Délnyugati Csoport (2012/2013)

Szeptember végén, azaz nagyjából két hét múlva nyitnak az edzőtáborok az NBA 2012-2013-as idénye előtt. Hat részes cikksorozatunkban a hat divízió csapatait vizsgáljuk meg, mi történt velük a nyáron, hogyan erősödtek vagy éppen gyengültek és mi várható tőlük a következő évadban. Az utolsó, hatodik felvonásban a Délnyugati Csoport öt gárdája kerül terítékre: a Memphis Grizzlies, a New Orleans Hornets, a Houston Rockets, a Dallas Mavericks és a San Antonio Spurs. Két csapat, a Grizzlies és a Spurs szinte teljes mértékben tavalyi csapatára épít, a másik három alakulat viszont gyökeres változásokon ment keresztül. Hogy hol, mi történt, azt lássuk egyenként!

(Az első két nyugati csoportot itt találjátok: Északnyugati Csoport, Csendes-óceáni Csoport)
(A három keletit pedig itt: Délkeleti Csoport, Központi Csoport, Atlanti Csoport)


Memphis Grizzlies

Jelenlegi keret

PG: Mike Conley, Jerryd Bayless (FA - Raptors), Tony Wroten (draft)
SG: Tony Allen,
Josh Selby, Wayne Ellington (Timberwolves), Ronald Murray (edzőtábor)
SF: Rudy Gay, Quincy Pondexter, Ronald Dupree (edzőtábor)
PF: Zach Randolph, Darrell Arthur, Michael Dunigan (edzőtábor), Jarrid Famous (edzőtábor)
C: Marc Gasol, Marreese Speights, Hamed Haddadi, Jerome Jordan (edzőtábor)

A Memphisnél nem történt túl sok változás a nyáron. Robert Pera még júniusban vette meg a franchise-t Michael Heisley-től, de Board of Governors ülés hiányában egyelőre nem hitelesítette még az NBA az adásvételt, valószínűleg a következő ilyen meeting témája lesz ez. Amennyiben így tesznek, akkor sem valószínű, hogy a Grizzlies elköltözik a városból, mivel súlyos száz milliókat kellene fizetnie Peránek ebben az esetben, másrészt úgy tűnik, nincsenek is ilyen tervei. Az utóbbi időben helyi erőkkel, többek között a memphisi születésű Justin Timberlake-kel, vagy a politikus Harold Ford Jr-ral erősítette befektetői csoportját, ezzel is jelezve, hogy Memphisben akarja tartani a gárdát.

A játékosoknál a legnagyobb távozó mindenképpen OJ Mayo, akit mondhatni elszórakozott a csapat, mivel visszavonták a rá tett minősítő ajánlatot (QO), így nem korlátozott szabadügynökként került a piacra, hanem korlátozások nélkül, bárki számára szabadon igazolható játékosként, le is csapott rá a Dallas Mavericks és áron alul szerezték meg. Mellette Dante Cunningham ment még, helyette Wayne Ellington érkezett dobóhátvéd posztra Minnesotából, valamint Jerryd Bayless-szel próbálják majd pótolni a Clevelandbe cserélt Jeremy Pargot.

A külső sorban a kezdő természetesen ugyanaz, valószínűleg itt nem is lesz probléma, hiszen Mike Conley, Tony Allen és Rudy Gay már nem az első évüket kezdik egymás mellett, bizonyítottan jól működő gépezetről van szó. Ami viszont baj, hogy a csapat kinti dobásait továbbra sem sikerült megoldani, sőt, az ilyen szempontból legnagyobb fegyverként számon tartott Mayo ugye ingyen távozott. Az érkezők közül Bayless Torontóban egész jó all-around játékot mutatott, de inkább scorer még mindig, mint játékszervező, Ellington pedig nem oszt, nem szoroz, ő hiába nehéztüzér, olyan hiányosságai vannak, amik miatt valószínűleg csak percember lesz itt, vagy még az sem (védekezni nem tud és támadásban a külső dobásokon kívül szintén nem sok mindent).

