Szabadügynökök 2020

Irányítók

Az idei FA-felhozatalban az irányítóknál két név kiemelkedik: Goran Dragic és Fred VanVleet. Előbbit a Detroit Pistonsnál emlegették, de jó esély van arra is, hogy egy egyéves, nagyobb szerződéssel marad a Miami Heatnél. Utóbbi a legsokoldalúbb elérhető célpont jelenleg a piacon, ha az egyes posztot nézzük, így rá nemcsak az irányítókkal sokszor szóba hozott együttesek (Pistons, Knicks), hanem a Suns is mehet, mint ahogy volt is erről pletyka. Azt is hozzá kell tenni, hogy nem ő a Phoenix első számú célpontja, és nála is van esély arra, hogy marad jelenlegi kenyéradójánál, a Toronto Raptorsnál, csak ez várhatóan sokkal többe fog kerülni a kanadaiaknak, mint a Heatnek Dragic. Annyira kiemelkedik ez a két név, hogy jó eséllyel még a 10 millió dolláros határt is csak ők ketten fogják átvinni, nemhogy a 15-20-at.

A mögöttük lévő csoport már jóval kisebb értéket képvisel, és az MLE-nek maximum egy bizonyos részéről, ne adj' Isten a veterán minimumokról beszélgetünk az esetükben: Jeff Teague, Reggie Jackson, DJ Augustin, Rajon Rondo és Shabazz Napier tartoznak ide. Közülük valószínűleg Rondo lesz a leginkább keresett a PO-ban mutatott teljesítményét követően, Augustinra és Napierre pedig az mehet rá, aki egy fokkal jobb játékszervezőt akar magának, mint Jackson vagy Teague. Teague jó csapatban akar magának olyan szerepet, hogy tevékeny részese lehessen egy esetleges végső sikernek. A realitás azonban az, hogy nagyjából annyi szerepre számíthat majd, mint Jackson a Clippersnél, padscorernek vihetik majd, de többnek nem. Napier egy fokkal fiatalabb a többieknél, még csak 29, de körülbelül ugyanazt tudja, egy elfogadható csere PG-szintet (10 pont, 4-5 gólpassz).

Michael Carter-Williams és Kris Dunn nagyjából a sírból hozták vissza NBA-pályafutásukat. Előbbi kifejezetten kulturált játékot nyújtott az Orlando Magicnél, ami még sokat nem jelent, annyit viszont igen, hogy lehet iránta érdeklődés, rotációtagnak bárki megpróbálkozhat vele. Dunn támadásban még mindig nagyon nyers, ami 26 évesen nem sok jóval kecsegtet, viszont a liga egyik legjobb védője a posztján, role playernek sokan használhatják. Utóbbi RFA, tehát a Bulls tarthat rá minden ajánlatot, ha megadja neki a QO-t - kérdés, 7 milliót megér-e az új chicagói vezetőségnek, amely nyilván megpróbálja majd a saját képére formálni a csapatot.

Hasonlóan érdekes lehet egyébként De'Anthony Melton is, aki egészen sokoldalú és jó védő is, igaz, egyelőre csak csere szerepkörben. A Memphis RFA-ja, a Grizzlies pedig szeretné tartani, ezért olyan nagyon olcsón nem lehet majd megszerezni, ez szinte biztos - ez csökkentheti is annyira az iránta lévő keresletet, hogy ne nagyon legyen konkurenciája a Grizzliesnek. A Sunsnál is lesz egy RFA, Jevon Carter, aki leginkább védekezésben jeleskedik, néha elsül a keze, de ennyi - role playernek ő is jó, de hogy korlátozott szabadügynökként bárki is rámozduljon, és túlfizesse, hogy a Phoenix elengedje, azt nem látni nála sem. Ha Chris Paul esetleges érkezése miatt UFA lesz, akkor lehet majd harc érte, de valószínűleg nem fogják túlfizetni akkor sem, ahhoz túlságosan egydimenziós egyelőre.

