Szerző: Kezdő5.hu
2012-06-08 16:16:57
2011 májusában a New Orleans gárdája a playoff első körében búcsúzott a Los Angeles Lakers-szel szemben – alig egy évvel később, 2012 május 30-án pedig az idei 1/1-es draftjog büszke birtokosaivá váltak. Az NBA egyik legnagyobb átalakulása zajlik a csapatnál – úgy tűnik, hogy az erőcsatár Anthony Davis valószínűsíthető érkezése még jobban felbolydította az eddig sem nyugodt méhkast. De vajon nem esnek-e át a ló túloldalára?A 2011-es playoffot megjárt csapatból alig egy évvel később már csak 6 játékos viseli a Hornets mezét: Trevor Ariza, Emeka Okafor, Carl Landry, Marco Belinelli, Jarrett Jack és Jason Smith. És lehet, hogy ők sem sokáig. Az köztudott volt, hogy Carl Landry és Marco Belinelli szerződése lejár a szezon végén, és nem valószínű, hogy maradnak – Landry-t a vezetőedző Monty Williams burkoltan sérülés szimulálásával vádolta meg szezon közepén; Belinelli posztján (hátvéd) pedig igen tehetséges (nem mellesleg olcsó) játékosokat kukázott ki a menedzsment (Greivis Vasquezt és Xavier Henry-t). Az viszont kissé meglepő volt, hogy egy tegnapi hír szerint a GM Dell Demps hajlandó megszabadulni a szintén a Hornets birtokában lévő 10. draftválasztási jogtól is, amennyiben azzal Trevor Arizát és/vagy Emeka Okafort is a csapaton kívül tudhatja. A Lakers-szel korábban bajnoki címet szerző, de aztán Houstonban és itt is besülő Arizát a szezon vége felé már nem nagyon játszatták, A 2005-ben Év Újonca díjat nyerő erőcsatár-center Emeka Okafor pedig hiába kiváló palánk alatti védő, nyilvánvalóan útban lévőnek gondolják a leendő 1/1-es, Anthony Davis számára (aki egyébként valóban kivételes tehetségnek, az új Kevin Garnettnek ígérkezik). Ketten együtt a 2012-13-as és a 2013-14-es szezonban 20-22 millió dollárt keresnének (Ariza 7.2 és 7.7, Okafor 13.5 és 14.5). Okafor egyébként nem lenne rossz opció Davis mellé, hiszen elsősorban védekező játékos, és nem igényel sok labdát, így inkább segítené Davis fejlődését – ugyanakkor a bértömege ijesztő lehet egy újjáépülő csapat számára, pláne, hogy mire a Hornetsből komoly csapat válna, Okafor már valószínűleg nem lenne a csapatnál.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-28 15:41:55
Nincs megállás és pihenő, a nyugatiak után a másik oldalon is elkezdik a Főcsoport-döntőket - második előzetesünkben a keleti párosítást, a második kiemelt Miami Heat és a negyedikként rangsorolt Boston Celtics csatáját vizsgáljuk. A párharc mottója: rövid padok és alacsony magasemberek harca avagy megállítható-e a James - Wade páros?
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-27 17:00:00
Elérkeztünk ide is, amerikai idő szerint vasárnap este elkezdődnek a főcsoportdöntők - első előzetesünkben a nyugati párosítást, a San Antonio Spurs és az Oklahoma City Thunder csatáját vizsgáljuk. A párharc mottója: rutin és csapat kontra fiatalság és nagy hármas - avagy a Spurs tudja-e folytatni a Thunder ellen is azt a zseniális csapatjátékot, amit az All-Star szünet óta mutat és vajon mi re lesz elég a háromfejű sárkány ellenük?