A drafton behúzott Tony Wroten sem a pontos távoli tempóiról híres, de egyáltalán nem rossz játékos, ő Bayless gyengébb formája vagy sérülés esetén szinte biztosan lehetőséget fog kapni a rotáció részeként. Aki az idei X-faktor lehet, az a Mayo helyettesének szánt Josh Selby. Óriási középiskolás sztár volt, de sem az egyetemen, sem itt a profik között az első évben nem sikerült maradandót alkotni. Egyértelműen scorer, kintről-bentről veszélyes, de csak 188 centi magas, így dobóhátvédnek, de még majdnem irányítónak is alacsony. Az ő hatékonysága dönti majd el nagy valószínűség szerint, hogy javult-e a Grizzlies padja, mert ha neki sikerül megtalálni a szerepkörét és mellé azokat a társakat, akik elfedik fizikális adottságaiból adódó hiányosságait (leginkább védekezésben), akkor produktívabb padja lehet a Memphisnek. Quincy Pondexter egy jó iparos, semmi több, de mivel a padon és a kezdőben is van elég pontszerző, így tökéletesen illik a többiek mellé, főleg Selby mellé.

A palánk alatt a már megszokott nevekkel találkozhatunk, a rotáció is csak annyiban változik, hogy Darrell Arthur is felépült Achilles-ín szakadásából, így jelenleg úgy néz ki, hogy mindenki egészségesen nyithatja a szezont a Grizzliesnél. Ez ezzel a kerettel még nem sikerült, két éve Rudy Gay, tavaly pedig Arthur és egy bizonyos ideig Zach Randolph is kiesett komolyabb sérülés miatt. Ez a részleg az NBA-ben is a legjobbak közé tartozik, hiszen a Randolph - Marc Gasol duó két éve bizonyított Arthurral együtt, tavaly pedig a Sixerstől elhozott Marreese Speights mutatta meg, hogy nem akkora fekete lyuk, amekkora Philadelphiában volt, képes hasznosan is kosarazni, nem is véletlen, hogy idén megtartották. Mivel az iráni Hamed Haddadi is maradt, így öt bevethető magasemberrel biztosan rendelkeznek, tényleg csak az egészség a kérdés, a minőség és a mennyiség is megvan.

Nagyon hasonló a keret, mint volt tavaly, gyakorlatilag csak a padon van különbség, ezúttal a Bayless-Wroten-Selby trió fogja megpróbálni azt, amit korábban Mayo. A csereirányító szerepkörét sikerült megoldani, hiszen Wroten valószínűleg, Bayless pedig egészen biztosan jobb ilyen szempontból, mint a tavalyi lehetőségek. A kérdés továbbra is az, hogy Lionel Hollins mesternek mennyire sikerül összecsiszolni a nagy hármas, a Gay-Randolph-Gasol trió játékát. Annyi biztos, hogy ebben a felállásban hisznek Memphisben, hiszen a luxusadó elkerülésére két lehetőségük volt: vagy Mayot vagy Gay-t engedik el. Előbbi mellett döntöttek. Gay-t azonban nagyon nehéz beilleszteni az együttesbe, mert bár nem önző játékos, láthatóan megakasztotta a nélküle a labdát nagyon szépen járató csapat játékát, közel sem voltak olyan folyékonyak a Grizzlies támadásai, mint egy évvel korábban, és könnyebben is búcsúztak a PO-ban. Emellett - mint már említettem - a külső dobásokkal nem tudtak mit kezdeni, muszáj abban bízniuk, hogy Selby vagy esetleg Bayless megoldja ezt a gondot. Ha nem, Gasolékon megint túl nagy lehet a nyomás, túl sok duplázást kaphatnak, és akkor megint izzadtságszagú lesz az alapszakaszuk. Ettől függetlenül ez egy többségében összeszokott, kipróbált gárda, rájátszásba várom őket egyértelműen, de hogy hol, azt lehetetlen belőni.


