Playoff-percek: Looney Special és dallasi védekezés hiánya

Doncic Flu Game-je

Bár Luka Doncic hányással és ébrenléttel töltötte az első meccset követő éjszakát, ennek nyomait nem lehetett látni: 42 pontot szórt 12/23-as mezőnymutatóval, közte 5/10 hármassal, 13/15 büntetővel, 8 gólpasszal, 5 lepattanóval, 3 szerzett labdával és 1 blokkal. 

Michael Jordan eredeti Flu Game-jén (az 1997-es nagydöntő 5. meccse) hasonló statisztikát szállított: 38 pont, 13/27 mezőnyből, 2/5 tripla, 10/12 büntető, 7 lepattanó, 5 gólpassz, 3 szerzett labda, 1 blokk. Nyilván más kor, de volt egy alapvető különbség, a Bulls 88 ponton tartotta a Jazzt - illetve egy nem elhanyagolható differencia: a Chicago győzött. 

Jason Kidd felkérdezte a csapatát, de ő is beállhat a sorba

Az első félidőben az történt a pályán, amit Doncic-ék akartak: meg tudták csinálni a kinti dobóhelyzeteket, emellett pedig közelebbről is eredményesek voltak, 72 ponttal tömték ki a Warriorst. Nagyon beszédes a dobási térkép, és már egyébként itt fel lehetett fedezni a későbbi bukás okait is. Az első negyedben öt mezőnykosarat szereztek a gyűrű közelében, hetet a tripláról. A második negyedben már csak három kosár érkezett a festékből és környékéről, kijjebb szorultak, de ez ekkor még nem okozott gondot, ugyanis nyolc (!) hármast szórtak csak ebben a 12 percben. Középtávolról szinte nem is próbálkoztak: kijátszották a helyzeteket hármasokra, vagy megpróbálták befejezni a festékben. 

Már a második negyedben érezhetően kezdett feljavulni a Warriors belső védekezése, de ekkor még az ihletetten dobó Dallas ezt megoldotta kintről. A fordulás után viszont egyszerűen elfogytak a Mavs csuklói amellett, hogy a Warriors védekezése egyre kijjebb tolta a triplakísérleteiket - ebből lett egy 2/13 triplázás a harmadik játékrészben. Jason Kidd jól fogalmazta meg a lefújás után, hogy ha négyszer mellédobod kintről, akkor ötödjére nem emeled fel (hacsak nem vagy Kobe Bryant - a szerk.), de ezt a tanácsot a meccsen vagy nem mondta el, vagy nem ment át a fiainak. 

Kicsit ő is belekényelmesedett a második negyed triplazáporába, és a harmadikban nem reagált arra, amikor 68-79-es állásnál Draymond Greennek faultproblémák miatt le kellett ülnie, a GSW pedig megtalált egy mozgékony négyest plusz Kevon Looney-t - nem magától apadtak el a dallasi betörések, hanem amiatt, mert egyrészt volt egy klasszikus(abb) ötös a Warriorsnál, másrészt "lett" egy gyorsabb periméter-védekezés, amire nem tudott mit mondani a Mavs. 

A másik oldalon sem tudott érdemben reagálni arra, hogy gyakorlatilag ugyanazzal az alapjátékkal szedték szét a Dallast a kritikus időszakban: Looney sima, egyszerű alapvonali belépéseiből. Miután a periméteren nem tudtak kellő nyomást helyezni a labdás emberre, az be tudott menni a festékbe, onnan pedig vagy befejezte, vagy vidáman osztogathatott. Kidd konkrétan nem kért időt ebben az időszakban, amikor visszajött a meccsbe a Golden State. 

Még egy apró adalék, mennyire rontotta el a harmadik negyedet a Dallas: a játékrész közepén már kigyűlt a bónusz, minden faultért büntetőzhettek volna, ennek ellenére összesen négyszer álltak a vonalra. Ha agresszíven elkezdik támadni a gyűrűt, akkor Draymond Green mellett mást is faultgondokba kergethettek volna, ehelyett "rádobták ötödjére is" az egyébként szépen kidolgozott hármast - csak éppen nem ment be...

A Warriors köszönte szépen a lazaságot, előkaptak egy Looney Specialt

A Mavs számára a legnagyobb gond Looney mellett a saját tranzíciós védekezése volt. Itt megint csak Kiddet idézhetjük: "ha nem dobtunk kosarat, nem mentünk vissza védekezni". Pedig az első negyedben, amikor az első sorok voltak fent, a Warriors kis túlzással csak akkor szerzett kosarat, ha tudott futni, felállt védelem ellen szenvedtek. Amikor viszont meglódultak Curry-ék, jöttek a tempóelőnyök, a sakk-mattra kijátszott hármasok, ezekből pedig látótávolságban tudta tartani magát a GSW. Nyilván nem arra kell gondolni, hogy non-stop szétfutották ellenfelüket Poole-ék, a dallasiak meg félpályáról moziztak, ez azért a playoff - inkább arról volt szó, hogy nehezen vették fel az embereiket, ezekből pedig azonnal jöttek a mismatchek, megkönnyítve a GSW labdás embereinek a dolgát. 

