36 éves Marc Gasol, hároméves a Blake Griffin-csere

1985. január 29-én Barcelonában született Marc Gasol, a liga elmúlt bő évtizedének egyik legjobb centere, a 2013-as Év Védője. Miután bátyja, Pau a 2001-es drafton a Memphis Grizzlieshez került (papíron még az Atlanta Hawks választotta ki és cserélte a Vancouver Grizzlieshez, egy héttel később került a gárda székhelye Tennessee államba), szüleik Memphisbe költöztek, hogy segítsék Pau beilleszkedését, az akkor 16 éves Marc is természetesen velük tartott. A középiskola utolsó két évét a helyi Lausanne magán-gimnáziumban végezte el, 2003-ban az állami másodosztály legjobbjának választották és később vissza is vonultatták 33-as mezét, de komoly hullámokat ekkor még nem vetett a jelenléte Amerikában – akkori képei alapján fizikálisan messze volt az élvonaltól, nem véletlenül ragadt rá a Mr. Burrito becenév. 

2003 nyarán visszaköltözött Spanyolországba és az FC Barcelonával írt alá – a következő három évben lépésről lépésre fejlődött, és 2006-ban meg is hívták a válogatottba, ahol rögtön világbajnoki címet nyert, bár ehhez még elég keveset tett hozzá. Szintén 2006-ban váltott, elfogadta a Girona ajánlatát, ahol kiteljesedhetett a játéka – a 2007-es draft 48. helyén el is vitte a Los Angeles Lakers. A 2007-08-as évadban aztán abszolút szintet lépett, az ACB Liga MVP-jévé választották, 2008 nyarán pedig át is került az NBA-be – de már a Memphis Grizzlieshez, miután 2008 februárjában bekerült a Pau Gasol-cserébe. Akkoriban mindenki abszolút egyoldalúnak gondolta a cserét, (a címvédő Spurs edzőjeként azért erősen érintett...) Gregg Popovich például kijelentette, hogy az ilyen nonszensz tranzakciók miatt kellene egy ellenőrző bizottságot felállítani, és ő személy szerint vétózna ennél a cserénél. A támadások fő céltáblája, a 2007 nyarán kinevezett GM, Chris Wallace véleményét kevesen akarták meghallani, aki elmondta, hogy Kwame Brownnál nagyobb lejáró szerződést nem tudtak volna szerezni, illetve kiemelte, hogy Marc Gasol sima elsőkörös/lottery pick lenne a 2008-as drafton, annyit fejlődött pár hónap alatt alatt. 

Marc gyorsan igazolta is a GM várakozásait, bekerült a második újoncötösbe, 11.9 pontot és 7.4 lepattanót gyűjtött, emellett újoncként 53%-kal dobott mezőnyből, amivel saját bátyja franchise-rekordját döntötte meg. Vele egy időben érkezett Mike Conley, 2009 nyarán Zach Randolph és Lionel Hollins vezetőedző, 2010 nyarán pedig Tony Allen, így mindössze két év alatt összeállt Grit’n’Grind Grizzlies alapja. Gasol nem csak kiválóan illeszkedett ebbe a rendszerbe, de annak meghatározó elemévé is vált: bár soha nem érte el a 20 pontos, 10 lepattanós átlagokat, és karriercsúcsa is 1.9 blokk és 1.1 labdaszerzés, nagyon hamar a liga egyik legjobban védekező centerévé avanzsált. Emellett támadásban egészen kiváló csuklójáról vált ismertté, és a Nikola Jokics érkezése előtti időszakban a liga legjobban passzoló centerének számított, utolsó memphisi éveiben már stabilan 4-5 gólpassz között átlagolt. 

Az egyéni elismerések is hamar utolérték, 2012-ben már ott lehetett az All-Staron, másodjára, 2015-ben kezdőként léphetett fel (Keleten bátyja, Pau is bekerült a kezdőötösbe), és 2017-ben is meghívást kapott az idényfelező rendezvényre. A 2012-13-as évadot követően megkapta az Év Védője Díjat, beválasztották az Év Második Ötösébe és az Év Második Védőötösébe is, majd a 2014-15-ös évadban az Év Első ötösébe. Memphisben 2011 és 2017 között zsinórban hétszer léphetett fel a rájátszásban, 2011-ben óriási meglepetésre a 8. helyről indulva kiütötték az első kiemelt San Antoniót, 2013-ban főcsoportdöntőbe jutottak, és 2015-ben is mentek még egy kört, a második körben pedig még 2-1-re vezettek is az első bajnoki címe felé igyekvő Curry-Thompson-Green trió húzta Golden State ellen. 

A Grizzlies fontos tagjai közül azonban Zach Randolph és Tony Allen egyre idősebb lett, 2013-at követően fokozatosan gyengült a gárda (ebben közrejátszott az is, hogy Gasol 2014-ben MCL-húzódás, 2016-ban lábtörés miatt hagyott ki hosszabb időt), 2017-től kezdődően pedig a Grizzlies szépen lassan elkezdte megbontani a gárdát és az újjáépülés útjára lépett. 2019 februárjában Gasoltól is elköszöntek, egy Jonas Valanciunas köré épülő csomagért elpostázták Torontóba - egyúttal ő is ígéretet kapott, hogy a mezét vissza fogják vonultatni.

Kanadában új lendületet vett a karrierje, a csapatvédekezés összefogásában, a palánk alatti védekezésben, sőt a támadásoknál a kulcspasszok kivitelezésénél komoly szerepet kapott, különösen a playoffban, ahol a Raptors mind a 24 mérkőzésén kezdőként kapott szerepet és 30 perc felett átlagolt. Bár számai már nem közelítették meg memphisi fénykorát, elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a Toronto megnyerje a Keleti Konferenciát, majd a Warriors elleni nagydöntőt is. Fontos kiemelni, hogy az NBA történetében a Gasol-testvérpár az első és máig egyetlen, amelynek mindkét tagja bajnoki címet nyert. 

