Playoff-percek: a szakadék szélén a szétesett Cleveland

Lue-nak csak félmegoldása volt

Tristan Thompson kezdőbe rakása ugyan megoldotta az Al Horford kettő-kettői által okozott problémákat a Cavsnél, volt lepattanózás, volt rim protection és limitálták a Boston legkomolyabb fegyverét, cserébe viszont támadásban sokkal könnyebben védhető volt a gárda - Thompson a zárásokon és a befelé leválásokon kívül sokat itt nem tud hozzátenni, sűrűbb volt a festék és kevesebb helyük volt a vendégeknek. Összességében nem biztos, hogy ez volt a jó döntés Lue-tól - ijesztő volt legutóbb a festékből kapott 60 pont, de bő egy héttel korábban a Torontótól is kaptak ennyit, csak akkor éppen 128-110-re nyertek, nem kis részben azért, mert a Love-Korver duó szétdobta a Raptorst. A Celtics védekezése szemmel láthatóan sokkal jobban tudta kezelni a Cleveland erősségeit az első meccsen, de ez a csapat soha nem lesz jó védőcsapat, amíg a kulcsembereik közül többen is kifejezetten gyenge védők - az alapszakaszban 29.-ek voltak hátul és bár a playoffban javultak, a még versenyben lévők közül továbbra is messze ők a leggyengébbek ezen a téren. A Cavs erőssége még mindig a sok pont, a sok tripla és LeBron James lenne, ez a meccs is bizonyította, hogy nem feltétlenül a hagyományosabb szerkezet és Thompson a megfelelő út - a következő mérkőzésen viszont már nem lehet mellényúlni, mindegy, hogy hogyan, de nyerniük kell otthon, különben csúnya véget ér számukra ez a playoff. 

Akaratban jobb a Boston

Újfent arról tett tanúbizonyságot a Celtics, hogy mentálisan iszonyatosan erős csapat - ezen nem kell meglepődni a Philly elleni szériát követően, de most ismét egyértelműen látszott, hogy James parádéja és korai tíz pont feletti hátrány ellenére sem törtek meg Horfordék. A nagyszünetben Stevens eszközölt apróbb módosításokat, de ezt a meccset most a "hustle-nek" köszönhetően húzta be a gárda, a második félidőben kategóriákkal élesebbek voltak a hazaiak, minden 50-50-es labdát elhoztak, folyamatosan mozogtak az első-második-harmadik levédekezett játék után is, repültek a lepattanókért, a közönség támogatásával fejben kerekedtek ellenfelük fölé. Főleg úgy volt ez látványos, hogy a Cleveland teljes letargiába süllyedt közben: Jamesnél nagyon látványos volt az, hogy a nyaksérülése után mennyire nem volt tiszta a feje, támadásban ugyan hozta a pontokat, de ott is hiányzott belőle az előtte látott tűz, védekezésben pedig egyértelműen elveszett ő is - tökéletes példája volt ennek egy-két üres bostoni saroktripla, ahol a Cavs-játékosok (köztük James is) egy helyben forgolódtak és egyikük sem lépett ki védekezni. Jamestől persze nem lehet annál többet kérni, mint amit ezen a meccsen tett, de a Celtics játékára kiváló bizonyíték Marcus Smart, aki a padról 11 ponttal, 5 lepattanóval (3 támadó), 9 gólpasszal, 4 szerzett és 0 eladott labdával szállt be - Horford a stratégiát, Smart pedig az akaratot, mentalitást tekintve számít a társaság középpontjának. 

Jamestől nem lehet többet kérni

Mindenre elszántan kezdte a meccset a Cavs vezére, az első negyedben beszórt 21 pontja, négy triplája, valamint 13 mezőnykísérlete is playoff-csúcsbeállítás számára, nem mellesleg bődületes teljesítmény, mint ahogy az is, hogy az idei rájátszásban már ötödször érte el a negyven pontot, amire soha egyetlen playoffjában sem volt még képes. Emellett megvan pályafutása harmadik 40 pontos playoff tripla-duplája is, de érdekes, hogy ezeken a meccseken eddig 1-2-re áll, nem mondhatni, hogy ez a siker receptje. Viszont amíg úgy teljesítenek a többiek, ahogy, addig ő sem nagyon tud mást csinálni - ez a Cavs őt (és mondjuk még a 22 pontos, 15 lepattanós Love-ot) leszámítva nem hogy nem elfogadható, vagy átlagos csapat, de egyáltalán nem is csapat. Lehet azt mondani, hogy a rendszer legyőzi az egyént és ez teljesen igaz is, hiszen az egyén csak a rendszerek közötti döntő faktor lehet - a Cavsnél jelenleg se rendszer, se semmi, ami erre emlékeztetne. 

Ide már a "betli" kifejezés is kevés

Ehhez nem fűznénk különösebb kommentárt, a két csapat kezdő hátvédpárja közötti különbség a második meccsen jól mutatja, hogy mit is csinálnak a clevelandi kiegészítők:

Üres dobások nélkül nehéz

Az első félidőben még James félelmetes teljesítménye és a harcosabb Cavs-játék eredményre vezetett az ohióiak szempontjából, a fordulás után viszont sebességet váltott a Boston és elöl-hátul jóval szigorúbbá vált. Beszédes statisztika, hogy a harmadik-negyedik negyedben a Cleveland összesen három (!) tiszta dobóhelyzetet tudott kialakítani, míg a Celtics kereken 20-at, ami félelmetes különbség - a hazaiak dobásainak 58%-a volt csak "zavart" kísérlet, míg a Cavs dobásainak 92%-a, nem csoda, hogy húsz ponttal volt jobb ebben a két játékrészben a hazai csapat. 

Van kit "etetni"

Amíg a Cavs egy, maximum "másfél" emberes csapat, a Bostonnál teljesen más a helyzet, folyamatosan elosztják a labdákat és öt-hat olyan játékos is van, aki képes megszórni magát, ha jó helyzetekből vállalkozhat. Ezt bizonyítja az is, hogy minden negyedben más volt a Celtics legeredményesebb játékosa a második mérkőzésen, méghozzá nem is kevés ponttal - amikor valaki elkapta a fonalat, vagy a matchupok miatt ő volt a legjobb opció, nem szégyellték megdobatni:

A statisztika most már a Boston mellett szól

Azok a csapatok, amelyek 2-0-ra vezettek egy négy győzelemig tartó párharcban, 95%-ban tovább is jutottak eddig az NBA történetében, a Celtics pedig még sosem esett ki ilyen előnyből - James ugyan fordított már kétszer 0-2-ről, de az egyik a 2016-os NBA-nagydöntő volt a GSW ellen, a másik pedig a 2007-es, Detroit elleni párharcban történt.