Playoff-percek: elrontotta az esélyét a Miami

Ez volt a Heat esélye

Nagyon térden járt ezen a találkozón a Miami, a pocsék dobóforma, a festékben elkövetett rengeteg hiba, az iszonyatosan sok kihagyott jó vagy legalábbis nem rossz dobóhelyzet - szöges ellentétben állt mindez a párharc és az egész playoff korábbi szakaszaiban látott Heattel, ami pont a részletekre való odafigyeléssel, kemény munkával és történelmien extra dobóformával jutott el idáig. Most egyik sem volt meg, és a pontot az i-re a vereséget eredményező utolsó játék tette fel - Max Strus nem zárta ki Derrick White-ot, aki lesipuskás módon szerzett győztes kosarat.

Pedig ez volt a floridaiak esélye: a Boston rosszul triplázott, a Tatum-Brown páros 0/12-t dobott távolról, Brogdon nem játszott, a védekezés nagyjából egyben volt, alig öt labdát adott el Erik Spoelstra csapata, és a negyedik negyed végén megjött a szokásos felzárkózás is - a Celtics lefagyott, a Miami rohamozott, és Jimmy Butler extrájával fordított. Ez egy olyan forgatókönyv, ami általában jól leírja a Heat győzelmeit, hiszen kétszámjegyű hátrányból, Butler remeklésével visszajönni a negyedik negyedekben, és az utolsó másodpercekben nyerni kifejezetten Miami-specialitás - ezt írta felül Strus bealvása és White elképesztő meccsnyerője. Az előző két vereség rendben volt, a söprés erős lett volna, legutóbb Bostonban Vincent nélkül is elfogadható a vereség, most viszont le kellett volna zárni. 

Innentől pedig már bajban lehet a Miami - láthatóan elfáradt a gárda, a Butler-Adebayo duó 9/37-et dobott mezőnyből, a visszatérő 6/18-at tett hozzá, de egyébként ő és Caleb Martin 41, Adebayo 46, Butler pedig 47 percet játszott. Spoelstra erre a meccsre tett fel mindent, a végén úgy is alakult minden, ahogy kellett, de White beleköpött a levesbe - innentől pokoli nehéz lesz idegenbeli hetedik meccset nyerni Bostonban.

 

A történelem kapujában a Boston

0-3 után összekapta magát a Celtics, a szakadék szélén "minden mindegy" alapon elkezdett jobban játszani Joe Mazzulla csapata, elkezdte összerakni azokat a dolgokat, amik hiányoztak addig, és nyert vele két meccset. Majd jött ez a hatodik találkozó, ahol már inkább a vérrel-verejtékkel küzdés, és a szenvedés dominált, két jobb mérkőzés után most már a Boston sem játszott igazán jól - de így is szinte végig vezetett. A nagy dolog viszont az, hogy amikor a végén a Heat fordított, némi szerencsével ugyan, de sikerült mégis megszerezni a győzelmet - ez az "ellopott" siker pedig azt jelenti, hogy sikerült kimozogni egy rosszabb meccset, egyúttal 3-3-nál kiegyenlíteni.

0-3-ról még soha senki nem tudott fordítani egy playoff-párharcban (150-0 a mérelg), de a 3-3 is ritka: még csak negyedszer (1951 Knicks, 1994 Nuggets, 2003 Blazers és most a Celtics) fordult elő, hogy valaki 0-3-as hátrányból hetedik meccset kényszerített ki, de eddig minden korábbi alkalommal elbukta az utolsó találkozót az ezt kiharcoló együttes. Most a Celtics már lendületből, nagy önbizalommal, a hetedik meccseken kulcsfontosságú hazai pálya támogatásával léphet parkettre - pokolian nehéz lesz, de innentől már a Boston számít az esélyesebbnek. Persze tegyük hozzá, hogy a Heatet, vagy bármilyen hasonló szintű csapatot sorozatban négyszer megverni óriási dolog lenne - de már háromszor is az...

És még egy adalék: 2003 és a Portland óta nem volt 0-3-ról 3-3, tehát húsz év telt el az utolsó ilyen eset óta, és a Boston az első az NBA történetében, aki ilyen helyzetben a hetedik mérkőzést otthon játszhatja.

 

White elit társaságban

Derrick White megmozdulása még csak a hatodik olyan győztes dobás volt az NBA playoff-történetében, ami dudaszóra esett be, és kiesés elkerüléséről döntött - utoljára 2019-ben, Kawhi Leonard emlékezetes bepattogós párharcnyerője volt ilyen. 

Ugyanakkor White még csak a második játékos az NBA történetében, aki ilyen dobást úgy tudott elsüllyeszteni, hogy csapata hátrányban volt addig - előtte csak Michael Jordan 1989-es, Cavs elleni dobása volt ilyen buzzer beater a kiesés elkerüléséért. 

