Nagy rivalizálások az Atlanti Csoportban

Boston Celtics

Távozott: Glen Davis (FA, Magic), Delonte West (FA, Mavericks), Shaquille O'Neal (visszavonult), Von Wafer (FA, Magic), Jeff Green (RFA, szívműtét miatt kihagyja az idényt, újraszerződtetése meghiúsult), Nenad Krstic (CSZKA Moszkva)

Érkezett: Brandon Bass (Magic), Marquis Daniels (FA, Kings), Keyon Dooling (Bucks), Sasha Pavlovic (FA, újraigazolás), Mickael Pietrus (FA, Suns), JaJuan Johnson (draft), E'Twaun Moore (draft), Chris Wilcox (FA, Pistons), Greg Stiemsma (FA, D-League)

Még a Celtics drukkerek számára is kérdőjeles az, hogy ez a csapat, mely szinte biztosan utoljára indul neki egy nagy menetelésnek a Big Three jelenlétében, mire lehet képes ebben a csonkaszezonban. Amellett, hogy túlragoznánk a gárda rutinos vezéreinek potenciális öregedését, inkább azt vizsgáljuk meg, hogy a kiegészítő személyzetben milyen változtatások történtek – vagy éppen nem történtek. A lockout lezárta után közvetlenül csodálatosan kezdett alakulni a lóherések sorsa, hiszen gyorsan megszerezte Ainge GM Keyon Dooling-ot a padra csere hátvédnek, valamint Chris Wilcox is áron alul érkezett az MLE-vel. Mikorra már biztosnak tűnt David West érkezése, valamint Delonte West újraigazolása, akkor pár napon belül kiderült, hogy a két névrokon máshol folytatja, de nem kellett kétségbe esnie a C's szimpatizánsainak, hiszen egy csere keretében akkora már a klub alkalmazásában állt Brandon Bass, akit Big Baby Davis-ért és Von Wafer-ért cserébe hozott a gárda vezetősége. Az biztos, hogy a mindig kétséges állapotú Garnett mellett rendesen sikerül megerősíteni a négyes posztot, de ötösben sokak megrökönyödésére senki sem érkezett. Mégis úgy tűnik, hogy akár némileg erősödhet is a center poszt, mivel Jermaine O'Neal egészsége rengeteget javult (persze nála nem lehet tudni, hogy ez meddig tart ki), a D-League-ből hozott Stiemsma egész használhatónak tűnt az előszezon és az edzések alatt, a Bass, Wilcox duóból pedig szinte biztosan lesz valaki használva ötösben is.

A szépen kerekedő történet ott borult nagyot, amikor az egy évre 9 millió dollárért újraszerződtetni kívánt Jeff Green-ről kiderült, szívműtétet kell végrehajtani rajta és kihagyja az egész szezont. Nagyon sok minden megváltozott ekkor, hiszen a pad hatalmas veszteséget szenvedett, de Doc Rivers szerint ez eddig inkább összekovácsolta a többieket és a tavalyinál lényegesen megbízhatóbb kispad van összeállóban. Pietrus-t last minute-tel igazolta le a klub, kérdés, hogy a francia mennyire tud meggyógyulni és mikor, jelentős erősítés lehet ő a cseresor számára. Rondo elcseréléséről is sokat pletykáltak, végül maradt a fantasztikus passzkészséggel megáldott igen hasznos irányító, ami mindenképp jó lehet a Celtics számára, amennyiben némileg stabilabban dob ebben a szezonban, valamint a büntetőket képes jobb százalékkal értékesíteni, mint eddigi karrierje során.

Hogy mire lehet képes ez a Boston idén?! Túl sok változó van az egyenletben ahhoz, hogy erre konkrét választ lehessen adni, de ennek a csapatnak a gerince nem olyan rég még bajnok, illetve döntős volt, ennél rosszabb szerepléssel nem fognak megelégedni Garnett-ék így az utolsó nekifutás alkalmával. Ha az akarat megfelelő egészséggel párosul és a center posztot is sikerül megoldani, akkor eséllyel fogja felvenni Doc Rivers legénysége a versenyt az igazi nagyágyúkkal is, különben szenvedős év elé néz a Celtics.

