Playoff-percek: realitás, vagy szemfényvesztés a GSW reménye?

Megfordíthatja még a Warriors?

3-1 után, a játék képét tekintve az tűnt a legvalószínűbbnek, hogy 4-1-gyel véget ér ma hajnalban a döntő, de a GSW előhúzta Kevin Durantet és összerakott egy olyan meccset, amellyel életben tartotta magát. Durant jelenléte, dobásai és játéka nagyon sokat jelentettek az első negyedben, aztán a sérülése után DeMarcus Cousins "teljesített felül" és Steph Currynek is voltak olyan dobásai, kiharcolt faultjai, amellyel a víz felett tartotta csapatát. A fordulás után azért már nehezebb lett a vendégek helyzete támadásban, a harmadik negyedben a pontjaik több mint fele triplából érkezett, nagyon kellett ehhez az, hogy Iguodalának is éppen beessen egy, vagy hogy támadópattanó után Thompson egyszer üresen maradjon, de itt már azért bőven volt erőlködés is a játékukban. Összességében én végig úgy éreztem, hogy bármennyivel vezet a Warriors, az csak "időhúzás", minden Iguodala-, vagy Green-dobás mindössze arra jó, hogy elodázza a Raptors fordítását - néha rohantak is egyet Lowryék, de olyankor mindig beesett "valami", villant a Splash Brothers, vagy éppen Quinn Cook szórt be nagyon fontos hármast. Apropó: 20 triplát dobott a Warriors, ez a második legtöbb az NBA-döntők történetében, Thompson pedig héttel vette ki ebből a részét, amely személyes csúcs számára a döntőket tekintve.

Mindez arra volt elég, hogy egészen a negyedik negyed közepéig kitartson az előny, ott még egy "mosolygós" Green-triplával sikerült további szűk két perccel elnyújtani ezt az időszakot, de aztán megérkezett Kawhi Leonard és négy támadás alatt megfordította, sőt, látszólag el is döntötte a küzdelmet. Hogy innen hogyan jött vissza a Warriors, azt talán ők maguk sem tudják, mindenesetre sikerült azt megcsinálni (zsinórban több kivédekezett Raps-támadás), amit legutóbb nem, elöl pedig beesett három olyan clutch tripla, amely most elégnek bizonyult a sikerhez. Közben azért DeMarcus Cousins ellen két olyan játékvezetői ítélet is született, amelyet nehéz lett volna elfogadnia a Warriors rajongótáborának, ha kikap a gárda, de így utólag már megkönnyebbülve lehet beszélgetni minderről...

Ezzel együtt felmerül a kérdés: vajon van még annyi a Golden State-ben, hogy a további két meccset is behúzza egymás után? Ezt azért nehéz belelátni. A védekezést valóban sikerült stabilabbá, kiegyensúlyozottabbá tenni az egész meccsre vetítve, de ehhez nagyon kellett az is, hogy a Toronto kinti dobásai csúnyán besüljenek és bár ebben nyilván benne volt a GSW védekezése is valamennyire, azt akármilyen őrizet mellett sem lehet alapként kezelni, hogy Green 0/4, Siakam 0/4, Lowry 1/6, Leonard pedig 2/7 hármast pörköljön be. Emellett pedig ne felejtsük el, hogy Durant mellett Kevon Looney is megsérült ismét, márpedig továbbra is ő volt a Warriors leghatékonyabb magasembere, Cousins, Bogut, vagy Bell olyan mismatch volt hátul, amelyet folyamatosan meg is büntetett a Raptors. Ami a támadójátékot illeti, szintén nem történtek csodák, nem születtek nagy megoldások: Durant 3/3 triplával kezdett, aztán Cousins pillanatok alatt beszórt hét pontot, ezen felül nagyjából ugyanaz történt velük, mint eddig. Currynek erős volt az első félideje, aztán láthatóan kifulladt, elfáradt a másodikra, Thompson kifejezetten nagyot játszott, de pontosan ugyanazok a problémák kerültek elő most is, mint korábban - a két shooteren kívül mindenkit könnyedén feladhat a Raptors kint és ezek az emberek nem is vállalkoznak, inkább megvárják, amíg a két dobógép "megszakad", körbefutja a földet, aztán hadd dobjon csak valamelyikük emberről. Annál többet, mint ami most történt (20 tripla extra hatékonysággal, Thompson remeklése, a végén beeső clutch dobások, Cousins váratlan extrája, stb.) nem nagyon várhatnak ettől.