Erre építve aztán Steve Kerr szépen elkezdte keverni a lapokat. A második negyedben már látszott, hogy ha nem is adták fel, de Looney-ra ma kevésbé figyelnek a dallasiak, a harmadikban ebből csinált rendszert a rutinos vezetőedző - 18 pont jött a festékből, miközben a Mavs összesen dobott 13 egységet ebben a 12 percben. Egy másik döbbenetes statisztika jól szemlélteti, hogy milyen szinten kezdték el támadni (és védeni) a festéket: a Warriors csak a második félidőben 38 pontot dobott a szigorított területről (végül 62-ig mentek), miközben a Mavs az egész meccsen jutott 30-ig. 

A harmadik negyedben nyolc (!) kosár jött a festékből, hét gyakorlatilag ugyanonnan, a gyűrű jobb oldalán kvázi ziccerben - Looney 4, Poole 2, Thompson 1 kosarat dobott egy nagyjából egy-másfél méter sugarú körből, erre azért Kiddnek reagálnia kellett volna. Az egész meccs kulcsának számító harmadik negyedben egyetlen egy hármast szórtak be, azt is Andrew Wiggins - ez mutatja, mennyire ezerfejű ez a Golden State. A végére aztán már a Mavsnek is oda kellett figyelni a gyűrű alatti területre, ezekből jöttek aztán a triplahelyzetek, amikből Curry-ék kivégezték ellenfelüket. Itt is jó hasznát vették Looney-nak, aki jó elzárásokkal igyekezett leszedni a periméter-védőket a labdás emberről, ami amúgy a fő munkaköre.  

Looney végül 21 pontig és 12 pattanóig jutott, hogy mennyire hihetetlen ez tőle: utoljára 2015 januárjában, még a UCLA színeiben az NCAA-ben ért el legalább 20 pontot. Az már inkább a Warriors múltjának szegénységi bizonyítványa, hogy azért egy 20-10-es meccs nem egetrengető, utoljára mégis Robert Parish ért el ilyet GSW-mezben - 1977-ben...

Spencer Dinwiddie-től ez nagyon kevés lesz

A Dallas kezdőjében Doncic 42, Brunson 31, Bullock 21 pontig jutott, hármójuktól 16/27 hármas, 20/24 büntető, 15-15 gólpassz és lepattanó jött, a második sor viszont mintha pályán se lett volna. 

Dinwiddie az első meccsen 17 pontot szórt, támadásban szinte csak őt lehetett dicsérni, és ma is 22 percet töltött a pályán. Ez idő alatt sikerült 4 pontot szerezni 2/6 dobásból - volt ugyan 4 gólpassza, védekezésben is mutatott jó dolgokat, de tőle egyszerűen kevés ennyi dobáskísérlet és pont. Az agresszív betöréseket csinálhatná, hiszen egy nagytestű, közel kétméteres játékosról beszélünk - ha valakinek szólhatott Kidd kritikája, akkor neki mindenképp. Ma Maxi Kleber is rettentően dobott (1/5 tripla), végül -20-as pluszmínusszal zárt, de ő inkább a "rendszer áldozata" volt ma. 

Dinwiddie-n és Kleberen kívül egyedül Bertans kapott rendes játékidőt, hét perc alatt 5 pontot termelt és vele +7-ben volt a Dallas, a többiek viszont felejtősek. Gyakorlatilag két és fél személyes a dallasi kispad, a mennyiség helyett minőségre kell támaszkodniuk, nincs más lehetőségük. A Warriorsnál Jordan Poole alkot a padról, egyszerűen fel kell venni vele a versenyt, különben már a következő meccsen rettentő nagy bajba kerülhetnek. 

Ezt innen nem (nagyon) szokta elbukni a Warriors

Az elmúlt két playoffban nem jutott szóhoz a Golden State, de az előző öt év statjaiból komoly következtetéseket lehet levonni. Az egyik ilyen, hogy mi történik akkor, ha Steve Kerr csapata 2-0-s előnyre tesz szert - nos, eddig 15-ből 14-szer megnyerte az adott szériát. Az egyetlen elvesztett párharc természetesen a 2016-os döntő, ami általában elrontja Curry-ék mindenféle, egyébként makulátlan/all-time statisztikáit. Ez a kivétel azonban csak erősíti a szabályt: ha a Warriors 2-0-ra vezet, akkor 99.9%, hogy be is húzza a párharcot...

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is:

Tweets by Kezdo5_HU