NBA-csapatok a 3x3 szabályai mellett VI. - Pacific divízió

Milyen lenne, ha összegyúrnánk az NBA-t a játék utcai változatával, az olimpiai debütálásra váró 3x3-mal? A sorozat első részében az Atlanti csoport csapataiból állítottunk ki 3+1-es kereteket, majd a Central, a  Southeast, a Northwest és a Southwest következett. Végül, de nem utolsósorban a Csendes-óceáni divízión a sor, vágjunk is bele!

A sorozat korábbi részei:

Atlantic
Central
Southeast
Northwest
Southwest

 

Golden State Warriors

LB: Stephen Curry - Klay Thompson - Draymond Green; Andrew Wiggins

HR: Stephen Curry - Klay Thompson - Draymond Green; Andrew Wiggins
 
LB: A három alapember mellett talán divatos lenne kihagyni Wigginst, de a keret többi részét elnézve én még nem tartok ott, hogy egy húszpontos scorert kihagyjak. Persze aranyos Eric Paschall, Ky Bowman, Marquese Chriss meg Dragan Bender, de bármelyiküket is teszi be az ember, instant meg is van a 120-as player pool leggyengébb játékosa – tudom, hogy kutya Wiggins, meg hogy nem hatékony, de a Curry – Thompson – Green hármas talán lehet rá olyan hatással, hogy értékelhető kosárlabdát tegyen le az asztalra. Leütésből 1-1-ezés, kis védekezés, és meg is vagyunk – amivel gondja lehet ennek a rosternek, az a nagyobb darab spílerek levédése, illetve a lepattanózás, de azt senki más nem pótolná a kimaradókból sem.

HR: A kezdőtrió nálam is ugyanaz, a Curry-Thompson páros egészségesen félelmetes, Draymond Green pedig mellettük hatékony (nélkülük nagyon nem), itt is érvényesülhet a jó passzkészsége, lepattanózása, keménykezű védekezése pedig kifejezetten streetballos faulthatárra termett, képes kizökkenteni a legnyugodtabb ellenfelet is – ha csak 2-3 támadásra, az már 3X3-ban különbséget jelenthet győzelem és vereség között. Wigginsben ugyanazt érzem, mint amit Greenben: ha neki kell alfa (vagy béta) hímnek lennie, akkor Isten óvja a csapatát, ha viszont szépen meg tud bújni sokadik opcióként, akkor nagyon szépen beilleszkedik majd nagypályán. Szerintem kispályán is megtenné, jól tudnák használni az atletikusságát az alley-oopoknál, a másik oldalon pedig gyengeoldali besegítőként, és a Curry-Thompson páros csinálna neki akkora spacinget, hogy a tripláról is veszélyes lenne. 

 

 
Los Angeles Clippers

LB: Kawhi Leonard - Paul George – Montrezl Harrell; Lou Williams

HR: Lou Williams - Kawhi Leonard – Montrezl Harrell; Paul George
 
LB: Leonard és George alap, és repertoárja miatt LouWill is az – legalábbis nálam. Három ilyen szintű labdás mellé bőven befér egy behemót, ráadásul Harrell nem is egy Valanciunas-féle lépegető, testi ereje mellett rugói is vannak. Számomra nem volt kérdés ez a négyes, a szokatlan megoldások kedvelői viszont akár átmehetnek teljes small-ball-ba is, Harrell helyett Beverley-t vagy Shametet favorizálva. Én nem mennék ilyen messzire, néha nem árt egy kis palánk alatti brutalitás, ez a magas faulthatáros dolog pedig szerintem kifejezetten feküdne 'Treznek. Marcus Morris merülhet még fel esetleg, neki sem idegen az „utcás” kosárlabda, de Leonardék lényegesen jobbak nála, feleslegesnek érzem az ő „dollar store” verziójukat is a csapatba préselni. Nagyon megnézném ezt a Clipperst 3x3-ban, itt is esélyesek lennének a döntőre.

