Nyugat új nagyágyúi

A Warriors legnagyobb távozói a pad két motorja, Jarrett Jack és Carl Landry voltak - előbbi a Cleveland Cavaliersnél most Kyrie Irving cseréje lesz, utóbbi pedig a Sacramento Kingshez szerződött. Szintén a Kingshez távozott Mark Jackson vezetőedző első számú segédje, Michael Malone is. Akik egyáltalán nem fognak hiányozni, azok a Utah-val és Denverrel kötött hármas cserében csomagoló Andris Biedrins, Richard Jefferson és Brandon Rush. Előbbi kettő gyakorlatilag nulla hozzáadott értékkel bírt, Rush pedig ACL-szakadást szenvedett, így a tavalyi menetelésben sem vett már részt. Az érkezők közül természetesen Andre Iguodala a legnagyobb név, aki az előbb említett trióért (és draftcetlikért) váltott csapatot, mondhatni tehát hogy ingyen. Landry-t Marreese Speights helyettesítheti majd, Jacket pedig a szerb Derrick Rose - Szerk.: ígérem, ezt utoljára írom le... -, Nemanja Nedovics. A magasemberállomány a Sunsban új életre kelő Jermaine O'Neallel erősödött még, a kinti dobásokban pedig a Houstontól érkező Toney Douglas nyújthat majd segítséget.

Irányítóposzton nehéz lenne azt mondani, hogy erősödött a gárda, hiszen Nedovicsban akármekkora potenciál is van, jelenleg egészen biztosan nem éri el Jack szintjét - rutinban, a klasszikus értelemben vett irányításban, védekezésben és kinti dobásokban is Jacknél az előny az összevetésükben, cserébe Nedovics dinamikusabb játékos, aki az újhullámos játékmestereket képviseli inkább. Steph Curry nagyjából egy évnyi folyamatos bokasérülések után lehozott tavaly egy olyan szezont, amelyben összesen négy meccset hagyott ki az alapszakaszban. Nem volt végig teljesen egészséges, de ez teljesítményén nem látszódott. Most, hogy nem Jack van mögötte, hanem egy zöldfülű, még inkább muszáj lesz elkerülnie a problémákat - ő a csapat esze, és legit helyettese nincs, talán ez a legnagyobb gyengesége most ennek a Warriorsnak. Douglas játszhat majd még irányítót, bár az már kiderült róla eddigi pályafutása alatt, hogy nincs sok köze a játékszervezéshez, inkább csak egy irányító magasságú shooter.

Kettes poszton nagyon jól állnak Iguodala megszerzésével. Klay Thompson egy sima shooterből tavaly a csapat egyik legjobb védőjévé nőtte ki magát, ligaszinten is a jobbak között lehetett említeni, így Curry mellé tökéletes fit volt mind támadásban, mind védekezésben. Iguodalával az opciók száma csak nőtt. A védekezésben a liga elitjébe tartozó All-Star swingman kintről kevésbé hatékony, mint Thompson, ám minden másban veri fiatal csapattársát. Sokkal jobb pattanózó, jobban szolgálja ki a társakat, erősebb testfelépítésű, atletikusabb. Ami probléma lehet nála, és mindenképpen változtatnia kellene rajta, az a büntetőszázalék. Az egyébként karrierje korábbi szakaszában 70-80%-os büntetőzőként számon tartott kosaras három éve 69.3%-ra, két éve 61.7%-ra, tavaly pedig 57.4%-ra süllyedt ebben a kategóriában, így már jobban megéri odaütni neki, mint hagyni dobni vagy betörni. Kent Bazemore a harmadik számú kettes a keretben, és bár a kosarak utáni öröméről híres még a 24 éves kosaras, a nyári ligában már megmutatta, hogy nemcsak a törölközőlengetéshez ért - játékideje ettől függetlenül maximum sérülések esetén lesz.

