Playoff-percek: Doncicot akarta Paul és a Suns

Először is: be kell dobni a triplát

Sok gonddal küzd a Sixers, Joel Embiid nélkül nem áll meg a magasrotáció, James Harden passzív, pocsék a kispad, mindjárt kitérünk ezekre is, de egyelőre a legfeltűnőbb és legegyértelműbb baj feltétlenül a szörnyű triplázás. Az első meccsen 6/34-et, most 8/30-at dobtak távolról, ez így 14/64 két találkozó alatt, ami 21,8%-os hatékonyság, tehát teljességgel vállalhatatlan, ennél mindenképpen jobban kell dobni, ez az első lépés.

George Niang eddig 1/10, Danny Green pedig 2/14 triplát tudott a gyűrűbe küldeni, de az egyébként jól játszó Tyrese Maxey 2/10-e vagy James Harden 3/12-je is borzalmas, sőt az eddig legstabilabban teljesítő Tobias Harris is csak 3/9-nél tart - azt pedig könnyű kiszámolni, hogy rajtuk kívül összesen három tripla esett be csapatszinten, mind a hármat az egyébként 3/6-ot dobó Furkan Korkmaz jegyezte. A második meccsen a legutóbbi 10 perchez képest Doc Rivers már jobban támaszkodott is a törökre, aki 18 percet kapott, 8 pontja mellett 6 lepattanót is leszedett, de négy faultot is beütött, védekezésben abszolút nem tudott ott maradni lábon senki előtt.

Amíg ez a triplázás nem változik, addig nincs miről beszélni, nem lehet érdemi esélye a Sixersnek - abban bízhatnak a csapatnál, hogy hazai pályán majd megfordul a dobóforma. Egy adalék: a ShotQuality.com (nagyon erősen zárójelbe tett és fenntartásokkal kezelendő) számítása szerint a dobások minőség alapján a Sixersnek kellett volna nyernie ezen a meccsen, igaz, szerintük a Boston-Milwaukee második mérkőzése is egál volt ebből kiindulva.

 

Most a small-ball sem működött

Nem mentjük fel Doc Riverst a felelősség alól, de ezen az estén a játékosai sem mentették meg. A negyedik negyedben, nyolcpontos hátrányban (tíz volt az, de két  büntetőt dobhattak éppen és James Harden be is dobta őket) felrakta az első meccsen még egészen jól kinéző small-ballt Tobias Harrisszel "centerként", de a Miami két perc alatt egy 10-0-val büntette meg a kísérletet, majd Rivers visszahozta Paul Reedet, de onnan már nem lehetett visszaút. Kaptak egy alley-oopot, eladtak egy labdát, egy támadópattanóból kaptak egy triplát, Danny Green kihagyott két hármast, Jimmy Butler bezsákolt még egy alley-oopot, majd Victor Oladipo bevert még egy távolit - a Miami csak egy triplát hagyott ki ebben az időszakban, Rivers időt kért és visszahozta Reedet.

Nagyon nagy baj, hogy a finomabb small-ballban igazán használható "magasember", Georges Niang most tíz perc alatt kipontozódott (!), pedig vele a parketten +3-ban voltak így is annak ellenére, hogy csak öt pontot szerzett és hatot faultolt. Reed -2-es +/- mutatója sem rossz, támadásban ugyan nem volt túl hasznos, de az energiája megvolt, hátul blokkolt kettőt, lopott egy labdát, 25 percet játszott, ő volt az egyetlen "magas", akivel volt tartása a társaságnak. Most egyébként annyira DeAndre Jordan sem volt homály, mint elsőre, de továbbra is tökéletesen látszik, hogy miért nincs keresnivalója a pályán: 13 perc alatt még úgy is -9-ben voltak vele, hogy dobott hat pontot és leszedett öt lepattanót, ennek oka pedig a védekezés - simán dobáltak róla középtávolikat és távolikat is, ha fent volt, egyszerűen őt kellett pick-and-rollra hívni és a behátrálása miatt meg is jöttek a jó dobóhelyzetek a Heatnek.

Paul Millsapet Rivers már elfelejtette, ő nem került pályára, a Jordan-Reed-Niang trió forgott, néha megfűszerezve az említett extra small-ball-lal - egyelőre nem látszott az igazi megoldás, méghozzá Niang faultjai és a már említett borzalmas triplázás miatt. Embiid esetleges visszatérése nyilván sokat segíthet az ügyön, de amíg nem dobálják be a távolikat, addig nincs kiút...