Ha valaki még emlékszik Matthew Dellavedova vagy Brandon Knight nevére, esetleg előkerülhetnek, de szinte kizárt, hogy a minimumnál többet adjon nekik bárki. Elvileg JJ Barea még játszani szeretne, iránta már nagyobb lehet a kereslet, de az összeg várhatóan nem sokkal. Yogi Ferrellnek volt egy-két jó éve, de ez nem a mostani sacramentói volt, úgyhogy ő is a minimumos emberek közé tartozik. Emmanuel Mudiay a Jazztől, elődje, Raul Neto pedig a Phillytől mennek majd UFA-ra, de nagy kapkodás értük sem lesz, ennyi biztosnak tűnik. Trey Burke iránt még lehetne is, de egy-egy kiemelkedő meccs után Dallasban sem váltotta meg a világot - lottery csapatok próbálkozhatnak vele, "hátha majd most", a jobb gárdák csak biztosítéknak fogják elvinni a padra, ha egyáltalán keresik.

Az irányítóknál elég komoly mozgás lehet a várhatóan hétfőn nyíló cserepiacon is, hiszen Chris Paul és Russell Westbrook is nyíltan eladó. Mindketten bezavarhatnak pl. VanVleet piacába, akinél a Suns és a Knicks is kieshet a két sztár miatt, így FVV-nek maradhat a Toronto vagy a Detroit.

 

Dobóhátvédek

Messze magasan kiemelkedik a felhozatalból Bogdan Bogdanovics, akit nem is igazán lehet dobóhátvédnek hívni, hiszen támadásban elég sok mindenre használható. Minden capspace-szel rendelkező együttes mellett az összes bajnokesélyes bepróbálkozhat érte egy sign-and-trade csere keretein belül. Az egész piac legkeresettebb figurája lehet, ennek megfelelően a várható fizetése valahol 15 millió dollártól egészen a maximumig terjed, jó eséllyel 20 millió dollár környékén lesz.

A jobb scorerek közül Jordan Clarkson és Alec Burks lesznek elérhetőek - náluk az MLE sem kizárható olyan együtteseknél, akiknek nagyon kell egy kintről is jól dobó pontszerző, és ilyenből van jónéhány a ligában. Jordan McRae, Courtney Lee, Pat Connaughton, Dion Waiters, Langston Galloway vagy Bryn Forbes nem nagyon fogja megváltani a világot, közülük Waiters elég komoly öltözőbeli problémát is jelenthet még. Kentavious Caldwell-Pope annál jobban megcsinálhatta a szerencséjét a Lakersnél, és mivel papíron two-way játékosról beszélünk (szerintem kicsit túlértékelt védekezéssel), így ő is simán megkaphatja az MLE-t bárkitől - jelentősen többet (15 millió) szerintem csak olyan csapattól, akinek nincs mire költeni a sapka alatti helyét.

Kent Bazemore és E'Twaun Moore új állomáshelyeken jobb számokat hozhatnak, de az előző idényben mutatott produkcióik miatt az MLE töredékére számíthatnak, még ha nem is a veterán minimumra. Moore-hoz hasonló jó kezű játékosból lesz bőven a piacon veterán is, Kyle Korver és Marco Belinelli is szabadon igazolható, és lehetne még egy nagyobb hal Malik Beasley személyében. Ő azonban egyrészt a Minnesota korlátozott szabadügynöke, a Timberwolves pedig a játéka alapján jó eséllyel tartani is fogja - ez ugyanúgy visszatartó erő a többi gárdának, mint bármelyik másik RFA-nál. Másrészt a nyáron volt némi balhéja, ami miatt az érdeklődés is csökkenhet iránta (állítólag egyfolytában feljelentést tettek a házában folyó események miatt, ettől biztos nem lett vonzóbb).

Jelen állás szerint úgy néz ki, hogy a DeMar DeRozan, Evan Fournier, Tim Hardaway Jr., Rodney Hood, Tony Snell sorral nem kell foglalkoznunk - nekik mind játékosopcióik vannak a következő idényre, de ilyen vagy olyan okokból nagyon kevés esély van arra, hogy ne hívják le szerződésük utolsó évét. Avery Bradley és Wesley Matthews esetében egyelőre nem tudni, hogy hogyan döntenek (és náluk jóval kevesebb pénzről beszélünk, mint az előbb említett ötösnél, ennek megfelelően kérdésesebb is a sorsuk), pedig az ő piacra kerülésükkel két hasznos veteránnal bővülne a lehetőségek tárháza. Andre Roberson egyelőre még csak próbálta újra felépíteni a karrierjét - nem nagyon számíthat a veterán minimumnál nagyobb ajánlatra senkitől, ha egyáltalán menni akar a Thundertől.

