Bajnoki rajt (1): Mindenki többre vágyik
A Factum, a Nyíregyháza, a Jászberény és a ZTE bajnoki felvezetése: bármelyikük bekerülhet akár a felsőházba is, ugyanakkor egyértelmű, hogy mivel még a jelek szerint mindegyik együttesnél van némi híja a csapatépítésnek, most még nehéz megmondani, valóban reális-e náluk a komoly előrelépés iránti vágy.
Szokás, hogy azok a klubok, amelyek nem az első felében végeznek az előző bajnokságnak, utána bárhogy is mennek neki a következő szezonnak, kinyilvánítják, hogy azért a korábbi eredményt mindenképpen túl akarják szárnyalni. Ezt olykor a hurrá optimizmus, máskor a realitás is mondathatja velük. Az viszont biztos, hogy kevesebb útravalóval nem is lehet elengedni ezen csapatokat, hiszen, minden sportoló (legyen szó egyéni vagy csapatsportról) legnagyobb tette az, ha saját magát legyőzi.
Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy egy előző idénybéli eredmény felülmúlása nem feltétlenül jelent mindig szakmai előrelépést is, mint ahogy az is elképzelhető, hogy valaki csak körülbelül ugyanúgy vagy picit rosszabbul végez, mégis, a megváltozott körülmények vagy egyebek miatt ezt előrelépésként lehet elkönyvelni.
Egy szó, mint száz, a lényeg a pályán dől el (jobb esetben), minél előrébb végez majd egy csapat, annál inkább düllesztheti a mellét. Lássuk, hogy néhány gárda esetében ez hogyan nézhet ki!
A szerkesztőségben egyébként bősz vita folyt arról, területi alapon vagy netán az előző idény végeredménye, esetleg egyéb, kissé szubjektív szempontok alapján osszuk szét háromfelé a magyar mezőnyt, s vezessük fel az NB I A-s rajtot. Mindegyik érv mellett és ellen is szólt valami. Végül megszületett a döntés, így most első nekifutásra az alábbi négy gárda rövid bajnoki felvezetője következik ebben a cikkben (aztán jönnek a többiek is majd).
Factum Sport (legutóbb 10. helyezett), Nyíregyházi KK (legutóbb 12.), Top Cop Security Jászberény (legutóbb 13.), Zalakerámia-ZTE KK (legutóbb 14.).
A zárójelben érdekességként legutóbbi helyezésük látható, ami azonban nem más, mint tényközlés. Ettől még idén eshet eső, fúhat szél…
A Factum Sport esetében vezetőedző (sőt, másodedző) váltás történt a nyáron. Az egyébként jó szezont (decemberben vette át a csapatot) futó spanyol Raúl Jiménezt nem marasztalták annyira, hogy vele folytassák a felkészülést nyáron is. Mindenesetre teljesen új felállásról beszélhetünk szakmai vonalon a holland Michael Schuurs (balra a képen) és segítője, az amerikai Jason Okrzesik trénerpáros csatasorba állításával.
A Factum komoly posztokon vesztett komoly játékosokat az előző bajnokság után. Két kategória győztes is távozott a klubtól. Justin Ingram (a legtöbb pontot szerezte a magyar mezőnyben átlagban) erősebb gárdához, a Baltikumra költözött, Szabó Miklós pedig (a legtöbb lepattanót szedte átlagban) a bajnok Szolnok ajánlatát fogadta el. Mellettük nagy érvágás volt az amerikai Michael Schachtner vissza nem térése is, aki a tavaszi meccseken állt a Factum rendelkezésére, és a mezőny egyik leghasznosabb tagját ismerhettük meg benne (ő Hollandiába került). Volt még bőven játékosmozgás (Timkó Norbert kölcsönben a Vasashoz került, Mondzinger Márknak, Kaluha Csabának, Tóth Gábornak, Stretea Mátétnak nem ajánlottak szerződés hosszabbítást, s végül Balogh András is átment a helyi, B csoportos DEAC-hoz), de talán őket lehet kiemelni.