 

Harden és a kispad sem jó

A második meccsre sem tudott igazán elszabadulni James Harden, pedig PJ Tucker egy fokkal már lazábban fogta, illetve kevesebbet volt rajta. Róla is azt tudjuk leírni, amit az egész csapatról: nem esnek be a dobásai. Úgy zárt 6/15-tel, hogy ebből öt kosara is betörésből, beizmozásból született, alapvetően elindult a gyűrű felé, ott viszont körbevették és nem nagyon engedtek neki passzolni - a védője ment vele, érkezett még valaki nehezíteni, a többiek pedig próbálták elvenni a kiosztás lehetőségét. A gólpasszai abból jöttek, amikor a Heat elrontotta ezt a duplázást vagy amikor Dedmon nem ért vissza belőle a centerre, esetleg amikor Harris egymaga megoldotta az "átadott labdából", a problémát viszont a tempók jelentették: kétszer szakította meg a betörését azért, hogy visszalépős középtávolit engedjen el, de mindkettőt nagyon csúnyán elrontotta, a visszalépős tripláit pedig 1/4-gyel küldte a gyűrűbe. Tehát a betörése 5/9, a dobása 1/6, többször kellene megbontania a védekezést és elindulni a gyűrűig, abból születhetnének jó dolgok, de jelenleg a rendszer sem segíti, ritkán tudott igazán kreálni, irányítani, mert a Heat sokszor duplázta a periméteren, a társak pedig nem tették meg azt a szívességet, hogy megbüntessék ezeket a helyzeteket. Ezzel együtt Harden 11/28-at dobott eddig mezőnyből (39%), 3/12-t távolról és 11/11-et a vonaról, ez utóbbinál a kiharcolt kísérlet tűnik kevésnek. 

Szóljunk még a cseresorról és emeljük ki, hogy a Sixers-pad ezen az estén 19 pontot és 14 faultot (!) jegyzett azok után, hogy az első meccsn 21-10 volt az arány - az sem jó egyébként, de a mostani még rosszabb. Mondhatnánk, hogy majd Embiid visszatérésével igazodik a cseresor is, de hazudnánk, mert azzal csak Jordan kerül ki a kezdőből, aki valószínűleg onnantól a rotációban sem lesz...

 

A Heat teszi a dolgát

A Miami nem csinál semmi különöset, Kyle Lowry nélkül szépen mozognak a játékosok labda nélkül, most Jimmy Butler jobb napot fogott ki és Bam Adebayo is jobban használta ki a festékben, hogy centerposzton nincs megoldás a Phillynél, ezen felül nem történt semmi érdekes a floridaiaknál. Kijátszották az üres helyzeteket, megtalálták a megfelelő megoldásokat, a leváló embereket, a zárásból kijövő shootereket és egy-két szép extra is beesett Strustól, Herrótól vagy Oladipótól, de ezen nagyon azért nem kell meglepődni, nem az volt a fő recept, hogy majd ők emberről megverik a Sixerst. Amikor kellett, akkor mindig tudtak kicsit szigorítani és egyelőre kicsit azt látjuk, mint a Hawks ellen: az ellenfél fő labdás emberét a lehető legnehezebb helyzetbe hozzák, esetenként előkapják a zónát, azzal együtt élnek, ha a 2-3. opciónak jó napja van (ott Bogdanovics és a végén Hunter, itt Harris és most Maxey), mert jó helyeken támadnak és tudják, hogy a matchup terén előnyben vannak, egyébként pedig nem tűnik úgy, mintha 100%-on, megfeszülve kaparnának a sikerért.

Éppen ezért nehéz most megítélni ezt a csapatot és azt, hogy egy komolyabb kihívásra hogyan reagálna - Lowry visszatérése mondjuk nagyon kellene a folytatásban, de egyelőre azt szögezhetjük le, hogy teszik, ami a kötelezőnek számító győzelmekhez kell, gond nélkül hozzák is az eredményeket (6-1-re állnak a playoffban, csak akkor kaptak ki egy ponttal, amikor Lowry megsérült), de hogy játékban mennyi van még bennük, azt csak jósolni, tippelni lehet jelenleg. Benne van, hogy Lowry nélkül, az Embiiddel felálló és az életéért küzdő Philly legyőzi őket a következő meccsen és kiderülhet az is, hogy nincs magasabb fokozat Erik Spoelstra csapatában, de az eddigi információk alapján aggódni sincs okuk.

