Playoff-percek: a Völgyben újra felragyogott a Napfény

A Clippers elfogyott, a Suns okult a hibákból

Már az első percektől látszott, hogy a phoenixiek előző meccsel ellentétben sokkal jobban keresik és találják meg Deandre Aytont a Clippers zónája ellen: nem is elsősorban az elzárásait használták, hanem próbálták izolálni a gyűrű környékén, a center pedig 5/6-tal dobott csak az első negyedben, kihasználta magassági fölényét. Emellett alapvonali belépésekkel is próbálkoztak, rögtön az elején jött is belőle egy Bridges alley-oop. 

Amikor bejött Cousins, akkor azonnal elkezdték a pick-and-rollal támadni a lassú lábakat, ezekből Saric bevert két hármast. Amikor a Clippers visszaváltott alacsony szerkezetre, előkerültek a Suns támadópattanói és második esélyekből dobálták a kosarakat. A vendégek az előző meccsen nem voltak elég bátrak és elég tudatosak, megzavarta őket a Zubac nélküli játék, a hatodik összecsapásra viszont nem csak tudták, mit kell tenniük, de komolyabb hiba nélkül meg is csinálták a kulcsjátékokat egymás után. Keresték a Clippers hibáit, támadták a festéket és az eladott labdákból is szereztek kosarakat.

Ami ijesztő a keleti győztes számára, hogy a Clippers az első félidőben (Cousins perceit kivéve…) nem védekezett rosszul, mégis kaptak 66 pontot. A Suns egyáltalán nem állt elő igazán sziporkázó támadójátékkal, sok kettő-kettő rosszul sikerült, Booker sokszor csak szenvedett, de ennek ellenére ha egy kicsi helye volt a dobóknak, kíméletlenül emelték fel a labdákat és szórták a kosarakat. Paul és Payne félelmetesen labdabiztos volt (15 gólpasszukra jutott egyetlen eladott labda!), a Clippers pedig egyszerűen belefáradt a meccsbe. 

„Hand down, man down”, szól Mark Jackson örökbecsűje, és Paul meccsdöntő dobásaiba az is belejátszott, hogy a hazaiak addig is azt érezhették, hogy a Suns kis túlzással addig támad és szedi vissza a pattanókat, amíg kosarat nem szerez. Paul beállása előtt volt egy jó sorozatuk, ott úgy tűnt, elkapták a fonalat, de aztán jött a szusszanó irányító, és a felpuhuló védekezés mellett darabokra szedte a Clippers védekezését, majd néhány, erre fogékony játékos fejébe is belemászott. 

Paul George már érezhetően a térdén járt, Reggie Jackson hero dobásai is eltűntek, innentől nem maradt esélye a Clippersnek. Félreértés ne essék, ez nem felkérdezés, George nagy terhelés alatt is remekelt eddig, Jacksontól pedig talán saját maga sem várt ilyen rájátszást. Marcus Morris próbálta menteni a menthetőt, de csodát sem ő, sem Beverley, Cousins és Batum nem tudott tenni, Kennard nagyon gyenge napot fogott ki, a többi pedig már történelem. 

Az előző két szériában felőrölték ellenfelüket, ám ebbe a kőkemény stílusba ők is belerokkantak: előbb Leonard, aztán Zubac sérült meg, az eleve hiányzó Ibaka nélkül pedig Cousinsnak kellett volna 30-31 évesen védőzsenivé avanzsálnia, ami lehetetlen küldetés. A hatodik meccsen a Clippers kispadjának védekezése teljesen eltűnt, miközben a Suns elő tudta kapni Torrey Craiget, a két nagy hármast bevágó Saric-ot, no meg a szokás szerint jól szervező Payne-t – kicsi extrák voltak ezek, amiket alapesetben megold, ellensúlyoz a Clippers rotációja, de ebben az állapotban ezekhez már kevesek voltak amellett, hogy taktikailag is jobb volt ma a Phoenix. 

Torrey Craig és Jae Crowder a meg nem énekelt hős

A gárda egyik fontos láncszeme, Cameron Johnson megbetegedett (szerencsére nem Covid), így kihagyta a hatodik meccset, ami támadásban jelentett (volna) komolyabb érvágást, mivel a szériában majdnem 56%-kal (15/27) dobta a saroktriplákat. Szerencsére a spacing így sem volt probléma, Crowder 5/9, Saric 2/2, Craig és Payne 1/2 hármast dobott be Paul 7/8-a mellett. 

Crowder és Bridges eltűnő kosarairól már többször írtunk, most a nagyon koncentrált támadójátékból Crowdernek sok tiszta dobóhelyzete akadt, Bridges pedig inkább gyorsindításokból, leütésekből szerzett pár kosarat és meglepően jól szervezett. A fiatal kiscsatár inkább védekezésben nem működött, nem igazán érzett rá a Clippers játékára, szerencsére azonban a tavaly a Denverrel főcsoportdöntőző Torrey Craig hátul extrát nyújtott. 

