Finals-percek: mikor jön a következő?

 

A sérülések szezonja

Eszem ágában sincs megkérdőjelezni a Warriors bajnoki címét, ebben a szezonban egyértelműen ők voltak a legjobb csapat az első mérkőzéstől kezdve az utolsóig – viszont ebben nagy szerepet játszott az is, hogy nekik sikerült végig egészségesnek maradni. Ez részben Steve Kerr rotációjának és nyugalmának érdeme, részben pedig nyilván szerencse is. A teljesség igénye nélkül, nézzük meg, hogy milyen sérülések voltak a riválisoknál. Kezdjük a sort rögtön Kevin Duranttel, nélküle kiesett az esélyesek közül a Thunder, ráadásul Ibaka is kidőlt a szezon végére – arról nem is beszélve, hogy milyen hátránnyal indultak, hiszen Westbrook is sokat hagyott ki. A Spursnél Splitter és Parker végig gondokkal küzdött, Leonard sokat hagyott ki, talán az utolsó két hónapra állt össze a csapat, ez idő alatt pedig ki is fulladt – a címvédő nem tudta hozni tavalyi formáját. Ha csak a GSW playoff-ellenfeleit nézzük: a Pelicansnél Jrue Holiday hosszú sérülés után nem tudta megközelíteni saját magát, a Memphisnél Mike Conley játszott sérülten, a Houstonnál a periméter-védekezés alapja, Patrick Beverley dőlt ki, majd a Cavsnél előbb Kevin Love, aztán Kyrie Irving is az oldalvonalon túlra került. Persze minimális okunk sincs azt feltételezni, hogy bármelyikük is megverte volna 100%-os állapotban ezt a brutális Warriorst – azt viszont sajnálhatjuk, hogy nem láthattunk szorosabb párharcokat tőlük. Persze a GSW-drukkerek ezt aligha bánják…

Végtelen a lehetőség ebben a Golden State-ben

Ez a csapat úgy nyerte meg 4-2-re, az utolsó három meccset viszonylag magabiztosan nyerve a nagydöntőt, hogy közben nem is játszott igazán jól. Steph Curry-nek egy meccsen jött ki igazán, kétszer átlagos, egyszer inkább átlag alatti, egyszer pedig pocsék volt. Klay Thompson elfogyott az extra small-ballra váltás óta, a hatodik meccsen ki is pontozódott mindössze öt ponttal a zsákjában. Harrison Barnes szinte észrevehetetlen volt a teljes széria alatt, sem védekezésben, sem támadásban nem hozta legjobb formáját, sőt. Draymond Green az utolsó három találkozón lendült bele és zárásképp tripla-duplázott, előtte csak a tégláival hívta fel magára a figyelmet. Andrew Bogut rémesen passzív volt, majd Kerr száműzte őt a kezdőből, sőt a rotációból is. David Lee-t sem használta túl a tréner, igazából egy felvillanása volt. De mindig akadt valaki, aki előlépett – elsősorban persze Andre Iguodala, aki nem érdemtelenül lett MVP, zseniálisan játszott elöl-hátul, higgadtan, pontosan, taktikusan kosárlabdázott. Azonban nem csak őt kell itt megemlíteni: rendre jól szállt be a padról Shaun Livingston, amikor kellett, megtolta a csapat szekerét Leandro Barbosa és bizonyított (a hatodik meccsen különösen) Festus Ezeli is. Szinte végtelen a potenciál ebben a gárdában – ráadásul mostantól a bajnokok rutinjával is rendelkeznek. Ki állítja meg őket a közeljövőben?

Smith és Shumpert csődjét nem bírta el a Cavs

A teljes döntő alatt csak vártunk arra, hogy a két ex-Knick magára találjon és valós veszélyt jelentsen támadásban – ugyan Smith elindult a hőssé válás útján az utolsó másfél percben, ez már lehetetlen vállalkozásnak bizonyult. Egészen botrányos formát mutatott a két játékos, de igazságtalanság lenne kihagyni a tények közül, hogy kulcsszereplői voltak annak, hogy ez a csapat egyáltalán eljusson a döntőig. Irving kiesése után azonban muszáj lett volna legalább egyiküknek fellépni, vagy legalább bedobni az adódó lehetőségeket, de a jó helyzeteiket, sőt, ziccereket is elhibáztak, így Smith 31%-kal, Shumpert 25%-kal zárta a finálét – ezt egyetlen csapat sem bírná el. Ugyan Dellavedova egy meccsre felszívta magát támadásban és James Jones is talán többet mutatott annál, mint amit várhattunk tőle, ez így kevésnek bizonyult – pont akkor omlottak össze a hátvédek, amikor a legjobban kellettek volna.

Tiszteletkör Steve Kerrnek

Sokan ekézték a döntő alatt a trénert, hogy David Blatt lejátssza a pályáról, végül mégis sikerült megtalálnia a helyes lépést. Az ő mentalitása maximálisan átragadt erre a társaságra, a nyugalma, jókedve minden pillanatban tükröződött Curry-n. Apropó Curry: Kerr rendkívül hamar kivívta az MVP tiszteletét a szezon elején, pedig az irányító maximálisan a korábbi edző, Mark Jackson embere volt. A maga képére formálta, új szintre emelte a gárdát, majd amikor szorult a hurok, nem félt belenyúlni – mégpedig nem a másik csapathoz idomulva, hanem még agresszívebbé, még „Kerresebbé” tette övéit. Újonc vezetőedzőként bajnokságot nyerni még ezzel az egyébként bámulatosan tehetséges csapattal sem akármi, sőt…

Szép volt, jó volt, mikor jön a következő?

A nagydöntő MVP-je Andre Iguodala lett, mégpedig úgy, hogy Steph Curry szavazatot sem kapott – ez azonban nem jelenti azt természetesen, hogy ne az irányító lenne ennek a csapatnak a vezére. Ezúttal is rendkívül okosan játszott, kulcspillanatban két nagy hármast pörkölt be és eljutott 25 pontig úgy, hogy szinte folyamatosan duplázta őt a Cavs. A túloldalon LeBron James minden idők egyik legjobb döntőbeli produkcióját nyújtotta egészen bámulatos statisztikákkal és játékkal, de ezúttal a Warriors csapatként jobbnak bizonyult. Alig várom azt, amikor ismét szembe néz egymással a két gigász, mégpedig remélhetőleg úgy, hogy James mellett ott lesz már a teljes csapata. Három évvel ezelőtt még azt hittük, hogy a James-Durant párharcból lesz trilógia, azóta az OKC sztárja nehéz időszakot él át, de itt az új kihívó…