New Orleans Hornets

Jelenlegi keret

PG: Greivis Vasquez, Roger Mason (FA - Wizards), Brian Roberts (FA - Brose Baskets)
SG: Eric Gordon, Austin Rivers (draft), Xavier Henry
SF: Al-Farouq Aminu, Lance Thomas, Darius Miller (draft)
PF: Ryan Anderson (FA - Magic), Hakim Warrick (Suns), Jason Smith
C: Anthony Davis (draft), Robin Lopez (Suns)

A Grizzlies-zel ellentétben itt óriási változások történtek. Még a tavalyi szezonban megtörtént a tulajváltás, Tom Benson vette meg a franchise-t az NBA-től, és ahogy kell, meg is nyerte rögtön a draftot, ezzel együtt pedig Anthony Davist. A játékosbörzén még egy húzásuk volt, ami elég érdekes kérdéseket vetett fel később, ugyanis jelenlegi legjobb játékosuk, Eric Gordon posztjára húzták Austin Riverst. Gordon ezután a Phoenix Sunstól kapott egy maximum szerződést, de mivel korlátozott szabadügynök volt, megtarthatták, és a drafttól függetlenül meg is tették. A palánk alatti részleg teljesen megváltozott, hiszen se Carl Landry, se Chris Kaman nem maradtak, helyettük viszont jött Ryan Anderson a Magictől szabadügynökként, Hakim Warrick és Robin Lopez pedig a Sunstól egy csere keretein belül. Még a nyár elején eltakarították Emeka Okafort és Trevor Arizát is, helyettük Rashard Lewis érkezett, de azonnal ki is vásárolták szerződéséből. A veteránok kipucolása Jarrett Jack Oaklandbe cserélésével vált teljessé.

Érdekes volt a Hornets csapatépítési stratégiája. A külső sor nagyon zöld, hiába maradt Gordon. Xavier Henry, Al-Farouq Aminu és Lance Thomas is a 2010-es draft játékosai és hiába kelt el Henry a 12., Aminu pedig a 8. pozícióban, eddig egyikük sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Henry jó kezű swingman, de nagyon sokat volt sérült az előző két évében, Aminu pedig hiába játszotta végig ezt a két esztendőt, teljesítménye nagyban elmaradt eddig attól, amit vártak anno tőle (egy mindenest láttak benne, de nagy kérdés volt, hogy minden meccsen pályára tudja-e tenni tudását, eddig nagyon nem). Thomas a D-liga és az NBA között ingázott eddig, ennek megfelelően neki egy nagy lehetőség már az is, hogy itt valószínűleg az állandó rotáció tagja lesz. Ebben legnagyobb ellenfele a második körben húzott Darius Miller lesz, aki a bajnok Kentucky-tól érkezik és a SEC konferencia legjobb hatodik emberének választották idén, de hogy az NBA-re készen áll-e, azt Monty Williams edző feladata lesz eldönteni.

Gordonon kívül csak a venezuelai Greivis Vasquez az, aki korábban már villantott valamit abból, mire számíthatunk tőle. A Maryland egyetem egykori sztárja óriási lehetőséget kapott a kezébe, hiszen nagy valószínűséggel ő irányítja majd a csapatot. Bár voltak nagyon jó meccsei, mindenhol csereként számítottak rá alapvetően, most valószínűleg bejátszhatja magát a kezdőbe is. Hogy miért nem teljesen biztos ez? Azért, mert Monty Williamsék úgy gondolják, hogy Austin Riversből irányítót is tudnak faragni, amivel alapvetően nem is lenne probléma, de a bostoni mester, Doc Rivers fia játéka alapján egy igazi kettes. Betörésekből, középtávolról és távolról is nagyon él, de soha életében nem volt feladata a társak kiszolgálása és mozgatása, csak a pontszerzés, és láthatóan ebben is mozog otthonosan. Nagy kérdés, hogy lehet-e, kell-e belőle másfajta játékost faragni, egyáltalán érdemes-e megpróbálni.

Személy szerint azt gondolom, hogy bár meccselték Gordon Sunstól kapott szerződését, de biztosítéknak húzták Riverst. Gordon ugyanis az utóbbi három szezonban mindössze 62, 56, illetve 9 meccset játszott, elég sérülékeny játékos, és ennyi meccs kihagyás után csak reménykedni lehet abban, hogy nem hasonló folytatás következik. Amennyiben tovább folytatná ezt a sorozatot, Rivers személyében olyan fiataljuk van, aki bármikor be tud lépni a helyére, ráadásul egyértelműen kezdő szintű tehetség van benne. Gordont még ilyen szerződéssel is bármikor el lehet cserélni - főleg úgy, hogy emberünk még mindig csak 23 éves - mert nagyon kevés az igazi dobóhátvéd a ligában, és amikor éppen nem a sérültlistát koptatja, akkor az egyik legsokoldalúbb pontszerző.