A cserepiacon komoly vándorlás lehet még, hiszen Victor Oladipo új csapatba vágyik a hírek szerint, Jrue Holiday-t meg nyíltan árulja a Pelicans, és esetében tényleg csak annyi a kérdés, hogy hova cserélik a szezon kezdete előtt, nem az, hogy cserélik-e. Ha Bradley Beal marad is Washingtonban, Holiday-ék költözése átrendezheti a liga erőviszonyait. Az is igaz viszont, hogy az FA-piacra nem sok hatással lesz várhatóan sem Holiday, sem Oladipo. Holiday helyett nincs opció a szabadügynököknél, Oladipo meg leginkább vígaszdíj lehet majd annak, aki esetleg lemarad Bogdanovicsról, miatta a szerb iránti kereslet nem lesz kisebb.

 

Kiscsatárok

Az elit tripladobók viszik a prímet a kiscsatároknál, miután szinte teljesen esélytelen, hogy Brandon Ingramet elengedje majd a New Orleans Pelicans, őt nyugodtan be lehet vésni hozzájuk.

Joe Harris lesz a legnagyobb hal a piacon, de az azért érdekes kérdés lesz, hogy ki mennyit lesz hajlandó áldozni majd egy echte triplavetőre - még ha abban ligaelit is Harris. Ugyanilyen profil lesz még Davis Bertans és Glenn Robinson III is - előbbit Harrisnél olcsóbban is lehet majd vinni, Robinsonra viszont még az MLE egy kisebb része elég lehet. Akár Justin Holiday-t is ide mondhatjuk, akit jó eséllyel egy MLE-ért már le is lehet majd igazolni, és ő védekezésben is kifejezetten jó, nem csak a külső dobásokban - lesz rá érdeklődő, de nem hiszem, hogy évi 10 millió dollár fölé nyomná az árát.

Derrick Jones Jr. az atletizmusából él, ebből a szempontból a legjobb elérhető ember a piacon, és mivel még csak 23, van is rá kereslet - állítólag a Hawks és a Bulls is menne rá, mert többet látnak benne támadásban, mint csak egy sima zsákológépet, az viszont meglepő lenne, ha évi 6-8 millió dollárnál többet rizikóznának vele. 23 éves Josh Jackson is, de az egykori 1/4-es a ligában maradásért harcol, nem azért, hogy a minimumnál nagyobb szerződést harcoljon ki magának - óriási kérdés, hogy ki lát még benne bármit azután a rengeteg magánéleti kisiklás után, ami nála volt.

Jae Crowder, Mo Harkless és Wilson Chandler rutinos, sokoldalú játékost jelenthetnek új csapatuknak, bár Chandler kezd elég erősen a "washed up" státusz felé hajlani, Crowder pedig egészen biztosan oda fog menni, ahonnan több pénzt kap, miután az előző szerződését elég olcsón írta alá... DeMarre Carroll-lal is meg lehet még próbálkozni, hátha tud még valamit az atlantai és a brooklyni énjéből, ő ráadásul szinte biztosan olcsó is lesz, annyira gyengén sikerült az előző idénye. Rutint hozhat Evan Turner is, akinek az előző éve szintén teljes kuka volt az újjáépülőben lévő Hawksban. Előtte azonban bizonyította, hogy sokféleképpen tud segíteni aktuális csapatának - más kérdés, hogy dobni pont nem tud, ez pedig erősen limitálja a lehetőségeit és a várható fizetését is.

