Zegről-végről 4. rész

Csapolok egy dupla presszót. Erős, amilyet az előttem álló kihívás megkíván. Az utolsó hívásom következik. Egyetlen név maradt a listán. Tóth Ádám a.k.a. Dusán Pappa. Rányomok a zöldre, kicsöng, felveszi és álmoskás halló-t dörmög…

„- Szia Dusán, Puskás Artúr, Zete.

”- Szia.

„- Van egy őrült ötletem. Megszervezem az első ZETE Fesztet pesti gyüttmentként. Elképedve hallottam, hogy nem volt ilyen típusú buli még sosem korábban errefelé. Szurkolók, családok, dögös zene, kaja-pia, jó hangulat. Nagy vonalakban ennyi. A négy bajnokcsapatunk összes magyar tagját és edzőjét megkerestem, téged hagytalak a végére. Mit szólsz?

„- Hol rendezed és mikor?

„- Augusztus huszonkilenc, vasárnap délután. Eötvös suli udvar.

„- Haha, oda jártam. Sok emlékem van...

„- Hallottam történeteket Alajostól (Hanzséros Alajos igazgató úr, aki az U13 csapatunk edzője egyben).

(nevet)

„- Figyelj Artúr, asszem egy szlovák csapattal játszunk edzőmeccset aznap. Fejből nem vágom. Megnézem majd. De ha nem, akkor ott leszek.

„- Köszönöm Dusán. Drukkolok, hogy itt tudj lenni. Nagyon örülnék. És szerintem nem csak én. Még beszélünk. Szia.

„- Szia.”

A fejembe vettem, megcsinálom. Kerül, amibe kerül. Itt lehetek Egerszegen, az ország egyik, ha nem a legnagyobb múltú kosárlabda-klubjánál, ahol nincs olyan bejáratott rendezvény, ahol a szurkolók találkozhatnak a csapatukkal. Ezen változtatni akartam. És büszkén jelenthetem, sikerül is! Adott egy város, melynek neve összeforrott a ZTE-vel. Előző bejegyzésemben már ámuldoztam róla, hogy mennyire. A foci és a kosár. „Szomszédunknál” már évek óta dübörög a szezonnyitó Zete Fieszta. Augusztus 29-től immár a kosarasoknál sem lesz ez másképpen.

Az volt a kiinduló ötlet, hogy a mostani csapatot mutassuk meg hús-vér valójában az embereknek. Lássák, hallják őket. Aláírás, közös fotó, dobóverseny. Bármi igazából, csak kezdjük el. Legyen meg az akarat, a pozitív hozzáállás, a nyitottság. Mesélve az ötletemről, sokak kérdeztek vissza. A régi legendákat nem akarod elhívni?

Hogy a viharba ne?! Naná! Magyarországon borzasztóan gyengék vagyunk a múltunk ápolásában. Büszkeség és tradíció helyett kesergés és sértődöttség. Véleményem szerint két nagy hibát követhet el egy klub. Nem ápolja a múltját, vagy túlságosan abban él. Persze, akadtak kétkedők. Jöttek a kifogások. Ez majd ezért, az majd azért nem jön el. Tüskék, sérelmek, elvarratlan szálak, játszmák. Nem vagyok – teljesen – naív. Hallottam ezt-azt. Történetek a múltból. Úgy voltam vele, engem hajt a tiszta, érdek és hátsó szándék nélküli lelkesedés. Össze akarok hozni valamit, ami számomra fontos és talán másoknak is az lehet, ha az üzenetet úgy tudom szavakba önteni. Megdöbbentő volt a fogadtatás. Még nekem is, akinek az önbizalma szinte határtalan. Minden egyes, általam külön-külön felhívott egykori zalaegerszegi sikerkovács végighallgatott, örömét fejezte ki a kezdeményezés kapcsán és… (hatásszünet…)

…OTT LESZ az I. ZETE Feszten!!!

