73 éves Tiny Archibald, 80 éves lenne John Thompson

Nate "Tiny" Archibald karrierjéről már két évvel ezelőtt megemlékeztünk. A 185 centis, villámléptű irányító különleges pályafutást tudhat maga mögött, hiszen fiatalon ugyanabban az évben lett a liga legjobb pontszerzője és gólpasszadója, de mindez nem ért MVP-t, emellett háromszor szerepelt All-Staron a Kings színeiben (később 1-es mezét vissza is vonultatták) - majd prime korszaka kellős közepén elszakította az Achillesét. A súlyos sérülésből nem csak visszatért, de a Boston színeiben újabb három AS-meghívást kapott - 1981-ben bajnoki címet és AS MVP-t gyűjtött be, 1991-ben a Hall of Fame-be, 1996-ban pedig liga addigi történetének 50 legjobb játékosa közé is beválasztották. 

Játékosként sokkal kisebb karriert tudhat maga mögött John Thompson, aki viszont egyetemi edzőként a legnagyobbak közé emelkedett. A fiatal center 1941-ben Washingtonban született, itt is nőtt fel, majd a közeli Rhode Island egyetemére, a Providence-re járt, ahol az iskola történetének legjobb pontszerzőjeként és pattanózójaként zárt, de az igazán hangzatos csapatsikerek elkerülték. A Boston Celtics a 3. körben, összességében a 25. helyen draftolta 1964-ben, ahol összesen két szezont húzott le Bill Russell egyik cseréjeként - mindkét profi szezonjában egyébként bajnoki gyűrűt nyert. 1966 nyarán az expanziós drafton a Chicago Bulls választotta ki, de az ekkor mindössze 25 éves játékos úgy döntött, hogy inkább visszavonul. 

1966 nyarán visszatért Washingtonba, ahol egy középiskola csapatának edzője lett. Hat év alatt 122-28-as mérleget tudott felmutatni, amire felfigyelt a szintén washingtoni Georgetown Egyetem - 1972 nyarán a mindössze 31 éves szakembert kinevezték a Hoyas vezetőedzőjévé. 

A döntés annyira bejött, hogy végül nyugdíjazásáig, 1999 nyaráig töltötte be ezt a pozíciót, 596 meccset nyert és mindössze 239-et vesztett el, vagyis több, mint 71%-os mérleggel zárta egyetemi edzői karrierjét. Az 1971-72-es évadban 3-23-mal végző csapatot a következő évben 50%-os gárdává változtatta, 1975-ben már ott voltak az NCAA kieséses szakaszában, 1975 és 1999 között 20 alkalommal az NCAA, négy alkalommal az NIT főtáblájára kerültek fel. 

Az igazi aranykor 1981-ben kezdődött, amikor a Georgetown megszerezte Patrick Ewingot, aki Thompson szakértő kezei alatt azonnal az NCAA egyik legjobb magasembere lett - 1982-ben egészen a nagydöntőig meneteltek, ahol csak a Michael Jordan és James Worthy fémjelezte North Carolina tudta őket legyőzni. Thompson lett az első színesbőrű vezetőedző a Final Fourban, 1984-ben pedig már az első színesbőrű NCAA-bajnok vezetőedző lett - az 1984-es döntőben az Akeem Olajuwon vezette Houston Cougarst győzték le Ewingék. Kis híján a duplázás is összejött, de az 1985-ös döntőben, Ewing utolsó egyetemi meccsén a Villanova elrontotta az örömünnepet. 

Ezt követően is jó csapat maradt a Georgetown, de ennyire közel már nem került a bajnoki címekhez, Thompson elismertségét viszont jelzi, hogy 1988-ban az olimpián ő irányíthatta a végül bronzig jutó Team USA-t (korábban, 1976-ban segédedzőként nyert olimpiai aranyat). 

1988-ban kezdődött egy újabb remek korszak a Hoyasnál, ugyanis ebben az évben két fiatal center csatlakozott a csapathoz, akik később Hall of Famerek lettek: Alonzo Mourning és Dikembe Mutombo. Mindkét játékos maximális tisztelettel beszélt később Thompsonról, aki a szakmai finomságok átadása mellett még egy drogbáróval is összetűzésbe keveredett, amikor az kis híján behálózta Mourningot és számos csapattársát. A hatalmas termetű vezetőedző arról is híressé vált, hogy nagyon odafigyelt arra, hogy játékosai lediplomázzanak, a 27 év alatt fiainak 97%-a diplomát szerzett. Egyébként sem volt szívbajos, ha a játékosairól volt szó, 1983-ben gondolkodás nélkül lehívta a parkettről a csapatot, amikor Ewingot egy idegenbeli meccsen rasszista támadások érték a lelátóról. 

