Lenullázott triplarekorder, magabiztos Gonzaga és az első őrült meccs

Az eredményekre kattintva megtekinthetitek a mérkőzések videós összefoglalóit.

Kelet 

LSU Tigers (3.) - Maryland Terrapins (6.) 69-67

A torna eddigi legőrültebb meccsét játszották a felek, az első félidőben az LSU volt jobb, de aztán fordulás után begyújtotta a rakétákat a Maryand: az angolai magasember, Bruno Fernando pusztított a palánkok környékén (10 pont, 15 pattanó), a padról jövő Aaron Wiggins pedig komoly lendületet hozott, erre építve pedig fordított a dolgok menetén a Terrapins és ledolgozta 15 pontos hátrányát. Az LSU a végére elvesztette a lepattanózást, gyengébben triplázott, kevesebb büntetőt harcolt ki, ha nincs Skylar Mays négy triplája, illetve a háromfős kispadról érkező 26 pont, akkor a Maryland átgázol rajtuk a második félidőben. Így viszont egál körül tartották magukat, a végén pedig 67-67-nél érkezett a 180 centis irányító, Tremont Waters, aki 1.6 másodperccel a vége előtt felcsempészett egy borzasztó nehéz ziccert - ezzel jutott tovább az LSU. 

Michigan State Spartans (2.) - Minnesota Golden Gophers (10.) 70-50

A legjobb 16 között már nem az LSU számít esélyesnek, hanem a második kiemelt Michigan State: a Spartans 14 perc alatt húszpontos előnyt épített ki, pedig igazán kiemelkedő egyéni teljesítményük nem is akadt. Ellenben hatan dobtak legalább kilenc pontot, 45-19-re (!) nyerték a pattanózást, a Minnesotát pedig 2/22-es triplamutatóba kergették, a kőkemény munkának köszönhetően pedig egy percig sem forgott veszélyben Tom Izzo csapatának továbbjutása - 2015 után járnak ismét ilyen magasságokban. A Minny sorsát alapvetően határozta meg, hogy egyik legjobbjuk, Jordan Murphy sérülés miatt mindössze négy percet tudott játszani, és bár Richard Pitino a második félidőre négy hátvéddel jött ki, kilenc pontnál így sem tudtak közelebb jönni a fentebb már részletezett problémák miatt. A meccs legmeghatóbb jelenete mindenesetre Murphy és Minnesota nevéhez fűződik, a legvégén Pitino még becserélte végzős játékosát, aki négy év alatt egyetlen edzésről és meccsről sem hiányzott, ki is szakadtak az érzelmek mindenkiből. 

Dél

Purdue Boilermakers (3.) - Villanova Wildcats (6.) 87-61

Hamar kiderült, hogy a tavalyi bajnok számára eddig tartott az idei Madness, már a nagyszünetben 43-24-re égtek, és a második félidőben csak tovább nőtt a differencia. A tavalyi csapatból megmaradt Paschall és Booth 34 ponttal tolta a szekeret, de mellettük csak Jermaine Samuels nyújtott elfogadhatót, ez pedig bőven kevés már ezen a szinten. A Purdue ásza, Carsen Edwards az első körben igencsak szenvedett a dobásaival, most viszont teljesen elszabadult, karriercsúcsot jelentő 42 pontot termelt, közte 9 (!) hárompontossal, sőt még 6 lepattanót is begyűjtött - erre az extrára jött aztán a center Matt Haarms 18 pontos, 9 pattanós teljesítménye és Ryan Cline négy hármasa, az indianai gárda díszlépésben masírozott be a legjobb tizenhat közé. Az előző két évben itt ért véget a menetelés, most a Tenneessee-Iowa meccs győztese ellen próbálkozhatnak feljebb lépni. 

Nyugat

Gonzaga Bulldogs (1.) - Baylor Bears (9.) 83-71

Első kiemelthez méltóan, magabiztos játékkal győzött a Gonzaga, már az első félidőben 16 pont volt közte, egy percig sem adtak esélyt ellenfelüknek. A meccs hőse a 22 éves, de a Gonzagában első évadát teljesítő Brandon Clarke volt, az erőcsatár 36 pontot szórt 15/18-as (!) mezőnymutatóval, de mellette 8 pattanója, 5 blokkja, 3 gólpassza és 2 szerzett labdája is akadt, az idei Madness egyik legjobb egyéni teljesítményét tette le az asztalra - jelenleg 110 blokknál jár, ami a legtöbb idén az NCAA-ben. A Baylor hiába kapart és jutott négy kezdőjátékosa is 10 pont fölé, a Clarke-show-val nem tudtak mit kezdeni - a félidő után egyszer feljöttek hat pontra, de ez volt a maximum. A Gonzaga sorozatban ötödször jutott be a Sweet Sixteenbe, ami a leghosszabb élő sorozat - tavaly a 16 között kikaptak a Florida State-től, most jöhet a revans. 

