Forró Kézzel: Minden a helyén a Jazznél?

Minden a helyén a Jazznél?

Tavaly márciusban, amikor Rudy Gobert megfertőződött és előtte nem vette túl komolyan a járványt, Donovan Mitchell igencsak megorrolt rá, egy darabig nem festett túl jól a csapat jövője. A buborékra azonban sikerült rendezni a nézeteltéréseket, és már ott látszott, hogy a két alapemberrel nem lesz gond – Orlandóban viszont nem volt ott Bojan Bogdanovic, aki nélkül a Jazz támadójátéka nem az igazi, nélküle nincs konstans veszély kintről, a védelmek koncentrálhattak arra, hogy megállítsák a betörés-kiosztás játékokat, és így Gobertnek sem akadt túl sok helye a festékben. 

„Nyáron” aztán Quin Snyder kijelölte az új irányvonalat támadásban, ami persze annyira nem volt már új, hiszen a keret nem sokat változott: tripla, tripla, tripla. Bogey az új szezon elején már rendelkezésre állt, de nem érezte a dobásokat, ugyanakkor sokszor a jelenléte is elég volt a pályán, hogy a többieknek több helye legyen, az új szemléletnek pedig nagy haszonélvezője lett Mike Conley Jr., aki 2.8 hármast dob be 40% feletti mutatóval (mindkettő karriercsúcs), de ő csak a jéghegy csúcsa. Joe Ingles 2.1-et (42%), Royce O’Neale 1.8-at (44%), Mitchell 3.5-öt (41%) dob, és mostanra már Bogdanovic is 2.9-nél jár 42%-os pontossággal – ehhez vegyük hozzá a nem is annyira titkos Év Hatodik Embere-esélyes Jordan Clarksont, aki 3.1-et szór 39% körüli pontossággal. Ebből jön össze a 24 meccsen bevert 407 hármas, amivel simán vezetik a ligát, ráadásul a második legjobb pontossággal céloznak – nem csoda, hogy a mezőnykísérleteik 48%-a hármas, ami szintén a legmagasabb arány jelenleg. 

Ezt tudva nem csoda, hogy 100 támadásra vetítve a Jazz a negyedik legtöbb pontot szerzi, ugyanakkor hátrafelé egy szemernyit sem gyengültek: a harmadik legkevesebb pontot kapják. Utóbbit érdemes kicsit boncolgatni, nézzünk pár hasonló, 100 támadásra számolt statisztikát. Rosszul dobnak ellenük a tripláról (35%, holtversenyben 5-6. legjobb adat), emellett a kétpontosokat is mindössze 48.5%-kal értékesítik az ellenfeleik, ebben a Jazz konkrétan ligaelső – szintén ligaelsők a lepattanózásban, csak ők átlagolnak 50 felett (szintén 100 támadásra vetítve), ráadásul védő és támadólepattanók terén is ők a legjobbak, míg a blokkok terén ötödikek. Az az eye-test alapján is egyértelmű, hogy a periméteren nem a látványos labdaszerzésekben mérik a sikert (ligautolsók a szerzett labdák tekintetében), hanem abban, hogy folyamatosan leütésre kényszerítik az ellenfeleket, nem engedik őket tisztán dobni, a festékben pedig a Gobert-Favors mészárszék várja szeretettel a festékbe „terelt” labdás embereket.  Lábjegyzet: Favors visszahozása telitalálatnak bizonyult, mindkét oldalon nagyszerűen pattanózik, Gobert-nek és neki köszönhető a kiváló támadópattanó-adat: így most már 48 percen keresztül folyamatosan rengeteg második esélyt tudnak teremteni, járulékos haszonként limitálják az ellenfél gyorsindulásának lehetőségeit is. Favors emellett 1.2 blokkot jegyez a padról jőve, és elzárásoknál is sokat számít a rutinja. 