A palánk alatt érdekes igazán a helyzet, itt ugyanis Anthony Davisen kívül már mindenki "veteránnak" számít. Korábban úgy gondolták sokan, hogy Davist nem kell a center posztra szorítani, erőcsatárként lesz bevethető, de az igazolásokból úgy tűnik, hogy mégis ötösként számolnak vele. Ryan Andersonnal érdekes párost fognak alkotni, hiszen az ex-orlandói a liga egyik, ha nem a legjobb kezű magasembere, kiváló tripladobó, de védekezésben kicsit puha. Az idei 1/1-es vele ellentétben hátul érzi magát igazán otthon, már az első évében azt várja a legtöbb szakíró, hogy tapasztalatlansága ellenére terrorizálni fogja a liga nagy részét a saját festékében, még akkor is, ha pár (tíz) kiló még nagyon elfér rajta, vékonysága miatt pedig a LeBron-szerű tankok ellen még lehetnek majd gondjai. Elöl egyelőre kiforratlan, de jó alapokkal rendelkezik, mivel dobóhátvédnek nevelték sokáig. Látszik is rajta, hogy lesznek nagyon jó mozdulatai, erőcsatároktól is szokatlanul jó a labdakezelése, de bőven kell még gyakorolnia ahhoz, hogy hatékonyan tudja ezeket használni majd, addig leginkább csak putbackekből és alley-oop zsákolásokból fog élni. A padra hozott két Suns játékos egyelőre nagy talány, mármint hogy mit láttak bennük, miért kellenek ők egy újjáépülő alakulatnak. Warrick nagyon jó kettő-kettők után és belépésekből, de másra nem igazán használható, Lopeztől pedig bármilyen jó mozdulat már hatalmas pozitívum lesz, nála maximum a környezetváltozásban lehet bízni, bár Phoenix-ben alapvetően szeretnek játszani a játékosok.

Összességében ez még mindig bőven lottery csapat, de jól is van ez így. Davisnek fejlődnie kell, szoknia a ligát, hogy itt profi játékosok évek óta azt tanulják, azt gyakorolják, hogy a hozzá hasonló légvédelmeket kikerüljék vagy éppen megsemmisítsék. Rivers és Gordon szerepét is tisztázni kell, legfőképpen azt, hogy előbbi tényleg tud-e irányító is lenni, vagy csak wishful thinking volt ez Williams mesteréktől, illetve hogy utóbbi túl van-e a sérülésein, vagy elő lehet húzni a B-tervet, és elcserélni valahova oda, ahol még bíznak az orvostudomány csodáiban. A külső sor másodéveseinek itt az idő, hogy megmutassák, többre is képesek annál, mint amit eddig le tettek az NBA asztalára. A legnyugodtabb valószínűleg Anderson lesz, aki megkapta zsíros szerződését és idén még eredménykényszer sincs a csapaton, gyakorlatilag azt csinál, amit akar. A rájátszást szinte esélytelennek tartom, láttunk már csodákat, de vannak ennél a keretnél bőven jobb nyugati csapatok, még a legjobb nyolc együttesen kívül is.


Houston Rockets

Jelenlegi keret

PG: Jeremy Lin (FA - Knicks), Toney Douglas (Knicks), Scott Machado (FA - nem draftolt), Courtney Fortson (edzőtábor)
SG: Kevin Martin, Jeremy Lamb (draft),
Shaun Livingston (Bucks)
SF: Chandler Parsons,
Royce White (draft), Carlos Delfino (FA - Bucks), Marcus Morris, Gary Forbes (Raptors)
PF: Patrick Patterson, Terrence Jones (draft), JaJuan Johnson (Celtics), Jon Brockman (Bucks)
C: Omer Asik (FA - Bulls), Donatas Motiejunas (draft 2011), Greg Smith

