Playoff-percek: D'Antoni terve nem jött be, Kerré igen

Verjenek meg a kiegészítők! Megtették...

Kevin Durant kiválásával tulajdonképpen helyesen gondolta azt Mike D'Antoni, hogy akkor innentől töltsük túl a védekezést a Splash Brothers, különösen Steph Curry előtt, vegyük ki a kezéből/kezükből a labdát és ha tud, akkor verjen meg minket Andre Iguodala, Kevon Looney, Andrew Bogut, vagy Shaun Livingston. A gond az volt, hogy megtették. Tulajdonképpen Curry ellen az első félidőben megcsinálták, amit kellett, kivették a kezéből a labdát, faultgondokba is keverték, jól támadták a túloldalon, de Thompsonra már nem jutott figyelem és koncentráció, a többiek pedig könyörtelennek bizonyultak - Andre Iguodalát hagyták triplát dobni, úgyhogy bedobta őket (5/8 távolról), Kevon Looney beszállt és fontos támadópattanókat (négyet is), vagy üres befutásokat (14 pont, 6/8 mezőnyből) hozott, Shaun Livingston szintén most volt messze a leghasznosabb talán az egész szezonban (11 pont, 4/6 mezőnyből, +14 14 perc alatt), de teljesen váratlanul olyanok is hozzátettek gólpasszokat, blokkokat, mint Quinn Cook, Jonas Jerebko vagy Jordan Bell. Mindez pedig egyre jobban frusztrálta is a Houstont, amely nem nagyon lehetett elégedett azzal, hogy bár megcsinálja a tervet és 0 ponton tartja Curryt, mégis csak egál meccset játszik, egyre idegesebbek lettek Paulék, aztán persze ahogy arra számítani lehetett, megérkezett Curry és kétszeres MVP-hez méltó negyedik negyeddel eldöntötte a küzdelmet. Félig bejött a Houston elképzelése, de félsiker ezen a szinten már nem siker...

Steve Kerr tökéletes munkát végzett

Utólag nehéz megítélni, hogy hogyan is állt ehhez a meccshez Steve Kerr azzal, hogy a párharcban eddig pályán tarthatatlan Andrew Bogutot rakta a kezdőbe, vagy hogy 10+ perceket adott öt cserejátékosnak is azok után, hogy eddig szinte pályára sem engedte őket, de akármit is gondolt a tréner, tökéletesen bejött neki. Egyrészt Klay Thompsonban és Andre Iguodalában is tudatosította a meccs előtt, hogy ebben a felállásban mit is kell tenniük, mit vár tőlük, másrészt egy lépéssel a Houston előtt járva pontosan felkészítette arra a fentebb emlegetett kiegészítő személyzetet, hogy most bizony játszani fognak és ők lehetnek a mérleg nyelve - dobniuk kell, agresszíven kell játszaniuk, de ne legyen rajtuk különösebb teher. Persze ezt könnyű elmondani, a játékosoknak végre is kell hajtani a pályán, de amit D'Antoni nem tudott megtenni (tudatosítani mindenkiben a feladatot, taktikailag és fejben is rákészíteni a játékosokat), az Kerrnek sikerült - nem mondjuk, hogy ez a különbség a bajnok és a nem bajnok edző között, de valahol itt kell keresni a miérteket. Ehhez egy adalék: D'Antoni sorozatban hatodik olyan playoff-mérkőzését veszítette el, ahol a kiesés volt a tét, vagyos hatból hatszor el is bukott ilyen helyzetben, egyszer sem tudott innen visszatáncolni.

Ez megtörheti a Houstont

Az utóbbi öt évből negyedszer ért véget a Rockets szezonja a Golden State-tel szemben és sorozatban másodszor nem bírt a Kerr-legénységgel a gárda, mióta megérkezett Chris Paul - James Harden back-to-back MVP-szezonokat tett le az asztalra, van mögötte második-harmadik opció, egy tökéletesen ideillő Capela és Tucker, ligaelit védekezés, minden, ami papíron kell a Warriors ellen. Nyíltan kimondták szűk két évvel ezelőtt, hogy ők a GSW ellen építik a csapatot, az a céljuk, hogy Curryéket megverjék, mindent ennek megfelelően próbálnak csinálni. Tavaly nem sikerült, pedig megvolt a pályaelőny és a 3-2-es vezetés, de ott még lehetett arra fogni, hogy Paul megsérült, jött egy történelmien rossz periódusuk a tripladobást tekintve, balszerencse, balszerencse, balszerencse - ebbe lehetett kapaszkodni, ebből hitet meríteni. De ez sem volt egyszerű, erre az idei szezonkezdetük és az egész alapszakaszuk kiváló példát szolgáltatott, ám amikor mindenki egészségessé vált, összeállt a játékuk, tisztázták a korábbi gondokat (frissítették a kispadot, visszahozták a védekezésért felelős edzőt, stb.), akkor újfent elkezdhettek hinni magukban és abban, hogy ebben a formában megállíthatják a Warriorst.

