Minek köszönhető a Kecskemét parádés szezonrajtja?

Az ASE elleni vereség óta sikerült nyerni Szegeden és Jászberényben, otthon pedig az Albát és a Körmendet is elkapta a csapat, így öt meccsből négy győzelemmel a tabella harmadik helyét foglalja el. Mi a titok?

Titok nincs, kemény munka, alapos felkészülés és jól felépített, évek óta működő szisztéma van. Ebbe a rendszerbe nem könnyű légióst igazolni, mert ha valaki ebbe nem illik bele (főleg emberileg), akkor lehet ő az Euroliga legjobb dobója is, akkor nem fog működni a rendszer. Ennek az a lényege, hogy mindenkinek pontosan megvan a helye és a szerepe támadásban és védekezésben is, mindenkit arra használunk, amihez ért, mindenkitől azt várom el, amit tud és a játékosok pontosan tudják is, hogy mit kérek tőlük, mit tehetnek meg a pályán, ez nagyon fontos. Megvan a fegyelem és megvan a rend, márpedig amelyik csapatnál megvannak ezek, illetve van türelem, az a magyar bajnokságban eredményes tud lenni - jó ez a bajnokság, de azért nem az Euroliga. Tudom, hogy melyik játékost ki egészíti ki jól, fontos, hogy mindenki tudjon mindenkivel együtt játszani és az egész rendszer jól működik itt is, illetve a válogatottnál is. Ott is látszott, hogy amikor volt idő felkészülni, akkor gyönyörűen játszott a csapat. 

Mindezzel együtt gondolta volna, hogy ilyen jól sikerül rajtolni?

Őszintén szólva nem, hiszen a rajt előtt megsérült egy légiósunk, egy másik pedig így már nem illett a gépezetbe, úgyhogy cserélgetnünk kellett és bár Djuraszovicsot megtaláltuk, Cleveland Thomas csak két nappal az első bajnoki előtt érkezett meg, egyet edzett a meccset megelőzően. Bíztam azért a csapatban és a munkában, hittem, hogy előbb-utóbb összeállunk, fontos volt az is, hogy Djuraszovics személyében tapasztalt játékost igazoltunk és Thomas is játszott már Európában amellett, hogy erős-atletikus amerikairól beszélünk. A teremgondok sem könnyítették meg a helyzetünket, elhalasztottunk két mérkőzést, de mintha kicsit mindenki feljebb kapcsolt volna koncentrációban, ezzel tudtuk ellensúlyozni a gondjainkat. Azt ugyan láttam, hogy az alapcsapat jó állapotban van fizikailag, mindent megcsináltunk a felkészülés során, de a cserék miatt nem gondoltam, hogy így fogunk kezdeni. Mondjuk a felkészülés során kikaptunk a MAFC-tól, ha egy-két ember nem tudja még, hogy mit kell csinálni, akkor az egész nem működik, de azóta jól vettük az akadályokat.

Miben más ez az idei KTE, mint mondjuk a tavalyi?

Szerintem amiben leginkább más, az a kispadról érkező energia. Nincs hosszú padunk, de a fiatalok, akik onnan jönnek, olyan plusz energiát tudnak hozni, ami átragad a többiekre is és bátrabban tudom pihentetni, vagy tehermentesíteni a kulcsjátékosainkat. Nyilván most is Wittmann, Djeraszimovics és Karahodzsics a pillér, köréjük kerestem játékosokat, de például Krisztiánt most sokkal többet tudom kettesként használni, mert Chester Lewis és Nik Vukcsevics is tudja tehermentesíteni. Wittmann számain meg is látszik, hogy milyen jó szezonja van (18,2 pont, 5,2 gólpassz) sokkal kevesebbet kell felhoznia a labdát, nem őt ütik folyamatosan, ezért is nagyon fontos, hogy a fiatalok labdabiztosak legyenek. Nálunk most nagyjából bárki fel tudja hozni a labdát és megvan, hogy mikor merre indulunk, attól függően, hogy ezt ki teszi meg. Nyilván szerettünk volna atletikusabb játékost hozni a távozó Dramicsanyin helyére, de akit igazoltunk, ő megsérült, így jött Djuraszovics, aki igazából egy "undersized" négyes, az alap posztja inkább a hármas, de tud négyest is játszani, ő volt a legjobb megoldás. Azt szeretném elmondani, hogy aki szerint mi kontroll játékot játszunk, az valami mást néz, egyáltalán nem ez a helyzet, nekünk a labdabirtoklás- és pontszámunk is nagyon magas volt tavaly is, követjük a modern kosárlabda-trendeket, mindig beépítünk új dolgokat. Nyilván nem fogunk belemenni egy futóversenybe egy olyan csapat ellen, ahol öt amerikai légiós van, de ez nem ugyanaz.