Kiscsatárban ott van az előbb említett Iguodala, aki ezen a poszton, Thompsonnal együtt bevetve nagyon komoly szűrőt alkothat a periméteren Andrew Boguték előtt. Mellette ott van az a Harrison Barnes, aki kifejezetten jó szituációba került tavaly saját szempontjából. Hetedik választottként egyből egy masszív PO-csapat kezdőjében találta magát, ahol olyan ütemben fejlődött, ahogy kedve tartotta, nem volt rajta túl nagy nyomás - akkor sem történt semmi, ha nem volt jó meccse, nem ő volt a csapat első, de még második számú embere sem -, de Jackson-edző mégis noszogatta őt év közben, és ennek meg is lett az eredménye. Újoncként négy 20 pont fölötti meccse is volt a PO-ban, ebből kettő egymás után, a Spurs ellen. Sztárpotenciállal rendelkezik, és Iguodala érkezése ide vagy oda egészen biztosan meglesz a játékideje, hogy továbbfejlődjön - leginkább azon kellene dolgoznia, hogy egyenletes szinten tudjon teljesíteni. Ugyanitt játszatható még a tavaly nagyon sokszor pluszt hozó Draymond Green is, akinek idén kevesebb lehetősége lehet majd Iguodala miatt, de sérülések esetén itt és négyes poszton is pályára küldhető, azt pedig tudjuk, hogy nagyjából mindenhez ért, azt hozza, amire csapatának a legjobban szüksége van.

Erőcsatárban David Lee maradt, és elvileg fel is épült teljesen a rájátszásban összeszedett csípősérülését követően. Ha nem, akkor sincs túl nagy gond, hiszen Landry helyett Speights van már mögötte, aki a Memphis Grizzliesnél bizonyította nem is olyan rég, hogy képes beugrani egy komoly csapat kezdőjébe, és úgy teljesíteni, hogy ne nagyon tűnjön fel a sérült hiánya. Speights nem vállal keveset, de ezzel Landry is ugyanígy volt, úgyhogy labdaigényessége valószínűleg nem lesz túl zavaró, Mark Jacksonék tavaly hozzászoktak egy ilyen cserenégyeshez. Green itt is bevethető, és nagy valószínűséggel kap is majd szerepet, ahogyan a small-ball taktikában Barnes is.

Centerben azzal erősödtek a legtöbbet, hogy most úgy tűnik, Bogut egészségesen kezdi a szezont. Hogy így van-e, és hogy meddig sikerül elkerülnie a maródiak listáját, az majd a szezon közben kiderül, de hatalmas előrelépés lehet az ő szereplése Festus Ezelihez képest. Erről komolyabb képet kaphattunk már a rájátszásban is, ahol egy, a fizikai állóképessége maximumától nagyon messze lévő Bogut is óriási befolyással volt a meccsek menetére a védekezésével, támadásban pedig szintén potensebb kosaras, mint Ezeli. Az azért pici túlzás, hogy 100%-os állapotban a liga három legjobb centere közé tartozik - ezt ma saját maga nyilatkozta -, de ennyi önbizalom talán még belefér, és az biztos, hogy komoly hatása lesz a Warriors szezonjára, annak eredményességére. Cserébe most Ezeli kezdi sérülten a szezont, de őt a Phoenix-ben újra kosaras tűnő O'Neal nagyon könnyen pótolhatja. Ugyanaz a kérdés nála is, mint azoknál, akik otthagyták a Sunst - egészséges marad-e vagy csak az Arizona körül lebegő "sérthetetlenség" mező hatott a szervezetére, azért bírta ki a teljes idényt. Egészségügyileg kicsit sem stabil ez a trió, de ha mindhárman bevethetőek, senkit sem kell túljátszatni.

Összességében a periméteren sokkal jobban nem nézhetne ki az együttes, kivéve azt a tényt, hogy Curry-t leszámítva nem sokan értenek az irányításhoz. Két kiváló védő (Thompson, Iguodala), két ligaelit shooter (Curry, Thompson), egy feltörekvő, all-around sztár (Barnes), és több fiatal, akik bizonyos részfeladatokra tökéletesen használhatóak. A palánk alatt Lee és Bogut nagyon jó párost alkothatnak elöl-hátul, és ugyanez igaz Speightrsre és O'Nealra is, így a tavaly sokat játszó Green-Ezeli páros könnyen epizódszerepre kárhozódhat.

