NBA Playoff 2020: a második kör előzetese (4/4)

Los Angeles Lakers (1.) - Houston Rockets (4.)
Első mérkőzés: 2020. szeptember 5., szombat 03:00

 

Mi történt eddig? A Lakers tavaly nyáron az érdemi kerete felét odaadta Anthony Davisért, a cél egyértelműen az volt, hogy James mellé a liga talán legsokoldalúbb magasemberét szerezzék meg, akivel megfoghatatlan párost alkothatnak. A periméteren 3-D típusú játékosok kerültek be a kezdőbe, akik inkább védekezni tudnak, mint stabilan triplázni, összerakták a McGee-Howard falat a palánk alá, az érdekes összetételű cseresorba pedig igyekeztek hasznos veteránokat szerezni szezon közben és a leállás után (Dion Waiters, Markieff Morris, JR Smith). A buborék első heteiben nem kápráztatták el a nagyérdeműt, ebben közrejátszott, hogy szinte azonnal eldőlt az első kiemelésük, illetve hogy a buboréktól távolmaradó Avery Bradley mellett Rajon Rondót kéztörés miatt egy hónapra elvesztették. A playoff nem indult jól a számukra, elsőre a Trail Blazers meglepte őket, utána viszont egy "átmeneti" meccset követően a James-Davis páros teljesen más fokozatba kapcsolt, darabjaira szedték ellenfelük védekezését – mindkét klasszis szó szerint azt csinált az utolsó három mérkőzésen, amit akart. A kiegészítők is szépen elkezdtek bemelegedni, mostanra Rondo is felépült, így Bradley-t kivéve teljes fegyverzetben, kipihenten és jó hangulatban várhatják a második kört. 

A Rockets tavaly nyáron meghúzta a Chris Paul-Russell Westbrook cserét, és sokáig úgy tűnt, hogy ezzel nem fogták meg az Isten lábát: Westbrookot sérülés is hátráltatta, nehezen is épült be a Houston játékába. A szezon közepén aztán Daryl Morey és Mike D’Antoni egy rájuk jellemző húzással elcserélte Clint Capelát és egy olyan rendszert rakott össze, ahol kvázi nincs magasember, szélsőségesen a sebességre és a külső dobásokra építenek. A váltás annyiban bejött, hogy Westbrook a leállás előtt egyértelműen a csapat játékát, ritmusát meghatározó emberré vált, háttérbe szorítva James Hardent, annyiban viszont nem, hogy szemre ugyan hatékony volt Westbrook, a számok alapján viszont még mindig MVP-társával volt jobb a Houston. A buborékban aztán megsérült Westbrook, Harden visszavette az irányítást, ugyanakkor borzasztóan szenvedett a csapat, hiszen a sebességelőny eltűnt, cserébe viszont a festékben is agyonverték őket mindkét oldalon. A Thunder elleni párharc is nyögvenyelősen alakult – előbb azért, mert nem volt Westbrook, később azért, mert a visszatérő hátvéd nagyon rozsdásan mozgott, különösen támadásban. A hetedik meccsen azért Westbrook már vállalható dobásokkal jelentkezett, védekezésben is nagyon aktívan teljesített, ugyanakkor a játékszervezésben továbbra sem nagyon segít Hardennek, ez a folyamatos terhelés pedig egyelőre soknak tűnik Szakáll számára: a védekezés-szervezés-dobás trióból egy általában hibádzik. 

Az alapszakaszban háromszor találkoztak, 2-1-re győzött a Rockets, de sok következtetést nem érdemes levonni az összecsapásokból. Először január 19-én futottak össze, akkor 124-115-re Houstonban nyert a Lakers, de az még a "régi" Houston volt Capelával. A második meccset a Rockets nyerte LA-ben 121-111-re – ekkor már az új rendszerben játszottak Hardenék, de a Lakers még nem nagyon készülhetett fel belőle, hiszen a később kulcsjátékossá váló Rob Covington ekkor debütált a Houstonnál (egyébként parádésan). Ezen a meccsen az látszott, hogy Davis dobásaira, illetve James játékszervezésére három negyeden keresztül alig talált választ a Houston, viszont a negyedik negyedre teljesen lebomlott a LAL támadójátéka. A harmadik meccset már a buborékban játszották, 113-97-re győzött a Rockets, de kár elemezni, hiszen a túloldalon James pihent és olyan játékosok kaptak 25-29 percet és 10-12 dobást, mint Quin Cook és Dion Waiters, és játszott masszív időt JR Smith, illetve Talen Horton-Tucker – ez a négyes eddig alig koptatta a parkettet a playoffban.  

