Forró Kézzel: Bostonban a helyzet változatlan

Forró Kézzel Extra rovatunkban a liga felemelkedőben lévő dobóiról és a Suns büntetőzéséről írtunk részletesebben, ezen a linken elolvasható!

 

Miben változott a Kings?

Tavaly a Kings volt messze a legjobb támadócsapat a ligában, meccsenként 120,7 pontot átlagoltak, 27,3 gólpasszukkal a harmadik helyen zártak a mezőnyben, és ez akkor kifizetődő taktikának bizonyult, mert 48-34-es mérlegükkel harmadikok lettek nyugaton. A kiemelkedő támadójáték (118,6-es Offensive rating) mellé ugyanakkor elég gyenge védekezés is társult, 116-os Defensive ratingükkel a 24. helyen zárták az alapszakaszt.

Az új idényben látszólag a támadójáték részleges beáldozásával igyekeznek javítani a védekezésükön, ugyanakkor ez nem egy egyszerű átmenet, ebből is fakadhat, hogy csak 11-8-ra állnak. A pontátlaguk visszaesett 116,5-re, ami csak a kilencedik helyre jó a mezőnyben, miközben a gólpasszátlaguk (27,4) érdemben nem változott, ellenben a hatékonyságuk jelentősen romlott, 60,8 százalékos True Shooting mutatójuk 57,8 százalékra esett vissza. Ebben nagy szerepet játszik az, hogy meccsenként 4,3 triplával többet dobnak el, miközben a 37,3 százalékos hatékonyságuk 35,4 százalékra esett vissza – ami a probléma, hogy egy másik nagyon hatékony dobásfajtát cseréltek extra triplákra, mert amíg az előző idényben 26,6 alkalommal próbálkoztak a festék védett területén belülről, addig idén csak 21,9 dobást eresztenek el innen, ami a második legkevesebb a Warriors után.

Egyelőre nem úgy tűnik, hogy megérte volna a váltás, mert az Offensive ratingjük (114,4) nagyobb mértékben esett vissza, mint amennyit a védekezési mutatójuk javult (115,1), de ebben egy másik tényező is szerepet játszik, a hiányzások. De’Aaron Fox 5, Keegan Murray 4 kihagyott meccsnél jár a szezon negyedéhez közelítve, miközben az előző idényben az irányító 9, a wing 2 találkozót mulasztott összesen. A csapat egyik fontos cseréje, Trey Lyles tavaly 8 meccset hagyott ki, míg az új idényt 13 kihagyott találkozóval indította, és a visszatérése óta sem esnek még megfelelő arányban a dobásai. Ehhez jön hozzá, hogy Chris Duarte és Sasha Vezenkov beépítésével is foglalkozni kell, emiatt sem tűnik annyira aggasztónak ez a kevésbé izmos idénykezdet.

A csapat triplázása is kiegyenesedhetne, amennyiben Murray visszatalálna a tavalyi dobóformájához, mert akkor 6,3 próbálkozásból 41,1 százalékkal tüzelt, míg most 7,1 kísérletének csak a 30,8 százaléka ér célba. Legalább ennyire árulkodó az is, hogy amikor Fox fent van, a csapatszintű triplázás 37,7 százalékos, míg nélküle 32,6 százalékkal dobnak távolról, ami arra is enged következtetni, hogy nélküle kevésbé képesek megfelelő helyzeteket kialakítani. Amit még érdemes megjegyezni a triplázásuk kapcsán, hogy az előző idényben 39,6 százalékkal céloztak a sarokból, míg ebben a szezonban csak 35,1 százalékkal, amivel a harmadik leggyengébbek a mezőnyben.

Az is érdekes változás, hogy az előző évben clutch időszakban 5 pontot átlagoló Fox idén csak 2,8 egységet hoz hasonló helyzetekben, ráadásul csak 29,4 százalékkal dob ilyenkor, viszont Malik Monk a helyébe tudott lépni, 5,1 pontos clutch átlagával negyedik a ligában, csak Damian Lillard (6,1 pont), Trae Young (5,9 pont) és Mikal Bridges (5,3 pont) előzi meg. Monk egyelőre komolyan kampányol az Év Hatodik Embere díjért is, mert nem csupán a kiélezett helyzetekben remekel, hanem összességében is 14,8 pontot átlagol 4,6 gólpassz kíséretében. Lehet, hogy Monk nem tud majd egész szezonon keresztül így teljesíteni a kiélezett helyzetekben, de egyelőre ki tudja azt használni, hogy Foxra nagyobb figyelem irányul.