 

Elfogytak a Heat magasai

Már az előző mérkőzés után is írtunk arról, hogy Kevin Love és Cody Zeller korlátai egyre inkább kezdenek kiütközni ebben a párharcban, a hatodik meccsre pedig Erik Spoelstra már nem is vacakolt: Love olyannyira kikerült a kezdőből, hogy egyetlen másodpercre sem került pályára, míg Zeller két percet kapott, ami alatt -7-ben volt vele a floridai alakulat. A terv nem nézett ki rosszul, csak a vereség miatt nem jött be, ugyanis Adebayo is elfogyott - ahogy az már az előző két találkozón is meg-megmutatkozott, most sem tudta folytatni a széria elején látott kulcsfontosságú játékát, bár a 4/16-os mezőnymutató és a 0 fault ellenére +6-ban voltak vele. A baj az, hogy 46 percet játszott, és abban a két percben kaptak ki, amíg ült - így combos lesz nekimenni a hetedik meccsnek egyrészt az ő széthajtottsága és a rajta lévő teher, másrészt a többi magas használhatatlansága miatt is.

 

Adebayo nem Jokics

Első ránézésre borzasztóan néz ki Adebayo 4/16-os mezőnymutatója, ugyanakkor erről nem csupán ő tehetett, nem egyszer a támadóidő lejárta előtt kevéssel kapta meg a labdát, és ilyenkor is a festéken kívül, vagy annak a szélén, ráadásul rendre a nyakában volt ilyenkor is valamelyik center. Ez nem az első negyedben domborodott ki, mert ekkor még 2/4 dobása célba ért, az első két kísérlete célba ért, és az első rontása 30,1 másodperccel a játékrész vége előtt született, amikor sietett, hogy legyen még egy lehetőségük támadni, míg 23 másodperccel a vége előtt egy sikertelen visszapöccintés rontotta a mezőnymutatóját. A második negyed vége előtt 3:17-tel úgy rontott el egy középtávolit, hogy 3 másodperc maradt az órán, 2:47-tel a vége előtt Robert Williams III blokkolta őt, és a negyed legvégén eleresztett még egy távoli kettest minden mindegy alapon – az valamennyire rendszerszintű problémának tűnik, hogy a jó kezdés ellenére a második negyedből közel kilenc eltelt, mire újra dobásig jutott.

A harmadik negyed elején szerzett egy kosarat közelről, majd a következő támadásnál 5 másodperccel az órán rontott el egy középtávolit, míg egy újabb támadással később 3 másodperccel a támadóidő lejárta előtt engedett el egy visszalépős kettest, de nem járt sikerrel. Ezt követően a negyed közepéig nem is jutott dobásig, de amikor igen, büntetőt harcolt ki, majd 4:50-tel a játékrész vége előtt leszedett egy támadót, aminél megint nem volt szerencséje a pöcinél – a saját rontott dobása után is visszaszedte a támadót, de megint nem tudott betalálni. 2:40-nél újabb rontott dobást lehetett feljegyezni nála, majd 1:30-nál megint elrontott egy középtávolit. A negyedik negyedet kosárral indította, Duncan Robinson jó helyzetbe hozta őt, azon kevés támadások egyike volt ez, ahol valamelyik társa megkönnyítette a helyzetét. Ezután viszont hosszú percekig megint nem találta meg a labda olyan helyzetben, ahonnan dobásban gondolkodhatott volna, legközelebb 7:15-tel a vége előtt próbálkozhatott, de Al Horford blokkolta őt, és újabb dobásig már nem is jutott el.

Adebayo elrontott ugyan néhány olyan dobást, aminél elvárható lett volna, hogy kosarat szerezzen, a támadólepattók után sem volt szerencséje, ugyanakkor a társak sem könnyítették meg a helyzetét, többször is olyasmit kértek tőle, amiről tudni lehet, hogy nem az ő játéka. Azt tudjuk, hogy képes jó hatékonysággal bedobni a középtávolikat is a jobb napjain, de ezúttal olyan helyzetekből kellett sokszor próbálkoznia, amilyenekből rendszeresen csak egyetlen magasember tudott betalálni ebben a rájátszásban, Nikola Jokics – Adebayo azért nem Jokics, ha befejezésről van szó, de néhány kényszeredett vállalásnál csak az segített volna neki, ha a zsákjából elő tudta volna rántani Dirk Nowitzki ikonikus egylábas dobását.

Nem szeretnénk teljes mértékben elhárítani a felelősségét Adebayónak, mert az tényleg vállalhatatlan a liga egyik legjobb centerétől, hogy egy ilyen fontos meccsen 4/16-ot hozzon össze mezőnyből, illetve huzamosabb időszakokon keresztül dobásig se jusson, de nem csupán ő dobott gyengén, és nem is ő volt az, aki a legjobb helyzetekből dobálhatott ezen a meccsen. Butler is szenvedett az első három negyedben, Vincent sem volt hatékony, és Robinson is két meglehetősen tiszta triplát rontott el az utolsó másfél percben, kollektíven kell felelősséget vállalniuk a Heat játékosainak.