Ma reggel, miután kiderült, hogy Lakers-Rockets párharc lesz és megírtam a mottót, egyik szerkesztőtársamnak átdobtam, azt írta, hogy szerinte baromi gyorsan le lehet rendezni a "kifejtős részt": nem. Nem lesz elég a nehéztüzérség. Alapvetően ugyanezt gondolom, és ez tűnik a realitásnak is, de érdemes azért megnézni közelebbről ezt a szériát, mert akadnak csapdák a Lakers számára, amiket ha nem kerülnek ki, elhúzódó sorozat válhat ebből. 

Kezdjük a Houstonnal, mert innen egyszerűbb: van egy alapjátékuk, amit a végletekig nyomnak, azon egyszerű oknál fogva, hogy minimális dolgokat tudnak változtatni. Fentebb már említettem, hogy szélsőségekben gondolkodtak a keret téli átalakításakor – D’Antoni anno a Sunsnál csinálta meg Seven Seconds Or Less-t, ami ugyanilyen végletes rendszer volt: másképpen, de ott is a futáson és a dobáson volt a hangsúly, felállt védelem ellen pedig odaadták Steve Nashnek a labdát, aki addig tekergett, amíg lett belőle egy dobás vagy egy gólpassz (illetve sokszor eladott labda). Most hasonló a helyzet, annyiban mégis más, hogy a rendszer eddigi lelke, Harden nagyipari szintre fejlesztette a stepback hármast (a végletek, ugye), amivel egyszemélyes hadseregként is funkcionálhatott. Ez zsákutcának bizonyult eddig a playoffokban, mindig volt egy olyan csapat, amelyik ezt ki tudta védeni, ebbe a "nemezisbe" pedig egyre korábbi PO-körökben futott bele a Rockets. Ezért is jött Westbrook, hogy a betörés-kiosztásokat, illetve a gyors lerohanásokat intézze, ezzel levéve Harden válláról több terhet – azt éppen a Thunder elleni utolsó meccsen is láthattuk, hogy ha ez csak félig sikerül, Szakállnak már akkor is nagyobb energiája marad, például a védekezésre. Feljegyzendő, hogy Harden az első körben 60% feletti TS%-et rakott össze, de ne feledjük, hogy a párharc nagyobb részében a régi szép idők köszöntek vissza, abszolút első opcióként volt a kezében a labda Westbrook visszatéréséig.

Ha Westbrook egészséges, akkor futás, tripla, hátul pedig folyamatos kaparás, lábazás, "váltás-váltás-váltás" és a nagyemberek gyömöszkölése, labdavesztések kiharcolása a Houston játéka. Ehhez papíron teljes mértékben adott a keret: a két sztár mellett Eric Gordon, Rob Covington, Danuel House Jr., Austin Rivers, PJ Tucker, illetve ha valaki kidőlne, akkor Ben McLemore, végszükség esetén pedig Luc Mbah a Moute, DeMarre Carroll, Chris Clemons és Michael Frazier is beugorhat a rotációba, nagyjából ebben az erősorrendben. A névsorból látszik, hogy a Rockets nem nagyon engedheti meg a luxust, hogy a hét "mesterlövészből" bárki is kidőljön, mert a második vonal már közel sem ez a szint.

Rajtuk kívül mindössze egy játékos tagja az aktív keretnek, ő "a" magasember, Jeff Green, aki előtt le a kalappal, nagyszerűen játszik – vannak nyilván hullámvölgyei, rossz meccsei, de a rutinos kiscsatár-erőcsatár összességében többet hoz, mint elvárható. Bruno Caboclo aranyos srác, de alapszakaszban sem nagy faktor, Tyson Chandler pedig hiába rutinróka, január 19-e, az első Lakers elleni meccs óta nem lépett pályára, és a buborékba is csak azért jött el saját bevallása szerint, mert unatkozott otthon, jobb a padon ülni, mint a kanapén, és ha esetleg bajnokságot nyernek, azt ne tévén nézze már...

