Medencébe dobták a sikeredzőt

Remek eredményt elérve a 3. helyen zárva feljutott női U 20-as válogatottunk a csehországi Klatovyben rendezett B-diviziós Eb-ről a "magasabb osztályba, az A-ba. Honlapunk végigkísérte a csapat útját. Most a szakvezető Farkas Sándort kértük, értékelje az együttes szereplését a felkészülés kezdetétől a sorozat befejezéséig


Senki nem mondta le

- Hogyan kezdődött a felkészülés, milyen nehézségek akadtak a sorozat előtt?

- Sajnos az tudtuk, hogy Szécsi Orsi, akinek vissza kellett utaznia az Egyesült Államokba és a sérült Zele Dorina nem állhat a rendelkezésünkre, így tizenhét játékost hívtunk meg. Ami örömteli volt, senki nem mondta le a szereplést pedig sajnos nem ez a megszokott. Négy helyen, Zalaegerszegen, Körmenden, Székesfehérváron és Debrecenben készültünk, mindenütt a lehető legjobb körülmények között, noha ezen városok között akadnak azért amelyek nem kimondottan női kosaras fellegvárak.

- A tornára végül értelemszerűen csak tizenkét játékos utazhatott...

- Nagyon összerázódott, összekovácsolódott a társaság. Körmenden egy kis kajaktúrát is csináltunk a lányoknak, s bizony be-beborultak a lányok a nem is túl meleg vízbe, de szerencsére senki nem fázott meg. Lehet, ez is összerázta a társaságot. A keretszűkítés mindig nagyon nehéz dolog, de meg kellett tenni. Természetesen ezek után nagy volt a szomorkodás sírtak a lányok. Ami ennek a közösségnek az összetartó erejét mutatta, nem csak a keretből kikerülőknél tört el a mécses, a benne maradókkal együtt sírtak...

Erős ellenfelek ellen

- A felkészülési meccseken mi volt a cél?

- Elsősorban az, hogy igen erős csapatok ellen mérjük le, hol is tartunk. Ez a legteljesebb mértékig sikerült, hiszen a román csapatot leszámítva játszottunk az A-divízióból a britek, a spanyolok és a törökök ellen, a spanyolok nyerték a debreceni sorozatot, a török csapat pedig harmadik lett ez tehát a legteljesebb mértékig sikerült. Sajnos a románok elleni meccs elején megsérült Szabó Vivien, ő is kiesett a csapatból, meg is kellett operálni. Ezzel együtt a felkészülési meccsek elérték a céljukat.

- Ezek után hogyan, milyen reményekkel utazott ki a csapat Klatovyba?

- Jómagam meglehetősen régen, vagy húsz éve s akkor is fiú vonalon szerepeltem nemzetközi utánpótlás tornán. Az ebben a vérkeringésben benne, s az erőviszonyokkal tisztában lévő kollégák a sorozat előtt az első három hely megszerzésére nem láttak sok esélyt, egy jó helytállásban bíztak. Természetesen nyilván ők is úgy mentek volna ki, ahogyan mi utaztunk, azaz megcéloztuk a feljutást. Tudtuk, hogy egy jó rajt rengeteget számíthat lelkileg a lányoknak. Számítástechnikai szakember barátaim segítségével sikerült az első ellenfelet, Izraelt feltérképezni, s le is győzni. Valóban nagyon sokat jelentett, hiszen az első öt meccsünket megnyertük.


A védekezés volt a sikerek kulcsa

- Csapatunk kapta a második, ugyanakkor szerezte a harmadik legkevesebb pontot a meccseken, tehát ritkán volt kosáreső a csapatának mérkőzésein. Jól ejtjük ebből, hogy a védekezés kulcskérdés volt a csapatnál?

- Az volt az alap. Az látszott a felkészülési mérkőzéseken, hogy nálunk nem lesz majd olyan játékos, akinek a húsz-huszonöt pontjára mindig bátran támaszkodhatunk. Bár magam is a szellemes, kreatív, látványos kosárlabdázás híve vagyok, úgy gondoltuk, csakis egy nagyon kemény, agresszív és hatékony védekezésre alapozva lehetünk igazán eredményesek, támadásban pedig talán majd akad egy-két játékos akinek majd "sül"a keze, s ennek köszönhetően tudunk majd nyerni.