Egyszerűbb lenne azt elmondani, mi nem változott, de maradjunk az eddig bevált szisztémánál. Távozott a tavalyi alapkeretből Kyle Lowry, Courtney Lee, Marcus Camby, Samuel Dalembert, ráadásul Luis Scolát is elküldték amnesztiával, mindezt azért, hogy egy sztárt, leginkább Dwight Howardot sikerüljön ideédesgetni. A cél nem sikerült, így viszont tele voltak (és még vannak is) capspace-szel és draftjogokkal. Két nagyon megnyomott RFA szerződést adtak Jeremy Linnek és Omer Asiknak, egyiket sem tartotta volt csapatuk, így most ők az egyetlenek, akik hosszabb és nagyobb szerződéssel rendelkeznek. A lényeges érkezők: az idei draftról Jeremy Lamb, Terrence Jones és Royce White, a tavalyiról pedig Donatas Motijunas. A legnagyobb szabadügynök igazolásuk az RFA-k mellett Carlos Delfino volt.

Nehéz belemenni bármiféle elemzésbe, mikor a csapat háromnegyede teljesen új, ráadásul tapasztalatlan játékos. A külső sor korelnöke, és a teljes csapat vezére lehetne Kevin Martin, de ő nagy valószínűséggel csak a padot fogja koptatni egész évben, vele semmilyen szinten nem számolnak sem rövid-, sem hosszútávon, így a kezdő az újonc Lambből, a másodéves Chandler Parsonsból és a harmadéves Linből fog állni. Nem túl jó kilátások az idei szezonra nézve. Játékstílusban ez a három ember tökéletes egymás mellé, hiszen egyikük sem fakezű, Lin és Lamb is képes védelmet bontani, de Lin inkább irányító, míg Lamb scorer, Parsons pedig egy mindenes, úgyhogy jó elegyet alkothatnak... majd pár év múlva, egyelőre viszont még nagyon kevés tapasztalatuk van ahhoz, hogy komoly erőt képviselhessenek.

A padról Royce White lesz a Jolly Joker, ő ugyanis az egyetemen gyakorlatilag mindent játszott irányítótól centerig. Alapvetően négyesként számoltak vele NBA szinten, a hírek szerint azonban a Houston próbálja hármasként is használni majd. Tehetsége alapján ugyanolyan, minden feladatot elvégző játékos lesz, mint Parsons, csak egy fokkal magasabb szinten, mert borzasztóan jó szeme van a játékhoz, tipikus point-forwardként használható kosarasnak tartják. Delfino valószínűleg egyébként Martin mellőzése miatt jött, ő dobóhátvédként is használható, és ha nagyon elfelejtenék Martint, akkor ő lesz a cserekettes. Az argentinnek túl sok motivációja nem lehet ebben a csapatban, a PO-ra itt esélytelen, talán egy jobb szerződését hajthat. A csereirányító nem eldöntött még, de mivel Toney Douglas véletlenül sem ért ehhez (sokkal inkább egy inkonzisztens hármasdobó), így valószínűleg a tavalyi egyetemi szezon legjobb gólpasszadójának, Scott Machadonak meglesz a lehetősége, hogy hosszútávon is bejátssza magát az aktív rotációba. Douglas ennek ellenére valószínűleg megkapja majd a lehetőséget adott alkalmakkor, de például Shaun Livingston vagy a Torontótól kapott Gary Forbes nem nagyon kerülnek majd pályára, illetve a tavaly húzott Marcus Morrisra is újabb nehéz év vár, mert nagyon sokan vannak előtte, olyanok, akikben komolyabb lehetőségek rejlenek és valószínűleg Kevin McHale-lel is jobb a viszonyuk.

A palánk alatt, ha lehet, még kuszább a helyzet. A török Asik és Patrick Patterson is csak cserejátékosok voltak eddig, most minden bizonnyal övék a kezdő szerep. Asik nagyon jó, kemény védő, és jól védi a gyűrűt mind saját embere, mind a betörő játékosok ellen, viszont a Bullsnál akadtak faultproblémái, támadásban pedig a belépéseken kívül másból egyelőre nem képes pontot szerezni. Kifejezetten pocsék büntetőző, ezen mindenképpen változtatnia kell, ha komolyabb szerepet akar magának a ligában. Patterson egy nagyon hasznos játékos, akinek kifejezetten jó a középtávolija és nagyon munkás, hajtós kosaras, de összességében nem több egy kiegészítő embernél, valószínűleg soha nem is lesz ennél több.

