Draft és FA-piac előtt 10. – Portland Trail Blazers és Dallas Mavericks
Portlandben Damian Lillard ultimátuma alaposan feladta a leckét a vezetőségnek, Dallasban a meglévő értékek megtartása lehet a fő cél, Porzingis cseréje talán még nem aktuális.
A nagydöntő árnyékában a többi 28 csapat már gőzerővel készül a draftra, az FA-piacra és a cserepiacra, röviden és tömören áttekintjük, hogyan állnak, mik a lehetőségeik. Ezúttal a Trail Blazers és a Mavericks jelenlegi nyári opcióira vetünk egy pillantást.
A sorozat korábbi részei:
Detroit Pistons és Houston Rockets
Cleveland Cavaliers és Toronto Raptors
New Orleans Pelicans és Sacramento Kings
Chicago Bulls és Charlotte Hornets
San Antonio Spurs és Indiana Pacers
Washington Wizards és Memphis Grizzlies
Portland Trail Blazers
A 2019-20-as évad nem alakult jól a 2019-ben főcsoportdöntőt játszó Blazers számára, iszonyatos mennyiségű sérülést szedtek össze, és éppen csak becsúsztak a buborékba – ott viszont megcsípték a nyolcadik helyet és végül bejutottak a playoffba is. Az első körben a Lakersszel kerültek szembe, ahol nem ők számítottak esélyesnek, ráadásul Damian Lillard a negyedik meccsen térdsérülést szenvedett, a csapat pedig 4-1-re kikapott és kiesett. A szezonnak három nagy hozadéka akadt: a súlyos lábtörésből felépült Jusuf Nurkic vissza tudott térni, Carmelo Anthony-t sikerült felépíteniük, Gary Trent Jr. pedig óriásit játszott a buborékban.
Az új évadnak egészségesen és sokkal mélyebben futottak neki. Carmelo Anthony maradt, megszerezték Enes Kantert Mario Hezonjáért, illetve átigazolták Houstonból Robert Covingtont a 2020-as (és mint később kiderült, a 2021-es) elsőkörösért, míg a szabadügynök-piacról a nagydöntőt játszott Derrick Jones Jr-.t is behúzták. Papíron remekül nézett ki a Portland, de közbe szóltak a sérülések és egyéb gondok: Nurkic 35, McCollum 25 meccset volt kénytelen kihagyni, Gary Trent Jr.-t lecserélték Norman Powellre, őt is be kellett építeni a csapatba, míg Jones Jr. besült, az alapszakasz végére ki is került a rotációból. Így is sikerült befutniuk a hatodik helyre, és az ezer sebből vérző Denver Nuggetsot kellett volna megverniük az első körben – nem sikerült, 4-2-re Jokicsék mentek tovább, ez a kudarc pedig elindította a dominók dőlését.
Az első gyenge láncszemet hamar el is távolították, megköszönték Terry Stotts vezetőedző munkáját, és Chauncey Billupsra, illetve segítőjére, Scott Brooksra bízták a csapatot. Itt akadt némi kommunikációs zavar Billups korábbi szexuális zaklatási ügyével, de ezt elvileg elsimították házon belül.
Aztán pár napja Damian Lillard ledobta az atomot. Nyíltan kijelentette, hogy a menedzsment kapja össze magát és azonnal építsen bajnokesélyes csapatot. Nem mondta ki, hogy mi lesz akkor, ha nem, de sejthető: tényleg cserét fog kérni.
Hosszú évek óta akadnak olyan problémák, amiket orvosolni kellene a csapatnál: Terry Stotts közepes edző volt, de semmi extra, CJ McCollum pedig remek kis játékos, de egyre inkább úgy tűnik, hogy nem Lillard mellé. Mindkét esetben évek óta érlelődik a váltás, az egyiket már meglépték, talán eljön a pillanat, hogy a másikat is meg fogják. Alapvetően McCollum cseréje az, amivel a rostert fel lehet rázni és olyan játékost szerezni, aki érdemi változást indíthat el. Kérdés, hogy meglépi-e, meg tudja-e lépni Neil Olshey GM, vagy szembe megy a közönség kedvencével és a klub legendájával. A jelenlegi tulajdonos, Jody Allen állítólag szabadulna a csapattól, inkább csak nyűg neki testvére, Paul Allen öröksége, és egy bajnokesélyes gárda nyilván sokkal többet érhet, de Olshey az edzőkiválasztásnál is szembe ment a tulajdonossal, erre nem érdemes alapozni.