Nem sérülhet le senki, írtam, és itt a Houston egyik gyenge pontja. Az egy dolog, hogy Austin Rivers valami hihetetlen gyengén játszott az OKC elleni szériában, de legalább pályára küldhető, védekezésre használható, és talán beindulnak a dobásai is, ha viszont valaki kiesik a rotációból, akkor azonnal komoly problémák adódnak. Eric Gordon évek óta időzített bomba, most is kihagyta az alapszakasz-zárás jelentős részét, Westbrook buborék-sérüléséről már esett szó, Danuel House Jr. is hagyott ki meccseket augusztusban, az előjelek tehát egyáltalán nem biztatóak – különösen úgy, hogy a Rockets egy kőkemény hétmeccses sorozatból érkezik, ahol ráadásul az ellenfél kisemberei alaposan kifárasztották azokat a lábakat. 

Térjünk át a Lakersre, mert akármennyire is nekik áll ez a zászló, azért oda kell figyelniük. Papíron Anthony Davis ugye a létező legrosszabb opció a Houstonnak, hiszen támadásban kintről-bentről-középtávolról életveszély, jól is passzol, hátul pedig le tudja védeni a 2-2-ket, le tudja zárni a betörő játékosok előtt a dobáslehetőséget és a passzsávokat is, és a periméterre is ki fog érni, ha kell. Itt fontos kiemelni, hogy a Thunder már rájött, hogy támadásban Covingtonra kell hívni a 2-2-ket, mert sokszor nem érzi, mit kell csinálnia – akár Davis lesz az embere, akár a McGee-Howard páros, amikor fent lesz, szinte mindig őt célozzák majd Jamesék, csak abban könnyen elfáradhat fejben Covington, hogy Davis inkább kifelé, a centerek inkább befelé válnak.

Davis ugyanakkor többször is bajba került a Portland ellen, amikor pozícióban dolgozott – ha leütötte a labdát, máris csapdázták, és időszakosan ki is vették a játékból, ez a nyomás a Rockets ellen nem csak időszakos lehet. Ez az egyik olyan csapda, amibe könnyen belesétálhat a Lakers: ha James pihen és Davis van fent a kisegítő személyzettel (ez egy jellegzetes felállás), a Houston valószínűleg azonnal sűríti a levegőt a magasember körül, próbálnak labdát szerezni, gyorsan indulni, könnyű kosarakat szerezni. A másik csapda Davisszel kapcsolatban, hogy azért mégiscsak mozgékonyabb ellenfelek jönnek majd szembe, könnyen faultgondokba kerülhet és kicsit máris borul a rotáció. 

A Lakers másik sárkánya James, akire papíron szintén nem igazán van jó opciója a Houstonnak. Azt már a Portland ellen is megmutatta, hogy kellhet egy-két meccs, mire ráérez az ellenfél játékának apró nüanszaira, onnantól viszont nagyon nehéz megállítani – pláne a Rocketsnak, akiknek nem nagyon van variációs lehetőségük. Foghatja Harden, de azért nála eggyel nagyobb méretű, vagy PJ Tucker, aki kemény védő, de hosszú távon nincs esélye, megelőzendő a 2-2-k problémáját rátehetik Covingtont, de próbálkozhatnak Gordonnal, Riversszel, vagy ha minden kötél szakad, ráteszik a mozgékony, agilis Westbrookot. Mindegyik lehetőség működhet, de 5-6 meccsen keresztül konzisztensen nem látom magam előtt mindezt, mivel James jó formában van, működik a triplája, betörései, passzjátéka, ezt a „csomagot” a playoffban még mindig szinte lehetetlen megállítani. 

Beszéljünk még egy kulcsfaktorról, a hárompontosok dobásáról és védéséről. Az közismert, hogy a Rockets futószalagon emeli rá a hármasokat, kivétel nélkül minden játékosuk képes bedobni kintről. Viszont a Thunder ellen, ahol azért volt egy jóval statikusabb Adams, sem érték el a 36%-os hatékonyságot. Westbrook 17% alatti triplázását engedjük el, nem is nagyon emelt rá, ugyanakkor Eric Gordon, a második legtöbbet rádobó spíler 25%-os pontossága már aggasztó, ahogyan Harden 31.3%-a és Austin Rivers 19%-a is. A kiegészítők közül Green, Covington és McLemore jól dobott, Tucker és House elfogadhatóan, vagyis elég szépen kirajzolódik, hogy a Lakersnek nagy nyomást kell gyakorolnia a Harden-Westbrook-Gordon trióra, a kiegészítők valószínűleg nem nagyon fognak meccseket nyerni, annyit biztosan nem, amennyit kellene a továbbjutáshoz. Erre meg is vannak az eszközeik, mert bár Danny Green, KCP és Caruso tripláiban mindig van kockázat, védekezésben a Lillard-McCollum duót előbb-utóbb sikerült nagyon szépen limitálniuk – ehhez jöhet Rondo, aki ugyan már nem az a védő, mint korábban, viszont abszolút pihentek a lábai, ez pedig ennek a PO-szériának a derekától fontos szempont lehet. 