Mackós termete, kifogástalan öltönyei, illetve a kispadon a nyakában hordott törülköző jellegzetes figurává tették, ugyanakkor szakmai nagyságát mutatja, hogy pályafutása vége felé egy olyan személyiség is elfogadta tekintélyét, mint Allen Iverson - AI 1994 és 1996 között játszott a keze alatt, és 2016-os HoF-beiktatásán könnyek között köszönte meg neki, hogy annak idején nem csak a karrierjét, de az életét is megmentette azzal, hogy esélyt adott számára. 

A mester végül 1999-ben vonult vissza, ugyanebben az évben pedig be is választották a Hall of Fame-be, az egyetemnél kapott egy kisebb pozíciót, illetve a médiában helyezkedett el. Szellemisége tovább élt a Georgetown kosárcsapatánál: 2004 és 2017 között fia, John Thompson III lett a vezetőedző (jelenleg a Wizardsnál fejlesztésért és játékoskapcsolatokért felelős vezető), majd kirúgása után 2017 nyarán egykori tanítványa, Patrick Ewing vette át a pozíciót, amelyet azóta is betölt. 

Thompson a kerek 80. évfordulót már nem érhette meg, 2020. augusztus 30-án hunyt el. 19 évvel korábban már nagyon közel volt a halálhoz, ugyanis 2001. szeptember 11-én foglalása volt arra a washingtoni repülőgépre, amely végül a Pentagonra zuhant - ám az út előtt nem sokkal a repülőtársaság törölte azt. Isten nyugosztalja!

 

Három ismert aktív játékos is ma ünnepel: a 2016-os draft második választottja, a 2020-ban All-Star és Legtöbbet Fejlődött Játékosnak választott, New Orleans Pelicanst erősítő Brandon Ingram még csak 24 éves lett a mai napon. Mindössze egy évet játszott a Duke-on, így került a Lakershez, ahol nem voltak rossz évei, de igazán kiemelkedőek sem, ráadásul 2019-ben a vállában mélyvénás trombózist találtak, egy darabig bizonytalan volt, hogy folytatni tudja-e karrierjét. Végül szerencsére megoldódott a probléma, 2019 nyarán elcserélték New Orleansba, ahol a csonkaszezonban remekelt, 2020 őszén kapott is egy ötéves, 158 milliós szerződést. A 2020-21-es éve egyénileg jó volt, de a csapat nem igazán lépett előre, talán majd az új vezetőedzővel, Willie Greennel.

Nála már némileg korosabb az NBA történetének egyik ismert ikerpárja, Markieff és Marcus Morris, akik 32 gyertyát fújhatnak el vélhetően közös szülinapi tortájukon. Mindketten a Kansas Egyetemen játszottak 2008 és 2011 között, 2011-ben egymás után, a 13. és 14. helyen draftolták őket az NBA-be, 2013 és 2015 között pedig a Phoenix Sunsban együtt is játszottak, az elmúlt időszakot pedig mindketten LA-ben, de a riválisoknál töltötték. 2014-ben egyszerre voltak pályán a Sunsban Goran és Zoran Dragic-csal, ilyen csapaton belüli "duplázásra" sem előtte, sem utána nem volt példa a ligában. 

A két erőcsatár érdekes utat járt be eddig, hiszen a hét perccel fiatalabb Marcus 22-es mezét visszavonultatta a Kansas, a 2018-as playoffban a Celticsszel főcsoportdöntőt játszhatott a LeBron James vezette Cavaliers ellen, mégis Markieff szerezte kettejük eddigi egyetlen bajnoki címét 2020-ban a Lakersnél. Jelenleg Marcus a Clippersben szerepel, Markieff pedig a Miami Heatbe igazolt. Érdekesség, hogy az "összenőtt" ikerpár nem mindenben ért egyet, Marcus szülővárosuk, a Philadelphia Eagles vérmes szurkolója, Markieff viszont az egyik legnagyobb rivális, a Dallas Cowboys drukkere. Isten éltesse mindannyiukat!