HR: Maximum a kezdő szerkezetében tér el a véleményünk, nálam azért került be Sweet Lou, mert a Kawhi-PG duó talán egy picit egysíkú lenne (próbáltam röhögés nélkül leírni ezt a mondatot, nehezen sikerült), és némi lélektani hadviselést is kezdeményeznék azzal, hogy George-ot „csak” a padon kezdetném. Összességében egyetértünk, ez a négyes elöl-hátul brutális, a kolléga kezdője ellen sok szerencsét lehet kívánni annak, aki pontot szeretne dobni. Ami igazán extra számomra ebben a csapatban, hogy gyakorlatilag minden ellenfél játékára megvan az ellenszere, ami ráadásul azonnal hat. Kicsit kitekintve a nagypályára, a Clippers ellenfeleinek is ez lesz a fő problémája, ha (remélhetőleg még idén…) playoffban jönnek szembe, hogy négy ilyen alapember mellett még elgondolkodsz azon, hogy a specialisták közül be lehetne tenni Beverley-t, Morrist, Shametet, és a sor folytatható. 

 
Los Angeles Lakers

LB: LeBron James - Danny Green – Anthony Davis; Avery Bradley

HR: Rajon Rondo - LeBron James – Anthony Davis; Dion Waiters
 
LB: A James – Davis páros kihagyhatatlan természetesen, a Brow az egypalánkos verzióban is óriási problémát jelentene az ellenfeleknek – sok sikert a levédéséhez, azt meg felejtsd el, hogy dobsz róla. Nagyon rövid a 12 másodperces támadóidő, ezért ebben a játékban hatványozottan aranyat ér egy ilyen jó lábmunkával rendelkező magas – ha ehhez hozzávesszük, hogy James is előveheti „szebbik” arcát a védőoldalon, hiszen nem kell coast-to-coast-okat futnia, akkor adott is a másik aranyesélyes csapat. Green és Bradley dolga nem lenne más, mint a normál verzióban, vagyis tapadjanak ellenfelükre, a sok üres helyzetet meg dobálják be – az már csak apró extra, hogy Bradley időnként leütésből, középtávolról is veszélyes. Bradley egyébként nem sziklaszilárd választás, el tudom fogadni, ha valaki Kuzmát, vagy akár a Howard – McGee duó valamelyikét teszi be helyette – én egyszerűen úgy éreztem, hogy LeBronék simán elviszik a támadójátékot kvázi ketten. Ha jelenleg a keretben lenne Boogie Cousins, lehet, hogy őt is beraktam volna egyébként (itt ugye a „mindenki egészséges” szisztéma szerint játszunk), egy James – Green – Davis – Cousins sor is igen durván festene.

HR: A két sztár nálam is alap, de én egy fokkal pesszimistábban látom, hogy James és Davis 100%-ban megoldja a támadásokat - az alapszakaszban valóban így volt a szezonban, tudnak egymás mellett hatékonyan játszani, de annak ellenére, hogy Lakers-drukker vagyok, nekem egyelőre picit egy pofás alapszakasz-csapatnak tűnt a “nagy” csapat is. Ettől függetlenül ligaelit lenne a Bradley-Green párossal is a gárda, de én inkább abból indultam ki, hogy félpályán ez a James-Davis duó brutális lenne védekezésben, felesleges melléjük még két jó védő, ez nekem már túl egysíkú, ami egyet jelent a kockázattal. Ezért választottam Rondót, aki ugyan védekezésben elég hirtelen kopott meg, de leszűkített területen még gonosz kis manó, aki elcsenegeti a lasztikat, emellett nagyszerűen passzol és tanári módon látja meg a lyukakat az ellenfél D-jében, és köpködésben trash talkban is hozná az utcán elvárható szintet. A negyedik embernél erősen gondolkodtam Jared Dudley-n Alex Carusón Kyle Kuzmán, de hiába magas, azt a matchupot még mindig keresik a LAL scoutjai, ahol ő legalább "nem rossz, de a jó nem ilyen" védőnek tűnne. Amúgy a kinti dobása is elég hektikus, a labdaleütésétől meg borsódzik a hátam. Utóbbit szerintem a Lakersnél is hasonlóan gondolhatták, nem véletlenül szedték össze Dion Waiterst, aki a padról jövő fő pontszerző lehet, ha formába lendül - én bíznék benne, hogy egy élcsapatban összekapja magát fejben, akkor pedig ilyen szerepkörben főnyeremény. 

 

Phoenix Suns

LB: Devin Booker – Kelly Oubre Jr. – Deandre Ayton; Mikal Bridges

HR: Ricky Rubio - Devin Booker – Dario Saric; Kelly Oubre Jr.
 
