Playoff 2013: Az első kör előzetese (4/8)

A túloldalon is volt rendesen hullámzás. A nyarat nagyobb igazolások nélkül vitték végig - elengedték ugyan OJ Mayót, ráadásul ingyen, de érkezett helyette Jerryd Bayless, aki nagyjából tudta is pótolni az egykoron nagy reményekkel húzott, ám fejlődést játékában évek óta nem mutató dobóhátvédet. Az évet kitűnően kezdték, még a ligát is vezették, hiszen 14-3-mal nyitottak, ezután viszont kezdtek beszürkülni, 50% környéki teljesítményük pedig az új menedzsmentet lépésre sarkallta, egy hónappal a deadline előtt elcserélték Rudy Gay-t, érkezett helyette a jóval olcsóbb Tayshaun Prince és Ed Davis. Bár eleinte akadozott a gépezet az új fiúkkal, február 8-tól kezdődően 14-1-et repesztettek, majd egy újabb kisebb hullámvölgyet követően egy 9-2-es szakasszal zárták le az alapszakaszt, így két meccsel a San Antonio mögött másodikak lettek a Southwest divízióban.

Az alapszakasz-párhacot 3-1-re nyerte a Clippers, ráadásul az utolsót leszámítva elég nagy különbségek voltak a csapatok között, háromszor viszont az idegenbeli együttes nyert, ezzel a pályaelőny jelentőségét elég kicsire csökkentve ebben a párharcban. A Clippers az első meccset megnyerte otthon (október 31., 101-92), majd január közepén borzasztóan simán nyertek Memphisben is (január 14., 99-73). Márciusban a Grizzlies is elhozott egyet Los Angelesből (március 13., 96-85), az alapszakasz vége előtt pár nappal azonban megint a Clippers nyert idegenben (április 13., 91-87).

A periméteren iszonyatos darálás lesz. Jóval mélyebb merítési lehetőségekkel dolgozik majd Vinny Del Negro, hiszen Chris Paul mellett Chauncey Billupsot és Eric Bledsoe-t is be tudja vetni irányítóként, kettesen a már említett Billups mögött ott van Crawford, hármason pedig Caron Butler, Grant Hill és Matt Barnes is kaphat bőven lehetőséget akár a rájátszásban is, ez így öt dörzsölt, tapasztalt játékos és egy ifjú energiabomba, akik között megvan a vezér, az igazi irányító, a kinti dobók, a fiatalos lendület és a csendesen, a többieknek aládolgozó "közkatona" is. Hogy mitől lesz mégis szenvedés az összességében talán legjobb külső sornak nevezhető felállás élete ebben a párharcban?

A túloldal a liga második legjobb védelmével rendelkezik, és ebben nagy szerepe van a periméterjátékosoknak is. Mike Conley, Tony Allen és a már kicsit idősebb, kopottabb Tayshaun Prince is elit védőknek számítanak posztjukon, főleg az első kettőre igaz ez. 1-1-ben is képesek leradírozni a legjobbakat, de legalábbis megnehezíteni az életüket, ráadásul az összességében is kiváló memphisi csapatvédekezés miatt, ha túl is jutnak rajtuk embereik, a jól működő besegítések miatt vért kell pisilnie mindenkinek egy-egy pontért a Grizzlies ellen. A második legtöbb eladott labdát kényszeríti ki ez a felállás az ellenfelektől, és a harmadik leggyengébb dobószázalékot produkálják ellenük a csapatok - valószínűleg ha választani lehet, akkor ellenük szeretnének a legkevésbé játszani a csapatok.

Miért lesz ez mindkét irányba egy szenvedős sorozat? Egyrészt a támadópotenciál jóval kisebb a Grizzliesnél, és ezen a padról érkező Bayless - Quincey Pondeyter - Keyon Dooling sor sem segít. Másrészt a Clippersnek sem kell szégyenkeznie hátul, hiszen míg a liga negyedik legjobb támadóegysége az övék, nagyban köszönhetően a kisemberek teljesítményének, addig hátul sem rosszak, hiszen összességében a 8. legjobb védekezésbeli hatékonyságot tudhatják magukénak, és többek között a legtöbb eladott labdát kényszerítik ki. Egy hatalmas problémájuk van, méghozzá a periméter levédése. A jobban dobó csapatok gyakorlatilag szétlövik őket kintről idén, a Grizzliesnek viszont kifejezetten rosszul megy a tripla, a legkevesebbet próbálkoztak az alapszakaszban a hármason túlról és a legkevesebbet trojkát is dobták, így ez a Clippers-gyengeség várhatóan éppen ellenük nem fog olyan nagyon feltűnni.

