrészt a játékos dicsérete, másrészt az edzői stábé, mert nem gondolkodták túl – látták, hogy Morant „zónába került”, onnantól kezdve ő labdázott, hívta a kettő-kettőket, és aztán iso játékokból dolgozott.

A harmadik meccsre Morantre valamit ki kell találni, mert ha ismét szoros végjátékba mennek bele a felek, akkor a Grizzlies hátvédjén nem fog múlni, hogy ugyanezt játssza. Jordan Poole lehet az első opció rá, Steph Curry már kevésbé tűnt jónak, mint az első meccsen. Az alapszakaszban Andrew Wiggins tudott hatékonyan dolgozni rajta, és bár a minta csak pár perces, a dobásait igen jól limitálta, márpedig most erre lenne szükség.

Persze ha Wigginst teljes munkaidőben ráküldik Morantre, akkor felmerül a kérdés, hogy Poole és Curry egyszerre pályán tartható-e mondjuk egy szoros végjátékban. Wiggins mellett egyrészt jól passzolt a Grizzlies hátvédje, másrészt a védőpattanózásban komoly gondjai lehetnek egy alacsony szerkezetű Warriorsnak a minden támadópattanóra utazó Grizzlies ellen: Wigginsnek egyszerre két helyen kellene lennie.

 

Jacksont, Bane-t és Clarke-ot lebontotta a Warriors, de mély volt a Grizzlies kalapja

Azok után, hogy Desmond Bane volt a Grizzlies legeredményesebb játékosa a Wolves elleni párharcban, a GSW elleni első meccsen 9, a másodikon öt pontot szerzett. Egyrészt nem is mennek be a dobásai, másrészt megint alig jutott szóhoz, ez pedig hosszú távon óriási luxus lehet a Grizzliesnek. Ma 32 perc alatt 7 mezőnykísérlete volt, az előző körben ennyit körülbelül az első negyedekben emelt rá. Hozzá kell viszont tenni, hogy védekezésben abszolút felveszi a kesztyűt, jól lepattanózik, periméteren is igyekszik odaérni - egyébként a háta fáj, ez nyilván faktor a kevesebb vállalásban.

Dillon Brooks magát bontotta le három perc után, de ahogy azt korábban is írtuk, ő annyira kiszámíthatatlan, hogy felesleges is elemezni, hogyan védekezett (volna) ellene a GSW. Jaren Jackson Jr. viszont támadásban megint visszatért a Wolves elleni formájához (3/14 mezőnyből, 2/7 tripla), ugyanakkor védekezésben nem dolgozott rosszul, és bár kipontozódott, 29 percet így is fent volt, ami már a menedzselhető kategória. Brandon Clarke ugyan hibátlanul célozva dobott 10 pontot, de hátul nem tudott érvényesülni, vele -17-ben volt a Grizzlies, ami ebben a playoffban döbbenetes szám.

A Warriorst nyilván megzavarta Payton kiesése, ugyanakkor a munkát ma csak félig végezték el. Xavier Tillman ismét csak 13 percet játszott, de 180 fokos fordulatot vett a játéka: ennyi idő alatt 7 pont, 6 lepattanó és 3 (!) szerzett labda került a neve mellé. Az első meccset kihagyó Ziaire Williams 14 pontot szórt 4/8 triplával, 5 lepattanóval, De’Anthony Melton extrát nyújtott a hustle mutatókban (8 lepattanó, közte 3 támadó, 2 szerzett labda, 3 blokk). Az egyébként rosszul célzó Tyus Jones-Kyle Anderson páros is összeszedett 3 Warriors által elszórt lasztit.

A Warriors egyébként továbbra is valamivel jobb a lepattanózásban, támadópattanózásban, most 60-42-re nyerte a festéket, ugyanakkor kijött náluk a sok eladott labda okozta probléma (itt voltak extrák a Grizzlies kiegészítői). Eladtak 18 labdát, hatszor blokkolták a dobásaikat, a gyorsindulásokból pedig 18 pontot szerzett a Memphis, ami soknak bizonyult.

Mondhatnánk, hogy a Grizzlies is jól ráérzett a Warriors hármasaira, hiszen 7/38-as mutatót hoztak össze Curry-ék (a Big Three-éra legrosszabbja…), de ez ebben a formában nem igaz: többször is jó helyzetekből vállalkozhattak, pár olyan dobásuk nem ment be, amik normál esetben igen – ha a tutikat behajigálják, most 2-0-ra vezethetnének.