Szürreális élmény. Nem félek a „nem” válaszoktól. Sőt! Engem csak még nagyobb erőbedobásra késztetnek. Megmondom a frankót, fel is voltam készülve néhányra. Erre fel, csak jöttek az igenek futószalagon. Amikor a külföldön élő Szűcs Ervin, akivel kapcsolatban azt az útravalót kaptam, hogy „na ő aztán hótziher, hogy nem jön haza ezért” előbb hívott fel, mint én fel tudtam volna őt és biztosított róla, a szabadnapjait ehhez a rendezvényhez igazítja, akkor éreztem végérvényesen, jó úton járok…

A hétvégén jótékonysági főzőversenyen vettünk részt a helyi Aqua City élményparkban. Számtalan csapat, megannyi ételköltemény, egy nemes kezdeményezés érdekében. Szeretném írni, a ZTE kosarasainak kakukkfűvel bolondított, pirított zsömlével szervírozott Ratatouille Provencale-jét felállva tapsolta a gourmet zsűri s osztatlan közönségsikert aratva söpörte el minden riválisát, ám egyrészt blogban – pláne - semmi kamu, másrészt a legnagyobb jóindulattal is energia- és ötlettakarékos hot-dogjaink nem feltétlenül pályázhattak a Legkreatívabb Étek büszke címére.

A talán értékelendő önkritika mellett hozzátartozik a történethez, hogy Révész Ádi csillogó szemmel ecsetelte, miképpen készítené el társai hathatós közreműködésével messze földön híres szív- és zúzapörköltjét szigorúan csongrádi módra, azonban Teo keresztülhúzta ezen irányú szándékait. Kőprofi horvát vezetőedzőnk alapjáraton két edzést tervezett arra a napra, ám sikerült olyan paktumot kötnöm vele, hogy délelőtt vezényel egy hosszabb lélegzetvételű foglalkozást, majd a srácok tejsavtúltengésben leledző lábakkal kiporoszkálnak a strandra.

Nagyközönség előtt, ünnepélyesen fogadom, jövő ilyenkor Cizmic mester útmutatásával készítünk szlavón pásztorgulyást komizsai töltött lepénnyel!

Emelem kalapom a szurkolótáborunk kemény magja előtt. Ha olyan frázisokat puffogtatok, mint „kígyózó sorok álltak a standjuk előtt” vagy „az emberek a tíz ujjukat megnyalták utána” a közelében sem járok a teljesítményük jellemzésével kapcsolatban. A Misu, Robi, Krisz, Roli és Laci fémjelezte brigád olyan szarvaspörit rittyentett dödöllével, amiért kis híján ölre mentek a népek, holott a közel két méteres fakanál cuppanásig eltűnt a gasztronómiai műremek bölcsőjeként funkcionáló embertelen méretű vájlingban. Legyenek bármekkora vadállatok sokszor a meccseken, ismét megmutatták, hogy a jó cél és Zalaegerszeg érdekében vajból van a szívük.

Apropó, dödölle. Lassan két hónapja élvezem a zalai mindennapok pezsgését, de megboldogult fiatalságom, illetve apaságom korai szakaszának egyik kedvenc gyermekdalocskájában feltett, számomra misztikus "Ettél belőle?" sorára még mindig "sajnos nem" a válaszom. Tudom, tudom, bruttó nyolc mondattal feljebb ecseteltem a konkrétan mellettünk ügyködő drukkereink csodálatos alkotását, amelyhez órákon át gyártották az ínycsiklandó gancát. Megtartóztattam magam. Komplett elmebeteg vagyok, elismerem. Ugyanis kíváncsian várom, hogy kommunikációs vezetőnk, Juhász Zoli mikor váltja be ígéretét, miszerint "édesanyám dödölléjéhez foghatót úgy sem találsz Zalában! Készíttetek neked." Annyit bizton állíthatok, alaposan kiéheztem rá...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Kék az Isten!

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.