Playoff-percek: Megvan az OKC death lineupja?

Ez van, amikor csak a triplákra épít valaki

A Houston játékstílusában nem sok meglepetés van, hiszen eddig is tudtuk, hogy Mike D'Antoni csapata épít leginkább a külső dobásokra - ha ezek mennek, jó, ha nem mennek, akkor baj van. A Rockets 91 mezőnykísérletéből 58 volt hármas az OKC elleni negyedik találkozón, és a 23/58-as arány kifejezetten jónak is mondható, közel 40%-os mutató (39.7%) - az 58 ráemelt triplával egyébként saját, két mérkőzéssel korábbi rekordját szárnyalta túl a Houston. A kiegyensúlyozottsággal azonban óriási gondok voltak, hiszen a harmadik negyedet például 8/8-cal kezdte a texasi gárda, a mérkőzés hátralévő szakaszában viszont csak 5/26 volt a mérleg, amiben benne volt Danuel House közel egészpályás, már nem sok mindent befolyásoló dobása a végső dudaszó pillanatában. A harmadik negyed közepén 15 ponttal is ment a Rockets, innen lett a vége Thunder-győzelem. Jelenleg csak a triplákból élnek Hardenék, ez pedig önmagában már kevésnek tűnik - nyerhetnek így is, amikor ment a dobás, emberről is beszórtak mindent, de ez már pénzfeldobás jellegű lutri.

Westbrook és/vagy védekezés nélkül most már nehéz lesz

Most van az a pont a párharc során, hogy hatalmas szüksége lenne Russell Westbrook játékára Mike D'Antoninak, mert ritmust nem igazán tudnak váltani elöl, Westbrook pedig erre alkalmas lenne. Ha nem is lett sokkal könnyebben megállítható nélküle a Rockets, igazán komoly variációs lehetőségek nincsenek a gárdában. Más kérdés, hogy az első két összecsapáson védekezésben kifejezetten jól mutattak Tuckerék (sokszor ezzel kompenzálták azokat az időszakokat, amikor nem ment kintről), ennek azonban erre a meccsre már semmi nyoma nem maradt. Westbrook vagy a védekezés kelleni fog a továbbjutáshoz, mert hiába volt meg az esély a győzelemre a harmadik és a negyedik mérkőzésen is, már 2-2 a párharc, és kezd a Thunder felé billenni a mérleg nyelve, a lélektani fór most Billy Donovan csapatánál van.

Chris Paul jobb, mint valaha, egymaga adja a Thunder identitását

Az irányítót rengeteg kritika érte a korábbi években a PO-kban nyújtott teljesítményei miatt. Most más helyzetben van, hiszen egy alapvetően rájátszásba sem várt együttessel nincs rajta nyomás, de Paul most a PO-ban is legalább annyira meghatározó, mint volt az alapszakaszban. A Rockets harmadik negyedbeli nagy sorozata közben szép csendben 11 pontot termelt - ez ugyan nem volt elég ahhoz, hogy kompenzálja az ellenfél ponttermelését, de az, hogy csak 88-73-ra égett az OKC a harmadik felvonás felénél, nagyban neki volt köszönhető. A végjátékban is igazi vezér volt (már másodjára), és az is nagyban az ő számlájára írható, hogy a kevésbé rutinos Thunder-keret nem igazán pánikol akkor sem, mikor komoly hátrányban van. A rájátszással együtt ez volt az Oklahoma City kilencedik győzelme idén, melynek során 15 pontos vagy ennél nagyobb hátrányból fordított a csapat - az elmúlt 20 évben csak a 2016/17-es Golden State-nek és a 2011/11-es Dallasnak, két bajnokcsapatnak van jobb aránya a legalább 15 pontos hátrányból megnyert meccsek tekintetében, ez azért sokatmondó.

Megvan az OKC death lineupja?