A lehetőség mögöttük rejlik, a Jones - Motiejunas párosban. A litván center nagyon jó kézzel megáldott, technikás, igazi európai középjátékos, aki nagy területeket nyithat a betörő kisemberek számára, ő pedig kintről büntethet. Az arca is megvan, nagyon laza, talán túl laza személyiség is, de benne megvan a lehetőség, hogy akár csapata vezéréve is válhat ezáltal (mondjuk az is benne van, hogy a nagyképűsége a visszájára sül el, és nem fog annyit dolgozni, amennyit még kellene neki). Jones egyelőre egy enigma, óriási kérdőjel, még a posztja is, de most úgy néz ki, hogy négyest faragnak belőle (a jelenlegi NBA-ben úgyis sok a small-ball, abba pedig tökéletes erőcsatár lehet, amolyan Jeff Green típus). A tehetsége megvan ahhoz, hogy mind kintről, mind bentről veszélyes legyen, akár betörésből, akár palánk alatti mozdulatsort követően, de nála is az a kérdés, ami a Hornetsnél tárgyalt Aminunál: képes-e minden este megszakadni a pályán csapata sikeréért, vagy jobb periódusokat hosszabb blackoutok, láthatatlanul lejátszott percek, negyedek, meccsek követnek? A Celticstől ellopott JaJuan Johnson itt sem biztos, hogy túl sok lehetőséget kap, Jon Brockman típusú darálót pedig könnyű találni, valószínűleg nem az ő játszatásával lesznek elfoglalva.

Összességében a keret jó, nagy lehetőségek vannak benne, de csak hosszabb távon. Nagyon sok sapka alatti helyük lesz jövőre, jó fiatalokkal és draftcetlikkel, jó esélyeik lesznek komolyabb játékosmozgásokat végrehajtani. Ez azonban azt is jelenti, hogy idén túl sokat nem várhatnak a drukkerek. Azt ki kell deríteni, kiből lehet hosszabb távon komoly játékos, és ezzel egyenes arányosságban egy másik aspektust is vizsgálni kell Morey esetében: kinek lehet - akár irreálisan is - feltornászni a csereértékét. Valószínűleg az idei szezon erről fog szólni, a rájátszásba kerülésről biztosan nem, ez a keret ahhoz túl fiatal, és ennek megfelelően túl hullámzó is, hogy komolyan beleszóljanak akár csak a nyugati top10-be is. Top5 draftcetli viszont annál inkább kinéz, amit tankolás nélkül, csak a fiatalok fejlesztésével is elérhetnek.


Dallas Mavericks

Jelenlegi keret

PG: Darren Collison (Pacers), Rodrigue Beaubois, Delonte West
SG: OJ Mayo (FA - Grizzlies), Vince Carter, Dominique Jones, Jared Cunningham (draft)
SF: Shawn Marion, Dahntay Jones (Pacers), Jae Crowder (draft)
PF: Dirk Nowitzki, Elton Brand (amnesztia - Sixers)
C: Chris Kaman (FA - Hornets), Brandan Wright, Bernard James (draft)

Jelentős átalakuláson ment át a 2011-es bajnok Mavericks kerete is. A bajnokcsapat oszlopos tagjai közül most már nem csak Tyson Chandler, Caron Butler és DeShawn Stevenson, hanem a két Jason, Terry és Kidd, valamint az amnesztiával kivásárolt Branden Haywood is távoztak, gyakorlatilag csak Dirk Nowitzki és Shawn Marion maradt hírmondónak abból a gárdából. A nagy nyári tervek közül nem tudták megszerezni sem Deron Williamst, sem Dwight Howardot, ehhez képest viszont egészen jó csapatot sikerült összehozniuk. A Pacerstől egy nagyon érdekes csere keretein belül megszerezték Darren Collisont és Dahntay Jonest, a szabadügynök piacról leigazolták Chris Kamant, és a várható értékénél sokkal olcsóbban OJ Mayot, míg amnesztia waiverről lehívták Elton Brandet, így végül egy sokkal fiatalabb és hasonlóan erős keretet sikerült összerakniuk, mint tavaly.