Kezdőötös: Rondo – Allen – Pierce – Garnett - O'Neal

Cseresor: Dooling/Bradley – Pietrus/Moore – Daniels/Pavlovic – Wilcox/Johnson - Bass/Stiemsma

Tipp: 1 - 4. hely bármelyike a Főcsoportban

New York Knicks

Távozott: Chauncey Billups (amnesztia, Clippers), Andy Rautins (FA), Ronny Turiaf (Wizards), Roger Mason (FA, Wizards), Shawne Williams (FA, Nets), Kelenna Azubuike (FA)

Érkezett: Tyson Chandler (FA, Mavericks), Baron Davis (FA, Cavaliers), Mike Bibby (FA, Heat), Steve Novak (FA, Spurs), Iman Shumpert (draft), Jerome Jordan (Európából áthívták, miután 2010-ben már a Knicks-hez került a játékjoga), Josh Harrellson (draft, Hornets)

Bármennyire erősödött is a Knicks, egy nagyon nagy kérdőjelet tehetünk a szereplésük elé. Az biztos, hogy a dobásokkal és a ponttermeléssel nem lesz gond, sőt, a palánk alatt sem lesz elveszett a Nagy Alma kirakatcsapata, de ehhez a játékhoz kell egy edző és egy irányító. Mike D'Antoni nem rossz szakvezető NBA-szinten sem, viszont ő alapvetően a (run and gun) támadásokhoz ért, ezért jó döntés volt a klub vezetőségének részéről, hogy Mike Woodson-t igazolták le mellé segédedzőnek. Az Atlanta egykori trénere a védekezésért lesz felelős ebben a szezonban, de azt nem könnyű alapvetően támadás-orientált játékosokkal megtaníttatni, hogy innentől kezdve nézzék más szemszögből a játékot és erre még egy rendszert is fel kéne húzni. Ha ez egy kisebb csoda folytán sikerülne, azzal kategóriákat léphetne előre a Knicks, mely a nyáron megszerezte az egyik leghasznosabb center-szabadügynököt, Tyson Chandler-t.

A gondok ott kezdődnek, hogy ezért be kellett áldozni Chauncey Billups-ot (amnesztia), a gárda eszét és azóta sem tudtak hasonló agytrösztöt a gárda egyes posztjára szerződtetni. Érkezett ugyan Baron Davis és Mike Bibby, de előbbi már nagyon jelentős és tartós sérülésekkel küzd, utóbbi pedig teljesen lelassult ahhoz, hogy az állóhelyből eldobott triplákon kívül bármi másra alkalmas lehessen egy alapvetően gyors kosárlabdát játszó alakulatban. Ugyan D'Antoni mester hangsúlyozta, hogy a felállt védelem elleni variációkat is erőltetni fogja idén a New York, de Bibby ebben a rendszerben sem ér már sajnos túlzottan sokat. Ott van még a hátvédek között az újonc Shumpert és a remek pontszerző Douglas, de egyikőjük sem az a kaliber, aki képes a játékot kontrollálni és elirányítani egy csapatot.

Úgy érezzük, hogy remek és látványos kosárlabdát fog játszani ez a Knicks, melynek vezérei még jobban muzsikálhatnak együtt, mint tavaly, de az igazán nagy dolgok véghezviteléhez ez a csapat ebben a formában kevés, irányító- és edző poszton limitáltak a lehetőségek, valamint a kispad is messze van a bajnokaspiránsokétól, így a minimálisan elvárható rájátszásba jutáson túl nem sok reménye lesz a gárdának. Viszont. Amennyiben sikerülne minimális kiadásokért leigazolni azokat a játékosokat, akikről beszélnek a Nagy Alma környékén (Kenyon Martin, Wilson Chandler) és még Baron Davis is képes lenne elfutni egy magához képest tökéletes rájátszást, úgy már egy egészen másik szituációba csöppennénk bele, de ez még odébb van. Annyi biztos, hogy a Boston Celtics-szel egy nagy rivalizálás éledhet újjá (ebből már tavaly is láthattunk valamit), illetve a helyi vetélytárs, a jövőre már Brooklynban székelő Nets-szel is sok és élvezetes derbit vívhatnak meg Anthony-ék.