A 2019-20-as évadot jól kezdte, karrierje első pont nélküli meccséhez „segítette hozzá” Joel Embiidet, utána viszont sérülésekkel bajlódott – bár a buborékra felépült és a playoffban is játszott, lejáró szerződése és kora alapján már olyan pletykák röppentek fel, hogy visszaigazol Barcelonába „levezetni”. A pletykák végül nem bizonyultak igaznak, 2020 novemberében aláírt a címvédő Los Angeles Lakershez – bár a Lakersnél karrierje messze legrosszabb számait hozza és mindössze 19 percet átlagol, eddig mind a 18 meccsén kezdett. A kezdeti néhány gyengébb meccs után szépen kezdi felépíteni magát és úgy tűnik, hogy kiegészítő szerepkörben még bőven van helye komolyabb csapatokban is. 

Gasolnál természetesen meg kell említeni, hogy van egy "második karrierje" is, hiszen minden idők egyik legjobb spanyol válogatott játékosa, bátyjával együtt az Aranygeneráció oszlopos tagja, aki 2006-ban és 2019-ben világbajnoki címet szerzett, utóbbinál még a torna legjobb ötösébe is beválasztották. 2009-ben és 2011-ben Európa-bajnoki címet is nyert (emellett van további egy ezüstje és két bronza is), illetve 2008-ban és 2012-ben is olimpiai ezüstérmet szerzett - szinte csak sérülések tartották távol a válogatott tornáktól. Érdekesség, hogy Lamar Odom (2010) után mindössze a második NBA-játékos, aki ugyanabban az évben NBA-t és világbajnokságot is nyert. 

Kicsit közelebbi egy másik évforduló: 2018. január 29-én cserélte el a Los Angeles Clippers előző közel egy évtizedének ikonikus alakját, Blake Griffint. A 2009-es draft 1/1-esének NBA-karrierje nem indult zökkenőmentesen, mivel az utolsó felkészülési meccsén egy zsákolás után ráesett a bal térdkalácsára, amiben mikrotörés keletkezett, így első évét teljesen egészében kénytelen volt kiülni. 2010 őszén mutatkozott be, és valósággal berobbant a ligába: 22.5 pontot, 12.1 lepattanót és 3.8 gólpasszt átlagolt, akadt 47 pontos meccse is. Nem csak kérdés nélkül kapta meg az Év Újonca Díjat, de azonnal meghívták az All-Star Gála főmeccsére is, illetve zsákolóbajnoki címet is szerzett. 

A folytatásban sem nagyon lankadt, folyamatosan hozta a 20-10-es szezonokat, 2012 és 2017 között a Lob City folyamatosan playoffban volt, bár ott sok babér nem termett számukra. 2015 decemberében kezdődtek a problémák: előbb megsérült a négyfejű combizma, majd mielőtt visszatért volna, 2016 januárjában eltörte kezét, miután megütötte a klub egyik alkalmazottját egy vita hevében – a playoff előtt visszatért, de a rájátszásban megint megsérült a combizma. A 2016-17-es évadban úgy tűnt, túltette magát a problémákon, contract yearben is volt. Szezonban közben akadt egy kisebb térdműtétje, és a playoffban elszakadt a szalag a nagylábujjában, de a Clippers így is ötéves, 173 millió dolláros kontraktust írt vele alá 2017 nyarán. 

A 2017-18-as évadot is jó formában kezdte, igyekezett az átalakuló Clippers vezére lenni (nyáron cserélték el Chris Pault Houstonba, ekkor érkezett a csapathoz Montrezl Harrell, Lou Williams és Patrick Beverley, illetve egy másik tranzakcióban Danilo Gallinari) - november végén meghúzta az egyik térdszalagját, ki kellett hagynia egy hónapot, de utána ismét remek meccseket szállított. A gond viszont az volt, hogy a Clippers borzasztó rossz mérleggel állt a deadline körül, az előző nyáron érkezett Jerry West pedig úgy döntött a tulajdonos Steve Ballmer beleegyezésével, hogy hogy megszabadul sérülékeny és még négy és fél éves megaszerződéssel rendelkező erőcsatárától. A Detroit Pistonsnál mindenképp szerettek volna szerezni egy sztárt, húzónevet, az igények pedig találkoztak: három évvel ezelőtt Griffinért (illetve Brice Johnsonért és Willie Reedért) cserébe odaadták Tobias Harrist, Avery Bradley-t, Boban Marjanovicsot, egy védett 2018-as elsőköröst és egy 2019-es második köröst. 

Griffin Detroitban lehozott egy elfogadható, "ismerkedő" félszezont, majd 2018-19-ben karriercsúcsot jelentő 24.5 pontot átlagolt, 2015 után újra All-Star lett és beválasztották az Év Harmadik Ötösébe, sőt még a playoffba is eljutott a csapattal – azóta viszont a sérülések ismét megkeserítik az életét. Már a 2019-es playoffban sem állhatott teljesen a Pistons rendelkezésére, újra térdműtéten esett át, majd amikor visszatért, 18 meccs után ismét kés alá kellett feküdnie, 2019. december 28-án játszott utoljára a 2019-20-as évadban. Az idei szezonban visszatért, ugyanakkor egyelőre árnyéka önmagának, 12 pont és 6 lepattanó körül átlagol, kifejezetten gyenge dobásmutatókkal – idén még közel 36.6 millió dollárt keres, jövőre pedig van egy majdnem 39 milliós játékosopciója, jelen állás szerint az a logikus, hogy lehívja.