A Denver RFA-jával, Torrey Craiggel és Michael Kidd-Gilchristtel védekezésben lehet valamit kezdeni - előbbi egyértelműen jobb benyomást tett az emberekre az elmúlt egy évben, de egyrészt korlátozott szabadügynök, másrészt a lényeg nem más nála sem: finoman szólva is visszafogott támadójáték mellett erős védekezés. MKG-ék ellentettje Danilo Gallinari, akinek nagyon nehéz belőni a piacát, mivel ő csak támadásban jó, ott viszont nagyon, és most egészen egészségesen bírta ki a szezont - ilyen szintű scorer nem nagyon lesz a piacon. Gallinari állítólag bajnokesélyeshez akar menni, ahol csak MLE-t kaphat, ha nem hoznak össze érte egy sign-and-trade-et - az azért kétséges, hogy kell-e ő annyira egy csapatnak, hogy snt-vel még értéket is adjon fel miatta.

A hármas-négyes átmenetek közül Carmelo Anthonynál szinte biztos, hogy Portland vagy New York lesz a befutó, és nem a pénzen fog majd múlni a dolog. A Nuggets másik RFA-ja, Jerami Grant viszont nagyot szakíthat a jelenlegi piacon, hiszen ő az elit védekezése mellé néha 20 pontot is hozzá tud rakni teljesen jó triplamutatóval - ezek az erények manapság évi 15 millió dollárt, vagy annál is többet megérhetnek sok csapat számára, amely megbízható és hasznos kiegészítőt keres a sztárjai mellé. Nála sem lehet kizárni a sign-and-trade lehetőségét, sapka fölötti csapatoknak is nagyon vonzó az, amit Grant tud.

Cserepiac itt is lehet, főleg Gordon Hayward által, de a 32 milliós szerződésével közel mozdíthatatlan kategória - nem azért, mert ez a liga legrosszabb szerződése, hanem azért, mert rosszabb szerződést a Celticsnek nincs értelme átvenni, jó szerződésekkel meg nehéz összerakni ennyi pénzt úgy, hogy a másik félnek megérje rámenni egy lejáróval rendelkező veteránra.

 

Erőcsatárok

Ahogy Ingramről, Anthony Davisről sincs sok értelme beszélni, maradni fog a Lakersnél várhatóan a maximumért. Ezen a poszton azonban több válogatási lehetőség is van - főleg ha hozzávesszük, hogy egyébként Anthony, Grant, Gallinari és Carroll is inkább négyesek a mai ligában.

Ott van kezdetnek Montrezl Harrell, akit a Clippers megtarthat ugyan, de a Legjobb Hatodik Embert ki is tömheti valaki. Szerintem hatalmas butaság lenne évi 15-20 milliót kiadni egy olyan embernek, aki támadásban jó számokat produkál ugyan, de pick-and-rollból él, védekezésben meg erősen kérdőjeles, hiába van tele energiával állandóan. Ettől függetlenül nem lenne túlságosan meglepő - anno Kenneth Faried is kapott egy olyan szerződést, amely bőven évi 10 millió dollár fölött fizetett neki, jóval alacsonyabb sapkánál. Marcus Morris ugyanekkora kérdőjel a személyisége miatt, és ezt már a Clippers off-szezon-felvezetőjében le is írtam. Ettől függetlenül a játéktudása megvan ahhoz, hogy évi 10 millió dollár környékén keressen, méghozzá nem 1-2 évre, hanem hosszútávra.

Morrisnál sokkal biztosabb befektetésnek tűnik Serge Ibaka, aki szintén előre-hátra használható. Nem tartom kizártnak, hogy ha bajnokesélyeshez mehet, akkor az MLE elég lesz neki, de ha a Lakers például nagyon szeretné megszerezni, sign-and-trade-del, lejárók és pickek átadásával meg is oldhatja ezt (a Raptorsnak jó eséllyel csak ezek kellenek a jövő nyár miatt). És ott van Christian Wood is, akinek meg az előző szezonja második fele alapján nagyjából valahol 15-20 millió dolláros évi fizetést kellene kapnia, és nem is lehet ezt kizárni - a Charlotte és a New York is nyugodtan rámehetnek Woodra, aki szintén two-way játékot és nagyszerű triplázást mutatott, igaz, nagyon kicsi minta alapján