Hogy miért McCollum cseréje a szinte egyetlen megoldás? Azért, mert 2022 után összesen két játékosnak van szerződése: Lillardnak és McCollumnak.
Robert Covington, Jusuf Nurkic, Anfernee Simons, CJ Elleby és Nassir Little kontraktusa is lejár 2022 nyarán (Little-nél van csapatopció, de nála a leglényegtelenebb). Norman Powell játékosopcióval rendelkezik, amit várhatóan nem hív le, hanem teszteli a piacot, ahol a mostani 11-12 milliós szerződésénél többre számíthat – a Blazers meg akarja tartani, meg is lesznek a Bird-jogai, de nem állnak jól a fizetésekkel, nagyjából 20 millió körül ajánlhatnak neki, ami vagy elég lesz, vagy nem. Július 22-éig dönthet egyébként az opcióról. Aztán ott van Derrick Jones Jr., akinek közel 10 millió dolláros játékosopciója van. Stottsnál kikerült a rotációból, de egy gyors, labdajáratós rendszerben nagyon jól lehetne használni és Billups ilyet szeretne – július 28-áig kell döntenie az opciójáról, a maradására és a távozására is van esély, semmit nem nyilatkozott a terveiről.
Ha garantálttá teszik Jusuf Nurkic 12 milliós szerződését, Powell 20 millió körül új szerződést köt és Jones lehívja az opcióját, akkor nagyon közel kerülnek a luxusadóhoz, és akkor még ott van Carmelo Anthony, aki talán újra aláír, talán nem. Vagy Enes Kanter, aki 5 millióért pattogtatott idén, legalább ennyit biztosan szeretne, pláne hogy támadásban remek számokat hozott, még ha a védekezése jó már sose lesz.
A drafttal nem nagyon kell foglalkozniuk, egyik pickjük sincs meg, de ez csak kis könnyítés Olshey számára – tudna szerezni elsőköröst, kérdés, hogy kit fogadna el például egy Sam Presti a jelenlegi keretből. Néhány nappal ezelőttig volt ideje, hogy szépen átgondolja a dolgokat, ne kapkodjon, de Lillard kész tények elé állította, innentől nem csinálhatja meg, hogy toldozza-foldozza a tavalyi keretet és azt mondja, hogy majd az új stáb kihozza belőlük, ami bennük van. A sztárhátvéd kerek-perec kijelentette, hogy a csapat jelenlegi formájában nem bajnokesélyes.
Ahogy fentebb írtuk, CJ McCollum értékké tételével lehetne kezdeni az átalakítást, akiért komoly játékos is érkezhet, de kérdés, hogy Lillard nyilatkozata mennyire teszi szemtelenné a GM-eket. Ha McCollumot nem tudja cserélni vagy nem kap érte elég értéket, akkor gyakorlatilag meg van kötve a keze, hiszen lejárókkal nem nagyon fog tudni bűvészkedni, és nincs is nagyon értelme, igazán jó játékost nem fog kapni értük. Inkább bízhat abban, hogy mindenki szerződésért fog játszani, és ebből összejön egy különleges szezon – vagy egy katasztrofális.
A másik opciót csak óvatosan írjuk le, de ha a GM nem tudja megerősíteni, átalakítani a csapatot (ez történhet akár szezon közben is), akkor szezon közben elkezdheti kitakarítani a használható lejárókat pickekért, nyáron a végül cserét kérő Lillardot valami óriási csomagért elpasszolja, megtartja McCollumot és Thunder módjára gyorsan újjáépül.
A sok bizonytalanság után egyetlen biztosat jegyezzünk fel a csapatnál: a súlyos sérülésekkel küzdő Zach Collins távozik, korlátozás nélküli szabadügynökként várhatja majd az ajánlatokat augusztus elején.
Dallas Mavericks
Az elmúlt két évben a Luka Doncic vezette Dallas visszatért a playoffba, ahol mindkétszer óriásit játszott a szlovén sztár a Clippers ellen, ugyanakkor mindkétszer elfogyott mellőle Kristaps Porzingis (tavaly fizikálisan, idén játékban). Emellett kiderült, hogy a kispad környékén sem volt minden rendben, Rick Carlisle vezetőedző és a játékosokkal jó viszonyt ápoló Jamahl Mosley nem egyfelé húzott. A csapatot régóta vezető Donnie Nelsont június közepén kirúgták, Carlisle pedig úgy gondolta, hogy öreg ő már bohócnak: másnap ő is felmondott, majd lelépett a Pacershez.