Kezdőötös: Davis/Douglas – Fields – Anthony – Stoudemire – Chandler

Cseresor: Bibby/Douglas – Shumpert – Walker/Novak – Jeffries/Balkman – Jordan/Harrelson

Tipp: 3 – 6. hely bármelyike a Főcsoportban

Philadelphia 76ers

Távozott: Darius Songaila (FA, Galatasaray), Jason Kapono (FA, Lakers)

Érkezett: Spencer Hawes (FA, újraigazolás), Lavoy Allen (draft), Nikola Vucevic (draft), Thaddeus Young (RFA, újraigazolás)

„Egységben az erő” - egyértelműen ez a mottó Philadelphiában idén is, hiszen gyakorlatilag megtartották az egész keretet, csupán a két kiegészítőember, Songaila és Kapono távoztak, ellenben Hawes-t és Young-ot megtartotta a gárda. Mióta Doug Collins a vezetőedző a Sixers-nél, gyakorlatilag hónapról hónapra egyre szebben alakult a kiscsapat teljesítménye, ami végül rájátszást ért, igaz ott már nem lehetett reális esélye Brand-éknek a döntőig menetelő Miami Heat ellen. Viszont idén nem kell olyan hendikeppel indulniuk, mint egy évvel ezelőtt, amikor az első 15 – 20 meccs ráment arra, hogy sikerüljön megteremteni ezt az említett egységet, továbbá Andre Iguodalát pedig ne kelljen erőltetni kitüntetett vezérszerepben. Úgy tűnik, hogy bevált ez a felállás és ennek a keretnek ebben a formában ez lehet a nyerő recept.

Persze valamilyen szinten limitáltak a Phily lehetőségei, de egy lépcsőfokot akár léphet előre Collins mester legénysége. No nem arra gondolunk, hogy a keleti nagyhatalmak közt odaérhetnének a második körbe a Heat, a Celtics vagy a Bulls ellenében, de a Magic, Knicks, Hawks triónak már akár valós vetélytársai lehetnek. Ehhez persze előre kell lépniük, elsősorban pontszerzésben és a palánk alatti határozottságban. Nagy kérdés, hogy Brand mennyivel mutathat többet, mint tavaly vagy Spencer Hawes-t lehet-e többre használni odabent, de ezekre a kérdésekre nem túl pozitív válaszokat tudnánk adni. Ellenben a mezőnyposztos emberekben még van fejlődési lehetőség, gondolva itt Evan Turner-re, aki egy igazi sokoldalú támadófegyverré nőheti ki magát, vagy Jrue Holiday-re, aki nagyon fiatalon kerül a ligába, s mára egyre megbízhatóbb produkciót nyújt egyes poszton.

Speights-ben és az újonc Vucevic-ben is van kakaó, bár utóbbinak talán még kell pár év, mire igazán domináns magasemberré válhat, előbbi pedig hiába tehetséges támadóoldalon, ha védekezésben nem képes hozzátenni az összteljesítményhez. Pedig ők ketten a kulcs, ugyanis az előttük említett két úriember szinte biztosan hozza majd a várt pluszt, ám amennyiben a fiatal nagyemberek is képesek lennének az áttörésre, úgy egy elképesztően mély és homogén rotációt kapnánk, melyhez fogható nem sok van a ligában. Kérdéses, hogy menet közben megbontják-e majd azt az egységet Iguodala, illetve Brand elpasszolásával, de ez tavaly is belengte Philadelphiát, mégsem történt semmi. Így valameddig fejlődhet a Sixers, lépésről lépésre, de ennek kötött a maximuma, amit csak egy igaz vezér megszerzésével lehetne magasabb szintre tolni.