Eddig kijött a maximum a KTE-ből? Hol tart magához képest ez a csapat?

Ez érdekes kérdés, egy győzelem mindig megdobja a hangulatot, bár a kémia egyébként is jó ennél a csapatnál. A kritikus pillanatokban a rutinos játékosaink jó döntéseket hoztak, talán ebben benne van az is, amit említettem, hogy sikerül meccsek közben kicsit frissebben tartani őket, illetve a fiataloknál is eltaláltuk eddig, hogy ki legyen éppen a pályán, így kulcshelyzetekben a magunk javára fordítottuk a meccseket. Én a szegedi győzelmet egyébként nagy sikernek tartom, ott nem nagyon szoktunk nyerni.

Szóljunk Nik Vukcsevicsről, aki jelenleg az ötödik légiós szerepét tölti be.

Igen, őt igazából mi neveltük ki, persze nem itt kezdett, de már évek óta velünk van. A státusza külföldi, mert nem számít kosármagyarnak, de nyilván ő még nem tart ott, mint egy eredetileg is légiósnak igazolt külföldi, sem státuszban, sem bérezésben. Ettől függetlenül ő nekünk egy nagyon fontos láncszemünk, fiatal játékos, aki ismeri a szisztémát és megvan a maga szerepe, megvannak a maga erősségei. Engem nem érdekel, hogy egy légiós dob-e húsz pontot, mert nem dobhat mindenki annyit, a mi csapatunkban megvan, hogy ki felel a pontokért, a többiek pedig a maguk dolgát végzik.

Most megy a csapat Debrecenbe, aztán jön három hazai meccs. Hogyan értékelik a jelenlegi helyzetet és mi várható a DEAC ellen?

Nem gondoljuk azt, hogy mi most akkor a felsőházba tartozunk azért, mert nyertünk négy meccset. Örülök neki, hogy így alakultak a dolgok, de ettől még reálisan látjuk a helyzetet, tudjuk, hogy hol a helyünk: szeretnénk a középmezőnyben végezni, a kiesőzónát elkerülni. Ez is az egyik nagy erősségünk, hogy itt a hangulatot tekintve nincsenek nagy kilengések sem pozitív, sem negatív irányba. Ami a DEAC-ot illeti: nagyon jó keretük van stabil háttérrel, tíz bármikor bevethető játékossal. Nagyon jól dobnak, sokpontos meccset játszanak, nyilván szeretnénk mi olyan okosan támadni, hogy ők ne tudjanak rohanni, bár idén már felállt védelem ellen is jól játszanak, mert van komoly palánk alatti fegyverük Tóth Ádám személyében, aki remek szezont fut. Milos Boriszov évek óta a bajnokság egyik legjobbja, az új játékosuk, Moody nem is értem, hogy hogy kerülhet ide, mert neki nem ez a szintje, ha ő beáll a sorba, akkor tarthatatlan, mindenben nagyon jó. De ott van még Harrison, ott van Armwood, ott van Manigat, sok nagyon hasznos magyar játékosuk van, Bognár, Polyák, Somogyi... nagyon jó csapatuk van. Ettől függetlenül mi szeretnénk nyerni, összeállt már a fejemben, hogy mit kell ehhez tennünk, ha ezeket megvalósítjuk, akkor egy jó dobóformával nyerhetünk. Viszont mi nyomás nélkül mehetünk oda, mert ha mindent megteszünk, de kikapunk egy jó csapat otthonában, akkor az edzőjük szemébe nézek, kezet fogok vele és gratulálok neki, aztán megyünk tovább, rajtuk viszont úgy gondolom, hogy lesz teher, mert a céljaik eléréséhez szerintem nekik minket meg kell verni.

fotó: KTE Kosárlabda Klub