 

Védekezésben megszállta a festéket a Celtics

Joe Mazzulla ismét elővette átmenetileg (úgy egy percig) a kétcenteres felállását, de amikor a Horford-Timelord kettős egyik tagja volt a pályán, olyankor is elképesztő szinten védték a festéket, a Heat 16/52 dobását értékesítette csak erről a területről. A gyűrű közeléből 14/36-ot hajítottak, a 38,9%-os hatékonyságukkal messze elmaradtak a 66,6%-os ligaátlagtól, de ennél is katasztrofálisabb volt, hogy a festék védett területén kívülről is csak 2/16-ot szenvedtek össze – ez egy szerény 12,5%-os hatékonyságot eredményezett, ami szintén nincs közel a 44,4%-os ligaátlaghoz. Adebayo (3/13) mellett Butler is borzasztó volt a festékből, 3/15 dobása ért célba erről a területről, de Gabe Vincent sem lehet büszke a 3/10-es mutatójára, ráadásul ő mind a 10 festékbeli dobását a gyűrű közeléből engedte el. Azt sem lehet mondani, hogy a Celtics kiemelkedően sok dobást blokkolt volna, a 8 azért nem annyira nagy szám, ráadásul nem is mindig faultolás nélkül védekeztek, de a fizikális hozzáállás végül kifizetődött a számukra.

A vendégek emellett támadásban is jobban megtalálták a kinti-benti egyensúlyt, ők csak 36 dobást vállaltak el a festékből, mégis 21 kosarat szereztek erről a területről, sokkal jobb dobásokkal operáltak innen. Robert Williams III 4/5 jó dobással zárt erről a területről, de a Tatum-Brown kettős is agresszívan támadta a festéket, ők együttesen 11/19 jó dobással zártak innen, emellett 6/7-tel dobtak a festék és a triplavonal közötti területről is, ezzel ellensúlyozni tudták, hogy távolról egyiküknek sem ment ezúttal.

 

Mazzulla talált egy újabb működő ötöst

A Celtics edzője addig variált a nem túl mély rotációjával, míg nem talált egy újabb működőképes sort. A White-Brown-Tatum-Williams-Williams sor az első négy meccsen nem látott pályát ebben a formában, az ötödik meccsen viszont már kapott 3 percet ez a sor, és ezalatt 4/5 dobásukat elsüllyesztették – a Heat akkor még tudta tartani a lépést, de az látszott, hogy támadásban lehet potenciál ebben az összeállításban. A hatodik meccsen már 6 percet kapott ez az ötös, és abszolút nyerő húzásnak bizonyult ez, ebben a felállásban 9/11 jó dobással zárt a Celtics, és ebben a 6 percben 11 ponttal dobták túl az ellenfelüket.

 

Mi várható a hetedik mérkőzésen?

Ezt most szinte lehetetlen megjósolni. Az tűnik egyedül biztosnak, hogy mindkét csapat elfáradt, kihajtotta magát mostanra, és nagyjából most értünk el odáig, ahol a tavalyi széria nagy része zajlott - a csapatok az utolsó erőtartalékaikat mozgósítják, kezdenek elfogyni, már minden fáj, nincs meg az az elsöprő energia, ami korábban megvolt, meglehetett. A hazai pálya ilyen helyzetben hatalmas pluszt jelent, hiszen itt igazából energiára, plusz töltetre van szükség. taktikailag túl nagy csodák már nem várhatók. A Boston az előző párharcát is egy hazai hetedik meccsen nyerte meg, tavaly a Heat ellen is hetedik meccsen jutott tovább, de a kiélezett végjátékokban azért a Miamit sem kell félteni - és ha a Celtics mentális széteséséről írtunk korábban, azt is hozzá kell tennünk, hogy a Heattől nem várhatunk hasonlót annak ellenére, hogy sorozatban hármat bukott a csapat, és hogy ezt most milyen fájdalmas körülmények között veszítette el.

Nagy kérdés, hogy Butlerben van-e még egy kapcsoló támadásban, mert a jó kezdés óta erősen elfogyott, ezzel a találkozóval leért az aljára, ennyi dobást egyszerűen nem hibázhat el - Adebayóról már szóltunk, Vincent viszont visszatért, és rá is nagy szükség lesz a hetedik meccsen, ahogy Martin, Lowry, Robinson vagy Strus jó játékára is. A Bostonnál az a kérdés, hogy lesz-e vezér, mert ebben a végjátékban is az hiányzott leginkább, csak White szerencséjének és szemfülességének köszönhetik, hogy végül nem estek ki, hanem egyenesen esélyessé tették magukat.

Benne van a pakliban, hogy a két fáradt csapat közül az egyik kifog egy váratlanul jó dobóformát, és legyalulja az emiatt megboruló másikat - ez a hazai pálya miatt inkább a Bostonnál elképzelhető, viszont éppen Tatumék triplázás az, ami csak ideig-óráig működött eddig a párharcban. A legvalószínűbb persze az, hogy hullámzó, de szoros, fizikális, nem túl magas színvonalú meccsen az utolsó egy-két perc dönt majd - hogy merre, az jelen pillanatban tenyérjóslás.