Mi a baj 210 (centi) fölött?
A jelenleg is zajló férfi Európa-bajnokság megmutatta, s a szakemberek, sportági vezetők is utaltak rá: bent, a palánkok alatt, center poszton kicsik, "súlytalanok" vagyunk. Nos, valóban úgy tűnt, hogy igen - de ennek nem feltétlenül kellene így lennie.
Szögezzük le, véletlenül sem szeretnék válogatottunk gyakran emberfelettit harcoló, küzdő "belső", a palánk alatti egységének, magas sorának tagjai ellen beszélni, vagy éppen a válogatottal már gyakran szinte "csodát" tevő Ivkovics Sztojan válogatási elveit vitatni, hiszen meggyőződésem: a jelenlegi legerősebb kerettel lépett pályára válogatottunk a kontinenstornán.
Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy bizony nálunk, a mi válogatottunkban is lehetnének vagy lehettek volna a közelmúltban Rudy Gobert-hez, vagy Jonas Valanciunashoz közel hasonló magasságú, fizikai paraméterekkel rendelkező játékosaink.
Öt olyan játékost is említhetnék, akik nagyjából ideális korban lennének - vagy lettek volna a közelmúltban - de valahogy, valamiért felnőtt válogatott szinten már szóba sem kerültek. Van, aki már abbahagyta a kosárlabdázást, és akad, aki másodosztályban játszik...
Dobos László (1993, 221 cm). Sokáig spanyol alacsonyabb osztályú csapatokban játszott, itthon pár éve leigazolta a Falco, de epizódszerepet kapott csupán, majd Ausztráliába költözött, ahol nem is kosarazott, majd hazatérve egy ideig Nagykőrösön játszott.
ifj. Kinter György (1988, 213 cm). A soproni fiúnak a magasságához képest még kifejezetten jó mozgáskoordináció is társult. Valahogy szülővárosában nem nagyon kapott bizalmat, volt egy kis fellángolása Körmenden. Évek óta külföldön él, eltűnt a magyar kosárlabdából.
Peringer Balázs (1996, 213 cm). Itthon élvonalbeli csapataiban eddig túl sok lehetőséget nem kapott, volt, hogy külföldön is szerencsét próbált. Magasságához jó izomzat, kellő fizikum is párosul, a legjobb korban van. Most újra az élvonalban szerepel majd, a Honvédnál. Ki tudja, hátha most jön a nagy áttörés....
Somogyi Gergely (1989, 221 cm). Amerikában tanult, jó esélye volt a neves Los Angeles Lakers NBA csapatába is bekerülni, játszott meccseket az előszezonban, de az NBA-keretbe végül nem került be. Hazatért, de sorozatos sérülések miatt pár éve teljesen "eltűnt".
Timkó Norbert (1992, 211 cm). Nagyon nagy reményeket fűzött hozzá a szakma. Igen fiatalon kikerült két évre Barcelonába, majd hazatért, de a nagy áttörés nem következett be. Pedig az akaratával, hozzáállásával - úgy tudjuk - nemhogy nem volt probléma, edzői még dicsérték is, de túlságosan is "jó fiúnak" tartották. Rengeteg első és másodosztályú csapatnál fordult meg - az NB I-ben nem lett meghatározó, a második vonalban, ahol bíznak benne, azon a szinten igen jó teljesítményre is képes.
Meg kell mondjam, időnként el-elmerengek ezeknek a most 30 körüli srácoknak a sorsán. Hogy ilyen adottságok mellett vajon miért nem tudott sajnos egyikük sem meghatározó egyéniséggé, akár vezérré is válni - válogatott szinten. Hogyan, miért, mi miatt "siklott ki" adottságaik alapján fölöttébb ígéretesnek tűnő karrierjük. Mennyiben múlt ez rajtuk, saját magukon, s mennyire a közegen. Kiskorukban "elkapatták" őket, vagy a felnőtt korba érve nem volt meg velük szemben a kellő bizalom, türelem?
Persze feltehetően, sőt reméljük, kívánjuk, legyenek közöttük, akik kosárlabda nélkül is elégedetten, boldogan élnek. De azért gyakran szembe jut velük kapcsolatban a kosaras nagyhatalomnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető Ausztria és szülötte, egy bizonyos Jakob Poeltl, aki évek óta stabil megbízható center - az NBA-ben... Neki, nekik miért, hogyan sikerült...