 

Oladipo valóban hozzátesz

Az alapszakasz legvégén kezdte meg a szezont a hosszú kihagyásból és gyakorlatilag több éve tartó sérüléshullámból visszatérő Victor Oladipo, ott pár meccs visszarázódás után egy tét nélküli helyzetben csak úgy emlékeztetőül dobott gyorsan egy 40-est, de a playoff elején nem volt a rotáció tagja - az Atlanta ellen az első három meccset kihagyta.

A negyedik találkozón Lowry sérülése után került elő, először a padról beszállva, gyengén dobva is komoly energiát hozott, pontokban, lepattanókban, passzokban és védekezésben is illett a gépezetbe, úgyhogy az ötödik meccsen Erik Spoelstra már a kezdőbe tette, amikor Jimmy Butler sem tudott játszani. Oladipo ott 23 ponttal a csapat legjobbja lett, tudott védelmet bontani, irányítani, bedobott 3/6 triplát, megmutatott valamit a régiből, de Butler visszatérésével természetesen újra a padra szorult a Sixers elleni párharcban. Az első meccsen 27 percet játszott, de mind az öt tripláját elrontotta, viszont itt is jó döntéseket hozott, illett a rendszerbe elöl és hátul is.

A ma hajnali találkozón pedig még előrébb lépett, mert 19 ponttal, 6/11 jó dobással és 3/4 triplával szállt be, a negyedik negyedben végig ott volt a pályán, volt két nagyon fontos hármasa, egy duplája és két büntetője is ebben az időszakban, az eladott labdái ellenére abszolút alapemberré vált, akinek nagy szerepe volt a győzelemben. Ez pedig nagyon kellett a Heatnek, mert Duncan Robinson használhatatlan, így főleg Lowry nélkül óriási szükség van még egy ilyen agilis, kintről is veszélyes, védekezésben abszolút hasznos hátvédre - sokan szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy ő érdemben hozzá tud-e tenni ilyen szinten, de egyelőre abszolút igenlő választ ad erre a kérdésre.

 

Paul oda ütött, ahol a legjobban fáj

Chris Paul 11/16-os mezőnymutatójával és 28 pontjával ismét oktatott, és megint a negyedik negyedben őrült meg igazán, ahol 6/7 dobást elsüllyesztett és 14 pontot szerzett. Nehéz róla újat mondani, ebben a rájátszásban elképesztő teljesítményeket szállít, ráadásul a negyedik negyedben a tervezettnél hosszabbra is nyúlt a pihenője, mert amikor leült szusszanni, Devin Booker gyors egymásután bevágott 3/3 triplát, és ezzel eldőlt, hogy vissza sem kell térnie a pályára az irányítónak. Jól is jött ez a Sunsnak, mert a legutóbbi 29 perce után így is 36 percet töltött a pályán Paul, amihez még 4-5 hozzájöhetett volna, amennyiben nem sikerül lezárni a mérkőzést, de ez hamar meglett, mivel a Suns csapatszinten 16/19 dobását süllyesztette el az utolsó 12 percben.

A második félidőben bemutatott Suns-gála kulcsa Luka Doncic védekezése, illetve annak a gyengesége volt, Paul következetesen azt az emberét hívta zárni, akit Doncic őrzött, összesen 19 alkalommal adott zárást a nagyszünet után Doncic aktuális embere a Suns labdás játékosának, és ezekből a labdabirtoklásokból átlagosan 1,81 pontot szerzett a Suns – az elmúlt három évben egyetlen csapat sem szerzett ennyi pontot hasonló helyzetből egy félidő alatt, amikor legalább 15 záráshívás történt egy védőre. A 19 zárás, amit Doncic embere adott, a harmadik legtöbb pályafutása során, amivel a szlovénnak szembe kellett néznie egy félidő alatt, Jason Kiddnek pedig sürgősen ki kell találnia valamit ez ellen, hogy a következő meccsre el tudják kerülni ezeket a helyzeteket.