Mosley sem állt meg Orlandóig (kis kitérő: érdemes lesz belenézni a következő Pacers-Magic meccsbe), hiszen Jason Kidd kapta meg a vezetőedzői állást, mellette a Doncic-csal remek kapcsolatot ápoló Nike-exvezér, Nico Harrison lett a GM. Kidd székfoglalójában elsősorban Porzingist dicsérte, aki szerinte a tökéletes opció Doncic mellé. Hamarosan kiderül, hogy csak a portékát próbálta dicsérni, vagy tényleg köréje (is) akarja felépíteni a jövő Dallasát, esetleg előre menekült.
Inkább az utóbbiak, ugyanis Porzingist gyakorlatilag lehetetlen elcserélni: jövőre majdnem 32 milliót keres, a következő három szezonban majdnem 102 milliót, szóval először meg kell próbálni sokkal többet és jobban használni. Szép feladat lesz, az biztos.
A tavalyi rosterből négy játékos szerződése jár le, közülük Nico Melli már haza is tért Olaszországba, vele nem kell számolni. Boban Marjanovics várhatóan olcsón visszaigazolható lesz, szeret Dallasban játszani, de ha nem marad, akkor sincs tragédia. Josh Richardson közepesen jó szezont futott, neki lehetősége van lehívni a 11.6 milliós játékosopcióját – valószínűleg lehívja, de ha nem, akkor még akár jót is tehet vele a Dallasnak. A negyedik játékos a legfontosabb, Tim Hardaway Jr. korlátozás nélküli szabadügynök lesz, akinek teljes Bird-jogaival rendelkezik a Dallas, és elégedettek is voltak egymással a felek – várhatóan 20 millió körül meg lehet tartani, a sapka felett is.
Még két játékos helyzete bizonytalan papíron: Jalen Brunson minimum-szerződését biztosan garantálttá teszi a Mavs, míg Willie Cauley-Stein csapatopcióját is lehívhatják, ha úgy alakul a helyzet, bár a világot nem váltotta meg itt (sem), szóval akár mehet is.
Jelenleg nyolc játékosnak van garantált szerződése jövőre (Doncic, Porzingis, Dwight Powell, Maxi Kleber, Dorian Finney-Smith, Trey Burke, Josh Green és Tyrell Terry), ami 73 millió dolláros payrollt jelent. Ha lehívják Brunson opcióját, Richardson is marad, akkor 86-87 millió körül állnak majd, vagyis 23-24 millió körül oszthatnak ki pénzt szabadügynököknek. Ha esély lenne egy nagyobb UFA halra, akkor Powell 11 millióját lehet elmozgatni, esetleg Trey Burke 3.5 milliós szerződését, a többiek jó szerződésűek/jó fitek Doncic mellé.
Harrison szét fog nézni a piacon, remek játékoskapcsolatai vannak, de inkább valószínű, hogy a jelenlegi értékek lekötésére fókuszál. Tim Hardaway Jr. visszaigazolása mellett több játékossal is lehetőség nyílik idő előtt hosszabbítani, elsőként Luka Doncic-csal öt évre 200 millióért, ami a Harrison-Doncic kapcsolatot ismerve ujjgyakorlat. A második „tétel” Jalen Brunson, a harmadik Dorian Finney-Smith, mindketten a jövő Dallasának fontos láncszemei lehetnek.
A Mavsnek nincs sem elsőköröse, sem másodikköröse a drafton, megpróbálhatnak szerezni, de igazából nem újoncokra van szükségük. Mivel várhatóan a sapka fölé kerülnek, a teljes MLE-t felhasználhatják rutinos kiegészítőre, a bi-annualt pedig akár veteránra, akár bizonyítani akaró fiatal játékosra.
Tűzijáték tehát nem várható Dallasban, az igazán nagy formátumú cserékhez Harrisonnak a GM-ek között talán még nincs elegendő kapcsolatrendszere, viszont ahhoz elég régóta van már az NBA közelében, hogy a rutinrókák ne tudják lehúzni. Várhatóan óvatos építkezés, az értékek hosszútávú lekötése a cél, illetve a kivételekkel, esetleg kisebb cserékkel használható kiegészítők megszerzése.