Amikor a harmadik-negyedik negyed fordulóján beindult a Paul-parádé támadásban, Craig is X-faktorrá vált: lepattanókat szedett, labdát szerzett, elöl támadópattanózott, bevágott egy fontos és nehéz triplát. Végül 31 perc alatt +28-ban zárt, és a sokszor becsapós +/- adat ezúttal hűen tükrözi, hogy mekkora hatással volt a meccsre. 

Chris Paul végre döntőzhet és megelőzte MJ-t

16. szezonjában, 13. playoffjában sikerült végre átlépnie a küszöböt az elmúlt 15 év legjobb irányítójának - ahogy a meccs utáni interjúban is elmondta, rengeteg csalódás érte menet közben. A New Orleans színeiben háromszor járt a rájátszásban, abból egyszer jutott el a második körbe, majd a Clippersszel hatszor léphetett fel a playoffban. Griffinékkel esett ki első körben pályaelőnyből, az ő hibái miatt búcsúztak a második körben a Thunder ellen, Combhajlító-sérülése után a Rockets ellen a második körben 3-1-es előnyről, kéztörése után az első körben a Portland ellen, majd a Jazz ellen az első körben, hetedik meccsen, a Staples Centerben. 2017 nyarán passzolták el Houstonba, a 2018-ban végre konferencia-döntőt játszhatott, de az ötödik meccsen megsérült, a csapat pedig nélküle elvesztette a párharcot, majd 2019-ben a második körben állította meg őket a GSW. 

2020-ban már a Thunder színeiben éppen a Houstontól kaptak ki az első körben hetedik meccsen, és az idei playoff sem volt egyszerű, hiszen rögtön az első meccsén súlyosnak tűnő vállsérülést szedett össze. A cipőjére a „most ne add fel” jelmondatot író Paul azonban mindent túlélt, a vállsérülést is „kihordta lábon”, jutalma pedig élete első nagydöntője lesz, amelyet ráadásul pályaelőnyből kezdhet teljes kerettel – úgy tűnik, az élet idén mindent egyben ad neki vissza. 

A nagydöntőért azért nem keveset tett, és nem csak ezen a meccsen, hanem a Nuggets elleni párharc lezárásakor is. Akkor 37 pontot, most 41 pontot szórt úgy, hogy mezőnykísérleteinek legalább kétharmadát bedobta, erre a duplázásra egy playoffon belül soha senki nem volt képes a támadóidő bevezetése (1954-55) óta. Ugyanabban a rájátszásban mások is megcsinálták már, hogy két egymást követő szériát lezáró meccsen legalább 35 pontot dobtak, de Chris Paul a legidősebb a maga 36 évével. Eddig a rekordot Michael Jordan tartotta 33 évvel 1996-ból, illetve Kareem Abdul-Jabbar szintén 33 évvel 1980-ból. A Top5-be még olyan játékosok fértek fel, mint a 32 éves LeBron James (2017) és Hakeem Olajuwon (1995). 

A második félidőben szerzett 31 pontja amúgy abszolút karriercsúcs, ráadásul az elmúlt 25 évben szériát megnyerő meccsen 30+ pontos második félidőt eddig két játékos tudott: Anthony Davis és Steph Curry. A legalább 36 éves játékosok között egyébként a 41 pont az örökranglista második helyére jó, csak Karl Malone 50-ese előzi meg 2000-ből. 

Paul 11-szeres All-Star, 10-szer volt eddig az Év valamelyik Ötösének tagja, ilyen pedigrével ő volt eddig az egyetlen, aki egyszer sem jutott be a fináléba.

Különleges statisztikák mindenhol

CP3 számain túl is akad bőven érdekesség mindkét oldalon. 

A Suns az első csapat, amely egy playoffon belül két párharcot is ugyanabban a csarnokban zár le (természetesen idegenbeli meccsekről beszélünk), hiszen az első körben is a Staplesben jutottak tovább, akkor is hatodik meccsen. 

A Suns az előző 5 alapszakaszban meccsei 30.2 %-át nyerte meg, majd bejutott a nagydöntőbe. Az amerikai major ligák teljes történelmében nincs még egy gárda, amely ilyen szintű pálfordulást hajtott volna végre. 

A Suns utoljára 2010-ben volt rájátszásban, 11 éves böjt után pedig rögtön a nagydöntőbe jutott – ilyen ugrás még nem volt az NBA történetében. Tavaly a Lakers hétéves böjtöt követően azonnal bajnoki címet nyert, a Portland 1977-ben, hetedik szezonjában először jutott playoffba és lett rögtön bajnok. Érdekesség, hogy a Phoenix 1976-ban hat év után rájátszásba jutva nagydöntőzött, szóval a mostani menetelésnek van hagyománya arrafelé…

Deandre Ayton ma 8/10-es mezőnymutatóval zárt, vagyis karrierje első 16 playoff-meccsén egyaránt elérte az 50 százalékot, ami a támadóidő bevezetése óta a legjobb kezdés. Aytonnak a döntőben lehetősége nyílik arra, hogy megdöntse Shaquille O’Neal rekordját – Shaq a 2006-os rájátszásban zsinórban 18-szor dobta be mezőnykísérletei legalább felét. 

