Playoff-percek: Chris Paul megtörte a Scott Foster-átkot

Csak megvillanni tudott az Atlanta

A 22-11-es kezdés bizakodásra adott okot a Hawksnál, de a Boston pillanatok alatt lerendezte a dolgot: a következő tíz percet 29-10-re nyerte a Celtics úgy, hogy az Atlanta hat labdát adott el és 4/16-ot dobott mezőnyből ebben a periódusban. Érződött, hogy egyszerűen beestek a dobások, más csoda nem történt, a festékben 18-6-ra nyertek a hazaiak az első negyedben is, és a Hawks ezt követően sem tudott rendszerszinten egálba kerülni - főleg Murray extrájával sikerült visszajönni mínusz húszról, majd Bogdanovics egy-két nagy dobása is besegített.

A támadópattanózás ugyan továbbra is nagy erénye az Atlantának, most 19-5-re (!) nyert erről a területről, de ennek semmilyen hatása nem volt a meccsre, 64-40-re kaptak ki a festékben, belenéztek 12 (!) blokkba, és gyorsindításból is kaptak 17 pontot. A támadópattanók ellenére továbbra is rengeteg 50-50-es labdát buktak el, Trae Young mellett John Collins is jó párszor bizonyult puhának, és a Boston által szerzett 64 festékpont 25 éve nem látott adat a franchise történetében - egyszerűen nem ütköztek ellenállásba Tatumék. 

 

Young sehol nincs

Az Atlantának csak akkor lehetne esélye bármire, ha Trae Young az a szupersztár lenne, akinek gondolja magát, de egyelőre Marcus Smarték megsemmisítik a Hawks vezérét. Az irányító eddig 35%-kal dob mezőnyből, 23%-kal triplázik és 70%-kal büntetőzik, csak erőlködős helyzetei vannak, amúgy el sem nagyon jut megfelelő dobásokig, pláne nem a büntetővonalra - de közben szervezni sem nagyon tud, átlag 7 gólpasszára átlag 5 eladott labda jut.

Ez már csak azért sem fér bele, mert közben védekezésben leteríti a vörös szőnyeget a Bostonnak, amikor ő fent van, játszi könnyedséggel szedi szét ellenfelét a Celtics. Ma hajnalban például -20-ban voltak, amikor leült, majd pár perc alatt feljöttek 8-9 pontra csak azzal, hogy nem volt ekkora lyuk a védekezésben, és a Boston a kényelmes előnyben lassan alkalmazkodott a helyzethez. Aztán a negyedik negyedben Young visszajött a pályára, dobott gyorsan két kosarat, majd megint elfogyott, és szépen meg is lógott a Celtics - vele a pályán -18-ban voltak, míg Murray-vel nullában, a Collins-Hunter páros pedig egyenesen pluszban zárt. Az első meccsen is Youngé lett a legrosszabb +/- a csapaton belül, ha az Atlanta bármit is szeretne ettől a párharctól, akkor a legjobb játékosával kell kezdenie valamit, mert amíg ő nem hozza a sztárteljesítményt, addig minden más csak kozmetikázás.

 

Brogdon és White is említést érdemel

Malcolm Brogdon a félpályás buzzer triplája mellett a 8 gólpasszal és a +20-as +/- mutatóval is a Celtics legjobbja volt ma hajnalban, pontosan azt hozta, amiért leigazolták: a csapat beragadt a rajtnál, majd Brogdon jött a padról, megcsinált 1-2 betörést, megoldott 1-2 játékot, és azonnal el is kapták a ritmust. A későbbiekben is a csapat működtetése, a többiek kiszolgálása volt a fő szerepe, könnyű helyzeteket is átadott inkább Tatuméknak, kulcsszerepe volt abban, hogy ilyen gördülékenyen tudott támadni a társaság.

White pedig egyelőre élvezi, hogy szinte semmilyen figyelem nem jut rá, és sokszor Younggal találkozik: egyelőre 60% feletti dobóhatékonysággal átlagol 25 pontot, eddig kiosztott már öt blokkot, ő is pontosan azt a teljesítményt teszi hozzá kezdőként, amire szüksége van a csapatnak.

 

Bickerstaff változtatott

Isaac Okoro az első meccsen nyújtott felemás teljesítménye után még megkapta a lehetőséget kezdőként, és a Cavaliers próbálta is őt tömni labdákkal az első néhány támadásnál, de mindössze 2 perc és 45 másodperc után mehetett a padra 2-2 személyi hibával, illetve eladott labdával a neve mellett, J.B. Bickerstaff pedig végig ott is tartotta ezt követően. Okoro helyére Cedi Osman érkezett, míg a második félidő kezdetén Caris LeVert vette át a helyét a kezdőben, és főleg utóbbi játszott nagy szerepet a Cavaliers győzelmében, 9/16 dobását elsüllyesztve 24 pontig jutott, és az is árulkodó, hogy a két csapatot nézve ő töltötte a legtöbb időt a pályán, 40 percet játszott.