Florida State Seminoles (4.) - Murray State Racers (12.) 90-62

A Florida State-re az előző körben tripla-duplázó Ja Morant és a Murray State várt, de a brutálisan mély 4. kiemelt nem sokáig hagyott kétséget afelől, hogy ki fog továbbjutni. Már az első félidőben kerek 50 pontot rámoltak a gyűrűbe, a másodikban pedig előkapták a védekezést is, gyakorlatilag felőrölték a Racerst. A Seminoles kezdőjében csak Terance Mann (18 pont, 8 pattanó, 6 gólpassz) és Trent Forrest (8 pont, 5 gólpassz) játszott 24 percnél többet, a többit megoldotta a torna második meccsén is extrát szállító Mfiondu Kabengele (23 perc alatt 22 pont, 10/12 mezőnyből, 7 pattanó, 3 blokk) vezette kispad. A túloldalon Ja Morant egy félidőn keresztül mindent megtett, a nagyszünetig 5/5 triplát vágott be, és végül 28 pontig jutott, de a Murray State-nek el kellett fogadnia, hogy a Seminoles csapatként más szintet képvisel. Morant elhárította a drafttal kapcsolatos kérdéseket, de ha jelentkezik, akkor szinte garantált, hogy a lotteryben, és annak sem a végén kelne el. 

Michigan Wolverines (2.) - Florida Gators (10.) 64-49

Nyugat második kiemeltje sem hibázott, bár végig látványosan szenvedtek a Florida betonkemény védekezése ellen - csak éppen nekik még erősebb a hátsó alakzatuk, így a második félidőben nemes egyszerűséggel felőrölték az Alligátorokat. A kezdőben a négy triplát hintő Poole, a majdnem tripla-duplát hozó Simpson (9-9 pont, gólpassz és lepattanó), illetve a 10 pattanót lehúzó Teske mellett elég volt, hogy a padról jövő Isaiah Livers 10 pontot hozzátegyen, így kihordták lábon Charles Matthews gyenge dobóformáját. A Gators mindent megtett, kapartak, hajtottak, de egyedül Hudson jutott épphogy 10 pont fölé, 42-29-re vesztették el a pattanózást, ráadásul kettő darab kiharcolt büntetővel ritkán lehet meccset nyerni. A Wolverines John Beilein vezetésével zsinórban harmadszor jutott be a Top16-ba, és jövő héten a Buffalo-Texas Tech mérkőzés győztese következik majd a tavalyi szezon döntőse számára.

Középnyugat

Kansas Jayhawks (4.) - Auburn Tigers (5.) 75-89

A Tigers óriási mákkal jutott tovább két nappal korábban, ráadásul semmi különöset nem mutattak sem védekezésben, sem támadásban. Akár tudatos volt mindez, akár nem, hamis kényelemérzetbe ringatták Bill Self Kansasét, akik kicsit lagymatagon kezdték a meccset - és ez lett a vesztük. Az Auburn ugyanis zseniális csapatvédekezést tett le az asztalra az első félidőben, sorozatosan rossz dobásokba kergették ellenfelüket, sok labdát szereztek, jöttek tőlük a blokkok, mindez pedig azt eredményezte, hogy folyamatosan rendezetlen védelem ellen támadhattak. 51-25-re vezettek a szünetben, és bár a második félidőben a Kansas kétszer annyi pontot szerzett, mint előzőleg, igazán komoly veszélyben már nem volt az Auburn továbbjutása. A győztes oldalon Bryce Brown hét hármassal villant, de Harper 18 pontja, Okeke sokoldalú játéka (12 pont, 5 pattanó, 4 gólpassz, 4 szerzett labda) is üde színfoltnak bizonyult - a Jayhawksban hiába szórt 25 egységet Dedric Lawson, célzott jól McCormack, Dotson és Grimes, az első félidő mélyütéséből már nem tudtak felállni. Az Auburn 2003 után jutott be ismét a Sweet Sixteenbe - vagy az első kiemelt North Carolina, vagy a Washington jön szembe a következő kanyarban. 

Kentucky Wildcats (2.) - Wofford Terriers (7.) 62-56

A meglepetéscsapat Wofford nem sokat teketóriázott, nekimentek a Kentuckynak is, a jóval esélyesebb ellenfél csak a félidő utolsó másodperceiben vezetett először még úgy is, hogy a nehéztüzér Fletcher Magee-re láthatóan nagyon készültek, teljesen kivették a játékból. Helyette azonban a 19 pontig jutó Nathan Hoover villogott, sorozatban verte be a nehéz dobásokat, így a 35. percig tartotta a lépést a Wofford. A végén azonban már nem bírták el, hogy az NCAA történetének legjobb tripladobója, Magee 0/12-vel (!) zárjon kintről, és végül fejet kellett hajtaniuk. A Kentucky mestere, John Calipari az ellenfél játékának elrontását tűzte ki célul, és a terve bejött, bár ehhez 54-51-nél nagyon kellett az egyébként szintén borzalmasan célzó Tyler Herro hármasa, illetve Reid Travis higgadt büntetőzése a végjátékban. Tipikus “nyerjük meg és felejtsük el” meccs volt ez a Wildcats számára, akik legjobbjuk, PJ Washington nélkül valahogy beküzdötték magukat a Top16-ba, és most lesz pár napjuk arra, hogy megpróbálják őt összedrótozni a Houston-Ohio State győztese elleni összecsapásra.