Tényleg a bukott játékosokkal teli Lakers az NBA legnagyobb esélyese?

Sélley László írása (a montázsokat a szerző készítette.)

 

A Rebuild

 

2013-ban, amikor utoljára rájátszásbaa jutott a Lakers, volt a Los Angeles utolsó kísérlete arra, hogy még valami maradandót alkosson a már az akkor is a 35. életévét taposó Kobe Bryanttel. A 15-szörös All-Star dobóhátvéd mellé megszerezték Steve Nasht és az éppen a sérüléséből lábadozó Dwight Howardot. Kobe párosa Dwight Howarddal azonban a várakozások ellenére nem járt sikerrel, az alapszakaszban a csalódást keltő nyugati 7. helyen végeztek – azok után, hogy szinte minden fogadóiroda az első helyre várta őket – , hogy aztán a rájátszás első körében 4-0-val söpörje ki az Achilles-szakadás miatt akkor már Bryantet nélkülöző LAL-t a Spurs. A sikertelenség mellett személyi ellentétek is közrejátszottak abban, egy év után távozott a center az aranysárga-liláktól. Az egyedül maradó, súlyos sérülésből lábadozó Kobe sem lett már fiatalabb, segítségre pedig nem számíthatott, legfőképp a saját vaskos fizetése miatt. Ezek az évek Kobe végkielégítéséről és a LAL szenvedéseiről szóltak egészen 2016-ig, amikor is a Black Mamba visszavonulását követően minden készen állt arra, hogy új csapatot építsenek. A rossz teljesítmény mellett vigasz lehetett a Los Angeles-iek számára, hogy kimondottan jó helyeken választhattak a draftokon: többek között 3 egymást követő évben is 2. helyen választhattak az NBA játékosbörzéjén.

Kobe utolsó évében a Lakers történetének leggyengébb szezonját produkálta, mindössze 17 győzelmet számláltak 65 vereség mellett, vagyis a meccseiknek csak 20%-át fejezték be győzelemmel. Ahogy mondani szokás, innen csak feljebb van, így is történt. Egy évvel rá 26, majd 35 győzelemmmel zártak, de a vezetőség nem volt megelégedve a fejlődés mértékével, ezért 2018 nyarán megszerezték a szabadon igazolható LeBron Jamest. Ezzel a lépéssel egy nagyon ígéretes csapat alakult ki a tehetséges fiatal játékosok (Kuzma, Ingram, Ball) és az öreg rókák (LeBron James, Rondo) között, annak ellenére, hogy a James miatti rivaldafény nem éppen “egészséges”egy fiatal játékos számára. Már ekkor is felsejlettek olyan vélemények, hogy mire a fiatalok elérik a prime-korukat (zenitjüket), Lebron James már ki fog futni az időből, ezért valószínűleg szét fogják robbantani a csapatot, bár maga a “Király” ezt határozottan cáfolta. Ez az év ugyanakkor kétségtelenül jó volt arra, hogy megmérjék a csapatot, kire lehet számítani hosszabb távon és ki az, akitől meg kell válni. A szezon reményteljesen indult, viszont LeBron James több alkalommal is sérüléssel bajlódott, így az idény vége is balszerencsésen sült el, hiszen részben LBJ sérülése miatt a lilák ebben az évben is lemaradtak a rájátszásról. A csalódást keltő teljesítmény után nagytakarítást tartottak Los Angelesben. Ugyanúgy, mint LeBron James leigazolásánál, 2019 nyarán is nagyon gyorsan cselekedtek Rob Pelinkáék, akik a döntőt követően 2 nappal valósággal sokkolták az NBA-t azzal, hogy Anthony Davist is aranysárga-lilába öltöztették. A cseréért nagy árat fizetett a Lakers, ugyanis rengeteg játékost adtak Davisért, természetesen az ilyenkor szokásos pickek mellett.

Az AD-LBJ duó összeállását követően még egy nagy dobásra készültek a Lakers vezetői, ugyanis meg szerettték volna szerezni az éppen szabadügynökké váló Kawhi Leonardot. Kawhi sokáig hezitált és végül Los Angelesbe is költözött, a probléma csak annyi, hogy nem a Lakershez, hanem a városi rivális Clippershez írt alá. Nagy gondba is kerülhettek volna így Pelinkáék, a Fun Guy kivárásának hála sokáig mindössze 3 igazolt játékos volt a Lakers rosterén és az értékesebb szabadügynököket már korábban elvitték, de végül több-kevesebb sikerrel fel tudták tölteni a csapatot.

 

Az idei szezon

 

Az idényt ugyan egy vereséggel kezdte a csapat a Clippers ellen, utána viszont villámrajtot vettek és sorra halmozták a győzelmeket. A leállásig a 2. legjobb mérlegük volt, csupán a Bucks tudta megelőzni őket. Azt várhattuk ugyan, hogy jók lesznek, na de, hogy ennyire azt azért nem. Elképesztő, ahogy mindenki megtalálta a helyét a csapatban, itt talán leginkább Dwight Howardot kell kiemelni, aki JaVale McGee-vel félelmetes párost alkot a gyűrű alatt. Howardot már mindenki leírta, hiszen mindig is nehéz természete volt, mára pedig a teljesítménye is megromlott, mégis tökéletesen felmérték a képességeit és beépítették a csapatba. LeBron Jamesnek valószínűleg jót tett az, hogy 14 év után kihagyta a rájátszást, látszik rajta, hogy emiatt idén extra motivációval lép pályára, illetve több ideje volt regenerálódni. Ez a két aspektus meg is látszik a teljesítményén: támadóoldalon, mint mindig, ebben az évben is szenzációs 25,4 pont mellett először átlagol 10 assziszt felett. Emellett újra régi önmagát idézi védekezésben, ami a csapat játékán is meglátszik: a 3-ik legkevesebb pontot engedték az ellenfeleiknek, szám szerint 105,3-et. Anthony Davis játékára sem lehet panasz, 26,8 pontos átlaga mellett idén is az egyik, ha nem a legjobb védő a ligában. LeBron James az MVP szavazáson került a Top3-ba, míg Davis az Év Védője elismerésért van még versenyben.