A kevésbé izmos mérlegükben szerepet játszik az is, hogy háromszor játszottak a Pelicans ellen, és nagyon nem feküdt nekik ez az ellenfél, mindháromszor kikaptak tőlük. Ebben nagy szerepet játszott a túloldalon Herbert Jones, aki mellől Monk 2/9, Kevin Huerter 2/7 dobását süllyesztette el ezeken a találkozókon, és Fox hiába hozott róla egy elfogadható 8/17-es mutatót, a triplákat ő is csak 1/6-tal dobta Jones őrizete mellett. Mindezt csak azért érdemes megjegyezni, mert Monkhoz hasonlóan Jones is folytat egy kampányt, csak ő azért, hogy bekerüljön a szezon végén a liga egyik védőcsapatába.

 

Elveszve New Yorkban

Nehéz heteket él meg Quentin Grimes, mert hiába lépett pályára kezdőként mind a 18 olyan meccsen a Knicksben, amin bevethető volt, a szerepe drasztikusan elkezdett csökkenni. November közepén két meccset ki kellett hagynia, majd egy 0/6-os mezőnymutatóval tért vissza november 20-án, és ez a Timberwolves elleni összecsapás volt az utolsó olyan, amelyiken a negyedik negyedben is pályát látott. Azóta eltelt hat meccs, de ezek végjátékát kivétel nélkül a kispadról mozizhatta végig, és valahol érthető is ez. Grimes a közelmúltban elkezdett arra panaszkodni, hogy kevés a labdaérintése, és egyetlen elrontott dobás után már le is cserélik őt, de a mezőnymunkájával sem tűnik ki annyira, mint a padról érkező Immanuel Quickley, Donte DiVincenzo vagy Josh Hart.

Grimes percátlaga 29,9-ről 23,1-re esett vissza, míg a pontátlaga 11,3-ről 6,2-re, időarányosan nézve is jelentősen kevesebb a lepattanója és a gólpassza is, de a legnagyobb probléma, hogy nem triplázik már olyan jól, mint tavaly. Az elmúlt idényben 5,7 hárompontosának a 38,6 százalékát dobta be, ez esett vissza 4,9 kísérletre és 34,9 százalékra, és ha ezt nem tudja hozni, akkor érthető is, hogy Tom Thibodeau inkább másokban bízik.

 

Coby White meghatározó játékos lett

Nehéz pozitívumokat keresni a Bulls szezonjában, ugyanakkor Coby White kezdetése határozottan jó lépésnek bizonyult a szezon elején, mert a bizalmat 15 pontos átlaggal és 40,3 százalékos triplázással hálálja meg – egyike annak a 30 játékosnak a ligában, aki legalább 7 triplát ereszt el meccsenként, és csak Tyrese Haliburton, Stephen Curry, Tyler Herro és Buddy Hield dob nála hatékonyabban ekkora vállalásszám mellett.

White összhatékonysága ezzel együtt sem kiemelkedő, a kétpontosokat csak 45,9 százalékkal dobja, emiatt a True Shooting mutatója is csak 56,8 százalék, de az nagyon árulkodó, hogy vele a pályán 37,8 százalékkal triplázik a Bulls, míg nélküle mindössze 29,7 százalékkal. Noha egyénileg nem jó White összhatékonysága, a Bullsra rendkívül pozitív hatással van a jelenléte, mert vele 57,2 százalékos True Shooting mutatót tudnak felmutatni, míg nélküle 50,4 százalékost. Vele a pályán is -3,2-es NET ratingje van a csapatnak, de ez jelentősen jobb mutató, mint ami Nikola Vucevic (-7,3), Zach LaVine (-7,7) vagy DeMar DeRozan (-11,3) neve mellett szerepel, és amikor White nincs pályán, -8,5 a csapat mutatója.

 

Az 50/40/90 klubból jelentjük

Minden évben izgalmas figyelni, hogy kik azok a játékosok, akik csatlakozhatnak az 50/40/90-es klubhoz, vagyis akik képesek egy egész szezonon keresztül legalább 50 százalékkal dobni mezőnyből, legalább 40 százalékkal triplából, valamint legalább 90 százalékkal büntetőzni.

Jelen pillanatban ketten felelnek meg mindhárom kritériumnak, és ami miatt ez igazán unikális, hogy mindketten a ligát vezető Timberwolvesban játszanak, és félig-meddig egymás cseréi. Karl-Anthony Towns úgy átlagol 22,2 pontot, hogy közben 50,3 százalékkal dob mezőnyből, 41,8 százalékkal triplából és 91,1 százalékkal a büntetővonalról, miközben Naz Reid 51,4/40,0/90,6-es hatékonysággal szerzi meccsenkénti 12,6 pontját. Puszta érdekesség, hogy meccsenként 10,2 percet töltenek együtt a pályán, de ilyenkor a csapatszintű triplázás mindössze 29,8 százalék.

