Amiről a festékben beszélnek 12-17

Los Angeles: győzelmi ösvényen? Talán. A sereghajtó Washington elleni siker után most Philadelphiában tudott győzni a Lakers, bár a 76ers motorja, a sérült irányító Jrue Holiday nélkül állt ki. Kobe Bryant mellett Dwight Howard hozott egy átlagos teljesítményt (de még mindig nagyon messze van játékban attól, ami elvárható lenne…), az igazi dicséret azonban Metta World Peace-t illeti, aki remekül dobva szerzett 19 pontot, mellé pedig lekapkodott 16 lepattanót - 2010 óta nem volt ilyenre példa.

Csapatjáték. A Lakersben a "második vonal" is jól teljesített, hiszen Chris Duhon, Darius Morris és a Sixers-csarnokot jól ismerő Jodie Meeks is kiválóan játszott. Van azonban több aggasztó esemény is: egyrészt ez a három játékos alapvetően hátvéd, ehhez képest Kobe Bryant megint 40 perc feletti időt töltött a pályán; másrészt a Pau Gasol-Jordan Hill magasember kettős hiánya miatt nagyon híján van a nagyoknak Mike D’Antoni csapata. Ez a sérülésektől sújtott Wizards ellen nem okozott gondot, mint ahogy a 76ers ellen sem, ahol a nyáron a Lakersből érkező, de azóta sérült Andrew Bynum mögött-mellett nincs egy konstans jól teljesítő nagyember. A jó hír, hogy a LAL Charlotte-ba látogat legközelebb – a rossz, hogy utána mennek a Golden State Warriorshoz, és fogadják a New York Knickset. Szóval egyelőre bánjunk csínján ezzel a két sikerrel – bár a kiegészítők formába hozásával szerény véleményünk szerint jó irányba indult el a gárda.

Kobe és Philadelphia. A Lakers sztárja (aki egyébként sorozatban 6. meccsén érte el a 30 pontot) a philadelphiai Lower Marion High School-ból került az NBA-be, ám ennek ellenére kutya-macska barátságot "ápol" a 76ers szurkolóival. Talán már senki nem emlékszik arra, hogy honnan ered ez az ellentét – vajon a 2001-es nagydöntőből, ahol a Lakers 4-1-re verte a 18 év után döntőt játszó Sixerst? Esetleg a 2002-es, itt rendezett All-Starról, amikor elhappolta az MVP-címet a helyi félistentől, Allen Iversontól? Ki tudja…

Philly gondban. Zsinórban harmadik vereségét szedte be Doug Collins gárdája, miután Jrue Holiday kidőlt a sorból. Két másik nagy gond, Bynum sérülése és a kispad miatt is főhet a feje az ősz mesternek. A nyáron távozó Louis Williams remekel Atlantában, a helyére érkezők (Nick Young, Dorrell Wright) azonban közel sem hozták azt a padról beszállva, ami elvárható lenne két ilyen rutinos rókától. Holiday sérülése miatt Young most a kezdőben parádézott (30 pont), azonban mindez csak némi gyógyír a sebekre: újra meg kell találni a kezdőötös és a kispad közötti egyensúlyt és játékkapcsolatokat.

Jose Calderon: a luxus szinonimája. A spanyol irányító idén elvesztette a karmesteri pálcát Torontóban, Kyle Lowry érkezett a helyére. Már ekkor világos volt, hogy két ilyen képességű játékmester egy csapatban pazarlás, és ez ma is bebizonyosodott. Lowry sérülés miatt nem játszhatott, így Calderon került vissza a kezdőbe – és tripla-duplával vezette győzelemre a Raptorst éppen Lowry előző csapata, az alaposan megerősödött Houston Rockets ellen. Zárójelben jegyezzük meg: idén ez már a második olyan időszak, mikor Calderon fantasztikusan játszik a sérült Lowry helyén…

Kincs a kispadon. Alan Anderson a nyáron érkezett Torontóba, és a 31. évét taposó játékos végül megragadt a keretben – olyannyira, hogy a szezon elején a kispad egyik legjobban teljesítő kosarasa volt. Sérülés miatt egy hónapot kellett kihagynia, a héten azonban visszatért – a második meccsén már 24 pontot szórt, közte 3 triplával és 9/9-es büntetőzéssel! Torontóban kedvelik a hozzá hasonló, kacskaringós úton NBA-be érkező játékosokat: a 2007-08-as szezonból emlékezhetünk a 27 éves újoncra, Jamario Moonra, aki a semmiből érkezve lett az Év Második Újoncötösének tagja.