Ugyanakkor az érkezők nem biztos, hogy nem ütik meg a távozók szintjét. Sőt, bár elsőre egy kézlegyintéssel elintéznék sokan, de ha csapatban gondolkozik valaki, már meg kell fontolnia a véleményalkotást. A pontok terén kiváló, emellett gólpasszokban sem gyenge, mégis, picit néha csapatjáték romboló Ingram helyett Mladenovics Dejan, s akár Helmeczi András jobban eleget tehet egy irányító kívánalmainak (már, ha nem abban merül ki az edzői taktika, hogy menj fiam és nyerd meg a meccset… ám ilyen a hollandnál nehezen képzelhető el). Igazi nagy talány, ők ketten (fiatalokkal kiegészülve - Pék Dávid például) mire lesznek képesek az egyes poszton (néha kettesben). Azt se hagyjuk számításon kívül, hogy nevezetteke setében plusz motivációt jelenthet, hogy itt valóban számítanak rájuk, és fognak játszani, megmutathatják, mit tudnak.
Ugyanakkor a Szabó helyére jött Sean Carter (éppen zsákolni próbál 54-es mezben a bal oldali képen, még az UMass szerelésében), bár légiós (tehát külföldi helyet foglal, nem úgy mint Miki) szintén egy hatalmas kérdés. Nem a tudása alapján, csak, hogy miként veszi át a helyét – emberileg egyébként kiváló a srác, emellett csapatjátékos, ami amerikaiaknál külön kiemelendő. Ő akár simán teljesítheti is azt, amit a közben a magyar válogatottba is behívott Szabó, bár más a játékstílusa és alkata. 
Carter kevésbé stabil centermozgások közben, mint elődje, viszont fürgébb, és remekül ugrik. A hármas-négyes poszton Schachtner helyett Earl Pettis megint csak kérdés. Ám ő sem a múltja vagy tudása miatt, hanem mert még alig láthattuk őt (egy fél edzőmeccs erejéig…). Ha azt hozza, amit a statisztikája és az előzetes információk mutatnak, akkor itt sem gyengül a Factum. Igaz, Schachtner főleg négyesben kosarazott, Pettis meg kettes-hármas, tehát ő inkább a Pókemberes tetkós Darren Moore helyén fog szerepelni. Ám itt kell megemlíteni a Factum további igazolását, Cseh Györgyöt (jobbra Factum mezben mosolyog), aki Körmendről érkezett. Ő legalább olyan jó dobó, mint Schachtner volt, tán még felül is múlja, s magasabb vagy 5-6 centivel, ráadásul kiváló ütemérzékkel lép be a gyűrűhöz, ám kevésbé erőszakos a palánk alatt, és a védekezésben is még jobban össze kell kapnia magát. Viszont összességében Cseh és Pettis, nagyon úgy fest, hogy annak a két posztnak a fő várományosai lehetnek (3-as, 4-es), ugyanakkor Cseh Körmenden már bizonyította, hogy ha megfelelő taktikát talál a tréner, képes a hatékony védekezésre is. Annak idején éppen a Factum ellen alkotott nagyot hátul.
A régiek közül azok maradtak csak a Factumban, akikre – ez csak újságírói tipp, de elég esélyes – még lehet egy gyors stílusú kosárlabdát építeni. A holland főtréner többször is elmondta, nem szeretne sorozatban hosszú, pozíciójátékot erőltető Factumot látni a meccseken. Olykor erre is szükség van, de alapjában véve a lendület nála fontos. Ami érdekesség még, hogy Vas Viktorral egyre komolyabban kell számolni a palánkok alatt. A két méteres játékos, ha még nő vagy 6-7 centit (vélhetően már nem fog), nem is tudjuk, mit érhetett volna el, ám így is rendkívül hasznosan muzsikál, ráadásul nála az ésszel sincs baj, általában véve és a sporthoz viszonyítva is intelligens emberről van szó. A fiatalok közül Varga Ádám a maga szemtelen módján játszva kellő rutint felszedve, és kiélezett helyzetben is biztos kézzel célozva távolról, ugyancsak használható játékos, csakúgy, mint a már említett Pék Dávid, aki szintén jó távoli tüzér, de neki még mindig meg kell küzdenie azzal, hogy régen, tizenévesen nem elsősorban vagy nem csak irányítónak szánták, ám egy ideje ott játszatják. Benőcs Dávidnak teljesen új lesz az A csoport, de idővel neki is szerepe lehet a Factumnál. Tehetsége alapján erre jó esélye van.