A Rockets ultra smallballjára nem minden csapatnak van válasza, az OKC-nek azonban úgy tűnik, igen, és Billy Donovan a harmadik után a negyedik meccsen is ezzel zárt. Chris Paul, Shai Gilgeous-Alexander és a fokozatosan javuló, ma már 16 mezőnykísérletből 30 pontig jutó Dennis Schröder az alapszakasz legjobb trióját alkotta, a szezon egyik felfedezettje, Luguentz Dort pedig sérülését maga mögött hagyva már második meccse vegzálja Hardent, nem kicsit eredményesen. Dort a mérkőzés utolsó szűk négy és fél percében váltotta Steven Adamst, így Danilo Gallinari volt a legmagasabb embere a Thundernek a végjátékban - ez az ötös zsinórban kétszer hozta a végjátékot a teljes taktikáját erre az alacsony szerkezetre építő Houston ellen. Westbrook visszatérése kavarhat a dolgokon, mert még egy Dort szintű védőt nem tud pályára rakni Donovan (Andre Roberson még nincs olyan formában, nem is játszik), de ha nem épül fel időben combsérüléséből a Thunder egykori ikonja, a Paul-Schröder-Dort-SGA-Gallinari ötös simán működhet a továbbiakban is.

Middleton formába hozása a cél

A Bucks már a harmadik meccsen is erőteljesen arra játszott, hogy megpróbálják formába hozni az első két meccsen 16 pontot és 5/20-as mezőnymutatót összekaparó Khris Middletont - nos, legutóbb egy 7/17-es dobóteljesítményt és 17 pontot tudott felmutatni, most pedig 7/19 dobással jutott el 21 egységig. Most is csak 0/6-tal kezdett, de ami miatt a Bucks szurkolói bizakodhatnak, az a negyedik negyedben szerzett 18 pont 6/10 jó dobással. Most még ennyi is elég volt, hogy a Bucks 3-1-re vezessen a Magic ellen, de a következő körben már mindenképpen több kell Middletontól is.

Gary Clark egy dolgot csinál, de azt jól

Az Orlando Magic erőcsatára eddig él azzal a lehetőséggel, ami Aaron Gordon és Jonathan Isaac kidőlésével nyílt előtte: Steve Clifford minden bizonnyal megmondta neki a párharc elején, hogy támadásban az az egyetlen feladata, hogy triplákat dobjon. Ha ez így volt, akkor maximálisan hallgat az edzőjére, ugyanis az eddigi 29 dobása a Bucks ellen kivétel nélkül tripla volt, 11 alkalommal be is talált, 37,3%-os hatékonysága pedig összességében rendben van. Ezen kívül még 3 pontot tudott szerezni - tripladobás közben szabálytalankodtak ellene és dobhatott 3 büntetőt.

A Magic csapatszinten 38%-kal dobja a hármasokat, ami abból a szempontból meglepő, hogy az alapszakaszban csak 34,3%-kal tüzeltek, és a Bucks is hiába engedte a legtöbb triplát az ellenfeleinek, csak 35,3%-kal dobtak korábban ellenük. Érdekes viszont, hogy amikor a csapat második legeredményesebb tüzére, az imént említett Clark pályán van, akkor mindössze 35,3%-kal dobnak csapatszinten, míg nélküle 42,9%-kal. Clark jó teljesítményét, illetve a Magic ezzel egyidejű rosszabb triplázását nagyrészt az eredményezi, hogy a Bucks előszeretettel ad fel védekezésben egy-egy játékost a periméteren, és ebben az esetben Clark ennek a haszonélvezője. 

Extrém alacsony Bucks

Mike Budenholzer továbbra sem adja fel a 11 emberes aktív rotációját, viszont ebből kikerült Robin Lopez - voltak már erre utaló jelek, az előző 3 meccsen összesen 21 percet töltött pályán, illetve legutóbb már előkerült a sérüléséből felépülő Ersan Ilyasova is. Most a török átvette Lopez helyét, illetve Giannis Antetokounmpo is huzamosabb ideig játszott centert: Budenholzer ugyanis hosszabban próbálkozott extrém alacsony felállásokkal, a Magic elleni negyedik összecsapáson a harmadik legtöbbet használt ötösében Antetokounmpo mellett Hill, DiVincenzo, Connaughton és Korver kapott helyet - rövidebb ideig Matthews és Middleton is bekerült hasonló sorokba. 