Végül jegyezzük meg azt is, amit a statisztika talán nem mutat meg az alfa, Mitchell játékában. Azt az első perctől kezdve lehetett tudni, hogy kiváló karakter, már újoncként felvállalta a nehéz helyzeteket és rengeteg nagy dobást láthattunk tőle, azóta pedig folyamatosan fejlesztette a játékát elöl és hátul is. Ugyanakkor még tavaly is sokszor rossz döntéseket hozott támadásban, illetve sok üres helyzetet rontott el. Előbbieknél még mindig van hová fejlődnie, utóbbiaknál viszont számomra úgy tűnik, hogy lépett előre: egyre inkább megvan az a megbízható automatizmus, ami az igazán nagy játékosok sajátja. Amikor üres helyzet adódik, jellemzően a triplavonalnál, azt egyrészt azonnal felismeri, másrészt a rá korábban jellemző pici hezitálást egyre jobban levetkőzve be is dobálja a „simákat”. Mitchell már tavaly is megérdemelten lett All-Star, ezen a szinten már kis lépésekben lehet fejlődni, nála ez itt történik idén. Érdemes egy pillanatra belegondolni, hogy 24 éves, három évnyi playoff-tapasztalattal első opcióként - ha minden évben csak ennyit fejlődik, akkor…

Szinte zárójelben, de a jövőre nézve még érdemes feljegyezni, hogy a szezon előtt lezárult a Jazz adás-vétele. A csapatot a nyolcvanas évek derekán vette meg Larry H. Miller, a fénykor egyértelműen a Stockalone-korszak volt Jerry Sloannal, a 2000-es évek közepén pedig sikerült megcsinálni egy egész jó rebuildet, de amikor 2009-ben meghalt a tulajdonos, majd 2011 elején Sloan is váratlanul távozott, valami megtört a franchise-nál. Jött jó pár playoff nélküli év, sok volt a játékosmozgás – valahogy kicsit gazdátlannak lehetett érezni a csapatot annak ellenére, hogy a Miller-örökösök mindent biztosítottak, ami kellett a sikerhez. Valahogy az a fiatalos lendület, jó értelemben vett fanatizmus nem volt meg a franchise-nál, ami általában kell ahhoz, hogy a jóból kiváló legyen. Most ez megérkezett Ryan Smith-szel és feleségével, Ashley-vel, akik évek óta a Jazz mezszponzorai (egy jótékonysági szervezetet adják át a reklámhelyet), illetve a családi cég, a Qualtrics is támogatója és analitikai partnere a csapatnak. Smith-ék a negyvenes éveik elején járnak, óriási Jazz-drukkerek, ráadásul vállalatinformatikai területen lettek milliárdosok, összességében nagyjából atombiztos, hogy a „vállalati kultúra” nagyon rendben lesz a következő 10-20 évben arrafelé. 

 

A Lakers új rotációja

Frank Vogel a 76ers és a Pistons elleni vereségek után úgy döntött, hogy belenyúl a Lakers helyenként 10-11 fős rotációjába, és a következő 4 meccsen Wesley Matthews és Markieff Morris is csak külső szemlélőként követhette, ahogyan csapatuk egymást követő 4 győzelmet arat. Az 5. győzelemből már ők is kivették a részüket, miután Anthony Davis és Alex Caruso nélkül kellett kiállniuk a Thunder ellen, de azt mindenképpen érdemes lesz figyelni, hogy miként változik Matthews és Morris szerepe a két maródi visszatérése után. A változtatás két legnagyobb nyertese a két kötőjeles, azaz Kentavious Caldwell-Pope és Talen Horton-Tucker. KCP az első 16 pályára lépése alkalmával átlag 24,1 perc lehetőséget kapott, míg a legutóbbi 5 meccsén 30,2 percet. THT szintén 16 alkalommal léphetett pályára a Lakers jelenlegi győzelmi sorozata előtt, de csapattársával szemben ő nem sérülés miatt hagyott ki találkozókat, hanem egyszerűen nem volt annyira biztos a helye a rotációban. Ez a hely most megszilárdulni látszik, korábbi 15,3 perces átlaga 22,5-re emelkedett az elmúlt 5 találkozón.