A rutinos szekcióról ejtettünk már pár szót. Itt a csapatkapitány Boros Gábor tudja azt, amit tavaly is tudott, az meg könnyebbség lehet neki, hogy nem nagyon kell beszállnia az egyes posztra, akár kényszerből is, és inkább lehet kettes, amit ő maga is jobban kedvel. Papp Tamás és Kovács Imre abban hasonlítanak egymásra, hogy bármikor képesek olyan produkcióra, amikor nyerőembernek bizonyulnak, de vannak olyan mérkőzéseik is, amikor eltűnnek – vagy, mert nem megy annyira, vagy mert másra van rakva nagyobb teher. Amennyiben ők, Borossal egyetemben, igazán hozni tudják a rutinos kosarasok feladatát, ami nem csak a pályán nyilvánul meg, hanem egyébként is vezéregyéniségek tudnak lenni,akkor alakulhat ki teljesen a Factum csapatkémiája.
S van még egy játékos, akiről tetszik, nem tetszik, sokan sokféleképpen vélekednek. Kenny Izzo a klub általános menedzsere is egy ideje, de a pályán is igyekszik segíteni csapatát. Mindenki tudja, hogy nincs vajkeze, amit az ellenfelek látványosan jeleznek is, mert ha messze kerül a palánktól, nyugodtan behúzódnak róla, mondván, ha mégis rádobja, s bemegy, legyen az övé… Ugyanakkor kétségtelen, hogy egy jó edző megtalálja a helyét mindenkinek egy adott csapatban, s Kenny az edzőmeccseken megmutatta (meg már régebben is, amikor tavalyi sérülése előtt kezdte elkapni a fonalat), hogy miben lehet hasznára a Factumnak. Nem árulunk el nagy titkot, de ezek a következők: lelkes, megalkuvást nem ismerő munka a pályán, kemény védekezés és lepattanók. Ezek fontosságáról egy tréner tudna csak sokat mesélni…
A Factumnál egészében véve az a kérdés leginkább, hogy a valóban hányattatott felkészülési időszak (egy egész meccset sikerült játszaniuk a hazai pályának minősülő Oláh Gábor utcában, a többit vagy idegenbe kellett vinniük vagy másik városi pályára) alatt mennyire sikerült az új vezetőedzőnek megvalósítania elképzeléseit, mennyire „lett kész” a csapat a bajnoki rajtra, vagy még vár rá csiszolni való a bajnokság során is. Illetve kérdés, hogy a már említett csapatkémia mennyire jön létre (illetve mikor).
Az előkészületi mérkőzések alapján nem tűnik olyan acélosnak a gárda, ahogyan a klubnál szeretnék, mert – mondjuk ki – nem sikerült fényesen ez az időszak, ha az eredményeket vesszük. Pontosabban felemásnak mondható, mert a tréner állítja, hogy a csapat kialakítása szempontjából nagyon hasznos időszakon vannak túl, de ha csak az eredményeket nézzük… A Jászberényt ugyan legyőzte a Factum, de másoktól kikapott. Mondjuk a magyar és a szlovák bajnok is az ellenfelek között volt (Szolnok és Prievidza), illetve román erős csapat is (Nagyvárad), ez igaz, ám az Iglótól – az volt a legrosszabb játéka a Factumnak – nem gondolták, hogy kikapnak. Azt viszont a Factumosok somolyogva mondják maguk között, hogy egy éve is két vagy három alkalommal szenvedtek vereséget a pre-season alatt a Nyíregyházától, de amikor kellett, a bajnokikon, oda-vissza megverték, tehát ebből még bármi lehet. Ám tudott dolog, hogy a Factum nem arra készül, hogy egy-két csapatot, akiket riválisának mondhat, majd jól elkapjon, hanem egészében szeretné a legtöbbet kihozni a bajnokságból – közölte a vezetőség egy félig konkrét kérdésre válaszolva.
A bajnokságban két idegenbeli mérkőzéssel kezd a Factum (Szegeden és Pécsen). Ez akár még szerencsés is lehet (nincs akkora teher a játékosokon, edzőn, mint hazai pályán), de az is lehet, hogy egy visszafogott rajtot eredményez. Ám ha nyerni tud ezeken (vagy valamelyiken), az pedig lökést adhat a továbbiakra nézve, és a harmadik körben, otthon a Kaposvár ellen bemutatkozva egy nagyon izgalmas találkozó várható. Egy dolog biztos, a Factum esetében fokozottan igaz az a tétel, hogy a puding próbája az evés: néhány forduló után lehet bármit is kijelenteni a gárdáról vagy megtippelni, mire viheti ebben a szezonban.