Damian Lillard megint mínusz harmincnál sérült meg

A párharc második meccse kísértetiesen hasonló forgatókönyvvel zajlott Damian Lillard szempontjából: csapata gyengén játszott, ő kevés dobáshoz jutott és azokat sem szórta be túl hatékonyan, majd a harmadik negyedben harminc pontos hátránynál kiment a bal mutatóujja. Ma ugyanez volt a forgatókönyv: a Lakers védekezése szinte teljesen elvette a dobásait (27 perc alatt 3/9 mezőnyből, 4/4 büntető), a harmadik negyedben már 30 pontos hátrányban állt a Portland, amikor Lillard egy kitámasztásnál fájdalmat érzett a jobb térdében és le kellett sántikálnia a pályáról.

A sérülés valószínűleg nem súlyos, de pont elég arra, hogy az ötödik meccsen még nehezebbé tegye a Blazers dolgát. Terry Stottsot most is megkérdezték, hogy 96-66-os állásnál Lillard mit keresett a parketten, amire azt mondta, hogy ez a rájátszás, itt nem sok csapatot láthatunk, aki a harmadik negyedben kihúzza a dugót a kádból – a második meccs után anno azt mondta, hogy Lillard azért volt fent, mert kosárlabdázott. Jó válaszok ezek a médiának, csak amikor túloldalon Anthony Davis kisebb fájdalmat érzett a hátában, 18 perc után le is kapta Frank Vogel. Persze mondhatjuk, hogy a Lakers jobban állt eredményben és mélységben is, Vogel megtehette, de amikor a második meccsre készültek 0-1-es hátrányban, akkor sem erőltették Rajon Rondót, pedig az lett volna a könnyebb út. Davis azóta már le is nyilatkozta, hogy rendben lesz az ötödik meccsen, jó eséllyel Rondo is bemutatkozik az idei rájátszásban néhány percre, Lillard játéka viszont erősen kérdéses.

Kis változtatások itt már nem elegendőek

A harmadik meccs után mi is felvetettük, hogy „Free Trent”, kaphatna több dobást Gary Trent Jr., ami be is következett, 3/6-ot vállalt kintről a fiatal tüzér, ezzel mindössze az volt a probléma, hogy bár kevesebb, mint 5 perc után beküldte őt Stotts, addigra már 10 pont feletti előnyt épített a Los Angeles. A Nurkic-Whiteside duó az első pillanattól kezdve alárendelt szerepet játszott, pedig Davis sérülten játszott, McGee és Howard pedig szépen gyűjtögette a faultokat – támadásban Nurkic ugyan eljutott 20 pontig, de kevés tudatos akciót vitt végig, inkább a támadópattanóknál volt hasznos, Whiteside pedig hiába dobott 5/7-tel, a fontos időszakokban szinte teljesen eltűnt.

A kezdőötösnél Stotts nem vállalta fel az alacsonyabb szerkezetet Trenttel, a 0-15-ös kezdés talán ráébresztette, hogy valami nem okés – amikor két center azt sem tudja, melyik rendezvényen van, Lillard és McCollum nem jut kinti dobásokhoz, Anthony csak erőlködik, mindezt egyszerre. A gond az portlandi szempontból, hogy ha Lillard játszik is az ötödik meccsen, nem lesz 100%-os, így ha esetleg egy alacsonyabb szerkezettel is kezd a Blazers, egy féllábú Dame-mel jó eséllyel ez nem lesz igazán hatékony.