Bickestaff gyakorlatilag hét játékost rotált, a négy kezdő kulcsemberen kívül, valamint a LeVert-Osman kettősön túl még Danny Green kapott lehetőséget, és úgy pihentette a sztárjait, hogy mindig egy-egy hátvédet, illetve magasembert hagyott fent a kezdőből, és mellettük játszatta a három triplázásban erős cseréjét. Az Allen-Mobley duó is kevesebbet játszott együtt, az első meccsen még 32 közös percet töltöttek a pályán, most ebből 28 lett, de a csapat hatékonyságán már az is sokat javított, hogy amikor együtt voltak fent, akkor rajtuk kívül mindig három olyan játékos volt a pályán Okoro leültetése után, aki állandó veszélyt jelent triplából. Osman ugyan csak 1/7-tel zárt távolról, de mégis rengeteget javult a kinti-benti egyensúly, járt a labda a Cavsnél, és emellett többnyire jó dobásokat is vállaltak.

 

Mitchell szervezett, Garland dobott

A Cavaliers mindkét hátvédje más felfogással érkezett, mint amilyennel az első meccsen játszott, Donovan Mitchell ezúttal nem állt bele 30 dobásba, megállt mindössze 11-nél, ugyanakkor így is magára irányította a figyelmet, és ezt 13 gólpasszal aknázta ki. Mitchell helyett dobott Darius Garland, aki sokkal magabiztosabb és agresszívabb volt, mint az első meccsen, 32 pontjába belefért 6/10 tripla és 10/11 büntető is, és amikor a harmadik negyedben kicsit statikusabbá vált a csapat játéka, akkor előbb Mitchell, majd Garland is újfent meg tudott villanni.

Garland már a nagyszünetben 26 pontnál járt, ezzel ő lett a harmadik játékos az elmúlt 25 évben, aki a Cavaliers színeiben legalább 25 pontot dobott egy félidő alatt a rájátszásban, LeBron James és Kyrie Irving után csinálta ezt meg a fiatal irányító.

 

Brunson csapdába esett

A Knicks csapatszinten is pocsékul dobott, 36,7 százalékos mezőnymutatóval nagyon nehéz meccset nyerni, és különösen Jalen Brunson szenvedése volt látványos, aki csak 5/17 dobását süllyesztette el. A Cavaliers láthatóan készült az ő lassítására, már az első negyedben is többször becsapdázták, amikor kettő-kettőket próbált játszani, ilyenkor rendszeresen rálépett a zárást adó társát addig fogó védő is. Brunsont így sem tudták sok eladott labdába kergetni, ellenben arra rá tudták venni, hogy siettesse a dobásait, és az sem mindig működött, ha Randle adta neki a zárást, mert a Cavaliers egyik magasembere akkor is a gyűrű alatt várta az arra meginduló Knicks-játékost.

 

Thibodeau nem tanul

3:13-mal a meccs vége előtt 103-76-os állásnál Tom Thibodeau időt kért, ezt kihasználva Bickerstaff kivette a meccsből a Mitchell-Mobley kettőst is, míg az rég egyértelművé vált, hogy Garlandot már nem kell visszahoznia. Thibodeau viszont nem változtatott, továbbra is pályán hagyta a legfontosabb játékosait, hiába küszködött sérüléssel Brunson és Randle is a párharc kezdete előtt. Nem kellett sokat várni arra, hogy ez jelentőséget kapjon, Randle egy labdaszerzés után megindult a Cavs gyűrűje felé, de Jarrett Allen nem engedte, hogy simán feltegye, a Knicks játékosa pedig egy elég csúnya piruettet mutatott be ezt követően. Allen megmozdulása fölösleges volt, meg is kapta a maga flagrantjét, de Randle-nek már nem is kellett volna a pályán lennie, mert azzal csak egy sérülést kockáztatott a Knicks.

Mindig nehéz bedobni a törülközőt egy rájátszás-meccsen, de Thibodeau-nak csak annyi lett volna a feladata, hogy végigtekint a kispadján, és akkor észrevette volna annak a végén Derrick Rose-t, akivel annak idején szintén megcsinált egy hasonlót, csak annak sokkal csúnyább vége lett, a fényes jövő előtt álló irányító elszenvedte az első komoly térdsérülését. Amikor Rose megsérült, kevesebb mint másfél perc volt a meccs végéig, a Bulls 12 ponttal vezetett, egyértelműen a kezében tartotta az irányítást, és akkoriban ez még jelentős különbségnek számított ennyivel a vége előtt, de manapság a 27 pontos különbség is elég jelentős bő 3 perccel a vége előtt.