A Nyíregyháza hallgatott talán a legtovább a honi gárdák közül, s innen még annyira sem érkeztek a hírek jó darabig, mint máshonnan. Aztán kiderült, hogy a tavaly a bajnokságot befejező Ferenczi Tamás (balra a képen) marad a vezetőedző (ő egyébként a nyarat végigdolgozta az U20-as válogatott másodedzőjeként), segítője pedig Horváth Imre, Pipi lesz ezután is. Aztán megtudtuk, hogy nagyjából együtt marad a keret fiatal tehetségeket vagy fiatal, de már húzóembernek számító kosarasait tömörítő része, viszont a légiósok, illetve a honosított Stefan Fekete nem itt képzeli el a folytatást.
Sőt, a szeptember 22-én a magyar kosárlabdázás halhatatlanjai közé is beválasztott Sitku Ernő végül úgy döntött – azt nyilatkozta, rezgett a léc, de mégis rászánta magát –, hogy befejezi az aktív kosárlabdázást. Ugyanakkor a fiatal alaphoz visszahoztak egy már korábban megszerzett, de a második vonalba erősödésre elküldött centert, a 224 centis Dalibor Micsicset, ám nem lehetett – s talán még mindig nem lehet – tudni, ő valójában mennyire tudja majd tartósan felvenni a magyar élvonal ritmusát. Kétségtelen, hogy kivételes magasságát és egyszerű, de hatékony centerjátékát hasznosítani lehet, ám elképzelhető, hogy ha nagyon rákészül egy ellenfél, s kellően besegít a védésében, akkor inkább a lassúságából adódó hátránya fog dominálni, mint az egyébként egyértelmű erényei. Ő egyébként azzal is sokat segíthet a Nyíregyházának, hogy sokan nem fogják őt kellően komolyan venni (mondván, egy ilyen termetű kosaras, ha 27 évesen még nem tűnt ki, biztos nem is lehet jó, csak magas), és mire észbe kapnak, máris dobott vagy 8-10 pontot nekik, s szedett 6-7 lepattanót.
Mindenesetre mellette igen nagy teher hárulhat majd a rutinos Boldizsár Ferencre (Sopronban játszott legutóbb), aki bár nem klasszikus center, de főleg négyesben rengeteget számíthat a tapasztalata, a tőle megszokott „rafkós” megmozdulások. Ugyanakkor nem titok, a nyírségiek még várnak egy külföldi centert, aki ha megérkezik, vélhetően kulcsszereplő lesz.
A Nyíregyháza egyébként keretében tudhat még tapasztalt kosarast, hiszen Siska János bármikor bevágja a triplát, ha nem figyelnek rá egy pillanatra, de furcsa módon a még fiatal, mégis sok nagy csatát megélt Mohácsi Mátét is lassan a rutinosak között lehet emlegetni. Ő ráadásul igazi lokálpatrióta, aki remek adottságú játékos, s nem mellékesen gyakorlatilag kettestől a négyes posztig bárhol megállja a helyét, ahol szükség van rá. A másik fiatal, de mégis egyre többet megélt játékos, a Factumtól igazolt Kaluha Csaba, aki energikus és lelkes játékával tehet sokat csapatáért – amennyiben végre fut egy olyan szezont, amikor nem hátráltatja sérülés.
Nem szabad megfeledkezni Polyák Lászlóról sem azonban, valamint a másik utánpótlás válogatott Varga Mártonról sem. Ők a posztok szerinti lista két végén helyezkednek el. Polyák egy egyre jobb irányító, akinek a játékára talán a nyugodt a legjobb jelző. Fiatalon sem tojja össze magát, és ő lehet a Nyíregyháza egyik meglepetése a szezonra, aki bár már tavaly is bontogatta szárnyait, de lehet, hogy most tovább lép a fejlődésben. Varga egy jókötésű, kilókban is rendben lévő center. Nyilván neki is folyamatos fejlődésre van szüksége, ráadásul egyelőre nem mutatkozott meg még nála semmilyen egyedi különlegesség, ám a feladatát egyre nagyobb hatékonysággal oldja meg, és ezért nem lennénk meglepve, ha ő is előlépne a kispadról beszálló sokadik csere kategóriájából egy stabil 15 perces kosarassá akár.