Kezdőötös: Holiday – Meeks – Iguodala – Brand – Hawes

Cseresor: Williams – Turner – Young/Nocioni – Vucevic/Allen – Battie/Speights

Tipp: 5 – 8. hely bármelyike a Főcsoportban

New Jersey Nets

Távozott: Stephen Graham (FA), Sasha Vujacic (FA, Anadolu Efes), Travis Outlaw (amnesztia, Kings), Dan Gadzuric (FA, Jijangsu Tigers)

Érkezett: Mehmet Okur (Jazz), Humphries (RFA, újraigazolás), Shawne Williams (FA, Knicks), Marshon Brooks (draft), Shelden Williams (FA, Knicks), Dennis Horner (draft), DeShawn Stevenson (FA, Mavericks), Jordan Williams (draft)

Már a tavalyi idény alatt is számtalanszor fejtegettük, mennyire nem lennénk a Nets szurkolóinak helyében. Itt már annyi mende-mondáról, ilyen-olyan igazolásokról, bajnoki címre törő csapat építéséről volt már szó, hogy csoda, ha még valaki kijár Jersey-be meccset nézni... - arról nem is beszélve, hogy a gárda utolsó szezonját tölti a városban, ugyanis 2012 – 2013-tól már Brooklynba teszik át székhelyüket Prokhorovék. Deron Williams-t azért csak sikerült megszerezni az előző évad derekán és önmagában nem is biztos, hogy rosszabbul jártak vele, mint ahogy a rengetegszer beharangozott Anthony-val járt volna a New Jersey. Viszont brutálisan nehéz lesz megtartani D-Will-t, ugyanis tovább már szinte egyáltalán nem tudták erősíteni a csapatot ezen a nyáron. Nem jött Dwight Howard, noha a jelentések szerint tárgyalásban álltak a felek, sőt, még Adrei Kirilenko sem költözött a Keleti partra, s ennek tetejébe még Brook Lopezt is elvesztett a Nets, jó eséllyel az egész szezonra.

A pozitív oldalon ennél jóval kisebb dolgok történtek, elsősorban az amnesztia-szabálynak a segítségével meg tudtak szabadulni Travis Outlaw elképesztően rossz szerződésétől (amit tavaly itt kötöttek a sérülékeny és alulteljesítő, amúgy is limitált képességű bedobóval...), valamint az előző idényben a sufniból előkotorászott Humphries-t meg tudták tartani, még ha alaposan emelni is kellett a fizetésén az újraigazolásánál. A lepattanókkal rendszeresen bajban lévő Lopez pótlására bagóért szerezték meg a Jazz-től Mehmet Okur-t, aki tapasztalatával akár érdemben is segíthet a Nets-nek, igaz ő sem a tábla alatt fog gyilkolni, ez már most biztos. DeShawn Stevenson leszerződtetését nehéz megérteni, de amennyiben összeáll a tervezett D-Will – Howard tengely, akkor még egy hasznos kiegészítőember is lehet belőle, egyébként nehéz lesz motivált állapotban találnunk őt.

A hírekben még sokáig szerepelni fog a Nets, mint Howard vagy bárki más neves játékos esetleges célpontja, de kézpénznek már csak akkor vegyük ezeket a trade-eket, ha az illetőt már láttuk hivatalos mérkőzésen New Jersey mezben. Ha valami ilyesmi netalántán mégis megtörténne, akkor nagy dolgok történhetnek a költöző alakulatnál, ám ebben a formában nem kimondottan PO-esélyes a Nets, még Deron Williams csúcsformájában sem.