A Lakers hátvédjei megérkeztek a buborékba

A párharc előtt és a párharc elején okkal kapta a savat Danny Green és Kentavious Caldwell-Pope, hogy mit keresnek ők a kezdőben, azóta azért megmutatták, miért is vannak itt. A 2-4. meccsen KCP ötven százalékkal vert be 9 triplát, Green szintén 50 százalékkal hatot. A mennyiségek nem óriásiak, de a pontos dobások arra tökéletesen elegendőek, hogy Jamesék nyugodt szívvel passzolják nekik üresbe a labdát, és a Blazers hátvédjeinek is menniük kell velük. Green ma már olyanra is „vetemedett”, hogy a kirepülő védő mellett leütötte a labdát és beszórt egy laza hatméteres tempót - érezhetően elkapták a fonalat, bátrabbak, ez pedig máris olyan extra területeket nyit a palánkok környékén, amiből mindenki profitál. De ez csak az érem egyik oldala, egyre inkább ráéreznek arra is, hogy mit kell csinálni Lillardékkel. A meccs elején a 15-0-s futásnál a Blazers hátvédjei nem tudtak ráemelni hárompontost, vagy próbálták megpasszolni Anthonyt, aki nem volt bemelegedve, vagy meg kellett indulniuk a gyűrű felé, ahol várta őket a fogadóbizottság – Davis mindkettejüket betakarta az első négy percben. Szinte biztos, hogy a Lakers-drukkerek még az idei playoffban is verik majd a fejüket a falba Green és KCP (vagy a most szintén jól célzó Kuzma) dobásait látva, de jelen pillanatban elöl-hátul hozzák magukat.

Az összezártság egyik előnye: a közvetlen tapasztalatok

Az utánpótlás-bajnokságok döntőit, illetve a felnőttek nyolcas kupadöntőit rendszerint úgy rendezik Európában, hogy egy helyszínen gyűlik össze nyolc csapat, egymás után játsszák le a mérkőzéseket. Amíg két csapat játszik, a leendő ellenfelek felülnek a lelátóra és testközelből figyelik, elemzik a pályán lévőket, pár méterről leshetnek el nüanszokat a másik csapat játékosaitól. A Thunder-Rockets meccsen erre láthattunk példát, az egyik alapvonalnál egy sárga Lakers-mez tűnt fel, benne Rajon Rondóval, aki nem lépett pályára a Lakers-Blazersen, de jó ideig figyelte a pálya mellől, majd szobakerékpáron ülve, hogy mire mennek egymással a leendő második körös ellenfelek.

Továbbra sem tud beérni a Pacers projektje

Az Indiana a már mögöttünk lévő évtized legelején kezdett el újra felemelkedni és négy kihagyott év után 2011-ben újra bejutott a playoffba, majd meredeken megindult felfelé - a Collison-George-Granger-West-Hibbert féle csapat kétszer lett harmadik Keleten, majd egyszer első kiemeltként kezdhette meg a rájátszást, de mindhárom évben a LeBron-féle Miami Heat jelentette a végállomást, kétszer a keleti döntőben. Az a csapat elkopott, két év múlva jutottak újra playoffba és hetedik kiemeltként hetedik meccsre kényszerítették a Torontót az első körben - azóta kikaptak 4-0-ra a Cavstől, egy évvel később a már "kiürült" Cavstől 4-3-ra, tavaly a Bostontól 4-0-ra, most pedig ismét 4-0-ra. Ez azt jelenti, hogy sorozatban ötödször estek ki a rájátszás első körében és ebből háromszor nyert meccs nélkül - Myles Turner nem véletlenül mondta azt a mostani vereség után, hogy elege van ebből a "sz*rból".

Persze mindennek oka van: tavaly Oladipo megsérült és nem játszhatott, az a csapat nélküle nem tudott PO-meccset fogni, most pedig egyrészt Domantas Sabonis dőlt ki a rájátszásra, másrészt Jeremy Lamb még februárban szenvedett súlyos térdsérülést, rá sem számíthattak. Viszont mivel Oladipo nem sokkal a leállás előtt tért vissza egyéves kihagyásából és erőben még nagyon messze volt a jótól, így az is kérdéses volt, hogy ő lesz-e - végül vállalta, de egyelőre nem tudott olyan teljesítményt nyújtani, mint a sérülése előtt, vagy mint amilyenre szüksége lett volna a csapatának.