Nem beszéltünk még a légiósokról. Anthony Nelson (balra piros mezben) egy tipikus amerikai gyors irányító. Nyíregyházán egyébként is majdnem mindig valamilyen jó kosaras szerepelt ezen a poszton a múltban, tehát nem hökkenünk meg, ha majd Nelsonról is kiderül, hogy nagy erőssége csapatának. Ő képes a pontgyártásra és az együttes megfelelő mozgatására is. Mivel még csak 23 éves, vélhetően lesznek szertelen meccsei, ám lehet, hogy nagyot fogott vele az NYKK. A másik külföldi az a Martins Berkis, aki egyfelől lett játékos, másfelől a Baltikum mellett játszott mér Izlandon és legutóbb két különböző csapatban Szlovákiában is. Őt jól ismerhették a nyíregyháziak, hiszen a Svittel (földrajzi közelsége miatt is) többször játszottak már, s mivel Berkis azt a gárdát erősítette előzőleg, hiába nem játszott még a bedobó Magyarországon, mégsem fogtak vele zsákbamacskát. Ő kiválóan db középtávolról, de messziről is. Egyértelmű, ha szabadon hagyják, akár már lehet is menni az alapvonalra… A legutolsó szerzemény, aki még nem tudni, hogy végleges megoldás lesz-e, a bahamai, egykor Körmenden is rövid ideig játszó Bennet Davis. A center, ha beválik, jócskán acélosíthat a magas szekción.
A Nyíregyházánál a szakmai munka folyamatos, nem volt váltás a kispadon, ugyanakkor itt vannak még nyitott kérdések, illetve az eléggé látszik, hogy nem szakadt még a nyírségiekre a Kánaán, vagyis maradjunk annyiban, hogy majd kiderül a szezon első szakasza után, hogy mi az ő erejük, szintjük.
Ami a felkészülési meccseket illeti, a Nyíregyháza nem csak a Factummal, de például a szlovák középcsapat Iglóval is többször találkozott. Utóbbival váltakozó sikerű meccseket vívott (kétszer a szlovákok, egyszer a magyarok nyertek). Az elején még a fiatalokra építő, de A-s szinten nem olyan félelmetes kihívást jelentő Vasassal is megmérkőztek a szabolcsiak, s őket a papírforma szerint legyűrték – mindkétszer. A Svit (szintén szlovák csapat) viszont jobbnak bizonyult náluk, ám volt még egy sikerük, mégpedig hosszabbítást követően a már B csoportos, de ott erős Kecskemét ellen. Mindenesetre egy dolog biztos, a Nyíregyháza papíron is nagy falatnak számító, nála egyértelműen magasabban jegyzett vetélytárssal nem játszott a felkészülése során.
A bajnokságban a Nyíregyháza otthon fogadja a Pécset, majd megy Szegedre (tavaly hirig meccset játszott a két gárda ott), s utána újra otthon szerepel, a Jászberény ellen. Ha összeáll a csapat, akkor jónak mondható a sorsolása az elején, mert reálisan akár nyerhet is az NYKK ezeken a derbiken, viszont ha híja van még a csapatmunkának, akkor meg lehet túl korán jönnek számára ezek a papíron „könnyebb” mérkőzések (tudjuk jól, nincs igazi könnyű találkozó, de elvileg ezek valóban kétesélyes derbik), mert ha itt kikapnak, beragadnak a rajtnál.