San Antonio Spurs (1.) - Oklahoma City Thunder (2.) (Első mérkőzés: 2012.05.28. 02:30)
Előzmények: A Spurs a Clippers ellen is továbbfolytatta elképesztő menetelését, hiszen kisöpörték Chris Paulékat is, ezzel az utolsó 31 meccsükön 29-2 mérleget tudhatnak magukénak, ráadásul 1999 óta az első csapat, amely egymást követő szériákban tud söpréssel továbbjutni. Egészen fantasztikus sorozat ez főleg annak tükrében, hogy meg sem kellett szakadniuk, Popovich végig tudta "pihentetni" sztárjait és majdnem mindig mindenki lehetőséget kapott. Lehet, hogy idősek, de ennek köszönhetően valószínűleg az egyik, ha nem a legfrissebb csapat a bennmaradók közül ők. Múlt vasárnap játszottak utoljára, de ez az előző körben sem zavarta őket (akkor nyolc napot hagytak ki az utolsó Jazz elleni és az első Clippers elleni összecsapás között), igaz, most jóval nagyobb ellenállás várható a túloldalról, hiszen a Thunder jobb csapat is, mint Griffinék és sokkal jobb egészségi állapotban is vannak.
Az Oklahoma is csak egyetlen egyet botlott, ők 4-1-gyel abszolválták a második kört a másik Los Angeles-i gárda, a Lakers ellen. Érdekesség, hogy az ötből mindössze két meccsen tudtak simán nyerni, a másik három találkozó nagyon szoros, fordulatos végjátékot hozott. Még érdekesebb, hogy a (bírók hathatós segítségével) pont azt a meccset vesztették el, amin végig jobbnak mutatkoztak, azt a kettőt viszont megfordították, amelyen hátránnyal, méghozzá nem is apróval mentek be a végjátékba. Ha azt is hozzávesszük, hogy az első körben is volt két ilyen meccsük a Dallas ellen, akkor elmondható, hogy Duranték új erényeket csillogtatnak tavalyhoz képest, látszik rajtuk az egy év rutin plusz és már nem csak a simább meccseiket tudják behúzni, de azokat is, amelyeken nem ők látszanak az esélyesnek.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-15 07:37:50
Pörög a playoff, kezdődnek a második körös csaták - előzeteseink negyedik részében a San Antonio Spurs és a Los Angeles Clippers párosítását vizsgáljuk. A párharc mottója: rutin kontra hős - avagy mire lesz elég Chris Paul és az ő zseniális végjátékai a liga talán leghosszabb állományával rendelkező, legtapasztaltabb együttese ellen.
San Antonio Spurs (1.) - Los Angeles Clippers (5.) (Első mérkőzés: 2012.05.16. 03:30)
Előzmények: A Spurs nem sokat vacakolt: ahogy az alapszakasz második felén, úgy a rájátszás első körében a Utah Jazzen is átgázoltak, gyakorlatilag kérdés nélkül vették az első akadályt. Sokat mondó, hogy bár azt szokták mondani, a rájátszásban csak a legjobb 7-8 ember számít, a San Antonio megtehette azt a luxust, hogy majdnem mindegyik meccsen felküldte mind a 13 játékosát, egyszer nem lépett pályára mindössze Patty Mills és az első meccsen egy kisebb csontzúzódást szenvedő Tiago Splitter. Még az egyébként teljesen elhanyagolt James Anderson is parkettre léphetett minden találkozón. Ennyit arról, hogy mennyire kellett megizzadniuk a Utah ellen. A söprés miatt majdnem nyolc napot pihenhettek az első és a második kör között (amerikai idő szerint 7-én este játszották az utolsó meccsüket), ami látva az idei rájátszásban elszenvedett sérüléseket és a feszített menetrendet, később még aranyat érhet.
