Playoff-percek: Mike Budenholzer megtapasztalta, mire elég a félmunka

Csak félmunkát végzett Mike Budenholzer

A Bucks vezetőedzője meghúzta azt az egyetlen logikus lépést, amit meg lehetett az előző meccs után, betette a kezdőbe Malcolm Brogdont, a korábban működő magas szerkezetet kidobta a kukába, hiszen azt most már rendszeresen megbüntette a gyorsabb Toronto - emellett a nagy formában lévő hátvéddel támadásban is eggyel több olyan playmakerük volt, aki tudott kreálni a Raptors agresszív védekezésével szemben. Ez összességében nem is működött rosszul, egy 18-4-gyel kezdtek és akkor estek vissza, amikor megbontották a kezdőötöst, a harmadik negyedben pedig nagyjából ugyanez volt a helyzet - úgyhogy itt vissza is kanyarodhatunk arra, amit az előző mérkőzés után is fejtegettünk: Budenholzer nem erőlteti eléggé azt az csapatot, ami éppen működik.

Jó példa erre az, hogy igazából egyetlen ötöse tudott jobb lenni a Torontónál ezen az estén, mégis folyamatosan rotált, a kispadról sorozatban másodszor nem jött semmi (Brogdon kikerült onnan, George Hill egyedül maradt) és ezzel egész egyszerűen újabb és újabb lehetőségeket adott a Raptorsnak - beszédes, hogy Brogdon 34 perce alatt +18-ban volt a Milwaukee, abban a 14 percben viszont, amikor nem volt pályán, -24-ben, a kispad pedig "stabilan" -10 alatt gyártott. Budenholzernek nincs már hova nyúlnia: van egy ötöse, ami működik (még akkor is, ha mondjuk Khris Middletonnak így jóval kevesebb dobás jutott), azt kell erőltetnie 40 percig, ahogy más edzők más csapatokkal (Steve Kerr, Mike D'Antoni, vagy akár korábban éppen Nick Nurse, Brett Brown, stb.) csinálták - szép volt, jó volt, hogy a kiegészítők és a cserék nyerték a meccseket korábban, de ez már más szint.

Agresszívebb, okosabb Bucks kell

Támadásban és védekezésben is az történik most a párharcban, amit a Raptors akar és amit Nick Nurse el akart érni a maga változtatásaival - azzal, hogy Kawhi Leonard fogja első szándékból Giannis Antetokounmpót, pont annyira lassították le a görögöt, hogy bár önmagában nem hoz rossz számokat, de a csapat támadójátéka felállt védelem ellen kínszenvedés, főleg amikor már érzik a nyomást, a negyedik negyedben most is többször mentek fejjel a falnak, amit köszönt szépen a Toronto. Giannist sokkal inkább pozícióban kellene erőltetni, illetve természetesen a lerohanásoknál, de amikor megvan a felállt védelem, akkor oda lehet szépen adni a labdát Middletonnak, Brogdonnak, a görög pedig adjon zárást, takarítson, menjen a támadópattanóért, izmozzon a festékben, harcoljon ki büntetőket - egyelőre nem sikerül igazán kihasználniuk az erősségeiket, amiben persze az is benne van, hogy döbbenetesen jól védekezik a Raps.

A pálya másik oldalán pedig egyszerűen úgy kellene hozzáállniuk, ahogy a Toronto. Nagyon látványos volt a negyedik negyedben, ahogy egymás után két Leonard-triplát is simán benyeltek azzal, hogy Brook Lopez került a vendégek sztárjára és ez összességében jellemző volt már korábban is - a kezdeti visszahúzódós p&r védekezés után most már elváltják ezeket, de gyakorlatilag akkor alakít ki belőle a kanadai csapat könnyű egy-egyezős, vagy még könnyebb betörés-kiosztásos saroktriplát, amikor kedve tartja. Ezen mindenképpen változtatniuk kell, mert ha támadásban nem tudnak visszatérni a korábbi szintjükre, akkor hátul kell megfogniuk a Raptorst, amire csak akkor van esélyük, ha aggresszívebb kisegítésekkel, csapdázásokkal kiveszik a labdát Leonard kezéből, megtörik a ritmust és elérik, hogy akkor VanVleet, Powell, Ibaka, Green, Siakam verje meg őket azzal, hogy kreálnia kell. Most minden úgy alakul, ahogy azt Nurse szeretné, a Bucksnak pedig egyetlen lövése van erre válaszolni - ha nem sikerül, akkor a nagy menetelésnek nagyon keserű vége lesz hétvégén. 

Az a döbbenet, hogy Antetokounmpo így is történelmi számokat hoz

A Toronto okos és hatékony taktikáját dicséri, hogy úgy nyertek zsinórban hármat a Bucks ellen, hogy a rivális legjobbja történelmi számokat hoz: a párharc eddigi 5 meccsén 115 pontot, 70 lepattanót, 29 gólpasszt és 13 blokkot jegyzett. Ilyen számsorra főcsoportdöntőben utoljára a prime korban lévő Tim Duncan volt képes, a végül bajnoki címmel záruló 2003-as playoff nyugati döntőjében...

Kawhi Leonard ebben a playoffban a legnagyobbak közé tart

A mai teljesítménye ebben a rájátszásban már a hetedik olyan meccs volt, amin legalább 35 pontot szórt - eddig öt olyan játékos akadt a liga történetében, aki legalább hét ilyen meccset tudott felmutatni úgy, hogy adott rájátszásban még nem lépett pályára a nagydöntőben. Az elődök: Elgin Baylor (1961), Bernard King (1984), Michael Jordan (1989, 1990, 1992), Hakeem Olajuwon (1995) és LeBron James (2009, 2017, 2018). 

Fred VanVleet bravúrja nem sűrűn fordul elő

Utoljára 2016-ban Channing Frye tudott a kispadról beszállva legalább hét hárompontost szerezni egy playoff-mérkőzésen.

A Raptors is kétszer csinálja meg a 4-0-t?

A Milwaukee az első körben 4-0-val söpörte ki a Pistonst, majd a főcsoport-elődöntőben az első meccs elvesztése után megnyerte a következő négy meccset a Boston ellenében és 4-1-gyel jutott a konferencia-döntőbe. A Toronto az első körben szintén elszórta az első összecsapást a Magic ellen, majd a következő négy mérkőzésen ellentmondást nem tűrően kosarazva ment tovább. Most minden esélyük megvan arra, hogy másodjára is zsinórban négyszer nyerjenek egy párharcban - nem lebecsülve az Orlandót, de ez egy icipicit nagyobb fegyvertény lenne...