LB: Kedves nekem a Suns, ezért is örültem, hogy jól kezdték a szezont. Bár az évad második felére elszálltak, de így is láttam ígéretes dolgokat a keretben – Booker, Ayton és Oubre is sokat fejlődött, Bridges-ben pedig ott a potenciál, hogy egy igazi Marion-szerű ász legyen. Nagyon hosszúak a kezei, már most sem számít rossz védőnek, és bár dobása még nem stabil, de a hátsó befutásokat például nagyon érzi, nem hátrány elöl sem. Rubio kihagyása számomra nem volt nehéz döntés, amilyen jól jött idén a gárdának egy határozott karmester jelenléte, akkora mínusz lenne nekik a 3x3-as verzióban – egyszerűen teljesen random a dobása, hol bemegy zsinórban négy, hol a berendezést nem találja el. Ezért aztán a pontszerzést rábízom a Booker – Ayton – Oubre duóra, Bridges meg marad afféle svájci bicskának – kimondottan tetszik ez a négyes, remélem, nem robbantják szét az arizonaiak.

HR: Számomra sem volt kérdés Tricky Ricky, csak ellentétes előjellel, Devin Booker nálam továbbra sem All-Star szint, csak az a szerencséje, hogy (egyelőre) a Suns még hisz benne, vezérnek szerintem alkalmatlan. A 3X3 csapatból nem lehet kihagyni, mert a támadójátéka illik ide, de Rubio nélkül csak a szokásos értelmetlen dobálgatásba fulladna a Suns játéka (bizonyíték: az összes Suns-szezon 2016-19 között). A spanyol karmester idén majdnem karriercsúcs-gólpasszt átlagol, hátul is még rendben van, 35% felett triplázik, és az elmúlt években meglepően hatékony középtávolit fejlesztett ki. Nyilván mindig kissé streaky lesz, de azért már nem az a fakéz, aki a ligába kerülésekor volt. Deandre Aytontól szintén nem vagyok elájulva, mocorog benne valami, kár hogy 25 meccset kicsüccsent némi tiltott anyag miatt, ha ott játszik, talán más lenne a véleményem. Inkább választom Saric-ot, aki támadásban megoldja az elzárásokat, ráadásul nagyon ronda p’n’p-ot lehetne vele előadni, hoz annyit, amennyit hátul vesztenek vele. Oubre Jr. ebbe a keretbe a magassága miatt került bele, ugyanazt a sokoldalú, energikus játékot tudja, mint Mikal, csak itt Ayton hiánya miatt fontos az a pár centi plusz is. 

 

Sacramento Kings

LB: De'Aaron Fox - Bogdan Bogdanovics – Marvin Bagley; Buddy Hield

HR: De'Aaron Fox - Buddy Hield – Marvin Bagley; Bogdan Bogdanovics
 
LB: Eléggé „meh” csapat nekem a Kings, nem is nagyon érzem, hogy jók lennének a 3+1-es variációban. Fox az egyedüli, aki szerintem kihagyhatatlan, a többiek akár mehetnek is – Bogdanovics jó, de nem elit, Bagley-ből alig láttunk két év alatt valamit, Hield meg hol ilyen, hol olyan. Aki inkább az unalmasabb, de stabilabb Harrison Barnes mellett érvel, azzal is ki tudok békülni, néhány feles után pedig Nemanja Bjelicára vagy Richaun Holmes-ra is rá lehet beszélni, őket leszámítva nem sok prospect van a gárdában.

HR: Nálam is hasonló a helyzet, pedig papíron jól nézne ki ez a keret (villámirányító, triplaspecialista, atletikus, tehetséges magasember, európai spíler, aki meg tudja kavarni az állóvizet), de valahogy a három kisember egója szerintem 3X3-ban talán még jobban is kiütközne, mint nagypályán. Ha mindegyikük egy picit lejjebb tudna adni, vagy egy tekintélyesebb edzőjük lenne (valahogy nem látom magam előtt, hogy Luke Walton befutja ugyanazt az utat, amit az 1972-es 69-13-as Lakers cserejátékosa, bizonyos Pat Riley), alakulhatna ez másképpen is.Így viszont velük kell főzni - egyébként Bagley helyett erősen elgondolkodtam Richaun Holmes-on, mert az ő csúcsteljesítménye eléri Bagley átlagos-jó szintjét, cserébe viszont benne érzem is tüzet, ami 3X3-ba kell. Ámde valószínűleg Bagley is megsértődne, ha kihagynák a négyfős keretből, az meg már kinek hiányozna a három grácia mellett...