Emögött a négyes mögött ott lesz még Paul Millsap is, aki védekezésben még mindig használható, támadásban viszont már nagyon lassú - nagy kérdés, hogy őt például mennyiért lenne hajlandó marasztalni a Denver, mert a piacon nagyon maximum egy MLE-t kaphatna a játéka alapján. Dario Saric még RFA, de ha Chris Paul a Sunshoz kerül, akkor a horvátból jó eséllyel UFA lesz. Az ő szerepét talán megtalálta a szezon végére Monty Williams: kérdés, Saric akar-e egy második ötös szellemi vezére lenni, mert erre egyrészt sok pénzt nem fog kapni, másrészt nem biztos, hogy ezzel megelégszik (egy kezdőbe beilleszteni nagyon nehéz, ahhoz nem elég jó semmiben sem). Juancho Hernangomez is RFA, de kérdés, meddig megy el a megtartásában a Minny - jó kezű játékos, az ilyenre mostanában mindenhol van kereslet, de jó kezű wingek lesznek még a piacon bőven, így nem biztos, hogy túl magasra tornássza az árát egy másik együttes.

Bobby Portis és Frank Kaminsky kikerülhetnek a piacra, ha csapatuk lemond az opciójukról, de nem látni, mekkora lehet irántuk az érdeklődés - Kaminskynak legalább voltak egészen biztató meccsei, Portis teljesen a radar alatt volt egész szezonban, ami részben neki, részben meg a Knicks gyengélkedésének volt köszönhető. Náluk talán jobb opció Jeff Green, aki a semmiből jött vissza a Rocketshez és nyújtott egészen használható teljesítményt többször is - ő és Anthony Tolliver is valószínűleg minimumért vihetőek tripladobó négyesnek, de Patrick Patterson is hasonló kaliber és stílus. Markieff Morris a védekezésével kiérdemelhet egy MLE körüli összeget, és talán JaMychal Green is, amennyiben kilép 5 milliós játékosopciójából - bár utóbbinál inkább várható, hogy az 5 millió dollár környékén marad, csak hosszabb távra, mert az előző szezonja önmagához képest pocsékul sikerült.

A cserepiac várhatóan nem ezen a poszton lesz a legélénkebb, itt viszont van miből válogatni a szabadügynököknél is.

 

Centerek

Aron Baynes az a center, aki mindenkinek a radarján ott lehet, aki egy kicsit is szeretne előrelépni a bajnokesélyesség felé - tud triplázni és védekezni is, szóval nagyjából mindent, amit egy modern centernek kell. Az ausztrál fizetése alapvetően az MLE környékén mozoghatna, hiszen a jó csapatoknak nincs költőpénzük a sapka alatt, ám ő is azok közé tartozik, akikért simán összerakhat majd valaki egy sign-and-trade cserét - talán évi 12-15 milliót is megkaphat még ilyen gazdasági körülmények között is, sokkal többet valószínűleg nem.

Védekező centerből lesz bőven a piacon - közülük Derrick Favors tűnik a legjobb megoldásnak, aki a Pelicans hátsó alakzatát is összeszedte, miután visszatért sérüléséből. Nála benne van, hogy elmegy egy gyengébb együtteshez is több pénzét - a Charlotte esetleg kitömheti, ha James Wiseman nem esik le hozzájuk, és nem Onyeka Okongwut választják a drafton. John Henson vagy Tristan Thompson már szinte biztosan nem lépik át az MLE-t, ha egyáltalán megközelítik annak a maximumát, Bismack Biyombo vagy Ian Mahinmi pedig már inkább csak örülnek, ha valaki még megkeresi őket - minimumért lehet rájuk kereslet azért.