Az előző kiírásban a Jászberényre egy dolog nagyon jellemző volt: sokkal többet akartak, reméltek, mint amit végül elértek. Egyébként nem sokon múlt, hogy pár hellyel előrébb végezzenek, ezt ismerjük el. Hiába voltak újoncok az élvonalban, azt gondolták, hogy vannak jó légiósaik, mellettük megfelelő kiegészítő magyar játékosok, aztán adjad neki! Viszont egyfelől szerencséjük sem volt (több pár ponttal elvesztett meccs, amelyek máshogy is alakulhattak volna), másfelől eléggé egy lábon (a külföldiek játékminőségén) állt a csapat, az meg eléggé rizikós dolog. Főleg, hogy azért voltak talán a végül kapott játékperceknél többet is használható magyarjaik, de valahogy mindig inkább a légiósokban bízott a szakvezetés. Végül arra kényszerült a JKSE, hogy a kiesés elleni párharcban vegyen részt, ebből azonban lelkileg pozitívan jöhettek ki, mert az első, hazai meccset elvesztve is bent maradtak – más kérdés, hogy Shakespeare jut eszünkbe (Sok hűhó semmiért), mivel végül a vesztes fél is ugyanúgy tagja a jelenlegi A csoportos mezőnynek… Ám ezt akkor még nem tudhattuk…
Szóval a Jászberény tavaly a légiósokra épített elsősorban, most meg úgy tűnik, hogy a minél bővebb bázist szerette volna kialakítani játékosok terén. Azt látjuk, hogy a külföldiek mellett azért a magyaroknak is több szerep juthat idén (és jövő tavasszal), ráadásul Földi Sándor (balra a képen) személyében egy rutinos vezetőedzőt is hozott a JKSE, akinek nyilván azért más az edzői stílusa, mint a csapat mellett egyébként ugyanúgy megtalálható előd, Horváth Balázsé.
A JKSE nagy "honosításba" fogott, legalábbis volt olyan nyári hete, amikor több, magyarként is bevethető (vagy erre eséllyel pályázó) kosarast tesztelt a klub. Közülük végül a nagyváradi Török Rolland maradt meg (illetve egy ideig mások is, de jöttek jobbak utána), akit egy évvel korábban a Factum is meg szeretett volna kaparintani, de sérülése ezt keresztbe húzta. Ő egy kifejezetten képzett, hasznos magas ember a palánkok alatt, ráadásul nagyon fiatal, tehát még sok lehet benne – ráadásul nem foglal légiós helyet. Ám nem ő lesz az egyetlen váradi Jászberényben, mert légiósként igazolta le a klub Milos Markovicsot. A szerb fiú szintén a palánkok alatt használható, de kijjebb is megél a hármas poszton. Ő egyébként korábban a most a Szolnokkal az Adria ligában a minap meccselő KRKA együttesében is megfordult. A harmadik külföldi egy jó kis irányító-hátvéd, a szerb (Földi mester érkezésével azért várható volt, hogy a dél-szláv vonulat még inkább teret nyer Jászberényben…) Miljan Rakics. Ő fiatal is, meg nem is. 25 évesen elmondható róla, hogy már nem pelyhes kiscsibe, de még van előtte sok jó év. Érdekes lehet a korábbi szerb utánpótlás-válogatott kosaras magyarországi szereplése. Húzóember lehet.
Jogos lehet a kérdés, ha már háromnál járunk, ki a második (vagy első) légiós, hiszen csak kettőről beszéltünk eddig. Nos, ő a maradó, a tavaly már jól bevált Rastko Dramicsanyin (jobbra éppen keményen védekezik 21-es mezben). A szintén dél-szláv center (vagy akár négyes) kifejezetten jó produkcióval rukkolt elő a legutóbbi idényben. A Jászberény ellenfeleinek egyik kulcskérdése volt, hogy őt ki tudja-e iktatni valamelyest a játékból vagy sem. Ha igen, akkor jó esély kínálkozott a nyerésre ellenük, ha nem, akkor meleg volt a pite. Róla tapasztalatból tudjuk, hogy remekül dob messziről is, és nem az a fajta gólem center, hanem egy szikáran izmos, pozíciót is tartani tudó, de viszonylag mozgékony középjátékos.
A JKSE magyarjai (ja, egy mondatrészt azért megér a név megváltozása is, hiszen a Top Cop Security beszállt a táncba, s a Jászberény nevébe is) közül mindenképpen emeljük ki a maradó Horti Bálintot (balra dobáshoz készülődik), aki bármikor hasznos center vagy négyes lehet, de ha túlpörög, akkor inkább árt csapatának, mint segíti azt. Viszont ő így is fontos láncszeme a gárdának. Az lehet az érkező Madár András is. Neki előzőleg volt egy nem olyan túl jó idénye az Albánál, ahol egy kis időszakon át partvonalon kívülre is tették, mert volt némi gond vele (magatartás). Viszont akinek van szeme, látja, hogy ő egy kimondottan jó kis kosaras, akiből ki kell hozni azt, ami benne van, s akkor egy ügyes irányítót, esetleg hátvédet kap az ember. További fiatalok a szintén érkező Szabó Péter. Ő visszafogottabb srác, de szintén sokra hivatott. A szolnoki nevelésű irányító legutóbb ezüstöt szerzett (igaz, nem a legtöbbet játszók között volt) a szlovák Komarnóval, s bármikor képes beugrani a karmesteri posztra. Csakúgy, mint a szélvészgyors Szögi Ádám. Kérdés, hogyan tudják rotálni majd a fiatalokat, hogy eleget is játsszanak, de a csapat is a legjobban jöjjön ki ebből. És akkor még ott van Soós Gábor, akit gyakorlatilag átpasszolt a Szolnok a berényieknek, s ő ezt elfogadta. Nyilván jobban szeretne az Olajban szerepelni, de számára ez olyan, hogy most a JKSE-nél megmutathatja, hogy érdemes őt visszavinni Szolnokra.