Jeremy Lin: ennél több kell. Alig egy hete még 38 pontot szerzett a Spurs ellen, azóta viszont 10 és 5 pont került a neve mellé a Trail Blazers és a Celtics ellen. Ekkor nem is volt szükség többre, hiszen nyert csapata – ma viszont ismét gyenge volt, 7 pontig és 2 gólpasszig jutott. Fentebb dicsértük Jose Calderont, akiről azonban tudni érdemes: nem a védekezés felkent apostola. Ehhez képest láttuk a kettejük teljesítménye között ásító szakadékot…

Denver: csak az íze kedvéért. Véget ért ugyan a Nuggets brutális idegenbeli sorozata, de máris jött egy meccs Sacramentóban. A novemberben alaposan megedződő Karl-fiúk már rutinból pakolhattak be a bőröndökbe, és ugyancsak rutinból tángálták el a jobb sorsra érdemes Kingset, nem is kicsit: a 25 pont hűen visszaadja a két csapat közti pillanatnyi különbséget. A Nuggetsban mind a 13 pályára lépő játékos szerzett pontot…

JaVale McGee szétkapta az ellenfél védekezését Sacramentóban, számolatlanul húzta be a lasztikat a gyűrűbe a Nuggets hiperatletikus centere. Edzője azért próbálta visszarángatni a földre, a meccs után kicsit gyengébb védekezését emelte ki. Csak annyit mondanánk: mester, ne most…

Tyreke Evans szenved, Isaiah Thomas éledezik. Kisebb térdsérülése után megpróbálkozott a játékkal a Kings sztárhátvédje, de alig 10 perc után leült, és nem erőltették a játékát. Remélhetőleg nem újult ki a sérülése, mert az ilyen sima meccsek ha másra nem is, arra alkalmasak, hogy formába lendüljön. A tavaly berobbanó mini-irányító, Thomas szezon közben kikerült a kezdőből, az utóbbi időben viszont nagyon összekapta magát: a Thunder ellen 26, ma a Nuggets ellen 20 pontot szerzett. Különösen a mai meccsen kiharcolt 15 büntetője dicséretes.

Vajon megint lesz irányítókérdés Sacramentóban? Thomas javuló játéka ismét felveti a kérdést: Aaron Brooks mit keres a Kings kezdőötösében? Az egykori houstoni kedvenc nagyon nem meggyőző – bár tegyük hozzá, csapata sem az.

A Hornets javul. Bár zsinórban hetedik vereségét szedte össze Portlandben, a New Orleans az elmúlt meccseken egyre jobb játékot mutatott. A draftelső Anthony Davis visszatérése sokat lendített a csapaton (melyiken ne lendített volna…), a játékosok láthatóan sokkal összeszedettebbek. Ma 47 percig és 59 másodpercig nekik állt a zászló…

Damian Lillard: eddig magasan az Év Újonca. Azért nem 48 percig, mert a Trail Blazers újonc irányítója valami egészen bődületes triplával nyerte meg a meccset csapatának. Anthony Davis sem rossz, és 2-3 éven belül posztján (erőcsatár-center) ligaelit lesz – de amit Lillard ebben a másfél hónapban mutatott játéka állandó jó minőségében, higgadtságban, vezéri képességekben, azt idén senki meg sem közelíti az újoncok közül. Nem nagy merészség kijelenteni: ha Lillard egy jobb mérleggel rendelkező nagycsapatban játszana, már most ott lehetne az All-Staron – és nem csak az újoncmeccsen.

Kontraszt. Doc Rivers Celtics-vezetőedző nagy dérrel-dúrral beharangozott (csúnya angolkodással: hypeolt) fia, az újonc Austin Rivers eddig elég gyengén muzsikál. Ez a meccs mindent elmondott kettejük ellentétes újoncévéről.

A Blazers beindult. Zsinórban harmadik megnyert mérkőzésével a Portland újra ott van a playoffért küzdő csapatok között.

5x5. Eddig is tudtuk, hogy a Trail Blazers fiatal francia sztárja, Nicolas Batum igazi mindenes – erről most már "papírja is van". 11 pont, 10 gólpassz, 5 lepattanó, 5 labdaszerzés, 5 blokk, azaz 5 mutatóban ért el legalább 5 egységet. Nem hosszabbításos meccsen ilyen teljesítményre nagyon kevesen voltak képesek: Hakeem Olajuwon 4 alkalommal, Andrej Kirilenko kétszer, David Robinson, Vlade Divac és Marcus Camby 1-1 esetben (hosszabbításos meccsen Olajuwon még kétszer, Kirilenko még egyszer – rajtuk kívül Derrick Coleman és Jamaal Tinsley egy-egy meccsen). Az utolsó ilyen eset nem mostanában volt: 2006. január 3-án Andrej Kirilenko a Utah Jazz színeiben a Los Angeles Lakers ellen mutatta be ezt a kosártörténeti ritkaságot.