 

LeBron viszont vasember

Karrierje legkevesebb percét átlagolja idén LeBron James, aki a 18. szezonjában 34,5 percet tölt átlagban a parketten - egyetlen tizeddel kevesebbet, mint tavaly, de ez akkor is rekord. Ezzel csak egy gondolat a 34,5 percéről és arról, hogy csapata mind a 25 meccsén pályára lépett eddig: senkinek nincs eddig 25-nél több meccse ebben a szezonban ligaszinten, a 34,5 percével pedig olyan fiatal, életerős, sokra tartott játékosokat előzi meg, mint Zion Williamson, Trae Young, Donovan Mitchell, Jaylen Brown, Bam Adebayo, De’Aaron Fox, Ben Simmons. Van még mit tanulni az öregtől, főleg ha megnézzük, hogy 25,6 pontot, 8 lepattanót és 8 gólpasszt átlagol 60%-os TS-sel...

 

Javuló dobóformák

Steph Curry és Bojan Bogdanovic sem olyan dobóformával kezdte az idényt, amit megszokhattunk tőlük az elmúlt években, de mindketten rákapcsoltak az utóbbi hetekben. Curry az első 10 meccsén 36,8%-os pontossággal dobott be 4,2 triplát, ami önmagában nem hangzik rosszul, de magához képest mégis az volt, miután pályafutása során 43,5%-kal dob távolról. Az elmúlt 14 meccsén ellensúlyozni tudta a gyengébb kezdést, és 47,5%-kal dobott be 5,4 hárompontost. Bogdanovic is hasonló cipőben járt, ő szintén az első 10 meccsén dobott gyengén távolról, 2,1 bedobott triplát hozott 32,3%-kal. Ez annak fényében különösen kevés tőle, hogy az előző 3 szezonjában 41,3%-kal dobott kintről, és Curryhez hasonlóan ő is javítani tudott az elmúlt 14 meccsén, amiken 3,4 elsüllyesztett triplát átlagolt 48,5%-kal.

 

A Mavs és a triplák

A szezon során a Mavericks dobja a leggyengébben a triplát, kísérleteik mindössze 33,8%-a ér célba, és ez meglátszik az eredményességükön is. 10 alkalommal fordult elő, hogy 32% alatt dobtak aktuális ellenfelükkel szemben, és ezeken a mérkőzéseken 1-9-es mérleget tudtak összehozni, egyedül a Myles Turner nélkül felálló Pacerst tudták így legyőzni, mivel 68 pontot szereztek ellenük a festékből. A hatékonyságuknak bizonyosan nem tesz jót, hogy Luka Doncic 7,1 kísérletből dob 31%-ot, ahogyan az sem, hogy Kristaps Porzingis 6,2 próbálkozásból 33%-ot, de legalább ekkora probléma, hogy a kezdőből Josh Richardson (5,4 kísérletből 29,9%) és Dorian Finney-Smith (5,1 kísérletből 33,3%) is átlagon alul teljesít.

Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy Tim Hardaway Jr. kikerült a kezdőből, hiába húzta felfelé a csapatátlagot a 35,7%-os triplázásával, és úgy tűnik, hogy jó hatással volt ez rá, vagy legalább nagyon motiválja őt. 7 meccsen lépett pályára csereként, és ezeken az összecsapásokon 4,3 bedobott triplája van 46,9%-kal, és a kezdőként hozott 16,4 pontos átlagát is felemelte 19,3-re, annak ellenére is, hogy 4,2 perccel kevesebbet játszik. Mellette Maxi Kleber (3,6 kísérletből 46%), Jalen Brunson (2,6 kísérletből 40%) és Trey Burke (3,6 kísérletből 39,1%) is igyekszik némi tűzerővel segíteni a Dallast, de úgy tűnik, hogy nem tudják kellőképpen ellensúlyozni a többiek rossz dobóformáját.

 

De’Aaron Fox rákapcsolt

A Sacramento Kings nem kezdte túl fényesen a szezont, 15 meccs után 5-10-es mérleggel szerénykedtek a nyugati alsó régiókban, azóta viszont szárnyalnak, és a legutóbbi 8 meccsükből 7 alkalommal is győzelmet ünnepelve hagyhatták el a pályát. Január 20-ig 123 pontot kaptak meccsenként, messze a legtöbbet a ligában, míg az azóta eltelt időszakban 109,3 pontot átlagolnak ellenfeleik, ami a 10. legkevesebb a mezőnyben. A szintet ugró védekezés mellett támadásban is javítottak kicsit, 113,1 pontos átlagukat 115-re tornászták fel, köszönhetően annak, hogy javult a hatékonyságuk is: 57,1%-os True Shooting mutatójuk 58,3%-ra emelkedett. Szintén szembeötlő változás, hogy lassabb kosárlabdát játszanak, mert január 20-ig 101,79-os pace jellemezte őket, míg azóta 98,88-os.

A legnagyobb változás azonban De’Aaron Fox teljesítményén figyelhető meg, aki szép lassan a liga egyik legjobb formában játszó kosarasa lett. Fox nem kezdte a legerősebben az idényt, 18,8 pontját mindössze 54,4%-os TS mellett szerezte, és ehhez mindössze 5,2 gólpasszt tudott hozzátenni. A 13. meccsen 38 ponttal kaptak ki a Clipperstől, és itt valami átkattanhatott benne, ezt követően sokkal agresszívabb lett, és ez fokozatosan átragadt a társaira is. Jött még ugyan két vereség, ezt követően viszont egyedül a Heat ellen maradtak alul, tőlük is 1 ponttal kaptak csak ki, és közben begyűjtötték a Raptors, a Celtics, a Nuggets és a Clippers skalpját is. Fox az elmúlt 10 meccsén 28,4 pontot (59,2%-os TS) és 8,2 gólpasszt átlagolt, és a legutóbbi 4 meccse alapján ő lett az előző hét legjobb játékosa nyugaton.

 

Westbrook és a Wizards

A Wizards 6-15-ös mérlegével a 14. helyet foglalja el keleten, ami mindenképpen csalódást keltő, különösen úgy, hogy Bradley Beal élete formájában játszik. Ugyanez már nem mondható el Russell Westbrook esetében, akiről a statisztikáinál (19,4 pont 49,1%-os TS mellett, 9,2 lepattanó, 9 gólpassz, 4,9 eladott labda, -10,3-es NET Rating) is többet mond el talán az az apróság, hogy azon a 7 meccsen, amin nem lépett pályára, 4-3-ra áll a Wizards, míg vele 2-12-t tudnak felmutatni. Nélküle kapták el többek között a Suns és a Heat gárdáját is, míg egészen bizarr módon mindkétszer a Nets ellen ünnepelhetett győzelmet a pályán, ellenfelük pedig mindkét alkalommal bénázott a meccs legvégén. 6 alkalommal is Raul Neto vette át Westbrook helyét a kezdőben, aki csupán 10,7 pontot és 3 gólpasszt átlagolt ezeken az összecsapásokon, de lehet, hogy az általa hozott kevesebb mégis többet ér csapatának, mert ennyi idő alatt is több győzelmet ért el a csapat.

 

Malik Monk nagy esélye

Malik Monk rövidke pályafutása nem volt problémáktól és balhéktól mentes, és úgy tűnt, hogy 4. szezonjára ki is szorult a Hornets rotációjából. Ez két héttel ezelőtt megváltozott, azóta pedig csapata mind a 8 összecsapásán lehetőséget kapott. Azok után, hogy előbb Terry Rozier hiányzott sérülés miatt, majd most Devonte’ Graham hagy ki meccseket hasonló okból kifolyólag, a percei is elkezdtek megszaporodni, de ezért maga Monk is tett a pályán. Az elmúlt 6 meccsén mindig 20 perc fölött állt meg a számlálója, kétszer 30 fölé is került, és ezt 16,3 pontos átlaggal hálálta meg, amibe belefért 19/39 bedobott tripla is. A csúcsot a Heat elleni 36 pontos, 9 triplás estéje jelentette, de azon kívül is csak egyszer, a Jazz ellen nem érte el a kétszámjegyű termést, és ugyanezen az egy meccsen maradt bedobott tripla nélkül, a többi alkalommal legalább 2 távoli dobását elsüllyesztette.

 

Thad Young új szerepe

A Chicago Bulls veterán játékosa Wendell Carter Jr. kiesése óta több lehetőséget kap, ugyanakkor egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy az ő szerepét vette volna át, de azt sem, hogy fiatalabb önmagát idézné, mert idén játékszervezői feladatokat kezdett ellátni. A közelmúltban volt 3 olyan meccse is, amikor kacérkodott egy tripla-duplával, először 16 pontjához 9-9 lepattanót és gólpasszt tett hozzá, majd 8 pontja mellett 11-11 lepattanót és gólpasszt ért el, végül pedig 13 pontja mellé 8-8 egység került a másik két statisztikai kategóriából. Azóta egyik mutatóból sem jutott el 8-ig, de így is állandó jelleggel kiveszi a részét a pattanózásból és a szervezésből is. Az elmúlt 7 meccsen összességében 6,7 lepattanót és 6,4 gólpasszt tesz hozzá meccsenként, ebben az időszakban mindkét kategóriában vezeti csapatát. A teljes szezont nézve is 4,4 gólpasszt tesz be a közösbe, miközben a legjobb idényében is 2,3 volt a legtöbb, amit fel tudott mutatni.

 

Khris Middleton felnőtt Giannis mellé

Az elmúlt két szezon MVP-je idén magához képest talán kicsit visszafogottabban játszik, ebben pedig nagy szerepe van annak, hogy közben Khris Middleton tényleges sztárrá nőtte ki magát mellette. Middleton az utóbbi években is jó volt második opciónak és folyamatosan növekedett a meccsekre gyakorolt hatása, de egyértelműen másodhegedűs volt a görög mögött, ami idén nem feltétlenül mondható el: jó pár olyan mérkőzés volt, ahol igazából ő volt a vezér, Giannist pedig "eszközként" használta, használták inkább. Ma hajnalban is volt 12 gólpassza Middletonnak, míg Giannis birkózott a festékben 0 gólpasszal, mert más volt a szereposztás - most nem az a cél, hogy a magasemberből MVP legyen, sokkal inkább az, hogy Middleton is szupersztárként segítse.

Utóbbi ebben a szezonban 20,8 pontja és 6,1 lepattanója mellett 6,0 gólpasszt is átlagol, ami karriercsúcsnak számít, ráadásul egészen brutális hatékonysággal dob: mezőnyből (52,1%), a triplavonalon túlról (44,8%) és büntetőből (93,8%) is karriercsúcsot hoz, utoljára hasonló számokra pedig Larry Bird volt képes. Jelenleg ő a Bucks legjobb szervezője (övé is a legtöbb gólpassz), a legtöbb szoros végjátékban nála van a labda, ez pedig döntő faktor lehet a playoffokban: az utóbbi két szezonban az hiányzott, hogy fontos pillanatokban nem működött Giannis játéka és nem volt más, aki át tudta volna venni a vezérszerepet. Nos, Middleton most a jelek szerint erre gyúr...

 

Egy gondolat még LaMelo Ballról

A Hornets újonca egészen parádés szezont fut és végül azoknak lett igazuk, akik a kezdőbe követelték az irányítót. Ball az utóbbi öt meccsen, amióta a kezdőben kap helyet, 22,6 pontot, 6 lepattanót és 6,6 gólpasszt átlagol, ráadásul 51%-kal triplázik úgy, hogy meccsenként majdnem négyszer köszön be távolról. Gondok voltak az eladott labdáival, de a több játékperc és a nagyobb szerep nem rontott a helyzeten, sőt, jobban érzi a ritmust, kevesebbet hibázik - volt 0 és 1 eladott labdás meccse is, a játékra, csapatára gyakorolt hatása pedig egészen brutális. Vele a kezdőben 3-2-t hoztak, csak a Jazz és a Sixers verte meg őket (ez hadd férjen bele), volt olyan mérkőzés, ahol tisztán ő volt a döntő faktor és vele a parketten +33-ban volt a gárda ezeken a találkozókon.

Nem akarjuk túlhype-olni a 19 éves tinédzsert, de az tény, hogy valami olyat tud, amit csak kevesen, a ma hajnali 24-7-10-es meccse 7 bedobott triplával pedig utoljára Steph Curry esetében fordult elő újoncként.