A Jászberény akár nagyot is durranthat ebben a szezonban, de esetleg maradhat is ott, ahol volt legutóbb, vagyis a magyar mezőny hátsó régiójában. Nyilván a külföldiek játéka most is kulcskérdés lesz, de a magyarok hathatós segítsége, komoly szerepeltetése nélkül biztosan nem lesz előrelépés.
A felkészülési meccseken a JKSE a Nyíregyházához hasonlóan megmérkőzött az A csoportból elszaladó Kecskeméttel, s ha szűken is, de legyűrte. A Factumtól kikapott az egri Dobó Kupán, majd elindult Nyugat felé, edzőtáborozni és mérkőzéseket játszani. Osztrák ellenfelei közül a Fürstenfeldet simán legyűrte a Földi-alakulat, a Welstől viszont hasonlóan simán kikapott. S ha már arra járt, Sopronban is gyakorolt a JKSE, amiből a hazaiak jöttek ki jobban. Keletre visszatérve két mérkőzésen igazi komoly csapat ellen álltak ki Hortiék. A Kolozsvár kétszer is pontosan 26 ponttal nyert ellenük, de gyakorlásnak nyilván az egyik leghasznosabb két meccsük lehetett. Érdekesség, hogy a második találkozón mindkét csapat egyaránt sokkal kevesebb kosarat ért el, de a különbség hajszálra megmaradt közöttük. Kaposváron, az Orosz László Emléktornán a hazaiak a már Markoviccsal felálló JKSE-t verték meg viszonylag magabiztosan, ám aztán a horvát Darda ellen javítottak Madárék. A Jászberény játszott erős és gyengébb együttesekkel is, így kijelenthető, hogy a ráhangolódási időszaka vélhetően hatékonyabb volt, mint a Factumnak és a Nyíregyházának.
A bajnokságot a Jászberény igen húzósan kezdi. Atomvárosba megy először, ami borzasztó nagy kihívás lesz. Ám itt is igaz a tétel, ha mondjuk a tavalyihoz hasonló bombarajtot vesz a JKSE (akkor nagy meglepetésre idegenben verte meg simán a Kaposvárt), lehet, hogy profitálhat belőle. A második körben otthon a Körmend sem lesz finom falat. Úgy látjuk, a vasiak a magyar bajnokságra mindenképpen jó keretet hoztak össze Hencsey Tamás keze alá, ezért mondhatjuk, hogy a JKSE elvileg bravúrt kell elérjen ahhoz, hogy két kör után ne nulla veresége legyen. A harmadik fordulóban megint idegenbe megy a JKSE, s a Nyíregyháza otthonában vélhetően az egyik idei keleti rangadó szemtanúi lehetőnk majd – illetve akik jelen lesznek.
A ZTE megjárta a poklot legutóbb (két éve még bajnok volt, most kiesett), ám úgy alakultak a dolgok, hogy megint itt van az élvonalbeli mezőnyben, s innentől kezdve sem nem bírálhatják, hogy mit keres itt, sem a klub nem takarózhat azzal, hogy ilyen-olyan nehézségekkel kell megküzdenie, mert ugyanolyan tagja az A csoportnak, mint bárki más. Magyarán lássuk a medvét!