A Clippers pont fordítva jutott el a nyugati elődöntőbe: az első kör legkeményebb, legszorosabb, legfordulatosabb párharcát játszották a Memphis Grizzlies-zel szemben. Meccseken és sorozaton belül is óriási lelkierőt mutattak, hatalmas comebackek fűződnek a nevükhöz, elég csak a -27-ről megnyert első összecsapásra gondolni vagy arra, hogy az otthon elbukott hatodik meccset követően képesek voltak felállni a padlóról és újra diadalmaskodni Memphisben, ezzel idegenben (szó szerint) kiharcolva a továbbjutást egy olyan csatában, ami semmi esetre sem a Lob City stílusról, sokkal inkább a kőkemény hajtásról és védekezésről szólt. Lelkiekben óriásit dobhatott a társaságon az, hogy olyan körülmények között harcolták ki a második kört, amilyenek között végül sikerült, de azt is hozzá kell tenni, hogy az egyébként sem teljes állomány újabb sérüléseket szedett közben össze és szinte teljes erőtartalékaikat felélték (legalábbis abból kiindulva, ahogyan a Grizzlies elleni utolsó találkozó kinézett), érdekes kérdés lesz, mennyi energiát tud felszabadítani bennük a siker.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-14 06:29:14
Pörög a playoff, kezdődnek a második körös csaták - előzeteseink harmadik részében az Oklahoma City Thunder és a Los Angeles Lakers párosítását vizsgáljuk. A párharc mottója: Keménység kontra tehetség - avagy a stílusok összecsapása.
Oklahoma City Thunder (2.) - Los Angeles Lakers (3.) (Első mérkőzés: 2012.05.15. 03:30)
Előzmények: A Thunder parádézott. Scott Brooks fiai magától értetődő könnyedséggel küldték nyaralni a tavalyi bajnok, de idén számos problémával küzdő Dallas Maverickset sima 4-0-val (akik így szinte lemásolták a 2006-os bajnok Miami Heat 2007-es évét...). A Dallas nem találta meg az ellenszerét az OKC nagy hármasának, sőt a védőklasszis Serge Ibaka támadóoldalon is hozzá tudott tenni a játékhoz - ez így együtt eredményezte a sima végeredményt. A Thunder egyetlen problémája, hogy a palánk alatti védekezés másik alapja, Kendrick Perkins nehezen gyógyuló csípősérülést szedett össze, ami kérdésessé teszi első mérkőzésen való részvételét - ám figyelembe véve a liga sztárjait sújtó sérüléshullámot, még így is nagyon jól állnak.
A Lakers hullámzott. Bryanték 2-0-ra, majd 3-1-re is vezettek, ám a denveriek gyorsasága és atletikussága majdnem megfordította a párharcot. A legjobbkor tért vissza az Oklahoma-szurkolók "kedvence", Metta World Peace (továbbiakban: MWP), aki a hetedik meccsen megadta a szükséges keménységet, egyúttal a kinti dobásai is sültek közel 3 hetes eltiltása után. Los Angelesben úgy kalkulálnak, hogy MWP visszatérésével nem csak a kezdőötös játéka stabilizálódik, hanem visszatérhetnek ahhoz a nyolcfős rotációhoz, amely az idény második felében már jól működött - a rendszer létjogosultságának első jele volt a csereirányító Steve Blake príma játéka a 7. meccsen. A Lakers azon ritka élcsapatok egyike, ahol nincsenek, és nem is voltak az idényben igazán komoly sérülések - ez Andrew Bynum szerencsétlen előéletét tekintve például igazi csoda.
Alapszakasz: 2-1-re nyert a Thunder. Az első két meccset hozták Duranték, a harmadikat pedig közvetlenül a playoff előtt játszották. Utóbbi MWP James Hardenen elkövetett könyököse miatt emlékezetes - no meg amiatt, hogy a Lakers kétszeri hosszabbításban, de legyőzte az OKC-t, némi lelki muníciót szerezve ezzel.