A legnagyobb kérdés az egészségi állapotok megőrzése. Ez nyilván minden csapatra áll, de Oaklandben az átlagnál több olyan ember jött össze hirtelen, akik nem a vasember tulajdonságukról híresek. Irányítóposzton okozhatja ez a legnagyobb problémát, de bármennyire is elégnek tűnik a létszám centerben, ott is nagyon gyorsan gondba kerülhet a Warriors, amennyiben Bogut és O'Neal is hozza a tőle megszokottat, akkor pedig kiváló állomány ide vagy oda, lehetnek gondok... Na nem a PO-ba kerüléssel, az hatalmas meglepetés lenne, ha egy ilyen állománnyal nem sikerülne kiharcolni nyugaton a 8 közé jutást. A PO-ban azonban mindenkire szüksége van Mark Jacksonnak.

Megkockáztatom, hogy teljes kerettel a bajnoki címért is harcolhatnak akár. Ebben legnagyobb ellenfelük a sérülések mellett a rutin hiánya lesz. Tavaly megértek már egy második kört, de ott két meccs után elfogytak - igaz, egy, a jelenleginél gyengébb, és nem is teljes állománnyal. Nagy csatákat még csak most éltek át először, ilyen élményekből pedig az ellenfeleknek sokkal több van. Az sem lesz mindegy, hogyan viselik el Malone edző távozását, ő a hírek szerint komoly mértékben volt felelős azért, hogy úgy működött a Warriors, ahogy. Jackson elképesztően jó motiválónak tűnik a játékosai elmondásai, és az elért eredmények láttán, ám a taktika, az egyéni felkészítettség legalább ennyire fontos, márpedig Malone távozása érzékenyen érintheti őket ilyen szempontból.

A texasiaknál a legnagyobb távozó név Carlos Delfinóé, akinek új fizetése nem fért volna már be a sapka alá, így őt hagyták elmenni a Milwaukee Buckshoz. Szintén a fizetése miatt kellett távoznia a Sacramento Kingstől idény közben megszerzett Thomas Robinsonnak, akiért európai játékosok játékjogait, illetve későbbi második körös draftcetliket kaptak. James Anderson elvesztése nem fog különösebben fájni, ahogy Tim Ohlbrechté sem. Az érkezők oldalán ott van természetesen Dwight Howard, aki szerencsére igen gyorsan döntött a texasiak mellett július elején. Francisco Garciát elengedése után sikerült visszaigazolniuk, és a külső posztokra érkezett Ronnie Brewer, Reggie Williams és Omri Casspi is. A palánk alatti részleg Howard mellett egy másik rutinos centerrel, Marcus Camby-vel erősödött.

Irányítóposzton továbbra is ott lebeg a kérdés - igazán komoly csapatot el tud-e vezetni Jeremy Lin? Borzasztóan sokan alul- és legalább ennyien túlértékelik Lint, de egy jó kiegészítőnél a Linsanity ellenére sem jobb, és valószínűleg nem is lesz az soha. A jó hír az, hogy ennél ebben a csapatban nem is kell soha többnek lennie, ráadásul a 2-2-ket egészen kiválóan játssza, Howard érkezésével ezen komoly hangsúly lehet. A rossz hír viszont az, hogy ezen kívül nem biztos, hogy elég jól tud a többiek keze alá játszani, hiszen egyáltalán nem jó védő, és nem is jó kinti dobó - javul a triplaszázaléka, de tavaly is még csak 33.9%-kal célzott a triplavonalon túlról. A Rockets olyan szempontból mindenképpen jól áll, hogy egy szinte homlokegyenest ellenkező stílusú egyesük van mögötte/mellette/előtte. Patrick Beverley elképesztően jó atléta, még talán a ligaelitbe is tartozik ilyen szempontból, emellett nagyon szorgos védő, igazi pióca hátul, és bár ő sem elit kinti dobó, még így is jobb, mint Lin. Nem lenne meglepetés, ha kiszorítaná a kezdőből a tajvani-amerikait, akit így a 8.3 milliós fizetése gyorsan a "cserélhető" kategóriába tehet. Aaron Brooks a harmadik számú egyes, aki első Houstonból történő elcserélése óta nem találja magát, biztosítéknak viszont több mint jó a keretben.