Kezdőötös: D.Williams – Morrow – Shaw. Williams – Humphries – Okur

Cseresor: Farmar/Gaines – Brooks/Stevenson – James/Horner – Humphries/Sheld. Williams – Petro/ (Lopez)

Tipp: 8 - 12. hely bármelyik a Konferenciában

Toronto Raptors

Távozott: Jay Triano (vezetőedző), Sonny Weems (FA, Zalgiris Kaunas), Reggie Evans (FA, Clippers), Joey Dorsey (FA, Caja Laboral), Julian Wright (FA)

Érkezett: Dwayne Casey (vezetőedző, Mavericks), Aaron Gray (FA, Hornets), Gary Forbes (FA, Denver Nuggets), Jamaal Magloire (FA, Miami Heat), Rasual Butler (FA, Chicago Bulls), Anthony Carter (FA, Knicks)

Az egyik legfontosabb változtatás a kispadon történt, hiszen a szép reményekkel induló Jay Triano hamar felsült Kanadában, a bajnoktól érkező Casey pedig védekezésben alaposan összeszedheti a kicsit szétszórt társaságot, mellyel elég keményen tankoltak az előző évadban. A másik előrelépés még csak jövőre fogja (leghamarabb) éreztetni hatását, hiszen a gárda ledraftolta Jonas Valanciunas-t, a fantasztikusan tehetséges litván nagyembert, aki köré jó eséllyel fel lehet majd építeni egy győztes típusú franchise-t. Mivel addig sem áll meg az élet és játszani kell Torontóban, ezért tovább folyik a tankolás, mely idén némileg szándékos, bizonyos mértékben pedig önkéntelen lehet.

Sonny Weems elszerződésével (szabadügynökként nem sokat hezitált, lockout-vége kilépési opciót nem tartalmazó szerződést írt alá a Zalgiris Kaunas-szal, Valanciunas-ék legnagyobb litván riválisával) a hármas poszt irtózatosan meggyengült. Elég, ha azt mondjuk, jelen pillanatban egyetlen bevethető embere van ezen a poszton a Raptors-nek a tavalyi brigádból, őt James Johnson-nak (who?) hívják. Kleiza még mindig lábadozik (csak, hogy maradjunk a litván vonalon), amikor ő visszatér, azért máshogy festenek majd a dolgok SF-ben. Addig is maradhat az igaz mindenes Johnson, aki azért nem egy életbiztosítás, éppen ezért jött a Gary Forbes – Rusual Butler duó. Ed Davis tavaly „hendikeppel indult” sérülés és műtét után, de szépen visszahozta magát, de van itt potenciál még többekben is, Jerryd Bayless például sokra viheti ebben a szezonban, amennyiben képes huzamosabb ideig egészséges maradni és tanulni valamit a védekezés művészetéből is.

Bargnani egy kis keménységet talán bevitt a repertoárjába ebben az offseason-ben, de még mindig vékonyka a Toronto a palánk alatt. Ebben a csapatban az utóbbi években túlzottan is meghatározó tényező volt az egészség (vagy inkább a sérülés...), így nehéz jósolni velük kapcsolatban, ha az ideális teljes csapatot vesszük alapul. Annyi biztosnak tűnik, hogy nem egy biztos rájátszás-kandidáló gárda ez, akkor pedig általában többet ér a tankolás, most is meglehet, hogy ezt az utat választják Kanadában. Azt tavaly el tudták érni – ha csak periódusokra is -, hogy ez olyan nagymértékben ne ijessze el a szurkolókat, most is valami hasonló lehet a cél. A sokváltozós egyenletbe az vihet még egy csavart, ha Casey mesternek tényleg sikerül az igazi győztes mentalitást átragasztani a legényeire, s azok mindenféle komolyabb sérülés nélkül megússzák az idényt. Van kakaó a keretben, ha nem is sok.

Kezdőötös: Calderon – DeRozan – Johnson/(később: Kleiza) – Bargnani – Gray

Cseresor: Bayless/Carter – Barbosa – Forbes/Butler – Davis/Johnson – Alabi/Magloire

Tipp: 10 – 15. hely bármelyike a Konferenciában