Irányítók: Russell Westbrook vs. Ramon Sessions. Rögtön egy kulcspárosítás, hiszen Westbrook a Thunder támadásinak motorja - és a Dallas ellen fejlődést is mutatott. Ez egyelőre kimerült abban, hogy sokkal okosabban támadta a festéket, a korábbiaktól eltérően nem ment fejjel előre, hanem sok esetben 4-5 méteres tempókkal operált. Az viszont nem derült ki, hogy megfelelő védekezésre hogyan reagál, mert a Dallas képtelen volt huzamosabb ideig megállítani. Sessionsnek óriási munkája lesz, most végképp megmutathatja, hogy ő a megfelelő ember a gyors irányítók levédésére a Lakersben. Mindez a Nuggets ellen nem igazán jött össze, bár felépítésben, játékban Westbrook sokkal inkább fekszik neki, mint a Denver alacsony súlypontú tűzgolyója, Ty Lawson. Az említett áprilisi alapszakasz-meccsen Kobe Bryant is elég sokat fogta Westbrookot, ami láthatóan annyira nem ízlett a játékmesternek, aki hiába osztott ki 10 gólpasszt, 3/22-vel tüzelt mezőnyből. Ennek ellenére valószínűleg inkább Sessions-szel kezd rajta a Los Angeles.
Dobóhátvédek: Thabo Sefolosha/James Harden vs. Kobe Bryant. Sefolosha klasszikus, kőkemény védekező hátvéd, aki támadásban a kinti dobásokra specializálódott. Most sem várnak tőle többet, azt viszont képes teljesíteni. Kobe Bryant személyében nem lesz egyszerű dolga, mert a Lakers első embere képes az ellenfél stílusához alakítani a játékát - nála azonban nagy kérdés, hogy akarja-e. Ha igen, akkor a legjobb hatodik embernek választott James Hardent sűrűn fogjuk látni, mert támadóoldalon sokkal inkább képes fárasztani Bryantet vagy Sessionst. Bryantnek nagyon kell figyelnie a kinti dobásaira, mert a betömörülő védekezést csak így lehet majd kijjebb csalogatni - ezzel voltak gondjai idén.
Kiscsatárok: Kevin Durant - Metta World Peace. Újabb csemege, hiszen Durant nem csak a liga legjobb pontszerzője volt idén, de sokak szemében inkább ő volt idén az MVP, nem LeBron James. Bár védekezésben azért még van hová fejlődnie, ha megfelelően használják, jól érvényesül hosszú karjaival - támadásban pedig szinte teljes a repertoárja: tripla, tempó, ziccer, betörés, passzok. A liga jelenleg talán legsokoldalúbb támadójátékosának extra kíséret jár, és MWP pont ott a legerősebb, ahol Durant megfogható: a fizikális játékban és az 50-50%-os szituációkban. Ezekből a playoffban lesz bőven, és ha tippelni kellene, hogy kettejük közül melyik fárad el hamarabb, akkor inkább a Thunder sztárjára tesszük a voksunkat. Az idei playoff egyik leginkább várt párharca az övék, ahol mindkettejüknek tudásuk legjavát kell adniuk - ezzel mi, nézők csak jól járhatunk.
Erőcsatárok: Serge Ibaka vs. Pau Gasol. A Durant-MWP jellemzéshez hasonló lesz ez is: Pau Gasol az NBA egyik legsokoldalúbb erőcsatára, ám a keménységért "a szomszédba kell mennie" - sokszor találják meg, hogy nem elég kemény és határozott védekezésben, támadásban pedig hajlamos kedvét veszteni, és ilyenkor többet árt, mint használ. A túloldalon Ibaka épp az ellenkezője: támadójátéka még eléggé kiforratlan (ám láthatóan fejlődik!), viszont egyéni védekezésben ligaelit, blokkolásban pedig idén teljesen más dimenziót képviselt, mint a liga. Ibaka igazi erőgép, és Gasolnak minden tudására szükség lesz, ha partiban akar lenni ellenfelével - ugyanakkor Gasol passzolási kézsége aranyat érhet, hiszen ha Ibaka lesz kénytelen követni a periméterre, egyik erősségét, a blokkolást talán gyengíteni lehet. A párharcuk külön érdekessége, hogy a nyáron minden bizonnyal mindketten a spanyol válogatott olimpiai bajnoki címéért küzdenek majd Londonban. Nagyon változatos, de nagyon sportszerű csatát várunk kettejük között.
