A történelem kapujában a Denver Nuggets
3-1-es előny birtokában, hazai pályán zárhatja le a szezont és lehet története során először NBA-bajnok a Nuggets, mutatjuk, hogy mit érdemes tudni a nagydöntő ötödik mérkőzése előtt - Tyler Herro megpróbálkozik a játékkal.
Denver Nuggets – Miami Heat 02:30 (ÉLŐ – Sport 1)
Frissítés (19:10): A Miami Heat kérdésesre változtatta Tyler Herro státuszát, Adrian Wojnarowski (ESPN) információi szerint a kéztörésből felépülőben lévő hátvéd átöltözik és megpróbálkozik a játékkal.
A Nuggets hiába veszítette el pályaelőnyét a második mérkőzésen, mindkét idegenbeli találkozón magabiztosan győzni tudott, így 3-1-es előnyben várhatja a nagydöntő ötödik mérkőzését, ahol hazai pályán szerezheti meg a 2022-23-as NBA bajnoki címet. A sorozat végül nagyon úgy tűnik, hogy bebizonyítja, hogy a Miami extra dobóformája és túlteljesítése nem fenntartható egy egész rájátszáson át: míg a Heat az előző körökben sorrendben 45%, 30% és 43%-os triplamutatókat jegyzett – a Knicks ellen sikerült egyedül úgy továbbjutni, hogy jóval az átlag alatt célzott kintről a csapat, a Bucks és a Celtics ellen a csillagokat is ledobták az égről Butlerék – , addig a döntőben eddig csak a 36%-ot súrolják a kinti dobásokból, kezdenek elfogyni az egyéni extrák. Jimmy Butler számai bár nem rosszak, a döntőben 22 pont, 5 lepattanó és 7 gólpassz van a neve mellett, de tekintve, hogy Adebayón kívül senki nem képes már mellé fellépni, ennél jóval többre lenne szükség, hogy a Heat labdába tudjon rúgni. A Miami centerének is kifejezetten (talán meglepően is) jó sorozata van, 22 pont és 12 lepattanó fölött átlagol, ami pedig igazán tiszteletre méltó, az az, hogy nem fél próbálkozni Jokics mellett, Bam közel 20 rádobást átlagol a döntőben, amivel még Butlert is túlszárnyalja a csapatban, ráadásul a négy meccs alatti 79 vállalásánál csak a szerb MVP-nek van több, Jokics eggyel többször, 80-szor próbálkozott. Butleren és Adebayón kívül azon néhány fellángoláson kívül nem érkezik érdemi segítség: bár Gabe Vincent közel 13 pontos átlaga nem néz ki rosszul, de neki az első két remek meccse után két egészen felejthető este jött össze, de Martin és Strus is teljesen elfogyott az észveszejtő playoff-futás végére, előbbi 7 pontot sem, utóbbi alig 4 pontot átlagol a párharc során – egyszerűen elfogytak az opciók és az extra kiegészítő lehetőségek Erik Spoelstra csapatából.
A túloldalon viszont a Denver egyértelműen ereje teljében van. Nikola Jokics és Jamal Murray olyan döntőt játszik, amire talán még sosem volt példa, pontokban és lepattanókban is felveszik a versenyt a legendás Kobe-Shaq páros 2000-es döntőben mutatott all-time domináns teljesítményével, gólpasszokban meg aztán pláne túl is szárnyalják a Lakers legendáit. A Nuggets a harmadik találkozót úgy tudta megnyerni, hogy mindkét sztárja 30+ pontos tripla-duplát jegyzett, erre korábban soha nem volt példa csapattársak között az NBA történetében. A negyedik meccsen a Heat erre válaszul már próbált erőszakosabban fellépni a Jokics-Murray kettő-kettők ellen, de a Nuggets remek forgatásokkal és labda nélküli mozgásokkal tudta a többi játékost üresre játszani. Ebből nagyon sok könnyű pont érkezett elsősorban Aaron Gordontól, aki 11/15-ös mezőnyhatékonysággal szerzett 27 pontjával playoff-karriercsúcsot ért el, de élt az üres lehetőségekkel az a Bruce Brown is, aki 21 pontjából 11 egységet az utolsó negyedben szerzett, szinte egyszemélyes hadseregként verve vissza a Heat visszakapaszkodását abban a periódusban, amikor az utolsó negyedben Jokics 5 faulttal a padon ült.
A Denver annyival mélyebb, intelligensebb, ráadásul magasabb és fizikálisabb is ellenfelénél, amivel a Heat akármennyire is próbálkozik, nem igazán tud mit kezdeni, itt már nagyon úgy tűnik, hogy Spoelstra zsenialitása sem tud érdemben változtatni a sorozat alapvető trendjein. A felek előző találkozóját úgy tudta magabiztosan behúzni a Nuggets, hogy a Jokics-Murray párosnak közösen 36 rádobás kellett 38 ponthoz, de a két sztár hathatós közreműködésével a Heat védekezését nagyon meg tudta mozgatni a Nuggets, így extra tudott érkezni Gordontól, Brown-tól, de még az a Michael Porter Jr. is úgy tudta a sorozatban először átlépni a tíz pontot, hogy 40%-os dobóhatékonysága kifejezetten felfelé húzta a döntőben felmutatott százalékait…
Kíváncsian várjuk, hogy a Heat milyen szellemben lép pályára egy ilyen sorsdöntő mérkőzésen, én személy szerint nehezen tudom elképzelni, hogy itt már taktikailag bármilyen változtatás érdemben tudná befolyásolni a játék képét, a Miami egyetlen reménye az extra kinti dobóforma, ezzel tud akár egy-egy meccset nyerni a keleti bajnok, de a keretek összetétele, a Denver matchup előnyei és több lábon állása miatt mindenképpen a nyugatiak bajnoki címe a papírforma. Meglátjuk, hogy miként reagál Mike Malone csapata a rá nehezedő nyomásra, ha sikerül felülkerekednie ezen, akkor a Denver Nuggets fennállásának első bajnoki címét szerezheti meg ma hajnalban – a mögöttünk hagyott hónapok alapján abszolút megérdemelten.