A külső sor az eddigiekhez képest teljesen máshogy fog kinézni. A lassú, félpályás támadásokat erőltető Kidd helyett egy igazi Gyalogkakukk, Collison lesz a fazonszabász, aki bár összességében sosem fogja még csak megközelíteni sem Kidd egykori szinjét, most jobb játékosnak számít. Mayo megszerzése jackpot ennyi pénzért, és most a játékos is lehetőséget kaphat végre, hogy kezdőként bizonyíthasson, ez óriási lökést adhat neki. A játékát nagyon össze kell szednie, mert Memphisben rövidebb-hosszabb időszakoktól eltekintve nem sikerült egy állandó, jó szintet hoznia, erre pedig itt szükség lesz, főleg ha a jelenlegi évi 4 millió dollárjánál sokkal többet akar keresni a későbbiekben, azért ő nagyon nem ilyen tervekkel érkezett az NBA-be. Mellettük Marion a rutint és a védelmet segíti, erre Mayo mellett szükség is lesz, mert OJ inkább gyenge védőnek nevezhető, mint átlagosnak, Collison pedig hiába jó labdaszerző, fizikailag meg lehet enni egy az egyben, ő is inkább csak a passzsávok levédésében erős.

A pad is máshogy fog kinézni, hiszen hosszú idő után először lesz teljesen egészséges a francia Rodrigue Beaubois. Collisonhoz hasonlóan villámgyors kisember, de talán jobb, sokoldalúbb scorer nála, egy ilyen ember mindig kincs a padról. Carternek tőle függően lassan lejár az ideje az NBA-ben, mert ha az öreg Vince nem kapja össze magát, az aktív rotációból is könnyen kikerülhet a francia kombóhátvéd miatt. Irányítóban ott van még Delonte West, aki minden hülyesége ellenére tavaly is erőssége volt a Dallasnak és most is jó hátvédpárost alkothat majd Beaubois-val. Hármas poszton még egy nagyon jó védő lesz, Marion mögött ugyanis a Pacerstől érkező Jones foglal helyet, aki abszolút fakezű, a lerohanásokon kívül támadásban leginkább haszontalannak nevezhető kosaras, viszont védekezésben egy pióca és bárkire rá lehet küldeni dobóhétvéd és kiscsatár poszton is. A draftról húzott Jae Crowder - Jared Cunningham páros a rostert nézve nem sok lehetőséget kap majd, legalább hárman vannak előttük minden poszton.

A palánk alatt a helyzet kifejezetten jó, bár kicsit vékony a keret. Nowitzkit nem kell bemutatni és valószínűleg Elton Brandet sem. Bár a Sixerstől kirakott magasember erőcsatár, de hosszú kezei miatt centerként is bevethető akár, testi ereje is megvan hozzá, így mind Nowitzkivel, mind a német honfitársával, Chris Kamannal együtt jól variálható. Kamannek valószínűleg jóval kevesebb labdával kell majd számolnia annál, mint amit például New Orleansban vagy a Clippersnél kapott, kérdés, hogyan fogja ezt megszokni, de a német válogatottban már volt Dirk csapattársa, és kifejezetten jóban vannak, ez sokat segíthet a beilleszkedésben és a szerepkör elfogadásában is. Védekezésben mind Brand, mind ő, mind Nowitzki kicsit alulértékeltek, nem lesz olyan egyszerű a Mavericks festékében a pontszerzés, bár egyikőjük sem mondható túl atletikusnak. Mellettük ott van még a kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben méreg Brandan Wright, aki tavaly nagyon jól teljesített 4-5. magasként . Most is csak annyi lesz a feladata, hogy a három sokkal nagyobb név mögött takarítson, és hozza azt a lesipuskás játékát támadásban, amit az előző szezonban (nagy mértékben azért méreg, mert egy bizonyos percmennyiség fölött inkább több kárt csinál, mint hasznot). Sérülés esetén még lehet szerepe az idén draftolt, de már 27 éves, a légierőnél 6 évet lehúzó Bernard Jamesnek is, hiszen egyszerűen nincs több magasembere a Dallasnak.

