NBA Playoff 2018: A nyugati döntő előzetese

Houston Rockets (1.) – Golden State Warriors (2.)
Első mérkőzés: 2018. május 15-e, kedd 03:00

Mi történt eddig? A Rockets és a Warriors alapszakaszáról is írtunk már részletesebben a korábbi párharcok felvezetőiben, a playoffban pedig eddig gond nélkül lépkedtek el az egymás elleni szériáig: mindkét gárda 4-1-gyel hozta az első és a második körét is, egy-egy gyengébb meccs mellett gyakorlatilag simán. A cél láthatóan az volt, hogy meglegyen az üzemi hőfok, az önbizalom és minél felkészültebben érkezzenek el a felek ehhez a ponthoz. 

Az alapszakaszban háromszor találkoztak egymással a csapatok, 2-1-re nyert a Houston, de túl sokat ebből nem tudunk leszűrni, teljesen más volt akkor a helyzet, mint most – bő három hónapja volt az utolsó meccs, azóta a Rockets is változott, a Warriors pedig főleg. Az első és a harmadik meccsen nem volt Iguodala, aminek akkor még kevésbé volt jelentősége, de egy playoff-párharcot még mindig képes meghatározni a 2015-ös döntő MVP-je, míg a második összecsapáson sem Harden, sem Durant nem lépett pályára, abból kicsit sem lehet kiindulni. 

A támadójátékot tekintve teljesen más úton közelít a két csapat, ezt pedig számokkal is jól lehet szemléltetni: a Warriors 3., a Rockets 30. volt az alapszakaszban a passzokat tekintve, a Warriors 20., a Rockets 1. volt az izolációs játékok számában, a labda nélküli elzárásokban pedig a Warriors 1., míg a Rockets 30. helyen zárt. Ezek jól példázzák, hogy a GSW milyen olajozottan, sok mozgásból, sok elzárásból, sok passzból dobja a pontjait, míg a Houston a minél kedvezőbb egy-egyezésre és az abból való kiosztásokra épít. Ezzel együtt történelmi széria elé nézünk, 1974 óta nem volt olyan playoff-párharc az NBA-ben, ahol két ilyen hatékony támadójátékkal bíró feszült egymásnak – a Warriors 112,24, a Rockets 112,23 pontot szerzett száz labdabirtoklásonként az alapszakaszban, ezzel természetesen az első két helyen zártak. És hogy mennyire kicsi ez a különbség? Ha a Houston egyetlen eggyel több kosarat jegyez a 82 mérkőzés során, akkor első lett volna…

Védekezésben már sokkal nagyobb a hasonlóság, hiszen alapvetően Steve Kerr és Mike D’Antoni is azt preferálja, ha a csapata mindent elvált, igaz, Kerrnek ehhez a Death Lineupra van szüksége, Pachuliával, vagy McGee-vel értelemszerűen ez nem így megy, csak Iguodalával. Nagy kérdés, hogy a Rockets mennyire tud alkalmazkodni a Warriors mozgásaihoz, a váltások után Capelának és Tuckernek óriási szerepe lesz abban, hogy mit tudnak majd kezdeni Curryvel vagy Thompsonnal, illetve hogy a túloldalon mennyire lesznek türelmesek Hardenék, mennyire támadják meg az első kialakuló mismatchet, mennyire akarnak minél jobb matchupokat elérni. Túl sok pozíciós játékra egyébként nem számíthatunk, mert az alap ötösökben (és itt megint a Death Lineupora gondolunk a Golden State-nél) nincs igazán megfelelő ember ehhez, egyik fél sem ebben erős, igaz, a Warriors mondjuk be tudja hozni például David Westet, ha feltétlenül erre van szükség, de aligha ez lesz a titkos fegyver. A védekezéshez még egy adalék: ha már szót ejtettünk arról, hogy ez a két csapat volt az alapszakasz első két helyén támadásban, tegyük hozzá, hogy a playoffban pedig védekezésben is övék az első két hely – brutálisan lelimitálták eddigi két ellenfelüket, 5-16 ponttal kevesebbet átlagolt ellenük a Minnesota-Utah-San Antonio-New Orleans négyes, mint az alapszakaszban…

Térjünk rá a vezéregyéniségek formájára, hiszen csapatként mindkét gárda játéka remekül működött eddig, de az biztos, hogy a sztárok teljesítménye döntő lehet. A Warriors oldalán igazából minden rendben van: Kevin Durant ugyan eléggé szenved a triplájával (27,9%), de ezzel együtt is 28 pontot átlagol eddig 8 lepattanóval és 5 gólpasszal, Draymond Green bombaformában van (tripla-duplát hozott az előző szériában), Steph Currynek most már volt négy meccse belerázódni és az utolsón kifejezetten jó volt, Klay Thompson ugyan kicsit ingadozó, de a 22,6 pontos playoff-átlag 51,6%-os triplázással parádés és még Andre Iguodala is bemelegedett. Ezzel szemben a túloldalon azért nem ilyen rózsás a helyzet, James Harden a nagy meccsei mellett ugyanannyi pocsék teljesítményt is hozott már, Chris Paul csak legutóbb játszott igazán jól, Eric Gordon eddig borzasztó, egyedül Clint Capelára nem lehet panasz a húzóemberek közül, de aligha ő fogja majd megnyerni a párharcot. 