Még egy számmágia, de ez már Paul George-é. Az előző meccs után jött ki egy statisztika, hogy a playoffban eddig mind a 18 meccsén dobott legalább 20 pontot, ezzel csatlakozott Jordanhez, Bryanthez és Duranthez, akik minden ilyen szezonjukban eljutottak a nagydöntőbe. George-nak összejött a 19. húszpontos meccs is, de a nagydöntő hibádzik. Végül 500 pont, 150 lepattanó és 100 gólpassz felett zárt, erre korábban mindössze 5 játékos volt képes: LeBron James (8 alkalommal), Larry Bird (3 alkalommal), Charles Barkley, Clyde Drexler és Tim Duncan (1-1 alkalommal). 

Tyronn Lue brutális statisztikája is kicsit romlott, most már „csak” 10-3-ra áll olyan meccseken, amelyet ha elveszített volna a csapata, akkor befejeződik számára a playoff – de még így a legjobb azok között a vezetőedzők között, akik legalább 8 ilyen összecsapáson dirigálták csapatukat. 

Még egy kis érdekesség: a második negyedből 8:16 volt hátra, amikor a Clippers beütötte az első faultját. Az elmúlt 25 évben biztosan ez volt a legkésőbbi időpont, amikor egy csapat a playoffban elköveti az első személyi hibáját. A meccs végére amúgy 11-21 volt a beütött faultok száma a Suns „javára”, a Clippers 32, a Phoenix 11 büntetőt dobhatott. 

Hogyan tovább, Clippers?

Bár a LAC nem jutott el az ígéret földjére, ez a csapat mentalitásban teljesen különbözik a 2020-astól. Nem zuhantak össze a legnehezebb helyzetben sem, mindig tudtak újítani, a játékosok bíztak magukban és egymásban, és tényleg csak akkor kapituláltak, amikor már nem volt tovább fizikálisan. A szerepek szépen letisztázódtak, Paul George bizonyított magának és feledtette Wayoff P-t, a rendszer Tyronn Lue kezei alatt nagyon szépen összeállt. A sérülésekről nem tehetnek, egy egészséges Leonarddel a párharc zárulhatott volna fordított eredménnyel is. 

Leonard és Ibaka játékosopcióval rendelkezik, igazából egyikőjüknek sincs oka máshová igazolni – vagy lehívják az opciót, vagy megegyeznek Ballmerékkel egy új szerződésben, mindkettőben van ráció. Leonard számára az idei playoff bizonyította, hogy a Clippers egyértelműen bajnokesélyessé vált jövőre, Paul George és Tyronn Lue is megfelelő „segítségnek” tűnik, ahogyan a kiegészítők is. 

Utóbbiaknál valószínűleg lesznek mozgások: Nicolas Batum és DeMarcus Cousins minimumért is aláírhat, mert már csak a bajnoki cím az, ami hiányzik a karrierjükből. Reggie Jackson nagyobb kérdőjel, mert áprilisban volt 31 éves, és amit ebben a playoffban nyújtott, az nem minimálbéres produkció. 

A keret többi része igazából rendben van. George, Morris és Kennard 2024-ig, Zubac 2023-ig biztosan szerződés alatt áll, Terance Mann pedig a következő két évben összesen nem keres majd 4 millió dollárt (bár ez változhat, ha esetleg idő előtt hosszabbítanak vele). 2022 nyaráig rendelkeznek Beverley, Rondo, Daniel Oturu és Yogi Ferrell játékjogával, a lejáró szerződésű Patrick Patterson pedig könnyen pótolható. 

Megvan a 25. helyre szóló idei elsőkörösük, amivel tudnak húzni kiegészítőt, de akár fel is használhatják egy cserében. Ha Leonard marad, akkor Batum, Ibaka és Cousins sem igazol el, Jackson pedig meggyőzhető. Jackson Early Bird-jogai megvannak, vagyis egy legalább kétéves, végig garantált, 10.3 millióról induló szerződést kaphat. Batum 3.1 millióért vagy az 5.9 milliós luxusadós MLE-ért maradhat, de neki még 2023-ig évi 9 millió ketyeg a régi Hornets-szerződéséből is. 

Vége a liga egyik legismertebb és legviccesebb sorozatának

A Clippers kiesésével befejeződött a szezon Rajon Rondo számára - a főcsoportdöntőkre állva maradt négy csapatból ő az egyetlen játékos, aki valaha Shaquille O’Neal csapattársa volt. Hogy ez miért fontos? Pusztán azért, mert az elmúlt 37 (!) évben mindig akadt legalább egy olyan kosaras, aki csapatával bejutott a döntőbe és pályafutása egy pontján játszott együtt Shaq-kel-  ez a "legendás" széria most megszakad.