Úgy tűnik, az előző szezon túlélése (nincs rá jobb kifejezés, mert ez az volt) arra jó volt, hogy egy magyar mag összekovácsolódott amennyire lehetett, s innen kiindulva már teljesen más az egész rajthelyzet, mint amikor még azon keseregtek, hogy „lám-lám, mi lett a nagy bajnokcsapatból…”
Úgy fest a dolog, hogy használható légiósokkal erősödött a ZTE, és a legutóbbi idényt a kispadon befejező Heinrich Róbert mellé (elé) visszakerült Völgyi Péter (balra a képen) is, akitől nyilván a csapat újbóli fellendülését várják Zalában – hiszen ő már csak a neve okán is a legutóbbi egerszegi sikerekhez köthető, s ez is fontos olykor.
A ZTE felkészülési hadjárata során a Körmenddel játszott többször is (érthető, hiszen közel vannak egymáshoz). Rögtön az első meccsükön zalai siker született. Érdekesség, hogy ekkor még tiszta magyar sorral állt fel a Körmend, míg a ZTE egy légióst tesztelt, az azóta elküldött Krayent. Legközelebbi két találkozójukat már a vasiak nyerték, de nem volt semmiféle körmendi henger – semmiféle analógiát nem akarunk vonni egyes dolgok között, de ahogyan a ZTE a bajnoki címe után megomlott, úgy nyáron a Körmendnél zajlott le hasonló folyamat, így a felkészülés elején még egyáltalán nem tűnt úgy, hogy az MTE meghatározó gárda lesz a magyar pontvadászatban – gyakorlatilag örülhettek, hogy tagjai az A csoportnak. Szóval a második meccset a Körmend nyerte, s ekkor már három légióssal szerepeltek a vasiak, igaz, odaát is volt két külföldi. A két gárda legutóbb csapott össze megint a Göcsej Kupán, s itt hosszabbításra volt a Körmendnek szüksége a győzelemhez. Ez a ZTE erejét mutatja (vagy azt, hogy a Körmend még nem állt össze igazán – a jövő dönti el, melyik verzió igaz). A ZTE ugyanakkor sok meccset játszott még. A Kaposvár ellen egy egypontos vereség, majd egy kiugrónak számító 19 pontos győzelem szerepel a listán. A B csoportos Bonyháddal is gyakoroltak (és nyertek ellene) Bakiék, igaz, csak 7 ponttal nyertek. A Göcsej Kupán aztán találkoztak még a PSM 
All Stars amerikaiakból álló csapatával (hatalmas különbségű egerszegi győzelem volt – kár, hogy az amerikaiak a kosárlabdának csak a támadás részét művelték.) A Paks ellen azonban újra megmutatta a ZTE, hogy ez már most sokkal jobbnak tűnő alakulat, mint a tavalyi volt, hiszen mindössze 3 egységgel múlta felül őket az alapszakasz egyik favoritja. Hogy a kép teljes legyen, a Füsrstenfeld (osztrák) ellen is játszottak egy szoros (konkrétan egypontos) derbit – nyert a ZTE – , tehát egy dolog biztos, a kiélezett végjátékú találkozókra jól felkészülhettek a zalaiak, hiszen rengeteg ilyen gyakorló mérkőzést játszottak. Nagyon úgy néz ki, hogy ebben a szezonban nem lesz olyan gárda, amelyik lefelé lóg ki a mezőnyből. Ha mégis, az gyaníthatóan nem a ZTE lesz.
A bajnokság rajtján akár temethetnénk is a ZTE-t, hiszen Alba idegenben, Szombathely otthon, majd ASE idegenben lesz a menetrendje. Ám a Göcsej Kupán látottak óvatos tippelésre inthetnek bárkit is. Ráadásul ne feledjük, hogy két esetben vagy a szomszédba megy a ZTE vagy otthon játszik, egyszer pedig a szintén nem túl távoli Paksra utazik, tehát igazán nagy fáradtságra nem számíthat tőlük aktuális ellenfelük. Mindenesetre ha jó kis meccseken, szoros vereségeket szenved netán a zalai alakulat, azzal ettől függetlenül nagyon nem lesznek boldogok, tehát adva van a feladat, hiszen Völgyi Péter úgy nyilatkozott, hogy még nincs kész teljesen a gárda, akár néhány hónapot is jósol arra, hogy tökéletesen utolérje magát minden szempontból. Na,most ez vagy a vetélytársak altatása volt, vagy tényleg így van. Mindenesetre az tuti, hogy aki picit is félvállról veszi az Egerszeget, az megég ellene.
Fotók (katt a képekre nagyításért és hivatkozásért)