Reális esélye lehet ide ismét bekerülni a kétszeres klubtag Kevin Durantnek is, aki 31 pontját 52,1/50/89,2-es dobásmutatókkal átlagolja, viszont az elmúlt két meccsén „mindössze” 8/11 büntetőjét dobta be, illetve a szezon elején volt egy 5/9-es kilengése a vonalról, erre kell neki odafigyelni. Ugyancsak a büntetőzésen csúszhat el Tyrese Haliburton, aki 26,9 pontot átlagol 52,1/44,7/88,1-es dobásmutatókkal, neki a Heat elleni 8/12 rondított bele a büntetőzésébe. Kelly Olynyk lehet az, aki kevés dobással próbálhat betörni a klubba, mindössze 7,6 pontot átlagol, de teszi ezt 58,1/47,1/87,9-del. Újonc státusza miatt Chet Holmgren is megérdemli az említést, noha neki jelen pillanatban csak a mezőnymutató (53,1 százalék) felel meg a kritériumoknak, de a közelmúltban még a triplázása (38,5 százalék) és a büntetőzése (86,5 százalék) is megütötte a szintet.

 

Nem változott meg a Boston támadójátéka

Hiába távozott két alapember, Marcus Smart és Robert Williams III, illetve hiába igazolt el az aktív rotáció fontosabb szereplői közül Grant Williams és a tavalyi csapathoz képest Malcolm Brogdon is, a Boston támadófilozófiája Jrue Holidayjel és Kristaps Porzingisszel sem változott. A keleti éllovas vállalja el a legtöbb triplát, az egyik legkevesebb (top3) középtávolit, és a legalsó tízesben foglal helyet a gyűrű közeli kísérletek arányában, illetve ennek határán billeg a büntetőkísérletek terén is - összességében rendkívül "triplafüggő" ez a társaság most is, hiába cseréltek ki több fontos láncszemet.

Az aktív rotáció minden tagja remekül triplázik, a pálya közepe pedig rendszerint üres, ami megkönnyíti a betörést Tatum és Brown számára is, viszont ugyanazon a vonalon egyensúlyozik a csapat a változtatások ellenére, mint az elmúlt években: beesnek-e a triplák, és tudnak-e koncentrálni arra, hogy igenis támadják a gyűrűt és faultokat harcoljanak ki. Egyelőre ugyanazok az erények és a gyengeségek is, mint eddig, a kulcskérdés az lesz, hogy majd éles helyzetben (playoff második körtől...) tudnak-e kicsit finomítani a hozzáálláson, mert most még a betörések után is az az első opció, hogy legyen meg a kiosztás és a triplahelyzet, nem pedig az agresszív közeli befejezés. 

Ez a Celtics egészségesen valószínűleg a liga legjobb playoff-rotációjával rendelkezik, de a kiélezett párharcokban a továbbjutás múlhat azon, hogy "beragad-e a lemez", vagy van más opció, ha az első terv nem működik. Az utóbbi években nem nagyon volt, maximum az első tervet sikerült tökéletesíteni. Egyelőre nem látni, hogy meglenne a törekvés egy stabil második terv felépítésére, hogy többet használják a festéket és az elit spacing által megnyitott területeket, ugyanúgy ragaszkodnak ahhoz, hogy kintről kell megnyerni a meccset. Annak idején a Bucksnál egy fél alapszakasz ráment arra, hogy módosítottak a támadójátékuk alapjain, illetve a meglévő biztos játék mellett összeraktak egy másikat is. Győzelmekbe került télen, de bajnoki címmel fizetett júniusban. Meglátjuk, hogy a Boston is meg tudja-e ezt tenni.

 

Érdemes figyelni a Heat újoncára

Villámgyorsan felvette a ritmust Jaime Jaquez Jr. Miamiban: a Heat tavalyi újoncával, Nikola Joviccsal ellentétben szinte azonnal meghatározó eleme lett a floridaiak gépezetének. Pár meccsnyi helykeresés után elkezdtek növekedni a játékpercei és megtalálták a szerepét támadásban, novemberben már 13,8 pontot átlagolt 53,2%-os mezőnyözéssel és közel 40%-os triplázással, és most már zsinórban hét mérkőzésen jutott tíz pont fölé: ezeken már 17,6 pontot átlagot produkált az utóbbi két hétben, ráadásul volt olyan, hogy két meccs alatt 7/8 triplát dobott be, és hogy három meccs alatt 14 gólpasszt osztott szét. A hármasa még ingadozó, de már most jól érzi a belépéseket, sokszor tűnik fel a gyűrű alatt, remek ütemérzékkel segíti ki a társakat, jól látja meg a többieket a passzoknál, és pont azt az okos "mindenes" játékot hozza, amit Pat Riley belelátott a drafton - nem véletlen, hogy most már 30 perc felett átlagol az elmúlt időszakban.

És persze az sem, hogy Keleten ő lett a Hét Újonca - úgy néz ki, hogy vele komoly fegyvert találhatott a Miami.

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!