 

Nem baj, van másik

Az első meccsen Deandre Ayton játszott kulcsszerepet a Sunsnál, ezúttal viszont faultgondok miatt mindössze bő 18 percet tölthetett a pályán, de nem okozott gondot a pótlása. A helyére beálló JaVale McGee is csak 10 percet játszott, mert ő is gyorsan gyűjtögette a faultokat, de hozzátett 6 pontot 3/3 dobásból, illetve 3 blokkot is kiosztott. Amikor McGee is bajba került, előkerült Bismack Biyombo, akinek így 18 percet kellett játszania, többet, mint amennyit az egész első körben pályán töltött, de remekül helytállt ő is, 4/4 dobását elsüllyesztette, és +12-ben zárt vele a Suns. Összességében úgy kapott 24 pontot a centereitől Monty Williams, hogy 10/13 mezőnykísérletüket és 4/6 büntetőjüket a helyére küldték, és nem csupán az első, hanem a második opciója is végig faultgondokkal küzdött ezen a poszton.

 

Doncic megelőzte Jordant, de segítségre szorul

Azon játékosok közül, akik legalább 10 meccsen pályára léptek a rájátszásban, már Luka Doncic átlagolja a legtöbb pontot, megelőzte a pályafutása során 33,4 pontot átlagoló Michael Jordant, és már egyedül vezeti ezt a ranglistát 33,5 pontos átlagával. Nem elhanyagolható különbség, hogy Doncic 18, míg Jordan 179 meccsen keresztül hozta ezt, de azért így is elképesztő ez az adat, ráadásul Doncic mezőnyből és triplából is hatékonyabb, mint a nagy előd, ugyanakkor 64,9%-kal büntetőzik pályafutása során a playoffban, bár idén már nincs erre sem akkora gondja, mint az előző két évében volt.

Nem is Doncic támadójátékán múlik az, hogy nem áll jobban a Suns ellen a Mavericks, két meccs alatt 80 pontnál, 17 lepattanónál és 15 gólpassznál jár (12 eladott labda mellett), miközben 28/52 dobását a helyére küldte, sokkal inkább a társakkal van gond a pálya ezen oldalán: az első körben remeklő Jalen Brunson két meccs alatt 22 pontot és 9/28-as mezőnymutatót szenvedett össze, Spencer Dinwiddie 19 pontnál és 6/18-nál jár ebben a párharcban, és más sincs, aki mindkét meccsen egyaránt jól teljesített volna támadásban, Reggie Bullock, Dorian Finney-Smith és Maxi Kleber is egy jobb meccset hozott, de nem egyszerre. Itt jegyeznénk meg azt is, hogy a Paul-Booker kettős Brunsont 2/10, Dinwiddie-t 2/7 jó dobáson tartotta két meccs alatt.

Doncic védekezésének szidása után Brunsonra is érdemes egy mondat erejéig kitérni, ezen a meccsen 11/13-mal célzott a Suns olyankor, amikor ő volt a dobójátékos legfőbb védője.

 

Három sorozatot is életben tartott a Suns

Sorozatban a 11. meccsét nyerte meg a Suns a Mavericks ellen, legutóbb 2019. november 30-án tudott a Mavericks nyerni. Akkor Doncic-tól egy 42/9/11-es teljesítmény kellett, illetve a jelenleg sérült Tim Hardaway Jr. szórt 26 pontot, míg az ellenfél két legjobbjaként Kelly Oubre Jr. (22 pont, 10 lepattanó), és Ricky Rubio (21 pont, 9 gólpassz) zárt, így nyertek 120-113-ra a dallasiak.

Az alapszakaszban 47-0-ra zárt azokon a meccseken a Suns, amikor vezettek három negyedet követően, és a rájátszásban is 5-0-ra állnak már ilyenkor, továbbra is hibátlanok ilyen körülmények között. Az abszolút rekordot a 2019/20-as Lakers tartja, ők 57-0-val zártak azokon a meccseken, amikor vezettek a harmadik negyedet követően, ezt veheti célba a Suns.

Ebben a rájátszásban eddig mind a nyolc meccsén legalább 50%-kal dobott a Suns, és már csak két ilyen teljesítményre vannak attól, hogy befogják az abszolút csúcstartó 1984-es Lakerst, és nem mellékesen a Mavericks elleni második meccsen összehozott 64,5%-os mezőnymutató franchiserekord is, illetve a liga történetének hetedik legmagasabb mezőnyszázaléka a rájátszásokban. Ez a hatékonyság 75,7%-os True Shooting mutatót is eredményezett, ami a második legmagasabb érték a rájátszások történetében, egyedül a 2020-as Clippers tudta ezt felülmúlni 77,8%-kal, épp a Mavericks ellen, a két csapat ötödik meccsén.

 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is.