Dobóhátvéd poszton nincs túl sok kérdés, James Harden Kevin Durant és LeBron James mögött a liga harmadik legjobb scorere megítélésem szerint - a pontátlag mellett a hatékonyságot is figyelembe véve -, aki valószínűleg Howard érkezése ellenére is megmarad a csapat első számú embere, első opciója. Mögötte nagy volt a jövés-menés viszont. A Harden mögötti csereemberek rotációját nagyon nehéz előre megmondani, mert három olyan játékos is van, aki mind itt, mind kiscsatárban bevethetőek. Ebből Brewer az, aki leginkább kettes, őt profi karrierje kezdete óta a dobóhátvédek levédekezésére használják, és bár beküldhető hármas poszton is, ott fizikai adottságai miatt már hátrányt szenved elég sok ellenféllel szemben. Williamsnek muszáj bizonyítania, hiszen legutóbbi két éve egészen botrányosra sikeredett a Charlotte Bobcatsnél - összesen 73 meccsen játszott, és egy kifejezetten jókezű kinti dobóból odáig jutott, hogy csak 30%-kal dobta a triplákat, márpedig ez volt az egyetlen erőssége anno.

Kiscsatárban Chandler Parsons helye megkérdőjelezhetetlen - amennyire nem lehet tudni, hogy Lin elég jól kiegészíti-e majd Hardent a külső sorban, annyira lehet már tudni, hogy Parsons tökéletes fit mellé. Az all-around játékos mintaképe elöl-hátul, akinek egyéni ambíciói vagy nincsenek, vagy maximálisan a csapat érdekei mögé helyezi őket, és annyi biztos, hogy 926.000 dolláros fizetésével a liga legjobb ár-érték arányú játékosa. Mögötte bevethető lesz az előbb tárgyalt Williams és Brewer mellett a harmadik SG-SF kombó, Francisco Garcia is, aki sacramentói távozását követően új erőre kapott, és az év végén bebiztosított magának egy új szerződést a csapattal. Garcia kevésbé atletikus, mint a nála 7 esztendővel fiatalabb Parsons, de hasonlóan sokoldalú kiegészítőember, igazi mindenes elöl-hátul, aki a korlátaival maximálisan tisztában van, és nem is nagyon akarja túlerőlködni magát. Itt kaphat még szerepet Omri Casspi is, de az izraeli hármasnak nagyon össze kell szednie magát, ha ebben a Rocketsben az aktív rotáció tagja akar lenni, most már szezonok óta képtelen huzamosabb ideig akár csak normális, biztató játékra is.

Erőcsatárban vannak a legnagyobb kérdések. Ide ugyan nem érkezett senki, de pont ez lehet a probléma, hiszen két ifjú, de még semmit nem bizonyított játékost tudnak pályára küldeni. Donatas Motiejunas jónak tűnik a most zajló Eb-n, de rendszeres perceket ott sem kap, és a texasiaknál sem kapott tavaly, óriási váltás lenne innen a stabil kezdő státusz. Nincs sokkal jobb helyzetben Terrence Jones sem, hiszen ő is csak a második évét kezdi majd meg a ligában. Kettejük között valószínűleg a kiválasztott taktika fog dönteni, Jones ugyanis hármas-négyes átmenet (inkább small-ballban használható négyesként), míg Motiejunas négyes-ötös, magasságra, súlyra és atletikus képességekre is elég komoly különbség van a két játékos között, hol ide, hol oda. A litván jobb kinti dobónak számít, ez is sokat nyomhat majd a latba akkor, amikor McHale-mester eldönti, éppen melyikük kezdjen Howard mellett. Apropó Howard - a hírek szerint őt is kipróbálják majd erőcsatárként, Ömer Asik mellett, de amennyire jól fest ez a felállás védekezésben, annyira sok bonyodalmat és bosszúságot okozhat a Rocketsnek támadásban.

