Újfent fogta Fortuna a foghíjas Duke kezét, elcsúszott a North Carolina

Az eredményekre kattintva megnézhetitek a mérkőzések videós összefoglalóit is.

Kelet

Duke Blue Devils (1.) - Virginia Tech Hokies (4.) 75-73

A nagy esélyes Duke az előző körben a UCF Knights ellen is szenvedett és csak nagy szerencsével jutott tovább, most pedig egyrészt az idén egyszer őket már legyőző Virginia Tech jött szembe, másrészt a Nagy Hármas egyik tagja, Cam Reddish térdproblémák miatt az utolsó pillanatban nem tudta vállalni a játékot. Nélküle borzasztó nyögvenyelősen kosaraztak Mike Krzyzewski fiai, különösen RJ Barrett szenvedett a dobásaival (7/17 mezőnyből, 0/7 tripla) - ha nincs az ihletett formában dobáló irányító, Tre Jones (a Wolves hátvédjének, Tyus Jonesnak az öccse), könnyen bajba kerülhettek volna. A félidőben 34-38 állt az eredményjelzőn, de a Blue Devils játékosai az öltözőfolyosón azt mondogatták, hogy “ez meglesz”, és végül így is lett: a második félidőben Barrett kosarai elkezdtek beesni és remekül szervezett (11 gólpassz), Jones (22 pont, 5/7 tripla, 8 gólpassz) mindenhol ott volt, hozzájuk pedig csatlakozott az ismét félelmetesen sokoldalú Zion Williamson (22 pont, 11/14 mezőnyből, 3 blokk). Ezt a triót egészítette a hét pattanót összeszedő O’Connell, illetve a padról 20 percet kapó nagyember, Marques Bolden, így a második félidőben átvették a játék irányítását. Persze a Virginia Tech sem véletlenül jutott el idáig, Kerry Blackshear Jr. nagy dupla-duplát (18 pont, 16 pattanó, 5 gólpassz, 2 blokk) gyártott, a Hill-Bede hátvédpár bevert 5 triplát, a padról pedig szokás szerint jött Justin Robinson extrája (14 pont, 5 gólpassz, 2 szerzett labda), és úgy is meccsben voltak, hogy Alexander-Walker keze teljesen tele volt Tre Jonesszal (9 pont, 3/10 mezőnyből, 5 gólpassz). Az utolsó másodpercekben előbb két hármasuk volt, hogy átvegyék a vezetést, de Ahmed Hill és Ty Outlaw is rontott, az utolsó másodpercben pedig kiválóan rajzolták fel az alapvonali bedobást Hillre, aki azonban egy méterről elhibázta a hosszabbítást jelentő kísérletet... 

A meccs idegtépő végjátéka:

Michigan State Spartans (2.) - LSU Tigers (3.) 80-63

A divízió másik elődöntőjében közel sem akadtak ilyen izgalmak, a Michigan State már az első percekben 10 pont feletti előnyt épített ki, utána pedig ezt a fórt menedzselték - kiválóan. A kezdőötös minden (!) tagja dobott legalább egy triplát, Cassius Winston (17 pont, 8 gólpassz) nagyszerűen szervezett, a karriercsúcsot hintő, Draymond Green-alteregó Aaron Henry kintről-bentről extra dobóformát fogott ki és jól ismerte fel a passzlehetőségeket (9/14 mezőnyből, 8 pattanó, 6 assziszt), hátul pedig Kenny Goins (11 pattanó, 2 szerzett labda) és Xavier Tillman (12 pont, 8 pattanó, 2 blokk) állt a vártán. A kispadról is áradt az energia, Gabe Brown négy hármast pörkölt be, Nick Ward pedig 3 blokkot osztott ki, összességében a Spartans végig jó ritmusban kosarazva, különösebb megerőltetés nélkül ment tovább, ebben az is segített, hogy a meccs érdemi részében sokkal jobban lepattanóztak ellenfelüknél. Az LSU a nagyszünet előtt és után Tremont Waters (23 pont, 4/9 tripla) 10 pontjára alapozva futott egy 13-0-t és feljött négy pontra, de a Michigan State azonnal visszaállította a 10 pont feletti különbséget. A fordításhoz nem volt elég Waters extrája, a kezdőötöst szinte teljesen szétszedték, Skylar Mayst és Javonte Smartot eltüntették, Naz Reid 0/5 hármassal zárt, a csapatszinten kiosztott 8 gólpassz pedig jelzi, hogy mennyire nem volt fluid a Tigers támadójátéka, főleg egyéni megoldásokkal próbálkoztak. A Spartans továbbjutásába (Tom Izzo kezei alatt tizedszer jutnak el a Top8-ba) egy kicsi üröm azért vegyült, a korábban kéztörés miatt hiányzó Nick Ward ráesett a problémás testrészére, és le is kellett cserélni - megpróbál játszani vasárnap, de kérdés, hogy mit fog bírni. A történelem egyébként nem áll a Michigan State mellett, eddig 12-2-re vezet egymás elleniben a Duke, a March Madnessben pedig 4-1-re. 

