Playoff-percek: Doc Rivers két hibáját köszönte szépen a Hawks

 

A meg nem énekelt hős

Reggie Jackson azt követően, hogy egy pocsék első meccsel jelentkezett, végig megbízhatóan teljesített és sorozatban 6 olyan találkozót hozott le, amikor elért legalább 15 pontot és 3 bedobott triplát. Ezen a 6 meccsen 17,7 pontot átlagolt, ráemelt 8,8 triplát, amiből 3,7 célba is ért, vagyis 41,5%-kal tüzelt kintről. A 7. meccsen nem kezdett jól, nem ültek a dobásai, de a 4. negyedre ismét összeszedte magát, elsüllyesztett két kulcsfontosságú hármast is, és 8 pontjával csapata legeredményesebbjeként zárt a záró játékrészben.

Jackson szerepe a párharc előtt igencsak képlékenynek tűnt, nehezen lehetett belőni, hogy Rajon Rondo és Patrick Beverley mellett mennyi lehetőséget kaphat a rájátszásban, és a kételyeket csak növelte az első meccse, ahol 1/6-os mezőnymutatóval 2 pontot ért el. A folytatásban mégis bizonyítani tudott, maximálisan kihasználta, hogy Rajon Rondo nem élete meccseit játszotta, ahogyan azt is, hogy az elvben a védekezése miatt használt Patrick Beverley többször is csúnyán alulmaradt olyankor, amikor Doncic megállítása lett volna a feladata, úgyhogy Lue végül azt a kézenfekvő megoldást választotta, hogy játsszon az az irányító, aki pontokat tud felpakolni a táblára – mindez persze csak azért működött, mert Jackson megfelelt a kihívásnak, és stabilabb 3. opció lett, mint amilyen stabil 2. opcióra számíthatott Doncic a túloldalon.

 

Előkerült valami a Clippers kispadjából

A párharc előrehaladtával egyre kisebb szerep jutott a két csapat cseresorának, a 6. meccsen a Clippers kispadjáról mindössze 4 pont érkezett, messze elmaradtak a Mavericks – szintén nem túl acélos – 15 pontjától. A 7. meccsre annyi változás történt, hogy a Mavs kispadja is teljesen elfogyott, megálltak 6 pontnál, Tyronn Lue viszont rátalált valamire, 27 pontot hoztak össze a Clippers cseréi. Terance Mann 6 meccs alatt 17 pontig jutott, most ehhez tudott hozzátenni 13-at, de tőle ez legalább annyiban nem okozott meglepetést, hogy a 2. meccstől kezdve stabil rotációs tag volt, nem úgy Luke Kennard, aki két nappal ezelőtt játszotta az első nem garbage time perceit a rájátszásban. Kennard legutóbb is megmutatta, hogy szét tudja húzni a pályát, jó hatással tud lenni arra, hogy vele fent a Clippers jó kinti helyzeteket teremtsen, és a 7. meccsre az ő dobásai is megérkeztek, a legutóbbi 0/3 után most 3/5 triplával és 11 ponttal jelentkezett, a fontos pillanatokban is lehetett rá számítani. Érdekes lesz figyelni a helyzetét, hogy ezt követően mennyi lehetőséget kap a Jazz ellen, mert a most látottak alapján bőven tudnák őt használni, de az sem lenne meglepő, ha ismét komoly tülekedés alakulna ki a rotációba kerülésért.

 

A legrosszabbkor szaporodtak meg a dallasi eladott labdák

Mindkét csapat nagyon jól vigyázott a labdára, a 7 meccs alatt a Mavericks és a Clippers is átlagosan 11 alkalommal szórta el a játékszert, és az első körben csak a Grizzlies (10,4) és a Hawks (10,8) adott el kevesebb labdát. A Dallasnál pont a legrosszabbkor, az utolsó meccsen szaporodtak meg ezek valamennyire, 14 labdavesztést produkáltak, amikből a Clippers 17 pontot tudott szerezni, míg ellenfelük csak 9 alkalommal veszítette el a játékszert, és ezt követően is csak 9 pontot kaptak.

 

Most át tudta dobni az európai Ikertornyot a Clippers

Rick Carlisle egyik legizgalmasabb húzásának bizonyult a párharc során Boban Marjanovics előrántása, és közben egy nagyon jó kis zónát húzott fel ahhoz, hogy védekezésben se ő, se Porzingis ne vesszen el, és ez ideig-óráig működött is. A 7. meccsre annyiban fordult a kocka, hogy a Clippers játékosai elkezdtek még nagyobb volumenben tüzelni kintről, a 43 elvállalt és a 20 bedobott tripla is a legtöbb tőlük a párharc során, utóbbival nem is kicsit múlták felül a korábbi legjobbjukat, az 5. meccsen jutottak el 14 bedobott hármasig. Ebben nagy szerepet játszott a már megénekelt Jackson, Kennard és Mann is, de a prímet Marcus Morris vitte, aki 7/9 triplát zörgetett be, miközben az előző 6 meccsen 10/29-et tudott csak felmutatni.

 

Mi lesz Porzingis sorsa?