A Rocketsnak nincsenek klasszikus X-faktorai, a Lakersnek viszont több is. Elsőként Markieff Morris, aki Davis faultgondjai, illetve pihenőideje alatt egész jó dolgokat mutatott, a Houston ellen pedig egyenesen lubickolhat. Vele a fedélzeten bőven megteheti Frank Vogel, hogy az esetleg használhatatlan Howardot és McGee-t teljesen kiveszi a rendszerből és idomul a small-ballhoz, felváltva Davisszel és Morrisszal "centerben". A másik faktor Kyle Kuzma: támadásban kihasználhatja a magassági fölényét (akár támadópattanók formájában is), illetve kapaszkodjunk meg, védekezésben komoly tényező lehet. A Portland ellen 35% körül dobtak róla, míg az alapszakaszban ez az arány 45.5% volt. Ha legalább 25 középtávoli vagy távoli dobás elleni védekezésról beszélünk, akkor Kuzma jelen pillanatban a 10. leghasznosabb védőjátékos a playoffban. Ha gondok akadnak a játékszervezéssel, akkor Rondóra építve egy tradicionálisabb, irányítóközpontú támadójátékra is válthat a Los Angeles, plusz ő képes belemászni Westbrook fejébe is - kulcsmeccsek múlhatnak a párharcban, hogy sikerül-e minél többször előcsalogatni Bad Russt. 

Érdekesek lehetnek az edzői húzások is, mert azért Mike D’Antoninak mindig akad valami váratlan a tarsolyában (még ha ezek a meglepetések sokszor inkább a saját csapatát kavarják meg, mint az ellenfelet), ugyanakkor Vogelnek annyival több a variációs lehetősége, hogy D’Antoni csak időszakos előnyöket tud majd kiharcolni. 

A taktikai mélységet fontos még kiemelni. A Lakersnek van egy borzasztó kellemetlen védekezése, amire szinte mindig tud építeni - ha éppen a támadójátékot meg is fogják, egál meccseket képesek játszani, ezek lezárásában pedig jelenleg sokkal jobbnak tűnnek Jamesék, mint a Thunder ellen három szoros meccset is bukó Rockets – emlékezetes volt Harden meccsnyerő blokkja, de ilyet James vagy Davis ellen nem nagyon fognak bemutatni. A Houston az első körben a legjobb védőjátékot rakta össze (100 labdabirtoklásból 101.3 pontot engedtek) - a nagy különbség az, hogy a Lakers nagyon nem az OKC-féle betörés-kiosztás játékot játssza, ellenük a switch happy, "mindent váltunk" játék nem a legjobb taktika. A másik, hogy ha besülnek a houstoni hármasok, nem nyúlhatnak a mélységi pozíciós játékhoz, keresniük kell azt a 2-3 embert, akinek aznap talán elgurul a gyógyszere, meg rohanhatnak, hátha valami kisül belőle. Erre továbbjutó taktikát építeni igen nehéz, ha a túloldalon van egy sokat látott vezér, ezt már az OKC elleni párharc is megmutatta. 

Összességében a Houston játéka mindenki számára okozhat kellemetlen perceket, valószínűleg Jameséknek is okozni fog, ami egy-két győzelmet is eredményezhet számukra – a Lakersnek is időbe telhet, amíg a más (vagy másabb) játékot játszó Portland után "átszoknak". Ha viszont ez az átszokás megtörtént, taktikailag fölénybe kerülhet a Los Angeles, onnantól kezdve pedig nem igazán látható, hogy a James-Davis párost ki állítaná meg a túloldalon clutch helyzetekben, így:

Tipp: 4-2 a Los Angeles Lakers javára.