- Nos figyelve a mérkőzéseket ez a prognózis szinte tökéletesen bevált, méghozzá úgy, hogy a tornán több játékosnak is akadt egy-egy remek időszaka...

- Annyit hadd tegyek hozzá, Mansaré Manty az első meccs idején lázas volt, ezen a mérkőzésen ráadásul meg is sérült az amúgy jól játszó és jó formában lévő Katona Szidónia. Mantynál a csehek elleni meccsen talán még jól is jött, hogy frissen, pihenten játszhatott, a torna elején Velkey Krisztina és ő szállították a pontokat. Később jött egy igen jó időszaka Adamecz Lillának, majd Mányoky Juditnak, Licskai Zsófinak, és a csapat egyetlen az amatőr NB I-ben szereplő játékosa, Fuisz Viktória is sokat hozzátett  támadásban a teljesítményhez. Amivel meg tudtuk lepni az ellenfeleket azok a védekezésváltásaink voltak, ezeknek köszönhetően sikerült szinte minden meccsen egy-két a győzelemhez elengedhetetlenül szükséges jó szakaszt produkálni, pedig ezt igazán precízen kidolgozni nem is igen volt idő.

- Szerkezetben hol volt ez a csapat a B-divízió csapataihoz viszonyítva?

- A nálunk ötös poszton játszók magasságával, súlyával a riválisok többségénél négyest sőt hármast játszottak játékosok. Alacsonyabbak, vékonyabbak játékosaink a többi csapatéihoz képest. Ugyanakkor például amikor Adamecz Lilla igen eredményes volt, akkor ő négyest játszva, az ellenfél itt szereplő játékosához képest mozgékonyságát, gyorsaságát kihasználva szerezte kosarait - ekkor kellett megpróbálni a védekezésben a magassági hátrányt valahogy kompenzálni...


Kiegyensúlyozott mezőny

- Reális a német, a görög meg a magyar csapat feljutása?

- Bár a németektől 5, a görögöktől pedig csak egyetlen ponttal kaptunk ki, szerkezetével, játékosaik egyéni képességeivel e két csapat kiemelkedett. Szerintem utána a 3-8 hely között nagyon kiegyensúlyozott volt a mezőny sok volt a minimális különbségű mérkőzés a körbeverés, Svájc kicsit lefelé kilógott. Úgy érzem, mi csapatként voltunk jobbak a riválisoknál s tényleg az előbb említett két meccsen is egy kicsivel jobb koncentrálással nyerhettünk volna, de ne legyünk telhetetlenek...


A stáb is kitett magáért

- Miközben meccselt azért a többi riválisból is készülni kellett, s a lányok izmait is frissen tartani... Volt a csapat mellett is egy csapat?

- Remek stábbal dolgozhattam együtt, mindenkinek megvolt a feladata, úgy az edzőkollégáknak,mint a technikai vezetőnek masszőrnek. A meccsekről elvételek készültek s nem ritkán amíg a lányok pihentek, az edző kollégákkal ebből készítettük el az anyagot a következő rivális játékából, majd együtt is videóztunk. Sokat dolgoztunk, de megérte. Csak érdekességként említem még meg, hogy a szövetség részéről az a Rózsás Gábor volt a csapatvezető ,aki annak idején majd' negyedszázada Zalaegerszegen szakosztályvezetőként bízott bennem, s felkért az akkor igen nehéz helyzetben lévő csapat edzőjének. Utána igen sikeres időszak következett a ZTE-nél

- Végül mit gondol, a játékosok fejlődése szempontjából mit jelenthet majd Klatovy?

- Ezt inkább tőlük kellene megkérdezni. Az biztos, hogy egy nagyon erős és jó közösséget alkottak, jó volt látni ahogy a sok hét kemény munka után a záró banketten kicsit elengedik magukat, barátkoznak a többi csapat játékosaival. És hogy mennyire egységesek csapatként azt az is jól mutatta, hogy amúgy esős időben az utolsó meccs megnyerése után eléggé el nemi ítélhető módon együttes erővel löktek be a szálloda udvarán lévő medencébe. Úgy vélem, ahogy az egész csehországi torna, ez az engem "eláztató" záró momentum is örök emlék marad nekik.