Playoff-percek: változtatott a Memphis és majdnem be is jött

A magasítást választotta a Grizzlies és majdnem be is jött

A negyedik meccs után arról írtunk, hogy extrémitások felé kellene elmozdulnia Taylor Jenkinsnek, vagy Ziaire Williams-szel lehetne egy gyors és robbanékony kezdőötös, vagy magasítani kell – végül a vendégek az utóbbi mellett döntöttek. Volt benne logika, hiszen a lepattanózásra és a festék megszállására építve végeztek a nyugati második helyen az alapszakaszban, viszont volt benne rizikó is: a festékben szerzett pontok jó részéért felelős Ja Morant nem játszhatott, azt pedig nem lehetett tudni, hogy a Covidból felépült Steven Adams mit tud hozzátenni. 

Papíron nem volt drasztikus a váltás, hiszen Tyus Jones kezdett Morant helyén és korábban is magas szerkezetben kezdtek, ugyanakkor Xavier Tillman csak 10-15 perceket kapott, hamar átálltak alacsonyabb, klasszikus ötös nélküli szerkezetre – most Adams 27 percig játszott, Tillman pedig nem is került pályára. 

Adams az első perctől kezdve jól dolgozott, az első két percben kétszer zsákolt, kiválóan pattanózott, a Grizzlies pedig 8-2-vel nyitott. Később akadt gólpassza is, és bár nem játszott hibátlanul, amikor lement, 15-10-re vezetett a Memphis, majd második negyedben is közel hét percet játszott, ott is akadtak villanásai, amikor leült, hat ponttal vezetett a csapata. A második félidő elején is kőkeményen dolgozott a palánkok alatt, támadópattanókat szedett, labdát lopott Steph Currytől, gólpasszt adott, majd a negyedik elején újabb és újabb hustle playeket csinált meg, itt lépett meg 76-64-re a Grizzlies - ebben a bő három negyedben már-már az alapszakasz-Adamset láthattuk. 

Nagyjából itt jöhetett ki rajta a fáradtság, illetve a Warriors itt kezdett el feljavulni támadásban, ugyanakkor amikor leült, még mindig 82-76-ra a Memphis vezetett. 27 perc alatt 10 pontot, 15 lepattanót, 3 gólpasszt, illetve 1-1 labdaszerzést és blokkot jegyzett, vele +13-ban volt a csapat, mégis a negyedik negyedben 7:55 és 0:25 között nem volt pályán, ezt egy kicsit luxusnak éreztem. Nyilvánvalóan itt a Warriors is alacsonyabb szerkezetre váltott, de ennyire nem kellett volna a kispadon felejteni – ebben az időszakban sokkal jobban is pattanózott és támadta a festéket az ellenfél. 

 

Támadásban ennél azért több kellett volna

A magas szerkezetben elvileg Jaren Jackson Jr.-nak kellett volna előlépnie, amit védekezésben meg is tett (5 blokk, 2 labdaszerzés), amit viszont támadásban nyújtott, az édeskevés: bár a 7/8 büntető tőle kiváló, de a 0/7 tripla nagyon nem – a végjátékban Draymond Green blokkolta is az egyenlítésért elengedett hármasát, ami különösen nem festett szépen. 

Ami viszont nagyobb gond volt, hogy bár Taylor Jenkins nagyon meg volt elégedve azzal, ahogyan a nyolc gólpasszos Dillon Brooks átvette a szervezést Moranttől, a végig pfújolt hátvéd egyszerűen képtelen betalálni a gyűrűbe. Ma 5/19-cel célzott, amiből a hármasok 2/9-et tettek ki – Brooks az utóbbi 48 triplakísérletéből 35-öt elrontott, ez a playoffban nem fér bele. 

Pedig a kezdőbe kerülő Tyus Jones a végjátékot kivéve remekül játszott, Desmond Bane ugyan keveset emelt rá, de adott hat gólpasszt, szerzett három labdát, kapart hátul, Kyle Anderson pedig 7/8-cal dobott mezőnyből, 8 lepattanót, 2-2 blokkot és labdaszerzést is összehozott, a végjátékban is akadtak villanásai. 

A Warriors ellen viszont Morant nélkül ennél több kell, akadtak olyan kisebb problémák, amik összeadódva már soknak bizonyultak. JJJ és Brooks dobásai mellett Anderson 2/7 büntetője borzasztó, Brandon Clarke 12 perc alatt összeszedett 3 faultot, egyáltalán nem volt hasznos, Ziaire Williams nem érezte a védekezést, De’Anthony Melton szokás szerint nem érezte a támadásokat.