Ki kell térnünk a kispadokra és a rotációra is, hiszen ez is döntő lehet. A Houstonnál eddig nem igazán hozta a várt szintet a cseresor a playoffban, Eric Gordon például 34,2%-kal dob mezőnyből és 31,4%-kal triplázik, az eddigi tíz meccsből egyetlen egyszer jutott húsz pont fölé, viszont ötször is tíz alatt maradt – ez eddig belefért, most viszont biztos, hogy sokkal több kell tőle. Az egyébként mélynek tűnő Rockets-kispad amúgy sem muzsikál túl jól, Ryan Anderson és Joe Johnson a rotációba sem igazán fér be, marad Mbah a Moute, Nené és Gerald Green Gordon mellett, így pedig már nem is tűnik olyan mélynek a keret. A Golden State oldalán leginkább szerkezeti gondok vannak a paddal, hiszen főleg magasemberek (West, Pachulia, McGee, Looney, Bell) jöhetnek, ha Iguodala kezd, a periméteren Livingstonnal, Cookkal, esetleg Nick Younggal kell beérni, de utóbbinak nem valószínű, hogy sok szerep jut majd, már a Spurs és a Pelicans is simán kihasználta, ha ő „védekezett” valakin. 

Ejtsünk még szót az edzőkről, hiszen azt a rájátszás eddigi részében is láttuk, hogy döntő faktor lehet, hogy milyen teljesítményt nyújt az aktuális tréner. Steve Kerr egy többször bizonyított edző, aki egy összeszokott csapatot irányít, kiválóan motivál, kiválóan reagál és már idén is megmutatta, hogy egyáltalán nem fél belenyúlni, taktikázni, variálni, ha szükségét érzi, klasszikus „playoff-edzői” erényeket csillogtatott már az első két körben is. Mike D’Antoni teljesen más, tőle azért kevés olyan rájátszás-move-ot láttunk egyáltalán a pályafutása során, amelyre úgy emlékszünk, hogy „na ez igen” és az idei playoffban sem csinált mást, mint hogy megkövetelte a védekezést és a két vereség után úgy feltüzelte játékosait, hogy azok átgázoltak az ellenfélen. A nagy kérdés az, hogy ő bele tud-e nyúlni, változtatni, finomítani akkor, ha erre szükség lesz, márpedig erősen benne van, hogy szükség lesz, szinte biztos, hogy ha a Rockets kezdi jobban a párharcot, akkor Kerrnek arra lesz válasza. Ekkor dőlhet el, hogy D’Antoni egy tökéletes alapszakaszedző, vagy…

És akkor még egy dolog, amit nem lehet megkerülni: Kevin Durant és az általa generált matchup-probléma. Ez az, amellyel a Cleveland sem tudott mit kezdeni a tavalyi döntőben, vagy amivel kapcsolatban New Orleansban is csak széttárta a karját Alvin Gentry. KD olyan szinten matchup nightmare mindenkinek, hogy képtelenség úgy limitálni, hogy közben ne tartson könnyed dobóedzést a Splash Brothers és taktikailag az egyik legkomolyabb kérdés az lesz, hogy mit tud kitalálni erre D’Antoni. Alapesetben jó opciónak tűnhet rá Tucker, Ariza és a padról Mbah a Moute triója, mindhárman elég jó védők, hosszú karokkal, de Durant mindhármuknál magasabb és azt láttuk már, hogy az ilyen helyzetekben előszeretettel és nagyon hatékonyan átdobja a védőjét. A Pelicans ellen konkrétan több mint tíz százalékkal dobott jobban mezőnyből ilyen helyzetekből, mint amikor egy magasabb védő volt vele szemben és leütésből, lábon kellett megvernie. Capela érdekes opció lehet rá, hiszen gyors, atletikus, kiváló blokkoló és neki megvan a magassága is ahhoz, hogy zavarja Durantet, de ha őt kihúzzák a festékből, akkor az oda belépő játékosok előtt lehet szabadabb az út. Más kérdés, hogy sem Curry, sem Thompson nem az a játékos, aki könyörtelenül átmegy a gyűrű alatt tornyosuló ellenfélen, mondjuk Tuckeren.

Mentális állapot: a Golden State a 2016-os nagydöntőben elszenvedett vereség után megtanulta, hogy mikor kell igazán pörögni, élesnek lenni, ez tavaly is érezhető volt rajtuk, idén pedig főleg, félelmetes váltáson mentek keresztül az alapszakasz vége óta. A Houstonnál van a hazai pálya előnye, látszik, hogy megvan az a védekezés, amellyel bajnokságot lehet nyerni, megvannak a szupersztárok, akikkel szintén lehet nyerni, megvan az a tűzerő is, amellyel lehet tartani a Warriors tempóját. De...

Tipp: 4-2 a Golden State Warriors javára. Borzasztó fontos lesz az első két meccs, ha mindkettőt nyerni tudja a Houston, akkor borulhat ez a tipp és lehet ebből egy hétmeccses, akár Houston-sikerrel záródó széria is. Ha viszont egyet el tud vinni a GSW és megszerzi a pályaelőnyt, akkor az Oracle erejét kihasználva hat meccsen továbbjuthat – nagyon jó ez a Houston, de a Golden State-ről már pontosan tudjuk, hogy mire képes ilyen helyzetben, a szupersztárok és az edző is bizonyított ezen a szinten, míg a Rocketsnél egyelőre maximum a potenciálban lehetünk biztosak. Inkább a tapasztalat, mint a hazai pálya és a matchupokat tekintve is jobbnak tűnik a Warriors, hiába épült a bajnok ellen az idei Houston.