Vannak olyanok is, akiknek a sorsa nem tűnik ennyire egyértelműnek. Hassan Whiteside például boxscore számok és a magasabb szintű mutatók, RAPTOR és RPM alapján is egészen jó játékos, jó idénye volt (leginkább védekezésben), de ő az élő bizonyítéka annak, hogy a statisztika a játéknak (illetve leginkább annak elemzésének) csak egy része... Nagyon erőteljesen befolyásolhatja a piacát a rossz megítélése, és óriási kockázatot vállal vele az állandó picsogása miatt az, aki hosszútávra leköti. Minden Advanced Stat alapján meg lehetne próbálkozni vele akár 15 millió dollár fölött is, de hogy ki fogja kitömni, az jó kérdés. A capspace-szel bíró, center iránt érdeklődő együttesek közül a Charlotte nem biztos, hogy szerződtetne egy ilyen primadonnát még egy Wiseman és Okonkwu nélküli draft esetén sem (sokkal jobb megoldás a fiatalok mellé Favors), Troy Weaver pedig kétséges, hogy Whiteside-dal akarná megkezdeni az újjáépülést Detroitban (az OKC-nél nagyon kerülték az ilyen játékosokat). Ha capspace nélküli csapatokról van szó, azok nem nagyon fognak Whiteside-ért sign-and-trade cserét csinál, így maradt az MLE - annyiért azért várhatóan megpróbálnák már sokan, főleg rövidtávú szerződéssel.

Hasonlóan vegyes megítélése van egyébként Andre Drummondnak, de ő valószínűleg csak akkor lép ki szerződéséből, ha azonnal alá is ír egy hosszabbat a Cavsszel, egyébként nem.

Alex Lennél azt kell eldönteni az iránta érdeklődőknek, hogy a 2018/19-es meccsenkénti egy bedobott hármasa 36% fölötti mutatóval csak kilengés volt-e, vagy a potenciálját mutatta meg - ha valaki hisz Len külső dobásában, könnyen elképzelhető, hogy előbb keresi meg, mint Whiteside-ot, mivel tizedannyi gond sincs vele, és a bérigénye is jóval alacsonyabb lesz. Kelly Olynyk valószínűleg nem lép ki 12.5 milliós játékosopciójából, elérhető lesz viszont eddigi csapattársa, Meyers Leonard, akit ugyanúgy a triplái miatt lehet majd vinni, várhatóan egészen olcsón - lesznek érte érdeklődők, de licitháborúra nem igazán lehet számítani. Enes Kanter és Robin Lopez is nagyjából 5-5 milliós játékosopcióval bírnak, de ha ki is lépnek belőle, ennél sokkal többre a piacon sem számíthatnak. A két Lakerses center közül JaVale McGee áll ugyanilyen dilemma előtt, Dwight Howardra viszont lehet bőven kereslet. Itt sem gondolnám, hogy egymást fogják majd felülmúlni az ajánlatok, csak hogy megszerezhessék Howardot, de ettől még a minimumnál feljebb mehet majd, ami nagy előrelépés azok után, hogy alig kellett valakinek.

Két nagy veterán, Marc Gasol és Tyson Chandler esetében a visszavonulás is lehetséges végkimenetel, ők egészen biztosan csak a megfelelő helyre fognak igazolni, és veterán minimum lesz az áruk - Gasol pedig jó mentor lehetne egy fiatal csapatnál, de valószínűleg a jobb klubok jönnek szóba nála, Chandlernél meg szinte biztosan. Joakim Noah visszatért a ligába, egészen használható játékkal, de szintén veterán minimumért lesz vihető bárki számára.

Van még három fiatalabb játékos, akik még érdekesek lehetnek. Jakob Poeltl nem fog sokba kerülni, ő sem a Spurs rendszeréből fog meggazdagodni, hiába egészen hasznos kosaras. Nerlens Noelre viszont lehet kereslet, és a Rockets-cel kapcsolatban emlegették őt - nem meglepő, hiszen a Houstonnak nagyon kellene egy ötös most, hogy nem a törpe szerkezetet erőltetik majd. Nagyon nagy konkurenciájuk valószínűleg nem lesz Noelre, és emiatt egészen olcsón is megszerezhetik akár - és talán Noelnek is megéri egy kicsit olcsóbban most a Rocketshez menni, mert ha valahol nincs a posztján senki, akkor az a Houston. Noel mellett Jahlil Okaforral is lehet majd még próbálkozni, de nyilván más szerepkörben, hiszen kevésbé atletikus, de sokkal képzettebb. Ő főleg a 2018/19-es idényben mutatott olyan dolgokat, amiket korábban soha (védekezés), és várhatóan nagyon kevés pénzért is le lehet majd igazolni, márpedig a lottery csapatoknak gyakorlatilag semmi veszítenivalójuk nincs vele.