Azt már szinte csak zárójelben jegyezzük fel, hogy RJ Barrett egészen a végső dudaszóig pályán maradt, bár lehet, hogy ezt büntetésül kapta, amiért ismét csak 4/13 dobását süllyesztette el – mondjuk ez valahol javulás a legutóbbi 2/12-höz képest…

 

Inkább Durant kapta a duplázásokat

Kevin Durant egyik legnagyobb értéke nagyon látványosan kidomborodott a második meccsen, minden védekezés úgy fél tőle, mint a tűztől, és a Clippers meccsterve egyértelműen az volt, hogy ne ő verje meg őket. A sztár agresszívabban kezdte a meccset, mint ahogyan az első találkozón játszott, ezért el is kezdték őt duplázni, viszont Devin Bookerre így nem irányult akkor figyelem, aki ezt 38 pontot szórva büntette meg. Tyronn Lue azt követően sem mondott le Durant duplázásáról, hogy Booker 7/8 dobását elsüllyesztette a harmadik negyedben, az utolsó játékrészben is inkább Durant kapott kiemelet figyelmet. A Suns ettől nem esett kétségbe, Durant a második félidőben összesen 6 dobást vállalt, Booker viszont 14-et, amiből 10 célba is ért, de Chris Paul is 6/8 jó dobással jelentkezett a fordulás után.

 

Craig él a lehetőséggel

Torrey Craig már az első meccsen is ki tudta használni, hogy a Clippers őt adja fel a legszívesebben védekezésben, akkor 9/12 dobását elsüllyesztve 22 pontot szerzett, és most sem maradt el sokban ettől, 6/9 dobását, azon belül 5/8 tripláját értékesítve 17 pontot dobott. Ha így folytatja, akkor azzal el is döntheti a párharcot, mert eddig nagyon magabiztosan dob, viszont ha szorosabb őrizetet kap, akkor azzal több helyet generálhat a csapat sztárjainak is.

 

Playoff-percek

Monty Williams keze meg van kötve, van egy kezdője, amiből négy ember egyértelműen adja magát, míg az ötödik két extra meccset játszott eddig, ugyanakkor a kispadja továbbra is nagyon vékony, így kénytelen komoly perceket játszatni az első ötösét. Annak ellenére, hogy még csak az első kör második meccsénél jár a Suns, Booker máris 45, Durant pedig 44 percet töltött a pályán, és érdemi játékidőt csak három csere kapott a Willimastől. Közülük Bismack Biyombo töltötte be a legfontosabb szerepet, ő lépett elő, amikor Ayton a faultgondjai miatt ült, vele ráadásul sokkal többet is váltottak védekezésben, nem egyszer a periméreten is megállta a helyét a center, emellett 15 perc alatt 3 dobást is blokkolt. Azt is érdemes feljegyezni, hogy az első meccsel ellentétben a másodikon Jock Landale és Terrence Ross is végig a padon maradt.

A Suns kezdői rendesen kitettek magukért, a legutóbbi 100 pontjuk után most 110 egységet pakolt fel a táblára az első ötös, eggyel többet, mint a teljes Clippers. Nem ez az első alkalom, hogy egy Suns-kezdő 110 pontot dobjon a rájátszásban, 2006-ban ugyanezt már megcsinálta Mike D’Antoni csapata is, akkor a Mavericks volt ennek az elszenvedője.

 

Megszakadt a Foster-átok

Chris Paul győztesen hagyta el a pályát egy olyan meccsen, amit Scott Foster vezetett, ami azért is nagy szó, mert Paul az előző 13 rájátszás-meccsén mindig kikapott, amikor ő bíráskodott, és a ma hajnalit megelőző 19 találkozójukon 2-17 volt Paul mérlege. Foster vezette annak idején azt a Spurs elleni hetedik meccset is, amikor a New Orleans Hornets elbukott a 2008-as rájátszás második körében, a 2020-as rájátszásban is ő vezette azt a Rockets-Thunder hetedik meccset, amin szintén kiesett Paul akkori csapata, ahogyan a 2021-es nagydöntőt lezáró hatodik meccsen is ő bíráskodott a Bucks-Suns összecsapáson.

Paul sokat tett azért, hogy megtörjön a Foster-átok, 16 ponttal és 8 gólpasszal fejezte be a meccset, és a hajrában több clutch megmozdulással is jelentkezett. 3:02-vel a vége előtt elsüllyesztett egy középtávolit, majd labdát szerzett Russell Westbrooktól, amiből gólpasszt adott Deandre Aytonnak, ezt követően újabb eladott labdába hajszolta bele Westbrookot, és végül elsüllyesztett még egy középtávolit. Mindez 61 másodperc alatt zajlott le, de ez végleg eldöntötte a meccset, a Suns 6 pontos előnyéből 12 lett.