Jó kérdés, hogy ez csak pillanatnyi rossz forma, esetleg a védekezés annyit vesz ki a tüzérekből, vagy valami rendszerszintű gond lehet. Thompsonnak valószínűleg nem fekszik a Grizzlies játéka, mert már az első meccsen is gyengén dobott, viszont most a végjátékban sem kapta össze magát: előbb belenyúltak egy hármasába, majd lépéshibát vétett egy kontrázásnál (zárójelben: Friscóban valószínűleg ezt nem fújták volna le). Steph Curry-nél már el is felejtettük, hogy sérülésből tért vissza a rájátszásra, és bár a 30+ pontos teljesítmények kicsit elfedték, de eddig az egész playoffban nem dob jól kintről. 27/70 a triplamutatója, ezt a 38%-ot a liga nagyrésze elfogadná a rájátszásban, de az első két meccs alapján (8/23 triplát dobott be) korábban inkább a Nuggets kinti védekezése volt gyengébb, nem pedig Curry tért vissza bombaformában.

 

Morant történelmi számai, Thompson kerek jubileuma

A Grizzlies vezére csapata utolsó 15 pontját dobta, amire eddig Damian Lillard és LeBron James volt képes 1997 óta. 47 pontig jutott, 23 éves kora előtt másodszor érte el a 45 pontos határt, amivel csatlakozott LeBronhoz és Kobe Bryanthez.

Klay Thompson ma csak 2/12-vel triplázott, de ez is elég volt, hogy elérje a 400 bedobott hárompontost a playoffban – csak LeBron James (432) és természetesen Steph Curry (497) előzi meg.

 

Újrakezdődik a párharc?

Az első meccsen voltak keménykedések, Draymond Greent is kiállították Clarke mezének megrántásáért, de alapvetően egy jó hangulatú kis szériának indult. Az attitűd most Payton sérülése miatt megváltozik, Draymond Green is elkezdett mutogatni a memphisi közönségnek az arcsérülése után, szóval eddig tartottak a „mézeshetek”. A GSW innentől kicsit Paytonért is játszik, a következő két meccsen Dillon Brooks közellenség lesz a Chase Centerben (és talán a pályán is), Green hasonló fogadtatásra számíthat az ötödik meccsen, ez az érzelmi töltet pedig más irányba viheti a párharcot.

Fentebb már említettük, hogy a Warriors mestertervét át kell dolgozni Payton kiesése miatt, jöhet több Fast Five, illetve eddig kevesebb szerepet kapó játékosok is felléphetnek. Közéjük tartozik Otto Porter Jr., akivel ma +17-ben zárt a Golden State, mindkét palánk alatt komoly károkat okozott a Memphisnek, az is elképzelhető, hogy nem a Fast Five-ot erőltetik, hanem védekezésben magasítanak hátul, ráadásul Porter periméteren is jól tud teljesíteni. Gyakorlatilag ugyanez igaz Jonathan Kumingára is, ő is jól szállt be a második meccsbe, Steve Kerr abban is gondolkodhat, hogy az egész meccsen felrakja valamelyiküket – ha pedig Andre Iguodala visszatér, akkor már variációs lehetősége is lesz.

A Grizzlies elvileg „visszakapja” Dillon Brooksot (hacsak nem kap egymeccses eltiltást), Ziaire Williams is visszatért, így helyreállhat a rotáció. A harmadik meccsen láthatjuk először azt a keretet, amit Taylor Jenkins a Wolves ellen használt (Steven Adamset lassan el is felejtjük…), mindenki közelebb kerülhet a saját maga és a csapat számára ideális játékhelyzetekhez, játékidőkhöz. Nem biztos, hogy ez az előny már a harmadik meccsen faktor lehet (ott inkább az érzelem, mint az értelem dominálhat), de ahogy megyünk bele a párharc sűrűjébe, úgy lehet a komplett keret egyre nagyobb előny az egyik oldalon, a Payton kidőlése miatti kevesebb variációs lehetőség pedig egyre komolyabb probléma a másikon. 

 

Megtalálta az egyensúlyt a Celtics

Az első meccsen talán meg is lepte a Bostont, hogy egy olyan ellenfél jött velük szembe, akik hajlandóak hasonlóan fizikális kosárlabdát játszani, mint ők, sőt, túl is izmozta őket akkor a Bucks. Ebből következett, hogy támadásban sokszor nem a számukra kedvező dobásokat tudták elvállalni, alig tudtak mit csinálni a triplavonalon belülről, és csak 10/34 kettesüket tudták elsüllyeszteni. Ime Udoka a második meccsre megtalálta erre a választ, agresszívabban kezdték támadni a gyűrűt, és igyekeztek minél többet kimozgatni a triplavonal közelébe a Bucks magasembereit, és ennek egy sokkal egészségesebb 18/37-es kétpontosmutató lett az eredménye. További adalék, hogy kintről is jobban megválogatva vállaltak, és azokat a játékosaikat dobatták, akiknek sült a keze, így jutott el 17 bedobott hármasig a Brown-Tatum-Williams trió, és rájuk építve értek el rájátszásbeli csapatrekordnak számító 20 bedobott triplát. Ezúttal Payton Pritchard sem ijesztgetett 2/8-as mutatóval, míg Horford és White gyengébb dobóformáját elbírta a csapat, előbbi ráadásul a pálya másik oldalán ismét bizonyított…