 

A végjátékban a Warriorsnál előléptek a veterán vezérek – de addig a kiegészítők vitték el a csapatot

A meccs első 47 perc 15 másodpercében nem vezetett a GSW, a negyedik negyed elején 64-76 állt az eredményjelzőn, de a hazaiak rutinrókái nem estek kétségbe – ezt egyébként a megbízott vezetőedző, Mike Brown is kiemelte. A kezdőlöketet mégis Otto Porter Jr., Jordan Poole, Kevon Looney és Andrew Wiggins adta meg, akik Klay Thompsonnal kiegészülve 64-76-ról 72-79-re hozták fel a csapatot, itt alapozták meg a fordítást. Ezt követően jött vissza Steph Curry és Draymond Green, majd szépen lassan összeállt a Fast Five velük, Thompsonnal, Poole-lal és Wigginsszel, akik végülis megfordították az állást. 

Otto Porter Jr.-t külön is emeljük ki, mivel a Warriors 0/15-tel nyitott a triplavonalon túlról, ő volt az, aki megtörte a jeget, majd ezen a kulcsmeccsen 4/6 hármast vágott be, ebből kettőt a negyedik negyed derekán, amikkel sikerült meglódulnia a GSW-nek. Csak összehasonlításképpen, mennyire volt ez fontos: a csapat többi része 5/31-et rakott össze, ebből Curry 4/14, Thompson 0/7, Wiggins 1/5, Poole 0/3. Ha ő nem érez rá a hármasokra, a Warriors valószínűleg elvesztette volna a negyedik összecsapást, mert a társak kis túlzással az óceánba se tudtak betalálni, ha nincs ez a két hármas a negyedik negyedben, a Grizzlies a lefújásig játszhatta volna a saját játékát. 

A Warriors összességében azért megint jó munkát végzett Memphis erősségének számító lepattanóknál, negyedszer is megnyerték ezt a különcsatát, a támadópattanókat kihozták egálra (10-10), a gyorsindításoknál is tudták ellensúlyozni a Grizzliest (13-13). 

Ami viszont gond lehet, hogy a Grizzlies szerkezete eléggé belerondított a támadójátékukba, nem volt meg a ritmus, ebből jött Thompson borzasztó mutatója, Curry is sokszor csak erőlködött, ráadásul a folyamatos magasabb szerkezettel mindkét oldalon gondba kerültek. Csak 42 pontot dobtak a szigorított területről, cserébe 56-ot kaptak, ezen javítaniuk kell, mert ha ráérez a Memphis, akkor képes lebirkózni őket az ötödik meccsen – a győzelemhez nem biztos, hogy ez elég lesz a Maciknak, de az egylabdás végjátékhoz igen, ott pedig bármi lehet. 

Abban azért bízhatnak Curry-ék, hogy akármennyire is szétesett a dobásuk, szinte kizárt, hogy ennél rosszabbul célozzanak az ötödik meccsen. A Grizzlies valószínűleg minden mindegy alapon nekiesik majd a Warriorsnak, ha Morant visszatér, akkor az érzelmi löket is átkerül az ő oldalukra, ugyanakkor a Mike Brown által említett higgadtság és rutin döntő lehet – ha a Memphis megint nem bírja végig fenntartani a játékát, akkor Greenék előtt megnyílhat az út, hogy lezárják a párharcot. 

 

Al Horford berúgta a Celtics támadójátékát

Robert Williams III hiánya ellenére sem védekezésben akadtak a Celticsnek a nagyobb problémái, sokkal inkább az jelentett számukra nehézséget, hogy megfejtsék a Bucks védekezését, pedig ellenfelük most sem csinált nagyon mást, mint eddig, triplákba hajszolták bele őket. Három negyeden keresztül működött is ez a taktika, a Celtics 10/32-vel állt kintről, egyedül Al Horford tudott távolról veszélyeztetni, aki a negyedik negyedben még egyet lépett előre, miközben a Celtics ekkor már 4/5 hármasát a helyére küldte. Horford rájátszásbeli karriercsúcsot jelentő 30 pontot dobott, csak az utolsó 12 percben 16 pontot jegyzett, ekkor már dobást sem hibázott, 4/4 pontost, valamint egyaránt 2/2 hármast és büntetőt dobott be. A Celtics addig akadozó támadójátéka új lendületet kapott, és azzal, hogy Horford még nagyobb figyelmet követlent magának, Jayson Tatum is levegőhöz jutott, aki a triplák erőltetése helyett elindult befelé, és 5/6-os mezőnymutatóval 12 pontig jutott – csapatszinten is megállíthatatlanná vált a támadójátékuk, 16/19 dobásukat értékesítették a negyedik negyedben, valamint 7/7 büntetőjüket.

Horford 30 pontja olyannyira extra, hogy korábban egyszer sem dobott 26 pontnál többet a rájátszásban, és az alapszakaszban is csak nyolc alkalommal érte el ezt a határt, legutóbb még a 76ers játékosaként – az első Celticsnél töltött időszakában 27 pont volt tőle a maximum, érdekes módon pont a Bucks ellen jutott eddig 2017 októberében. A lepattanózására is érdemes kitérni, 9,4-es átlaga a harmadik legmagasabb egy rájátszása során, csak a 2007/08-as és a 2010/11-es idényben átlagolt ennél is többet. A legfontosabb statisztikája viszont továbbra is az, hogy miként dob ellene Giannis Antetokounmpo, négy meccs után 19/53-nál (35,8%) jár vele szemben az ellenfél legjobbja, míg mindenki más ellen 31/61-gyel (50,8%) céloz.

