A 6. forduló válogatottja

Irányító: Kálmán László (Falco, 1) – A Falco emblematikus figurája újra hatalmas formában kosarazik, az utóbbi hetekben konstansan képes kiemelkedőt nyújtani, ahogy már gyakorlatilag két évtizede folyamatosan. Ennek az idénynek az elején voltak gondjai, de úgy fest, megint a topon van fizikálisan, így a szombathelyiek vezéreként tündökölhet, mint ahogy azt tette a Szedeák elleni találkozón is a forduló nyitányán. Csapata viszonylag simán nyerte a mérkőzést, de a 30 pontos, 10 gólpasszos Kálmán érdemein ez semmit sem csökkent. A rengeteg kosarat elsőrangú dobószázalékokkal érte el, hiszen közelről 4-ből 4 alkalommal, középtávolról 10-ből 6-szor talált be, egyetlen triplakísérlete is a gyűrűben landolt. 10 faultot harcolt ki, 8-szor állhatott a büntetővonalra, 7 alkalommal be is talált onnan. 2 lepattanót is jegyzett, mellette csupán a 3 eladott labda szerepelt a negatív oldalon. Összességében 44 VAL értékpontot jegyzett, ami holtversenyben a legmagasabb volt ebben a fordulóban.

Dobóhátvéd: Nick Raivio (Kaposvár, 3) – Nagyon fontos rangadót nyertek a somogyiak, ebben természetesen most is óriási érdemei voltak az amerikai hátvédnek, aki 29 pontot szórt, 14-ből 10-es, egészen parádés mezőnymutatóval. A 11-ből 8-as büntetőzése sem rossz, 11 lepattanó egy 195 centis játékostól pedig egyenesen fantasztikus! 2 szerzett labdája jól jelzi, hogy a védekezést sem lazsálta el, erről a zalaegerszegiek is tudnának mesélni. 2 alkalommal hozta kihagyhatatlan helyzetbe játékostársait, továbbá 11 faultot harcolt ki. A legjobb szó most is az rá: tarthatatlan. A 4 eladott labda az egyetlen olyan mutató, amin azért van mit javítani, de aki ennyit vállalkozik, mint Raivio, annak borzasztóan nehéz ennél kevesebb hibával lehoznia egy mérkőzést. 44-es VAL értékpont-mutatója kiugróan jó, nálunk ez a hét Legjobb Játékosa cím elnyeréséhez is elegendő volt, ami az idegenbeli fontos és szoros győzelem miatt úgy gondoljuk, nem is lehetett kétséges.

Alacsony-bedobó: Damian Hollis (Albacomp, 1) – A fehérváriak sokáig álltak rosszul hazai pályán a Körmend elleni rangadón, de végül a hazaiak csapatként tudtak javítani és végül fordítani, majd megnyerni a derbit. Az Alba legeredményesebbje ezen az estén az amerikai Hollis volt a maga 21 pontjával. Az egyre többet hármas poszton használt légiós (azért ez jobban fekszik neki, bárhonnan is nézzük) a hazaik örömére fordulóról fordulóra kevesebb hibával kosarazik. 8-ból 4 duplát értékesített, a triplavonalon túlról még precízebb volt, 7 próbálkozásából 4 célt ért távolról. A 3-ból 1-es büntetőmérleget azért még lehet hova javítani, de 9 lepattanójával és az 1 gólpasszával ilyen ponttermés mellett még ezt is elnézhetjük neki, ahogy a 3 eladott labdát is, hiszen hatalmas győzelmet aratott az Albacomp, ebben pedig Hollis főszerepet vállalt. A 23 VAL értékpontja talán nem is tükrözi, mennyire fontos volt ő klubja számára ezen a derbin.

Magas-bedobó: Wayne Chism (Albacomp, 2) – Talán a közvéleményt leginkább megosztó légiós Chism, akit anno a Soprontól elküldtek, majd sokak nagy meglepetésére igazoltak le az Albánál. A próbajáték alatt produkált egy olyan mérkőzést, melynek utána szinte lehetetlen lett volna elküldeni, de azóta nagyon „csendben” volt az amerikai nagyember. Most megkapta a „varázsütést”, hiszen a Körmend elleni találkozón volt egy olyan pillanat, amikor az is kétséges volt, tudja-e egyáltalán folytatni a játékot, de az ápolást követően nem hogy csak visszaállt, de sokak meglátása szerint megnyerte a rangadót. 12 pontos, 11 lepattanós dupla-dupla mellett 5 labdát is szerzett, ami bizonyítja, mennyire jól tartotta a vasiak rettegett magasember-sorát. Bell és Townes fejenként is képes a 30 pontra, most összesen értek el ennyit, ami nagyban dicséri Chism munkáját. Több fontos kosarat is szerzett, összesen 9 mezőnykísérletből 5 alkalommal talált a gyűrűbe, büntetőből 3-ból 2 volt a mutatója. 4 blokkja sem hétköznapi teljesítmény, egy centertől pedig 2 gólpassz is jónak számít, a 2 eladott labda pedig egy ilyen számsor és a diadal mellett belefér. Összesen 29 VAL pontot tudott felmutatni, ami önmagában nem kiemelkedő, de az ő esetében is csak azt tudjuk mondani, amit csapattársánál, Hollis-nál: ennél sokkal fontosabb volt ő a fehérváriak számára egy vérbeli, ráadásul megnyert rangadón.

Center: Báder Márton (Szolnok, 2) – A bajnoki és kupacímvédő elszenvedte ugyan az első vereségét ebben az alapszakaszban, de a magyar válogatott center produkciója ezzel együtt is a legjobb volt ezen a héten a palánk alatt – kis közhellyel élve – rajta tényleg nem múlott a győzelem. A 25 pontos, 10 lepattanós dupla-dupla önmagában is kiváló, de ha hozzátesszük, hogy Báder 8-ból 8 alkalommal betalált a triplavonalon belülről, és csupán egy elrontott kísérlete volt azon túlról, ráadásul 9-ből 8 büntetőt is értékesített, akkor máris még nívósabb ez a teljesítmény. 7 kiharcolt falt, 1 blokk és 1 szerzett labda szerepelt még a neve mellett, csupán 1 eladott labda kíséretében. 41 VAL értékpontja jól mutatja, mekkorát harcolt a gyűrű alatt, de most ez sem volt elég a győzelemhez.

A Legjobb Hatodik Ember: Eilingsfeld János (Pécs, 1) – A PVSK igazi, kiütéses győzelmet aratott egy számukra közvetlen riválisnak tartott csapattal szemben, ami azért igen pozitív meglepetésnek számít a pécsiek szemszögéből még akkor is, ha ezt hazai pályán érték el. A fiatal Eilingsfeld egyre jobban produkál, most a kispadról jőve hozott a pályára új energiát és lendületet, no meg 20 pontot és 8 lepattanót. 9-ből 6 értékesített kétpontosa remek, nagyember létére 4-ből 2 triplát is bedobott. Az általa megszerzett lecsorgó labdák közül 5-öt a támadótérfélen kaparintott meg, továbbá labdaszerzése is volt (1). Az 1 eladott labda mindenképpen eltörpül amellett a performansz mellett, amit az ifjú magasember nyújtott, 24 VAL pont egy padról jövő játékostól pedig elsőrangú produkció.

Fotó: kaposkosar.hu