Középnyugat

North Carolina Tar Heels (1.) - Auburn Tigers (5.) 80-97

A szintén első kiemelt Gonzaga, Duke és Virginia nem hibázott, a North Carolina viszont elcsúszott a Sweet Sixteenben, ráadásul elég simán - ebben közrejátszott az is, hogy a hét közepén több játékosuk elkapta az influenzát. Az előző körben remekül védekeztek, teljesen dominálták a Washingtont lepattanózásban, ebből ma semmi nem látszott: közel egálra jött ki a végén a pattanócsata, ám ami ennél is nagyobb problémának bizonyult, hogy 17 hárompontost engedélyeztek az Auburnnek az erőnléttel gondban lévő észak-karolinaiak. Hiába működött jól az első kiemelt támadójátéka, hiába jutottak el négyen is kétszámjegyű pontig a kezdőötösben, ha már hátul nem működött semmi, elöl kellett volna valakinek a sereg élére állnia - ez azonban elmaradt, Coby White (4/15 mezőnyből, 0/7 tripla) és Cameron Johnson (4/11 mezőnyből, 2/7 tripla) csak erőlködött, mástól pedig nem nagyon lehet várni, kintről megsorozza az ellenfelet. Félidőben még csak két pont volt közte, fordulás után viszont elszabadult a Tigers támadójátéka, 56 egységet pakoltak fel a táblára - a kezdőben a dupla-duplázó (20 pont, 11 pattanó) Okeke, a 25 pontot szerző Dunbar-Brown duó, a 11 gólpasszt kiosztó Jared Harper sziporkázott. A Tigers még pihentetni is tudott a végén, csak Brown játszott 25 percnél többet, mivel a kispadról a négy hármast vágó Purifoy, illetve a 10-10 egységig jutó McCormick-Doughty páros is egymást múlta felül. Az Auburn 33 év után jutott be az Elite Eightbe, azonban ők sem lehetnek maradéktalanul boldogok: a palánk alatti játék oszlopa, Chuma Ekeke az utolsó percekben súlyosnak tűnő térdsérülést szenvedett... 

Kentucky Wildcats (2.) - Houston Cougars (3.) 62-58

Az 1984 után ismét a Top16-ba jutó Houstonnak itt volt a végállomás, az első félidőben bemutatott vérszegény támadójátékukat (26 pont) ugyan a második félidőben brutális védekezéssel igyekeztek kompenzálni, azonban a végjátékban nem tudtak mit kezdeni a Kentucky nagy visszatérőjével, PJ Washingtonnal, aki elöl-hátul extrákat mutatott be, illetve Tyler Herróval, aki nevéhez méltó nagy játékkal döntötte el a szoros finist. A Houston elsősorban a parádés meccset játszó Armoni Brooksra (20 pont, 6/12 tripla) támaszkodhatott, mivel Corey Davis Jr. (5/16 mezőnyből, 1/7 tripla) végig szenvedett a dobásaival, más nehéztüzér pedig nem igazán akad a keretben. A kispad sem igazán csillogott támadásban, védekezésben viszont mindenki odatette magát, és bár 23 faultot ütöttek, Fabian White Jr. 25, Brison Gresham 10 perc alatt kipontozódott, egészen a végéig úgy tűnt, hogy ez lesz az üdvözítő megoldás. Egy perccel a vége előtt a Cougars 58-55-re vezetett Davis duplájával, az utolsó percben azonban egyszerűen képtelenek voltak a gyűrűbe találni, miközben a túloldalon előbb PJ Washington izmozott be egy duplát, majd ugyanő óriási blokkot mutatott be, amit összeszedett Tyler Herro és a túloldalon beverte a triplát. Davis az egyenlítőnek szánt dobását is elrontotta, a gyors faultot követően pedig Herro nem hibázott a büntetővonalról sem. A meccs után elsősorban Washingtont ünnepelték, aki másfél egészséges lábbal vállalta a játékot, de a győztes kosarat szerző Herro volt a meccs igazi hőse, 19 pontja mellett az előző két meccsen 23.5 pontot átlagoló Davist végig nagyszerűen limitálta. John Calipari az elmúlt 10 évben hetedszer vezette csapatát az Elite Eightbe, és ezzel a védekezéssel 2015 után visszatérhetnek a Final Fourba is. 

A meccs szorosan alakuló végjátéka:

Az első kör meccseiről itt és itt, a második kör mérkőzéseiről itt és itt, a Sweet Sixteen első négy összecsapásáról itt olvashattatok.  

Az Elite Eight (regionális döntők) párosítása:

Nyugat: Gonzaga Bulldogs (1.) - Texas Tech Red Raiders (3.) - szombat este 11:09-től

Dél: Virginia Cavaliers (1.) - Purdue Boilermakers (3.) - vasárnap hajnali 1:49-től

Középnyugat: Kentucky Wildcats (2.) - Auburn Tigers (5.) - vasárnap este 8:20-tól

Kelet: Duke Blue Devils (1.) - Michigan State Spartans (2.) - vasárnap este 11:05-től