A mostani párharc első meccsén érződött rajtuk a nyomás, a játékvezetőkkel való viselkedésük, az egész testbeszédük és a játékuk arra utalt, hogy nagyon feszültek és érzik, hogy mindennek számukra kedvezően kell alakulnia ahhoz, hogy továbbjussanak és legyőzzék a mumusukat. A harmadik összecsapáson aztán szinte tökéletesen játszottak és hosszabbításban nyertek, ami kicsit helyrebillentette őket, a negyediken kiegyenlítettek, aztán az ötödiken felálltak húszpontos hátrányból, majd Durant kidőlése után volt 14 percük arra, hogy eldöntsék a küzdelmet és minden bizonnyal a párharcot is - sosem tudjuk meg, de azért jó esély van rá, hogy ha ott, azt a 14 percet megnyerik, akkor 3-2-es előnyből a ma hajnali hatodik meccs is megvan. Az azonban nem lett meg, mert James Harden és Chris Paul vezér létére vérlázító módon elbújt a felelősség és a lehetőség elől, hagyták elúszni az esélyt, most pedig ugyanúgy, a döntő időszakban, a negyedik negyedben csődöltek be és remegtek meg. Ahogy tavaly is, csak most már nem kereshetnek kifogást, nincs mire mutogatni, el kell fogadni, le kell nyelni, hogy a legjobb játékosát nélkülöző GSW verte meg őket a saját pályájukon.

Ezek után viszont miben bízzanak, miben hihetnek? Olyan esélyt kaptak, amelyre évek óta vártak és nemcsak ők, hanem az egész liga. Duranttel együtt is 2-2-re álltak úgy, hogy egálban voltak az ötödik meccs harmadik negyedének hajrájában, majd Durant nélkül játszottak 62 percet és veszítettek el mindent. Hogyan hihetnek ebben a stílusban, ebben a keretben, ebben a csapatban? Nagy változtatásra nincs lehetőségük a keretben, D'Antoni többször bizonyította, hogy nem nyúl bele semmibe, ő hisz egy dologban és ha az bejön, akkor jó, ha nem, akkor ez van. De fiatalabb nem lesz Paul, nem lesz Tucker, nem várhatnak ennél többet Hardentől - milyen lelki állapotban, milyen önbizalommal futnak neki még egyszer jövőre? Mondhatnánk, hogy most majd abba kapaszkodnak, hogy jó eséllyel Durant nélkül lesz a Warriors - oké, de itt volt 64 perc ebből és ugye hát...

Szoros, de hiába

Ez az első olyan hatmeccses párharc az NBA történetében, amelynek minden találkozója maximum hat ponttal dőlt el - mondhatjuk, hogy nagyon megszorongatta ellenfelét a Rockets, csak nem ment vele semmire. Egyébként a két csapat utóbbi kilenc találkozójára is igaz az, hogy egyiken sem volt hat pontnál nagyobb a különbség, sőt, a hét derbin együttvéve összesen hét egységgel húzta be a GSW.

Iguodala még mindig érzi

A párharc első meccse után megemlítettük már, hogy továbbra is Andre Iguodala az a glue guy a Warriorsnál, aki igazán őrületessé teszi ezt a csapatot, ebben a szériában pedig összességében abszolút bizonyította, hogy 34 évesen is mekkora értéke van. Az alapszakasz végigalibizte, aztán a playoff első korében már nőtt a szerepe, voltak fontos meccsei, a Rockets ellen pedig kivétel nélkül minden találkozón a kezdőben kapott helyet, sőt, 34,5 percet a parketten is töltött átlagban - 13,5 pontot termelt ez idő alatt, méghozzá 60%-os mezőnymutatóval és ami különösen értékes, 42%-os triplával (4,2 kísérletből). Emellett természetesen védekezésben is hozta a megszokott szintet, volt 3 blokkos, vagy 5 labdaszerzéses meccse is, az atletikussága és főleg a játékintelligenciája továbbra is egészen különleges játékossá teszi őt - kérdés persze, hogy a Denver, vagy a Portland ellen lesz-e rá ekkora szükség, vagy kicsit csökkenthetik a terhelését, hogy a nagydöntőre legyen ismét igazán éles.

Egy statisztika a cserepadokról

Az egész párharc során egyértelműen a Rockets cseréi uralták a kispadok csatáját, Austin Rivers, Gerald Green, vagy Iman Shumpert nagyon fontos és eredményes perceket tudott hozzátenni, míg a GSW második sorából gyakorlatilag semmi hasznos nem érkezett - egészen mostanáig. Kerr fentebb taglalt bővebb rotációjának számszerű haszna is lett - íme a kispadok által dobott pontok aránya a GSW szemszögéből ebben a párharcban: 

Hatodik meccs: 33-17
Ötödik meccs: 11-19
Negyedik meccs: 11-18
Harmadik meccs: 7-21
Második meccs: 14-20
Első meccs: 10-17