Senki sem játszott korábban ennyi meccset a rájátszásban, mire először eljutott 30 pontig, a korábbi rekordot Clifford Robinson tartotta, aki a 91. meccsén érte el ezt a határt, Horfordnak ez a 132. összecsapásán jött össze először.

 

Rég volt ilyen Bostonban

Horford és Tatum egyszerre jutott el 30 pontig, és arra legutóbb a 2011-es rájátszásban volt példa, hogy a Celticsből egyszerre ketten is elérjék ezt a ponthatárt. Akkor a Knicks ellen Paul Pierce 38, Ray Allen 32 pontot szórt, és sorozatban a harmadik meccsüket is behúzták ellenük, majd a következő összecsapáson ki is söpörték őket.

Arra még régebben volt példa, hogy a Celticsnél valaki olyan jusson legalább 30 pontig a rájátszásban, aki idősebb, mint a 36. életévét hamarosan betöltő Horford, 1977-ben John Havlicek 37 évesen szórt 31 pontot a 76ers ellen.

 

Holidaytől több kell

Nem kell sokáig keresgélni, hogy kitől lehetne többet várni a Bucksnál támadásban, Jrue Holiday ugyanis újabb kétes értékű hatékonysággal jelentkezett, 5/22-vel dobott mezőnyből, összességében pedig 33,7%-os mezőnymutatót tud felmutatni a Celtics ellen, noha átlag 23 dobása van meccsenként. Védekezésben hiába végez jó munkát, hogyha közben támadásban nem tudja megverni se Tatumot, se Grant Williamst, se Derrick White-ot: Tatummal szemben 3/14-gyel, Williams mellől 4/16-tal, míg White ellen 2/14-gyel dob a párharc során, a Celtics is jó érzékkel váltogatja, hogy éppen kit váltsanak rá.

A +/- mutató sokszor mutat csalóka dolgokat, de amellett is nehéz elmenni szó nélkül, hogy Holiday 41 percében -23-ban zárt a Bucks, míg Giannis Antetokounmpo ugyanennyi játékidő alatt +1-et tudott összehozni, és ez megmutatja, hogy mennyire nem tudott tartást adni a csapatának azokban a percekben, amikor a kétszeres MVP ült. Nem kell persze mindent az ő nyakába varrni, nem két emberből áll ez a csapat, bármennyire is így tűnik időnként, de Holiday megint sokkal inkább csak erőlködött, mintsem azt lehetne rá mondani, hogy agresszívan játszott támadásban, ami egy megfoghatatlan dolog, de érdekes módon a Bucks két vesztes meccsén lehetett ezt inkább így érezni.

 

Hiányoznak a Bucksnak a triplák

Grayson Allen az elmúlt három meccsen 1/8 bedobott hármasnál jár, az első meccsen beszórt 3/6 triplája óta nem találja a helyét támadásban. Brook Lopez a Bulls elleni második meccsen beszórt 3/6 triplát, azóta 1/7-tel áll, a Celtics ellen 0/3-ig jutott, és kimondottan nem hangzik jól, hogy az elmúlt három meccsen összesen egyszer próbálkozott. Bobby Portis az elmúlt három meccsén 1/7-nél jár, miközben az első meccsén még 7 hármasba állt bele, bár azokból is csak 2 esett be. Giannis Antetokounmpónak nem ez a fő profilja, de a párharcban összehozott 2/16-os mutató különösen rosszul fest, főleg annak fényében, hogy a társak mennyi kísérletig jutnak kintről, de Holiday sem teszi ki az ablakba az 5/22-jét az elmúlt három meccsről. Wesley Matthews az elmúlt két meccsén kezd magára találni, 4/6 triplával jelentkezett a Bucks két hazai összecsapásán, de ez is édeskevés, és igazából csak Pat Connaughton hozza megbízhatóan a hármasokat a Bucksnál, 9/23-nál jár a Celtics ellen, de neki is vért kell sokszor izzadnia, hogy egyáltalán eljusson egy dobóhelyzetig.

A Celtics úgy tartja meccsenként 28,3 kísérleten és 29,2%-on ellenfelét, hogy az első körben a Bulls ellen még 36,8 alkalommal tudtak próbálkozni meccsenként, és velük szemben még 38%-kal céloztak kintről. Ez egyrészt megmutatja, hogy mekkora a különbség védekezésben a Bulls és a Celtics között, másrészt pedig arra is rávilágít, hogy mennyire fontos lenne a Bucksnak Khris Middleton játéka, és nem is feltétlenül csak azért, mert jó dobónak számít, hanem azért, mert a rá irányuló nagyobb figyelem megkönnyíthetné a társak helyzetét is.

 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is.