Értékeljük az idei börzét

A legnagyobb mellényúlás: Andre Drummond (Detroit)

Andre Drummond a testarányai, atletikussága és karfesztávolsága alapján egyértelműen egy potenciális NBA szintű center. Ő volt az az ember, aki sokáig húzva a dolgokat kötelezte el magát az akkor bajnok Uconnhoz, hogy elmondása szerint újra bajnoki címhez segítse a Huskiest. Ehhez képest, nem hogy a szezon folyamán, de még két egymást követő meccsen sem tudott megbízható teljesítménnyel előrukkolni. Egy amolyan Kwame Brown szerű berobbanással érkezett a ligába, ami most a Pistons kapcsán akár egy groteszk hasonlatként is hathat. Kicsit lustának tűnt egész idényben, mindent fizikálisan akart megoldani, az első meccsén is ugyanúgy erőlködött, mint az utolsón. Legjobb esetben egy amolyan DeAndre Jordan stílusú játékos válhat belőle, egyébként meg az év legnagyobb mellényúlása lesz.

A legnagyobb steal: Will Barton (Portland)

Sokan az első tízbe várták, végül azonban egészen a negyvenedik helyig csorgott vissza az egykori memphisi zseni. Elvitathatatlan tény, hogy egy igazi támadófenoménhoz van szerencsénk, amit Will 18 pontos meccsenkénti átlaga is hűen alátámaszt. Emellett ő volt az NCAA egyik legjobb hátvéd pattanózója (8 pattanó/meccs), de remek dobásválasztási szisztémái is irigylésre méltóak, hisz az 51%-os pontosság még a magasemberek egyik-másikánál is csak álom. Karizmatikus, remek egyéni képességekkel rendelkező kölyök, aki az egyestől a hármas pozícióig bármit eljátszik. Legnagyobb hátránya, hogy nagyon sovány. Sokan erre fogták leesését, de hát akkor Jeremy Lamb? Na, mindegy a Portland nagyot fogott vele.

A legnagyobb gyémánt a föld mélyén: Drew Gordon (draftolatlan)

Hatalmas meglepetésként hatott, hogy a New Mexico magasemberét, még a második körben sem húzta ki senki. Pedig Drew a felhozatal egyik legenergikusabb, letöbb erőt, lelkesedést, küzdeniakarást a pályára hozó role player. Amolyan Chris Anderson fénykorában. Ráadásul még védekezni is tud. Ha nagyon mellényúlunk, akár még tíz pontra és tíz lepattanóra is képes lehet. Az egyik legjobb percember lehetne, ha kéne valakinek. Egyelőre nem tudni, hogy melyik nyári táborban próbálkozik, de valaki akár még sokra is mehet vele.

A legnagyobb kockázat: Quincy Miller (Denver)

Akár minden egyes kiválasztott játékosra tekinthetünk úgy, mint egyfajta kockázatra, de mégis a Baylor volt zsenije Quincy Miller tűnik a legnagyobb rizikónak. Nagy sztárként indult, azonban végzős középiskolásként csúnya térdsérülést (ACL) szenvedett, aminek hatására első egyetemi idénye olyan lett amilyen. Idén visszatért és a normál kerékvágásban próbálta terelni a bogyót, ami átlag 10,6 pontban és 4,9 lepattanóban mutatkozott meg. Igen ám, de a Baylornál kicsit sok volt az ász. Talán érdemesebb lett volna maradnia, egy esetleges 2013-as lottery hely érdekében, mint így lecsúszva bekerülni egy olyan csapathoz, ahol korántsem lesz biztos a helye. Ilyet, pedig már láttunk ala Darius Washington.

Akinek már egy évvel korábban ki kellett volna jönnie: Perry Jones (Oklahoma City)

Számtalan srác visszatér csak azért az iskolapadba, hogy egy picit fentebbtornásza számait, illetve prospektánsi megítélését. Vannak néhányan, akiknek ez fordítva sült el. Perry Jones is pont így járt. Tavaly az első öt közé várták, idén a 60 helyből, hatvanon olvashattuk nevét, végül éppen, hogy az első körben maradva csupán a 28. helyen választotta ki az Oklahoma City Thunder. Persze több dolog is közrejátszott ebben. Egyrészt megerősödött a csapata, másrészt kitolódott a hármas és a négyes poszt közé, ami miatt a számai is rendesen visszaestek. Valószínűleg ő maga sem tudta, hogy éppen hol is játszik. Harmadrészt az sem tett neki jót, hogy az egyik térdével is akadt némi problémája. Azért persze rögtön lenyilatkozta, hogy számára Oklahoma City a legjobb hely és persze az volt minden vágya, hogy ebbe a csapatba kerüljön. Ha már a szóismétléseknél tartunk: Na persze…

A legjobb program: Kentucky

Az NBA játékos börzéjének bevezetése óta a Kentucky lett az első olyan egyetemi program, amelynek játékosai az első és a második helyen is kiválasztásra kerültek. Ráadásul abban is csúcsot döntöttek, hogy egy azon drafton hat játékosuk is elkelt. John Calipari tejfölösszájú kölykei gyurmafiguraként kiöntve vállnak pillanatok alatt komoly NBA kaliberré. Vajon jövőre hány UK játékossal találkozunk?

A legnagyobbat bukó program: Villanova

A Georgetown, az Alabama és a Villanova nagymenői is draftolatlanul maradtak, mégis a három program közül a Wildcats bukta a legnagyobbat. Tudniillik ugyanis, hogy mind Maalik Wayns, mind Dominic Cheek ideje korán jelentkezett a börzére. Persze, hogy nem kellett egyikük sem senkinek, pláne, hogy előbbi egy furcsa alulméretezett kombó hátvéd, szörnyű dobásválasztásokkal, míg utóbbi egyszerűen képtelen arra, hogy megfelelően támadja a gyűrűt. Csak, hogy ezzel ugrott az NCAA is.