Némi negatívum, hogy Kyle Kuzma AD érkezésével háttérbe szorult, amit láthatóan rosszul kezel. Inkább különös öltözeteivel hívja fel magára a figyelmet, mintsem játékával, holott az év elején sokan a legjobb 6. ember aspiránsok között tartották számon.

 

Az esélyeik a buborékban

 

A Lakersből mindössze egy játékos nem vállalta a szereplést a buborékban, Avery Bradley, aki viszont érzékeny veszteség lehet a LAL számára, hiszen amellett, hogy ő a Los Angeles egyik kezdőhátvédje, fontos szerepet játszik a csapat védekezésében. Tekintve azt, hogy a Lakers így sincs eleresztve klasszis kisemberekkel, valamint azt, hogy a többi bajnokesélyesnek nem kell ilyen fontos játékost nélkülözni, talán még nagyobb a probléma. Mentsük a menthetőt felkiáltással az utolsó pillanatokban megszerezték Bradley helyére JR Smith-t, illetve még a leállás előtt leigazolták Dion Waiterst is, akiket megpróbálhattak beépíteni a buborékban. A két játékos érkezésére felemásan reagált a közvélemény. Az egészen biztos, hogy mindkét dobóhátvédben megvan az elegendő tehetség ahhoz, hogy hasznára legyen a csapatnak, ezzel szemben emberileg nem biztos, hogy készen állnak egy ilyen megmérettetésre, amit már önmagában a buborék jelent. JR Smith-t senkinek nem kell bemutatni, Dion Waiters gumicukros botrányára pedig még sokan emlékezhetnek. Hogy érkezésükkel megoldották-e a problémát vagy tovább tetézték azt, még nem lehet eldönteni, ez minden bizonnyal a viselkedésükön fog múlni.

Mióta beköltöztek Orlandóba, 4 győzelemre 6 vereség jutott a csapatnak, ami aggodalommal töltheti el a Lakers szimpatizánsait. A buborékban egyelőre a támádójáték okozhatja a legnagyobb fejtörést Frank Vogelék számára, hiszen a Disney Worldben lejátszott első 9 meccsen csak 42,6%-kal dobtak mezőnyből, 28,6%-kal tüzeltek a hárompontos vonalon kívülről és csalódást keltő 104 pontot szereztek meccsenként, a LAL játékosai.

Gondot jelenthet a Los Angeles-iek számára az is, hogy 1-es és 2-es pozicióban nincs igazán megbízható játékosa az együttesnek. Bradley hiányáról már beszéltem, mellette Rondót is nélkülözi a gárda, egy hüvelykujjtörés miatt, az ő visszatérésére a Portland elleni széria közepe felé lehet számítani.

Rondót sok kritika érte az idény során, de fontosabb szerepe van ebben a csapatban, mint azt a statisztikái mutatják. Az orlandói keretből James mellett ő az egyedüli, aki tudja mit jelent egy csapat játékát megszervezni. Rondo és Bradley hiányával ez a teher eddig szinte egyedül James vállát nyomta. A PO-ban azonban kulcsfontosságú lesz, hogy mennyire tudják tehermentesíteni LBJ-t. Jelzésértékű az is, hogy mikor Rondo is játszott, a Los Angeles a meccsek 79%-át nyerte meg, míg nélküle ez a szám csak 66.

A spacinggel is akadnak problémái Jameséknek, a buborékban lévő 22 csapat közül csak az Orlando Magic és a Brooklyn Nets triplázik gyengébben náluk. Ha pedig egy konzisztensen a hármasról jól dobó játékost keresünk, akkor elsőre valószínűleg mindenkinek Danny Green neve ugrik be, de az ő teljesítményét elnézve (a tavalyi PO-ban, a Raptors színeiben) nem lenne szerencsés, ha csak az ő távoli dobásaira építene a Lakers.

Vannak sötét felhők Los Angeles aranysárga-lila felén, de az együttes trénere, Frank Vogel nyilatkozatai alapján egyelőre magabiztosnak tűnik és azt állítja, aggodalomra semmi ok, a vereségek betudhatók annak, még csak kísérletezik a felállásokkal, amire a 4 hónap szünet és az új igazolások miatt van szükség. Ez az indoklás a Denver Nuggets elleni mérkőzés után még elfogadhatónak is tűnt, ez a találkozó az újraindítás óta az egyik legszínvonalasabb párharcot hozta, de aztán lejátszott több olyan meccset a Lakers, amin vereséget szenvedett és ezeken a mérkőzéseken kristálytisztán kidomborodtak a csapat feljebb már említett problémái.

Mindenestre egy olyan gárdát, amit LeBron James és Anthony Davis neve fémjelez, butaság lenne leírni, ugyanakkor rengeteg minden fog múlni a kisegítőszemélyzeten. Arra a kérdésre, hogy ki fogja nyerni a bajnokságot egy közhelynek tűnő, ámde igaz megállapítással tudok felelni: nüanszokon fog múlni. Viszont, ha valakire a pénzemet kéne tennem, minden bizonnyal a Lakers-Clippers-Bucks trió valamelyikére esne a választásom.