Összességében róluk nem tudni semmit. Teljesen más rendszerben fognak játszani valószínűleg, mint eddig, mert a backcourtjuk évtizedeket fiatalodott. Teljesen más típusú, másra használható kosarasok jöttek, mint akik eddig itt voltak, és Beaubois félépülésével ez egy állandó rohanásra is alkalmas hátvédsor lett. A palánk alatt is történtek komoly változások, hiszen Nowitzkin kívül csak Wright maradt, a többiek mind új fiúk és ilyenkor hiába a nevek és az, hogy papíron megnézzük, ki mit tud, a gyors összeszokásnak kulcsszerepe van. Bármi lehet belőlük és annak az ellenkezője is, de érzésem szerint nem tartoznak nyugat elit csapatai közé, vagy ha oda fognak, akkor Rick Carlisle óriási munkát végez velük a következő pár hétben, hónapban. Most szerintem hat erősebb csapat van náluk (Clippers, Lakers, Grizzlies, Spurs, Nuggets, Thunder) és ott vannak aközött az öt együttes között, akik küzdeni fognak a fennmaradó két rájátszáshelyért (Timberwolves, Suns, Warriors, Jazz + Mavericks).


San Antonio Spurs

Jelenlegi keret

PG: Tony Parker, Gary Neal, Patty Mills, Cory Joseph
SG: Danny Green, Manu Ginobili, Nando de Colo (draft 2009)
SF: Kawhi Leonard, Stephen Jackson
PF: Boris Diaw, DeJuan Blair, Matt Bonner
C: Tim Duncan, Tiago Splitter

Miután voltak olyan csapatok itt, akiknél a fél vagy a teljes keret kicserélődött, felüdülés a Spursre pillantani. Gyakorlatilag a tavalyi kerettel fognak nekivágni a szezonnak, csak Nando de Colot hozták át Európából, aki ott már kinőtte magát, és úgy gondolta a vezetőség, hogy itt az ideje megnézni, mit tud a tengerentúlon. Megtartották a szezon közben megszerzett Boris Diaw-t is, és új szerződést kapott Tim Duncan is, aki tovább három évre, valószínűleg most már tényleg pályafutása végéig kötelezte el magát a Spurshöz.

A többieknél érdemes volt játékot és keretet elemezni, itt azért fölösleges, mert ugyanaz lesz, mint tavaly. A külső sorban még Kawhi Leonardban és esetleg Danny Greenben van fejlődési lehetőség. Mindketten inkább all-around, "bármit megteszek a csapatért" típusú játékosok, de a dobásukon még lehet javítani, főleg igaz ez Leonardra. A padról érkező Ginobili - Jackson páros a liga egyik legjobbja ezen a két poszton (már ha a cseréket nézzük). De Colo Ginobilit tudja tehermentesíteni időnként és valószínűleg fogja is, nem nagyon van olyan szezon, hogy ne legyen valami baja az argentinnek. Az irányítóknál is megvan a variációs lehetőség Gregg Popovich kezében, hiszen Neal shooter, míg Mills inkább kiszolgáló, betörést erőltető irányító.

A palánk alatt ugyanaz az ötös várja majd az ellenfeleket. Itt Blairnek nagyon sokat kéne tanulnia, borzasztóan sok hibával játszik időnként, nem is véletlen, hogy csak bizonyos esetekben küldik pályára. Splitter további csapatba építése azonban még ennél is fontosabb, ő a jövő Spursének is erőssége, oszlopa lesz valószínűleg, és idén talán többet is fogják használni Diaw és Duncan öregedésével.

Összességében túl sok mindent nem lehet, nem kell elmondani róluk. Nyugati első helyre is esélyesek szerintem, mert gyengébb csoportban vannak, mint a Thunder, több könnyű meccsük lesz. Valószínűleg nem nagyon izgulják túl az alapszakaszt, de ez általában csak annyit jelent, hogy könnyed játékkal befutnak valahol a top4-ben. Az komoly meglepetés lenne, ha nem ők nyernék a divíziót (ehhez az kéne, hogy a Grizzlies év elejétől kezdve normális összeálljon, ami még az utóbbi két évben sem sikerült nekik), úgyhogy ez idén is nagy valószínűséggel így lesz.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus