LeBron James: A király útja a trónig

I. fejezet: A kezdetek

LeBron Raymone James 1984. december 30-án látta meg a napvilágot az Ohio állambeli Akron városában. Tanulmányait a St. Vincent-St. Mary középiskolában végezte el, ahol párhuzamosan űzte a kosárlabdát és az amerikai futballt, ennek az intézménynek a csapatában sokak szerint kiváló Wide Receiver (szélső elkapó) volt, és ott is akár a profi ligáig (NFL) vihette volna. A tojáslabdás sportban végzősként tette le a sisakot, ugyanis eltörte a csuklóját egy számára szerencsétlenül alakuló mérkőzésen.

James már az első évében kezdő volt a suli kosárcsapatában, ahol meg is hálálta a bizalmat, hiszen 21 pontja mellé 6 lepattanót átlagolt mérkőzésenként, amivel oroszlánrészt vállalt a csoport bajnoki címének megszerzéséből, amit 23-1-es győzelem-vereség mutatóval értek el.

Második szezonjában a főbb statisztikai mutatókban LeBron számai tovább emelkedtek, 25 egysége mellé még 7 gyűrűről lecsorgó labdát kapott le, valamint 6 gólpasszán felül még 3.8-as labdalopási átlaga volt meccsenként. Ráadásul ő lett az első olyan másodéves sportoló, akit Ohio állam Mr. Kosárlabdájának, valamint az USA Today All-USA első csapatába választották. Egyéni elismerései mellett a csapat is megvédte az előző szezonban megszerzett címet, igen imponáló, 26-1-es mérleggel.

LBJ harmadik évében már országos népszerűségnek örvendett és teljesítményét többen is elismerték, például Ryan Jones, a SLAM kosárlabda-magazin szakírója Amerika legjobb középiskolás játékosának titulálta. LeBront nem nyomasztotta ez a sok elismerés, a számai tovább nőttek, ezúttal 29 pontot, 8 pattanót és 5.7 gólpasszt szerzett meccsenként. Az egyéni elismerések most sem maradhattak el, ismét megválasztották Ohio Mr. Kosárlabdájának, újra beválasztották az All-USA első csapatába, valamint a 2001-2002-es szezon Gatorade National Player of The Year (az év játékosa) címet is sikerült elnyernie. Sajnos a csapat nem tudta megvédeni az előző 2 esztendőben megszerzett bajnoki címét, ugyanis a Roger Bacon középiskola csapata felülkerekedett a döntőben a St. Vincent-St. Mary csapatán.

Utolsó, végzős szezonjának kezdete előtt a híre elterjedt már a neves amerikai sportújságok hasábjain is, így az ESPN magazinjában, valamint a Sports Illustrated lapjának a címoldalán is szerepelt. Egyre több néző járt ki a meccsekre, így már a csapat kinőtte a suli tornatermét, és a hazai összecsapásait kénytelenek volt az Akron egyetem sportcsarnokában játszani. A gárda meccseit az országosan fogható ESPN2 is műsorára tűzte. Hősünk nem okozott csalódást, legalábbis a 31 pontos, 10 lepattanós 4 gólpasszos átlaga nem enged erre következtetni. Természetesen ezt a parádés perfomanszt elismerések követték, ismét - zsinórban harmadszor is - Ohio Mr. Kosárlabdájának választották valamint újra tagja lehetett az All-USA első csapatának, valamint pályára léphetett a McDonald's által szponzorált All-American Gamen. LeBron elhatározta, hogy nem fog egyetemre menni és jelentkezett a 2003-as NBA draftra.

II. fejezet: A Király felemelkedése

A „Kiválasztott” (’The Chosen One’) becenévre is hallgató 18 éves tehetség jelentkezett a 2003-as amatőr játékosbörzére (a valaha volt egyik legnagyszerűbb évjárat Dwyane Wade, Chris Bosh és Carmelo Anthony profi pályafutásának kezdetét is jelentette, hogy csak a legjobbakat említsük), ahol rögtön az 1. helyen lecsapott rá a Cleveland Cavaliers. Még a debütálása előtt egy 100 millió dolláros cipőszerződést kötött az amerikai cégóriással, a Nike-al. Óriási tehetségnek kiáltották ki, sokan Jordan utódjának nevezték, és fizikálisan minden idők legkomplexebb játékosát látták benne. Nagy felhajtás övezte karrierje első profi meccsét, ahol jól sikerült a bemutatkozása, hiszen 25 pontja (NBA rekord egy újonctól rögtön a legelső meccsén) mellett 9 asszisztot, 6 lepattanót és 4 labdaszerzést mutatott be igen szép 60%-os mezőnymutatóval.

Atletikussága, és látványos zsákolásai hatására a szurkolók beszavazták őt a 2004-es All-star gála zsákolóversenyére, amit bokasérülése miatt kénytelen volt kihagyni. Az idény későbbi szakaszában a New Jersey Nets ellen 41 pontot ért el, amivel ő lett minden idők legfiatalabb játékosa (mindössze 19 esztendősen) aki 40 egység fölött zárt. Nem is lehetett kérdés, hogy őt válasszák a szezon legjobb újoncának, amit 20.9 pontos, 5.9 gólpasszos és 5.5-ös lepattanóátlaggal ért el, amivel ő lett az első Cavaliers-játékos akinek sikerült ezt az elismerést elhódítania (idén pont Kyrie Irvingnek is összejött ez a díj), valamint csatlakozott az Oscar Robertson és Michael Jordan által alkotott duóhoz, hiszen rajtuk kívül csak neki sikerült 20 pont, 5 lepattanó, 5 assziszt fölötti átlaggal kiérdemelni e díjat (azóta már Tyreke Evans is belépett ebbe a szűk alakulatba). Sajnos James parádés teljesítménye kevés volt ahhoz, hogy a Cavs-t bevigye a rájátszásba.

A nyáron beválogatták az Amerikai Egyesült Államok nemzeti csapatába, ahol az athéni olimpián a 3. helyezést érték el, akkor ezzel nem kis csalódást okozva a közvélemény számára.

A 2004-2005-ös alapszakasz az All-star szünetig parádésan alakult a Lovagok számára, hiszen 30-20-as győzelem-vereség mutatóval álltak, és Jamesnek is nagyon jól ment a játék, figyelemre méltó teljesítményt mutatott, sőt, január 19.-én profi karrierje első tripla-dupláját is jegyezhette, amit szintén a legfiatalabbként sikerült elérnie a liga történetében. A további jó és kiegyensúlyozott játékával beválasztották őt az all-star csapatba, ahol a hagyományos Kelet-Nyugat rangadón 13 egységgel, 6 gólpasszal és 8 lepattanóval járult hozzá a Keleti Főcsoport győzelméhez. Nem sokkal ezután, március 20-án 56 ponttal (karriercsúcs) terhelte meg a Toronto Raptors gyűrűjét. Sajnos az ohioi franchise ismét elbukott a playoffért folytatott harcban, 42-40-es mérlegükkel éppen hogy lecsúsztak.

A következő idényben a Harcost (középiskolában ragadt rá ez a becenév) már kezdték a liga szűk elitjátékosai közt említeni, olyanokkal egyetemben, mint Kobe Bryant, Kevin Garnett, Tim Duncan, ami igen nagy elismerés, hiszen ez a felsorolt három név elég illusztris társaságot jelentett akkoriban (is). James elképesztő formában pattogtatott, amit mutat az is, hogy a 2006-os All-Star Gála nagy tradíciókkal rendelkező Kelet-Nyugat összecsapásán oroszlánrészt vállalt előbbi sikeréből (29 pont, 6 lepattanó, 2 assziszt), amivel kiérdemelte a meccs legértékesebb játékosának (MVP) járó díjat (gondolom, mondanom se kell, hogy a gálák történetének legfiatalabb játékosaként kapta meg ezt az elismerést 21 évesen és 51 naposan).

A 21 esztendős klasszis űrkosárlabdát játszott, 9 egymást követő összecsapáson ért el legalább 35 egységet, és karrierje legjobb pontátlagát hozta 31.4-es meccsenkénti mutatóval, valamint Steve Nash mögött a 2. helyen végzett az MVP-szavazáson. Ami viszont az előző 2 idényben nem sikerült, most igen, vagyis a Cleveland Cavaliers bejutott a rájátszásba, ahol a Gilbert Arenas nevével fémjelzett Washington Wizards várt a Cavs-re. LBJ nem volt megszeppenve, hiszen rögtön az 1. playoff-meccsén tripla-duplával nyitott (32 pont, 11 pattanó, 11 assziszt). A Clevelandnek 6 meccsen sikerült két vállra fektetnie a fővárosi gárdát, ám a következő kör egyben a végállomást is jelentette, hiszen a 2 évvel azelőtti győztes, a legutóbbi döntős Detroit Pistons volt az ellenfél, mely túl nagy falatnak bizonyult az ifjú „Király” és társai számára. Bron-Bron egyedül kevés volt a csupa jó játékossal és szervezett csapatjátékkal kiálló michigani franchise ellen.

A 2 évvel korábbi olimpiához hasonlóan ismét helyet kapott a Team USA keretébe, ám idén a japáni világbajnokságon kellett a legfényesebb éremért harcolni, ami nem jött össze, hiszen a görögök megálljt parancsoltak az amerikai csapatnak már az elődöntőben. A gárda a két esztendővel azelőtti ötkarikás játékokhoz hasonlóan a csalódást keltő 3. helyet érték el.

III. fejezet: Az elvesztett döntő és az MVP-címek

A második körös kiesést követően a 203 centiméter magas kiscsatár új szerződést írt alá a Cavs-szel, aminek fejében 3 év alatt 60 millió dollár ütötte a markát.

A 2006-07-es szezonban James Királyt zsinórban harmadszor is beszavazták az All-Star meccsre. Egyéni sikerei mellett a csapatnak is jól mentek a dolgok, hiszen 50 győzelemmel zárták a reguláris szakaszt, amivel elérték a főcsoport második helyét, és az első körben újra a Wizards-szal mérkőztek meg, ezúttal 4-0-al tették el az útjukból a Varázslókat. Következett a második párharc, a Főcsoport-elődöntő, ahol a New Jersey Nets (ma már Brooklyn Nets) volt az ellenfél, de különösebb gondot ez a csata sem okozott Jameséknek, 4-2-vel hozták a kötelezőt...

…és akkor jöhetett a Konferencia Döntő a Detroit Pistons ellen, ahol az első két idegenbeli mérkőzés elbukták a Lovagok, ám a 2 hazait sikerült behúzniuk, és az ötödik, detroiti meccsen Hősünk parádés formában játszott, 48 pontot ért el 54,5%-os mezőnymutatóval, 9 pattanót és 7 asszisztot is betett még a közösbe és a gárda utolsó 30 pontjából 29(!!!) az Ő nevéhez fűződik. A 6. derbit is megnyerték Mike Brown fiai, így a franchise történetében először játszhatott nagydöntőt a Cleveland. Az ellenfél a nyugati bajnok San Antonio Spurs volt, a texasiak nem voltak egy súlycsoportban Jamesékkel, hiszen Gregg Popovich tanítványai tükörsimán, 4-0-al húzták be a döntőt. LeBronra ezúttal sem lehetett panasz, hiszen a finálé alatt 22 pontot, 7-7 lepattanót és gólpasszt szállított felvonásonként.

Az elvesztett finálé nem hagyott mély nyomot sem a csapatban, sem James Királyban, ugyanis két év után újra megválasztották az All-Star Gála MVP-jének. Február 19-én a Houston Rockets elleni meccsen 5. tripla-dupláját érte el az adott idényben, és összességében a harmadik legfiatalabb játékos lett (Oscar Robertson és Magic Johnson után), aki legalább 15-ször ért el 3 főbb statisztikai mutatókban kétszámjegyű mutatót. Nem kellett sokat várni a 16-ra sem, hiszen a következő összecsapáson az Indiana Pacers ellen is hasonló perfomansszal rukkolt elő, amit az NBA történetében korábban a fentebb említett legendás Lakers-irányító (Johnson) hajtotta végre még 1988-ban.

Az alapszakaszt 7 tripla-duplával zárta, és a Boston Celtics ellen 23 esztendősen és 59 naposan, a liga históriájának legfiatalabbjaként lépte át a 10 000 pontos határt. A Lovagok 45-37-es mutatójukkal a 4. helyen végeztek a keleti főcsoportban, és zsinórban 3. esztendeje kellett összecsapniuk a Washington Wizards-szal a nyitókörben, ám az előző szezonbeli söprést követően most "csak" 4-2-vel jutottak túl az első fordulóból. A konferencia-elődöntőjében a Kevin Garnettel és Ray Allennel megerősített, az alapszakaszt 65-17-es mérleggel megnyerő Boston Celtics volt az ellenfél. LeBronék egy 7 meccses párharcban maradtak alul, ahol James 45 pontja kevésnek bizonyult a Kelták elleni 7. derbin.

A nyáron az első Redeam Teamnek becézett Team USA csapatában lépett pályára a pekingi olimpián, ahol többek közt olyan nagy sztárokkal játszott együtt, mint Dwight Howard, Kobe Bryant vagy Dwyane Wade, az amerikai csapat parádés játékkal verte végig az egész mezőnyt, amivel már-már a '92-es szupergárda játékát idézték elő. 2000 után újra megnyerték az ötkarikás játékokat az észak-amerikaiak, amiben főszerepet játszott LeBron is.

A 2008-2009-es bajnoki évadban a Királyt már a liga legjobb védői közt tartották számon, amit alátámaszt, hogy második lett az Év védőjátékosa szavazáson, és helyet kapott az Év védőcsapatában is. A játék is nagyon jól ment, hiszen négyszer is a Hónap játékosának választották, amit előtte csak Kevin Garnettnek sikerült kiérdemelnie. Jamesnek szárnysegédje is akadt, hiszen a szintén all-star Mo Williamsszel nagyon jól megértették egymást, amivel a Cavs-t a klub történetének legjobb győzelem-vereség mutatójához segítették (66-16, amivel ligaelsők is lettek). A 203 cm magas SF (small forward)  pályafutása során először kiérdemelte az alapszakasz MVP-címet.

A playoffban az első körben a Detroit Pistons volt az ellenfél, a párharcot 4-0-al abszolváltak. Az Atlanta Hawks együttese sem okozott különösebb problémát, őket is kisöpörték. A Clevelandnek nagyon meg sem kellett izzadnia az előző 2 fordulóban, ám az Orlando Magic már komolyabb ellenfélnek tűnt, hiszen ők kiverték az előző szezon bajnokát, a Boston Celticset. A floridai alakulat már rögtön az első összecsapáson elvette Mike Brown fiainak a pályaelőnyét, és a második találkozón sem hiányzott sok (pontosabban 1 másodperc) hogy azt is megnyerjék, ugyanis egy szekundummal a vége előtt LeBron egy bődületes triplát vágott be, amivel a Lovagok kiegyenlítették a párharcot. A következő két rangadót Orlandóban elbukták, ám az ötödik meccset behúzva lehetőségük nyílt kiharcolni a mindent eldöntő hetedik derbit, amit hazai környezetben vívhattak volna meg. Ám arra nem került sor, ugyanis a Magic hozta a kötelezőt, amivel bejutottak a fináléba Howardék (ahol 4-1-el maradtak alul a Los Angeles Lakers-el szemben).

2009 nyarán Clevelandbe tette át székhelyét a 4-szeres bajnok center, Shaquille O'Neal, aki azt mondta, hogy Dwyane Wade után LeBron Jamest is gyűrűhöz akarja segíteni. A 216 centis középjátékos az utóbbi években nagyon megkopott, amiben nem elhanyagolható szerepet játszottak sérülései, amik miatt az alapszakasz nagy részét kénytelen volt kihagyni a Cavs-nél is. Idény közben egy igen érdekes tranzakció keretein belül került Ohioba Antawn Jamison Washingtonból.

LBJ március 13-án a liga történetének legfiatalabbjaként lépte át a 15 000 pontos küszöböt. Az alapszakasz végeztével ismét megválasztották őt MVP-nek. A rájátszásban simán "átléptek" a Chicago Bulls-on, ám a következő körben a Boston Celtics csapata a végállomást jelentette. A sokak által idősek otthonának csúfolt C's rápirított a Cavaliers arcára, hiszen 4-2-vel küldték nyaralni LeBronékat. Hozzátartozik az ötödik mérkőzés krónikájához, hogy James 20%-os hatékonysággal dobott mezőnyből, 15 egységig jutott mindössze azon az összecsapáson. A hatodik derbin hiába ért el tripla-duplát (27 pont, 19 pattanó, 10 gólpassz), csapata vereséget szenvedett. Mivel július 1-jétől korlátlan szabadügynök (free agent) lett, sokak már sejtették, hogy az volt az utolsó mérkőzése Cavs mezben.

IV. fejezet: A Döntés, és a nagy hármas

2010. július 1-jével megindultak a pletykák, szinte nem volt nap, hogy ne lehetett volna arról olvasni, hogy hová is fog menni LeBron James. A lehetőség számát 5-re csökkentette: a New York Knicks, a New Jersey Nets, a Chicago Bulls, az LA Clippers és a Miami Heat maradt a „kalapban”. Végül az utóbbi franchise ajánlatát fogadta el, és két cimborájával, Chris Bosh-al és Dwyane Wade-el karöltve harcoltak onnantól a bajnoki címért. A Kiválasztott július 8-án, élő egyenes adásban, az ESPN csatornáján közölte a döntését és Cleveland városában, ahol mindeddig hősként tekintettek rá, pillanatok alatt a legutáltabb ember lett. Dan Gilbert, a Cavs tulajdonosa kijelentette, hogy ők bizony előbb lesznek bajnokok, mint LeBron. A Miami szurkolók természetesen örültek az érkezésének, ám volt csapatának szurkolói sorra égették el a mezeit. Azóta ez a bejelentés a „The Decision” (A Döntés) címen vonult be a sporttörténelembe.

Hogy egy kicsit a múltat is felidézzük, 1982 után ő volt az első regnáló MVP, aki csapatot váltott (Moses Malone után). A három csillagot együtt egy hatalmas party körében mutatták be a gárda csarnokában, az American Airlines Arénában, ahol a 23-as mezszámról 6-osra váltó szupersztár kijelentette, hogy „nem egy, nem kettő, nem három… nem hét” bajnoki címet fog szerezni a floridai gárdával. LBJ fantasztikus formában játszott (a két sztárral együtt), és a Keleti Konferencia második helyén jutottak be a rájátszásba új társaival, a Király 26.7 pontot átlagolt. Az utószezon első fordulójában a Philadelphia 76ers nem okozott gondot, tulajdonképpen meg sem kellett izzadniuk Spoelstra mester fiainak. A második körben a nagy mumus Boston Celtics várt Jamesékre, ám a párharc a vártnál simábban alakult, a Heat 4-1-el húzta be a szériát.

A Főcsoport fináléjában a ligaelső, az alapszakasz MVP, Derrick Rose-t is soraiban tudó Chicago Bulls ellen kellett kivívniuk a nagydöntőt a floridaiaknak. Ezt a párharcot is 4-1-el hozta a Miami, és ezzel South Beach reprezentánsai hat év után jutottak be az NBA döntőjébe. A sors fura fintora, hogy az ellenfél - akárcsak hat esztendeje - a Dallas Mavericks volt, ahol a texasiak német szupersztárja, Dirk Nowitzki parádés teljesítménnyel kormányozta be a hajót a célba. A Mavs-nek sikerült visszavágnia a 2006-os fiaskóért, és a dallasiak 4-2-vel megnyerték a franchise történetének első bajnoki címét, a döntő legértékesebb játékosának Nowot választották. A floridai sztárcsapat 2-1-es vezetés után bukta el a legfontosabb összecsapást és LeBronra rengeteg kritikus szállt, hiszen átlagban 3 pontot szerzett a 4. negyedekben, ami azért valljuk be, egy kétszeres MVP-től nagyon gyatra produkció, valamint elképesztő gyenge teljesítményt nyújtott a dobott pontokat leszámítva minden másban is, főként mentálisan bukott meg.

A 2011-es nyár teljesen más volt, mint a többi, hiszen a játékosok szakszervezete (NBAPA) és a csapatok tulajdonosai nem tudtak megegyezni a bérekről, illetve a bevételek megosztásáról, ezért David Stern, a liga első embere elrendelte a lockoutot (kizárás). Az idény végül nem maradt el, ám a 82 meccses reguláris szakaszt megcsonkították 66 mérkőzésesre, amivel jócskán sűrűbbé vált a program. A szezon Karácsonykor rajtolt el, és a Miami parádésan kezdett, hiszen január végén 16-5-el álltak Wade-ék, amivel klubrekordot értek el. Mégsem sikerült megszereznie az 1. kiemelést a Heatnek, hiszen a Chicago ismét a floridaiak előtt végzett. LeBront újra megválasztották az idény MVP-jének, ami már harmadik volt karrierje során, ezzel csatlakozott Magic Johnsonhoz, Larry Birdhöz és Michael Jordanhez.

A playoffot a New York Knicks ellen kezdték LBJ-ék, a nyitópárharcot 4-1-el, tükörsimán húztak be, a második kör már annál inkább nehezebb volt, hiszen a párharc első meccsén, az Indiana Pacers ellen megsérült Chris Bosh (amivel 9 meccset hagyott ki, a Boston elleni ötödik meccsen tért vissza), és az indianapolisi gárda már 2-1-re is vezetett, ám ekkor a floridaiak magasabb sebességre kapcsoltak és egyhuzamban három mérkőzést is behúztak.

A Konferencia-döntőben a tavaly a második körben kiszórt Celtics próbálta a Heat útját állni. Ez a párviadal rendkívül fordulatos, izgalmas összecsapások sorozata volt, hiszen az első két, hazai környezetben lejátszott meccset hozta a Miami (az elsőt simán, a másodikat nyögvenyelősen, hosszabbításban), ezután a Kelták három derbit nyertek meg egyhuzamban. A rekordbajnoknak egy hatalmas lehetősége volt, hiszen 3-2-re vezettek Rodóék, és hazai környezetben, a TD Gardenben harcolhatták volna ki a fináléba jutást, ám a sorozatban parádésan játszó, jobbnál jobb teljesítményt nyújtó LeBron James közbeszólt, és pályafutása egyik legjobb performanszával (45 pont, 15 lepattanó) oroszlánrészt vállalt abból, hogy kiharcolták a mindent eldöntő, hetedik összecsapást. Az utolsó meccsen a két gárda fej-fej mellett haladt végig, aztán a 4. negyed közepétől ritmust váltottak LBJ-ék, amire Garnettéknak már nem volt érdemi válaszuk, és ezzel zsinórban a második esztendőben nyerte meg a Miami Heat a saját Főcsoportját.

A fináléban a fiatal Oklahoma City Thunder volt az ellenfél. A sorozatot Spoelstra tanítványainak pályahátrányból kellett megkezdenie, és a két Nyugaton megrendezett rangadó után 1-1-el utaztak a napfényes Floridába, ahol tisztában voltak vele, ha mind a három mérkőzést nyerik, akkor a franchise históriájának második bajnoki címét szerezhetik meg. A kötelezőt hozta a Miami, a negyedik összecsapáson James egy kisebb sérülést (csak begörcsölt?) szedett össze, ám később visszatért és egy bődületes trojkát vágott be. Az ötödik meccs nagyon sima volt, az utolsó percekben már a padon ünnepelt a nagy hármas. A finálé MVP-jének LBJ-t választották, amihez semmi kétség nem férhetett, hiszen parádés teljesítményt nyújtott, és stílszerűen egy tripla-duplával zárta a sorozatot.

Az agyonkritizált LeBron James felért a csúcsra, rengeteg rosszindulatú újságírót elhallgattatva, parádés teljesítménnyel szerezte meg élete első gyűrűjét. Emberünk a következőket mondta a csapat tiszteletére megrendezett ünnepségen:  "Ez a legjobb érzés, ami bennem valaha is volt. Ez volt az álmom, pont ez, hogy felemeljem a Larry O'Brien Trophy-t, hogy átöleljem, hogy megfogjam, soha nem akarom elengedni.". A Király fejére tehát felkerült a korona, saját bevallása szerint nagyon sokat segített neki a tavalyi elveszített döntő, hiszen rengeteget tanult a hibáiból. A nyáron minden valószínűség szerint az Amerikai Egyesült Államok válogatottját képviselve küzd majd egy újabb nemes elismerésért, hiszen a londoni olimpián a második ötkarikás aranyérmét is bezsebelheti. És a sztori folytatódik…