A szezon előtt tervezett legjobb ötös (Brogdon, Oladipo, Warren, Sabonis, Turner) így végül mindössze 86 percet töltött együtt a parketten az egész idényben és azt is úgy, hogy minimum Oladipo csak kereste önmagát - sem minőségben, sem mélységben nem tudtak olyanok lenni, amilyenek lehettek volna. Nate McMillan vezetőedző éppen ezért gondolja azt, hogy most megcsinálnak egy komoly edzőtábort, ez a csapat még jobban összeérik, Oladipo 100%-os lesz, összeszokik Brogdonnal és Warrennel, aztán jövőre hasítanak.

Hogy ez így lesz-e, azt majd meglátjuk, mindenesetre legyünk őszinték: ezen a Keleten még a teljes kerettel együtt sem sokan látják ezt a gárdát nagydöntőbe jutni, de talán még egy kiélezett keleti döntő is erősnek tűnhet...

4-0, de van még egy fokozat a Heatben?

Söprés után nem szokás elégedetlenkedni, ráadásul igazából mind a négy mérkőzést egyértelműen nyerte meg a Miami - nem kiütéssel, de amikor kellett, akkor mindig megcsinálták a fontos játékokat Jimmy Butlerék. Itt igazából nem volt min aggódni: érezni lehetett, hogy a Pacersben nincs elég pont, nincs elég tűzerő, lazább hozzáállással is lehetett simán egál meccseket játszani, aztán egy sebességváltás után meglépni, ha kellett - ezt négyszer is megcsinálta a Heat, így gond nélkül elvégezte a feladatát.

Az viszont nagy kérdés, hogy mi lesz a valószínűsíthetően a Bucks ellen lejátszandó második körben. Az egyelőre nem derült ki, hogy Butler mennyire éles ebben a PO-ban (bár talán ettől kell a legkevésbé tartaniuk), hogy Dragic formája egy komolyabb védekezés ellen is kitart-e, hogy a fiatalok ennél nehezebb helyzetben is feltalálják-e magukat, vagy hogy Bam Adebayo képes-e még feljebb kapcsolni - nem volt rossz az első köre, de benne azért lehetne még több is.

Szintén nem derült még ki, hogy taktikailag mikkel készül Erik Spoelstra - a Pacers ellen egyáltalán nem kellett belenyúlnia, sőt, igazából az alapjátékon sem nagyon kellett igazítani, ez is elég volt a 4-0-hoz. A Bucks ellen már más lesz a helyzet: komoly megoldandó feladataik lesznek védekezésben, támadásban pedig nem lehetnek olyan leolvadásaik, percekig tartó kihagyásaik, mint most - emellett most a triplájuk sem ült a négy meccsből egyszer, a Milwaukee ellen ez sem fordulhat elő ennél többször.

Adebayo azért megpendítette a negyedik mérkőzés végén, hogy egyértelműen tudnak még feljebb kapcsolni, de most ennyire volt csak szükség, a következő párharc viszont valószínűleg más lesz - arról beszélt, hogy ott talán különböző sémákat, rendszereket is alkalmazniuk kell. Kíváncsian várjuk!

Kendrick Nunn előkerült

Továbbra is homály fedi azt, hogy a Heat újonc irányítója miért került ennyire a körön kívülre Spoelstránál, hiszen az egész szezonban ő kezdett, aztán koronavírusos lett, majd elhagyta a buborékot, ahol egyébként addig gyengén játszott - a visszatérése után pedig teljességgel mellőzte őt a tréner minden indoklás nélkül. Most, a negyedik meccsen viszont ő is megkezdte a rájátszást, 14 percet kapott a padról, dobott 7 pontot, volt 3 lepattanója és 2 gólpassza, védekezésben is próbált hozzátenni, nem mozgott rosszul - mivel Dragic remekel, így kezdő aligha lesz, de talán most már visszatér a rotációba, bármi is álljon a háttérben.