A centereknél természetesen Howarddal kell kezdeni. A megszerzése, illetve annak jelentősége az egészségi állapotától nagyban függ. Elvileg már 100%-os, márpedig ilyen állapotban a liga legjobb centere - védekezésben nagyon látszott rajta Los Angelesben, hogy nincs egészségileg formában, támadásban viszont még így is "összedobált" meccsenként 17.1 pontot, 57.8%-os mezőnypontossággal. Az, hogy Hakeem Olajuwon tréningjei mennyire fogják éreztetni hatásukat, kiderül majd a szezonban, ártani biztosan nem árt Howard számára - igaz, nem biztos, hogy olyan rettenetesen sokat jelent majd, mint amennyire elsőre jól hangzik, hogy az Álom vette szárnyai alá. Asik a padról elképesztően nagy luxus lesz. Borzasztóan erősnek tűnik, hogy a tavaly kitűnő produkciót nyújtó török tudja váltani Howardot, így ha vissza is esik kicsit a támadójáték - Asik sokszor volt ügyetlen akkor is, mikor kihagyhatatlan helyzetbe hozták a társak -, védekezésben nem nagyon fogják megérezni DH12 hiányát, legalábbis közel sem annyira, mint tenné ezt bármelyik másik csapat.

Howarddal együtt a pályán viszont szerintem nem működnek. Hiába húznak légvédelmet a saját palánkjuk környékére, támadásban is megeszik a teljes festéket - mivel mindkét játékos fakezű, nyugodtan fel lehet őket adni és behúzódni róluk -, ezzel a saját 2-2-ikre sem lesz hely, és Harden betöréseinek lehetséges helyét is nagyban csökkentik. Hogy meddig viseli el Asik a padozást, azt nem tudni, de amíg egymás mögött játszik ez a két játékos, addig problémájuk nem lehet. Ott van még rajuk kívül Camby is, aki szerintem eleinte túl sok lehetőséget nem fog kapni, sérülés esetén, illetve ha Howard és Asik mégis egymás mellett fog játszani, akkor kerülhet huzamosabb ideig a pályára.

A perimétersorban Lin és Harden a 2-2-ket kiválóan játszhatja majd a centerekkel, de egyikőjük sem kiemelkedő irányító - ami főleg előbbinél gond -, és igaz ez Beverley-re is. Vannak jobb védőik (Beverley, Brewer), kintről pedig ha nincs is elit dobójuk, de többen is ott vannak 38-39% környékén (Harden, Garcia, Parsons), az első számú pontszerzőjük, Harden körül pedig tele vannak vagy specialistával, vagy olyan játékosokkal, akik mindenben nagyon jó szinten használhatóak. Nagyon jól keverhető a külső sor, de McHale-nek lesz dolga azzal, hogy megtalálja, kik tudnak eredményesen együttműködni mind támadásban mind védekezésben. A palánk alatt ennél azért több a kérdőjel, így nagyobb is a bizonytalansági faktor - a két másodéves fiatal teljesítménye, hogyan sikerül a Howard-Asik párost használni, meddig bírja Asik az újbóli csereszerepet.

Van lehetőség bennük is, de a Rockets érzésem szerint egy-két lépéssel még elmarad attól, hogy igazán komoly bajnokesélyesnek lehessen őket tartani. A rájátszással itt sem lehet gond, benne vannak szerintem a nagy nyugati hatosban (Warriors, Spurs, Grizzlies, Thunder, Clippers, Rockets), utána viszont a gyengeségeikre erősen rászállhatnak a PO-ellenfelek, ami miatt idén szerintem még nem sikerül nekik a nagy dobás. Daryl Morey-t ismerve azonban nagyon valószínű, hogy nem ezzel a kerettel vág majd neki az együttes a rájátszásnak, és amennyiben sikerül egy kintről veszélyes, tapasztalt négyest szerezni, valamint Lint egy biztosabb, vagy védekezésben vagy kinti dobásban vagy irányításban jobb, ligaelit emberre cserélni, akkor azonnal be is lépnek ők is a masszív contenderek közé. Addig viszont szerintem "csak" a második vonal legelejét képviselik még a most következő szezonban.