A magasembereknél már közel sem billen ennyire a mérleg nyelve a Los Angeles-iek felé. A Grizzlies itt is borzasztóan jó védekezésről híres a Zach Randolph - Marc Gasol kettős által, ráadásul mögöttük egy Darrell Arthur - Ed Davis duó vár a bevetésre, mindketten energikus, fiatal erőcsatárok. A túloldalon Blake Griffin idén is fejlődött, így azért már 1-1-ben is okozhat gondokat Z-Boéknak, DeAndre Jordan azonban megragadt a korábban látott szintjén - hatalmas blokkok gyenge oldalról, de közepes védő egy-egyben, támadásban pedig komoly hátrány is lehet, mivel büntetőzni még mindig nem tud. A nagyobbik gond nem is velük van, hanem azzal, hogy mögöttük csak Lamar Odomra lehet igazán számítani egy rájátszáspárharcban. A Dallasban élete legpocsékabb szezonját futó kosaras a Clippersnél sem kezdte túl jól a szezont, de meglepően szépen összeszedte magát. Önbizalma még mindig nem túl magas, nagyon kevés dobást vállal, de pattanózásban és védekezésben használható. A mögötte következő Ronny Turiaf - Ryan Hollins kettős valószínűleg faultolási céllal lesz beküldve, egy valamirevaló párharcban - márpedig ez ilyen - nem használhatóak 5-10 percnél hosszabb időre.

A Memphis esélye főleg a támadópalánkok alatt lesz meg. Jordan és Griffin is jó pattanózónak számítanak, ennek ellenére a védőpattanókat csak közepesen szedi a Clippers - 73.5%-kal, míg a Grizzlies az egész mezőny második leghatékonyabb támadópattanózó csapata 31%-kal. Emellett Randolph és Gasol elit támadók - előbbi saját magának teremti meg a helyzetet, míg a spanyol magasembernek kifejezetten nagy szerepe van a csapatjátékban is. Őket kikapcsolni sem Jordan, sem Griffin nem képes, ezt kell meglovagolnia Lionel Hollins csapatának. A festékben tehát óriási csata lesz, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy Memphis kintről kifejezetten gyenge, egyértelműen a magasposztok uralása lehet az esélyük és lesz a feladatuk. Hogy jobb lesz a Grizzlies, az valószínűleg nem kérdés, a lényeg viszont az, hogy mennyire tudják ellensúlyozni azt, hogy a Clippers mezőnyben jóval jobban néz ki, és valószínűleg az elit védekezés ellenére is többet nyújt majd támadásban kintről, mint a ők.

Edzők: Vinny Del Negro csapatra gyakorolt hatása valahol a nulla és a nagyon kevés között mozoghat. Hogy szerencséje van-e azzal, hogy a pályán több igazi leader segíti ki, vagy pont emiatt esélye sincs a keret megregulázására, azt mindenki maga eldöntheti - azért én inkább gondolnék az első opcióra -, de az kétségtelen, hogy ha össze akarják szedni magukat Paulék, akkor megteszik, ha valami gond van, akkor viszont VDN kicsit sem tudja rá venni őket arra, amit szeretne. Tavaly így is mentek egy kört - épp a Grizzlies ellen -, de a második kanyarban kisöpörték őket, a komoly keret ellenére most sincs bennük sokkal több. A másik oldalon Lionel Hollins jóval inkább tudta a saját képére formálni a csapatát. Ő sem ért el sokkal többet egyébként a PO-ban, hiszen neki is egy második kör a legjobbja két évvel ezelőttről.

Konklúzió: Egy évvel ezelőtt egy elképesztően jó párharcot játszott egymással a két csapat, akkor hét meccsen továbbment a Clippers. Idén négy találkozásukból háromszor nyertek a vendégek, így a pályaelőny ellenére is eléggé 50-50%-szagú ez a sorozat. Az egyértelmű, hogy a Grizzlies nem fogja könnyen adni magát, de talán kicsit kevés a firepower a keretükben ahhoz, hogy igazán veszélyesek lehessenek egy olyan alakulatra, akiknek majdnem olyan jó a támadójátékuk, mint az ő védekezésük, cserébe viszont még jól működnek hátul is. Mivel a Clippers legnagyobb gyengeségét pont ők nem tudják kihasználni, ezért bármennyire is kemény párharc várható, a továbbjutás szerintem nem lesz meg a Memphisnek, ahhoz leginkább Conley-nak kellene hatalmas teljesítményt mutatnia az első körben - ráadásul mindent Paul és Bledsoe ellen -, valamint Baylessnek élete formájában kosárlabdáznia.

Tipp: 4 - 3 a Los Angeles Clippers javára