A Mavericks előtt alapvetően fényes jövő áll, Luka Doncic még mindig pofátlanul fiatal, és nem véletlenül áradozott róla Kawhi Leonard és Paul George is az utolsó találkozó után, egyértelműen megmutatta, hogy a rájátszásban is képes elképesztő teljesítményekre. Ez azonban közel sem mondható el Kristaps Porzingis esetében, akinek inkább csak pillanatok jutottak, mint az 5. meccs hajrájában elsüllyesztett fontos tripla, miközben huzamosabb időszakokon keresztül eltűnt. Az esetében az tűnik a legfájdalmasabbnak, hogy egyszerűen passzív, nem vállal elég dobást, és ez amellett is igaz, hogy a Clippers is jó munkát végzett azzal, hogy elvegye a dobásait, illetve Doncic is törekedhetett volna jobban arra, hogy őt hozza helyzetbe.

Porzingis egyik meccsen sem használt el sok labdát, az első találkozón eleresztett 13 kísérlet volt tőle a legtöbb a párharc során, és összességében 10,3 dobást átlagolt. Hogy ez mennyire kevés, azt jól megmutatja, hogy az alapszakaszban a 43 meccséből 34 alkalommal is többször próbálkozott, mint az első meccses 13 kísérlet, akkor közel 16 dobást eresztett el átlagosan. Máshonnan nézve viszont kevésbé tűnik meglepőnek, hogy a Clippers ellen kevesebbet vállalt, velük szemben az alapszakaszban mindkét meccsén 14 dobásba állt bele, akkor is elmaradt a szezonban mutatott átlagától.

Persze Porzingis is nagyon fiatal még, bőven van még benne fejlődési potenciál, ugyanakkor egyre inkább kérdéses lesz, hogy Dallasban Doncic mellett meg tudja-e valaha szolgálni a fizetését? Olyan szempontból ideális partner lenne mellé, hogy az adottságai alapján könnyű helyzeteket lehetne neki teremteni a gyűrű közelében, miközben a triplavonalon túlról is életveszély tud lenni, de ebben a párharcban egyiknek sem tudott megfelelni, 3,9 kísérletből 29,6%-kal triplázott, míg a gyűrű közelében úgy nem tudott veszélyt jelenteni, hogy közben Boban Marjanovics igen. Szeretjük Bobant, mindenki szereti Bobant, de az érdemei elismerése mellett sem hízelgő ez Porzingisre nézve, még akkor sem, ha azt tudjuk, hogy Marjanovics nagysága mellett ő is eltörpül, viszont a magassági fölénye a mezőnnyel szemben neki is megvan, mégsem tudja ezt kellően kihasználni.

 

Trae Young nem lassít

A Hawks irányítója elsőre a Sixers védekezését is pontosan úgy szedte szét, ahogy a New Yorkét az előző körben - egy zárás fent, egy másik, amivel megkönnyítik az útját és már dobja is a gyilkos floatert, vagy löbböli fel a labdát a leváló centernek. Egyszerű, de egyelőre nehezen védhető figura, ha ő intézi - egy félidő alatt 25 pontot és 7 gólpasszt kalapált össze ezekből, nincs nagyon miről beszélni. Az látszik, hogy Danny Green tehetetlen, most mondjuk magához képest is elég lassan reagált, de a második félidőben Thybulle és Simmons azért már jóval inkább meghajtotta a pénzéért Youngot - azt nem mondhatjuk, hogy megfogták, de limitálták annyira, hogy a Sixers vissza tudott jönni a meccsbe. 

Young egyébként a Hawks történetének első játékosa lett, aki 35 pontot és 10 gólpasszt jegyzett a PO-ban, így érdemes vizsgálni az idei rájátszását...

 

Joel Embiid összekapta magát

Nagy kérdés volt a párharc előtt, hogy mi lesz Embiiddel, de a Sixersnél alighanem fellélgeztek, hogy pályára lépett, ráadásul úgy játszott, ahogy. Tegyük hozzá, hogy védekezésben azért messze volt az igazi önmagától, nem ért oda szinte sehova, borzasztó lassan forgolódott a festékben, de talán inkább bátortalan és óvatos volt, nem sérült, mert amikor úgy volt, akkor nem mozgott lassan, megvolt a dinamika a játékában. Végül 39 pontot szerzett, a végén már vetődött is labdákért, nem mondtuk meg róla, hogy milyen sérülése van - ez megkönnyebbülés Phillyben, az viszont nagyon nem, hogy ennek ellenére is kikaptak, mert mi van, ha Embiid állapota rosszabbodik, akár már a második meccsre, a mostani 38 játékperc után...

 

Doc Riversnek változtatni kell - saját magán

Két dolgot szúrt el csúnyán a Philly mestere, egyrészt végigmozizta, ahogy Danny Green mellett besétálgat a festékbe Young és ízekre szedi csapata védekezését úgy, hogy közben két All-NBA perimétervédőt "pazarolt" el máshol a pályán - Simmons és Thybulle egész más szint, Rivers mégis csak a második félidőben kezdte el őket erőltetni Youngon.

Másrészt pedig ezen a szinten már nem fér bele az, hogy öt cserejátékos hosszú percekig együtt van fent a pályán - oké, a kezdőt szerette volna együtt játszatni, de amíg az öt csere volt fent, addig megégtek további tíz ponttal, ami végül nagyjából eldöntötte a meccset. Az összes többi lineupjuk +6-ban volt, ez az ötcserés megoldás viszont elvesztette nekik a pályaelőnyt - a párharcfelvezetőben is jeleztük, hogy Rivers meccselésén sok múlhat, nos, elsőre konkrétan egy vereséget eredményeztek a döntései.