Visszajátszásban Jerry D

Bayless Arizona államban cseperedett fel, már középiskolásként is felhívta magára a figyelmet, többek közt volt 52 pontos meccse is, de ami még inkább fontos, rendkívül képzettnek számított már fiatalon is és látszott, a vérében van a pontszerzés. A St. Mary's Gimi vezéréért kapkodtak a legnagyobb egyetemek, de ő otthon maradt és az Arizona Wildcats szerelését választotta:

Egyetlen NCAA évében egyénileg remekelt (19,7 pont, 4 gólpassz), de a csapatsikerek elmaradtak, hiszen a sosem gyenge Arizona a Nyugati Tournament első mérkőzésén elvérzett. Jerry D így is biztos lottery választottnak számított az előzetes mock-okon, talán meglepetésnek is hatott, hogy csupán a 11. helyen vitte őt el a Pacers a 2008-as börzén:

Hogy milyen potenciált láttak benne, arról sokat elárul, kiket adtak érte rögtön a draft éjjelén lezajlott játékos-tranzakcióban. A Portland Trail Blazers odaadta érte és Ike Diogu-ért Jarrett Jack-et, Josh McRoberts-t és az akkor szintén frissen választott Brandon Rush-t. Újoncszezonjában viszont messze messze elmaradt a várakozásoktól Bayless, akit próbálgattak mindkét hátvédposzton, de az energikusságán kívül mást nem igazán tudott megmutatni, csupán 53 meccsen került pályára, 4,3-as pontátlaga édeskevés, ez a teljesítmény ráadásul borzasztó dobószázalékokkal párosult (36,5% - mezőny, 25,9% - tripla). Miután fantasztikus Summer Camp-et produkált Las Vegasban és MVP lett a szezon előtt, mindenki sokat várt tőle és előzetesen steal-nek tartották a 11-es cetlihez képest, de nagyon beragadt az NBA-rajtnál. Persze, a szép mozdulatoknak így sem volt híján:

Jött a 2009 - 2010-es évad, JB pedig nem fogadkozott, inkább keményen dolgozott és igyekezett fejleszteni magát. Átlagait megduplázta és tagja lett a Blazers aktív rotációjának. 74 találkozón kapott lehetőséget a bizonyításra, 11-szer már kezdőként is szerepelhetett. 8,5-ös pontátlagával még mindig messze volt attól, amire képességei predesztinálnák, de látszott, sok van még benne és szépen lassan ki is tudja azt hozni magából:

A Blazers viszont lemondott róla és inkább elpasszolta New Orleansba, ahol a tavalyi idény első 11 találkozóján újra visszaestek a számai. Nem hezitált sokat a Hornets vezetősége, elcserélték Torontóba Peja Stojakovic-al együtt. Érdekes, hogy kurta karrierje során már másodszor volt az ellenértékként szolgáló csomag tagja Jarrett Jack, aki mellett ez alkalommal lényegesen gyengébb játékosok szerepeltek "kiegészítőként" (David Andersen, Marcus Banks), ez pedig teljesen jól jelezte, mennyit esett az értéke röpke két esztendő alatt. Ugyanakkor már a trade idején sokan megjegyezték - Bayless számára ez egy igazi "most vagy soha" szituáció, a gyengécske Raptors fontos tagjaként megmutatja, amihez a legjobban ért, rendületlenül törhet a gyűrű felé és onthatja a pontokat.

Ugyan a világot még nem váltotta még (10 pont, 4 gólpassz, 35% triplamutató), de visszakerült a megfelelő fejlődési ívre és mindenkinek megmutatta, képes nagy dolgokra az NBA-ben is. Ilyen volt, amikor 2010. decemberében egy hatalmas fordítás egyik pozitív főszereplőjeként tündökölt. A Detroit Pistons otthonában 25(!) pontos hátrányból hozta vissza a Raptors-t, 31 pontos karriercsúccsal, 5 lepattanóval és 7 gólpasszal a neve mellett diadalra vezette új csapatát és először tette le igazán a névjegyét a ligában. A későbbiekben ugyan bajlódott több apró sérüléssel is, de biztosak lehetünk benne, hogy vérszemet kapott és rengeteg (nyári) munka elvégzése után nem fog megelégedni ennyivel, a következő szezon egyik legkellemesebb meglepetéséve válhat.