Igazi párharcfordító taktikai húzást nem tudott elővarázsolni Steve Kerr, már csak azért sem, mert semmilyen eszköze nincs erre. Bíznia kell abban, hogy a fél lábon, vagy minimum valamennyire sérülten játszó Thompson, Iguodala és Cousins még kétszer legalább ilyen jól fog teljesíteni, Curry sem adja alább, a csapatvédekezés is kitart legalább így és akkor, szoros végjátékokban, némi szerencsével, a bajnok szívével, talán...

Hogy mi a különbség a mostani GSW-helyzet és a korábbi olyan párharcok között, amikor hátrányban volt a gárda? Hogy most nem a Warriors a jobb csapat. Akár tavaly a Houston ellen, akár korábban az OKC-vel szemben egyértelmű volt, hogy ha a saját maga szintjét hozni tudja a Golden State, ha megold olyan dolgokat, amikre elvileg megvan a megoldása, akkor igenis jobb csapat és nyerni fog - most viszont éppen ellenkezőleg, Curryéknek "lopni kell" a meccseket, a győzelmeket, mert taktikailag, fizikálisan, minden szempontból a Toronto tűnik jobbnak. Ezen a ma hajnali mérkőzés sem változtatott, úgyhogy a címben megfogalmazott kérdésre visszatérve: a párharc képét tekintve nagyon komoly csoda kellene hozzá, hogy még kétszer úgy jöjjön ki a lépés.

Elsőre azért megremegett a Toronto

Az igazán nagy tett kapujában megtorpantak a kanadaiak, hogy ez csak egy rossz nap volt a dobást tekintve, vagy tényleg a tét és a teher nyomta össze őket, azon lehet vitatkozni, mindenesetre az tény, hogy a végjátékban azért komoly "choke jobot" mutattak be Nick Nurse játékosai. Az edzőt is elő lehet venni a rossz ütemű időkérésért, ami megállította lendületben lévő csapatát és felhozta a Warriorst (103-97-nél, labdával a kézben, három perccel az órán...), de az is tény, hogy innentől sorozatban öt támadást hoztak le pont nélkül (négy elrontott dobás és egy nagyon csúnya eladott labda Lowrytól), majd jött Lowry feltett duplája, aminél Cousins már nem tudott blokkolni, csak egy goaltendingre futotta. Ezt betetézte az utolsó támadás, ahol kissé tanácstalannak, vagy dekoncentráltnak tűnt a gárda, nem tudtak jó lehetőséget biztosítani Leonardnek, onnantól pedig a GSW már együtt élt a helyzettel, hogy az ő kezéből kikerült a labda. Ilyen előnyből, ilyen mentális fölényből (előtte volt Leonard nagy rohama, amellyel gyakorlatilag először, majdnem a legjobbkor átvették a vezetést) ezt illett volna megoldani, nem sikerült, kérdés, hogy hogyan reagál erre a társaság - azt saját bőrükön tapasztalhatták, hogy egy ilyen csapatot, mint a Warriors, "el kell taposni", mert bárhonnan képes visszajönni. Ezzel a tapasztalattal felvértezve, azzal a tudattal, hogy Duranttel már biztosan nem kell számolni és a 3-1 után tetőfokára hágó, de most talán valamelyest csökkenő hype mellett nekifuthatnak még egyszer - mint írtuk, a taktikai fölény náluk van, mérkőzések óta a GSW-nek kellene lépni, nem nekik. De a helyzetet "be is kell lőni", ha már kialakítja valaki, azt látjuk, hogy ha nem könyörtelen egy csapat, akkor megéghet - mesélhetne erről például a Houston is, aki nem tudta beütni a ziccert a GSW ellen sem tavaly, sem idén.

A folytatás pedig nagyjából ezen múlik: még mindig van két meccslabdája a minden szempontból fölényben lévő félnek, de amíg azt nem üti be, addig nincs vége...