 

Horford továbbra is extra Antetokounmpo ellen

Giannis Antetokounmpo továbbra sem tud önmaga lenni Al Horford szorításában, két meccs alatt 6/22-es mezőnymutatón tartotta őt a Celtics magasembere, ráadásul 5 eladott labdába is belehajszolta őt. Noha a Celtics csapatszinten végez vele szemben elképesztő munkát, érdemes azért megjegyezni, hogy mindenki mással szemben 14/30-cal dob Antetokounmpo, ami még mindig nem jó, de jelentősen jobb, mint Horforddal szemben, és 11 eladott labdájának is közel a felét olyankor jegyezte, amikor ő szívta a vérét. Ezek a dobásmutatók azáltal még inkább felértékelődnek, hogy a Celtics nagyrészt egy-egyben védi őt, és csak olyan helyzetben dupláznak rá, ahonnan nehezére esik megjátszania a labdát, ezáltal a passzait is limitálni tudják valamelyest, és ez különösen a második meccsen ütközött ki, ahol a 7 gólpasszára jött a 6 eladott labda.

 

Budenholzernek változtatnia kell

Már az első meccsen is akadtak problémák a Bucks magas szerkezetével, és inkább akkor működött a játékuk, amikor a padról megérkezett Jevon Carter, Grayson Allen és Pat Connaughton, ennek ellenére Mike Budenholzer továbbra is kitartott annál a felállásánál, amiben Bobby Portis kezd Khris Middleton helyén, ugyanakkor a Bucksnak látványosan szüksége lenne még egy olyan emberre, aki Antetokounmpo és Holiday mellett le tudja ütni a labdát. Nem csupán a magas szerkezettel akadnak problémák, hanem azzal is, hogy Wesley Matthews sem tudja megközelíteni az első körben mutatott játékát, a második meccsen már dobásig is alig jutott el, és eközben védekezésben is problémává vált, 9/13-mal dobnak róla a Celtics játékosai, a második meccsen 7/9-cel zártak ellene.

Adná magát, hogy Portis helyére bekerüljön Connaughton, ahogyan az sem teljesen elvetendő gondolat, hogy Matthews helyét is átvegye Allen vagy esetleg Carter, ezzel mindkét oldalon sokkal mozgékonyabbá válhatna a Bucks, és talán a triplákra is jobban oda tudnának érni attól függetlenül is, hogy az alapfelfogásuk szerint inkább a belső területeket védik – itt jegyeznénk meg, hogy az Allen-Carter kettőssel szemben 5/25-tel dobott az első két meccsen a Celtics. Middleton mellett egyébként George Hill hiánya is itt értékelődik fel, mert védekezésben ő is tudna legalább annyit hozni, mint amennyit most Matthews, támadásban viszont rengeteget jelentene a Bucksnak, hogy le tudja ütni a labdát.

A változtatásokra nem csupán védekezésben, hanem támadásban is szükség van, a csapatszinten összeszenvedett 3/18 bedobott hármas kritikán aluli a részükről, Antetokounmpo számára is szükségszerű, hogy legyen körülötte spacing, és általánosságban is több segítségre lenne szüksége. Holiday az első meccsen agresszív volt, és hiába nincs jelentős különbség a második meccsen hozott számaiban, ezúttal csak erőlködött, tőle a jelenlegitől több kell, ahogyan az sem fér bele, hogy Lopez 2(!) dobással próbálkozott az egész meccs alatt. A Bucks támadójátékának a kritikája természetesen a Celtics védekezésének a dicsérete is egyben, az első meccshez képest ezen az oldalon is magasabb fokozatba tudtak váltani, és ugyan nem kap akkor figyelmet, mint Antetokounmpo életének a megnehezítése, de Tatum és legfőképp Brown nagyszerű munkát végez Holiday lassításával.

 

Tényleg nem működik a Bucks magas felállása

Az első körben a Bucks 38 perc alatt 23 pontot vert rá olyankor a Bullsra, amikor Antetokounmpo, Lopez és Portis egyszerre játszott, ilyenkor 35/74-gyel (47,3%) céloztak a mezőnyből, viszont a Celtics ellen eddig 23 perc alatt -13-mal állnak ebben a formában, 12/38-cal (31,6%) dobnak csak, és már 13 eladott labdánál tartanak ezzel a felállással, miközben a Bulls ellen jelentsen több idő alatt is csak 11-et vétettek.

 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is.