Centerek: Kendrick Perkins vs. Andrew Bynum. Bár nem érkeznek jó hírek a Thunder klasszis védőjéről, feltesszük, hogy összedrótozzák a párharcra. Kettejüknek már van múltja, hiszen a 2010-es nagydöntőben már találkoztak, bár ott nem játszottak óriási szerepet. Mostanra változott a helyzet: Andrew Bynum jóval nagyobb teret kap támadásokban, a védekezésben pedig nagyon sokat javult két évvel ezelőtti önmagához képest. Perkins kiválóan "tartja meg" a Bynumhoz hasonló nagyembereket, ám nagy hiányossága a magassága - Bynumnak pedig nagyon finom keze van a félhorgokhoz, ahol Perkinsnek nem sok esélye van a szerelésre. Ugyanakkor Bynum nagyon sokat küzdött a Denver ellen a folyamatos lekettőzésekkel - ha a Thunder is a besegítésekre épít majd, Perkins tökéletes megoldás, hiszen le tudja lassítani ellenfelét. Nagy kérdés még Perkins támadójátéka: kifejezetten jól passzol, azonban Bynumnak a denveri McGee-vel ellentétben nem okoz majd gondot lábon levédeni. A Thundernek bőven kell használnia elzárások adására, mert ott viszont hasznos, és Westbrook nagyon sokat profitálhat ebből.
Kispadok: James Hardent nem kell bemutatni, ő a Thunder támadójátékának 3. pillére, és a padról beugrást tökélyre fejlesztette - nagyon nehéz megfogni. Rajta kívül Derek Fisher szerepe óriási kérdés: a Dallas ellen nem kapott sok feladatot a Lakers korábbi legendája, ám igazából nem is volt rá szükség, a bajnok annyira enerváltan játszott. A Lakers ellen már szükség lehet rá, mert eléggé kusza matchupok várhatóak. Mellettük az őskövület Nick Collison (és időnként Nazr Mohammed) küzd majd a palánkok alatt, és Daequan Cook tripláira is szükség lehet időnként (ő eléggé hullámzó volt idén). A Lakers oldalán, mint említettük, nyolcas rotáció várható: Blake az irányításban, Barnes a védekezésben igyekszik faktor lenni, míg Jordan Hill a palánk alatti verekedésben mutatott figyelmreméltó teljesítményt a Denver ellen. Van még néhány rutinos róka a padon (Troy Murphy, Josh McRoberts), ám ők egyáltalán nincsenek játékban, így sérülés, faultgondok esetén kérdés, hogy mennyit tudnak hozzátenni a játékhoz - rajtuk kívül fiatalok (Ebanks, Morris, Goudelock) alkotják a keretet, akik viszont nagyon rutintalanok.
Edzők, konklúzió: Mike Brownt megérintette a kirúgás szele a Denver ellen, ám most nem a Lakers az esélyes, így talán kisebb lesz rajta a nyomás, és hamarabb lesz képes reagálni az ellenfél húzásaira - a túloldalon Scott Brooksnak viszont nincs akkora variációs lehetősége, mint volt George Karlnak a Denver kispadján. Mindenkinek megvan a testhezálló feladata, ám ha a Lakers el tudja rontani a Thunder játékát, nem nagyon vannak alternatívák. Nagyon fontos lesz az első két meccs, ha a Lakers 1-1-el tud visszamenni LA-be, akkor megint kinéz egy 6-7 meccses széria a számukra - ám azt se feledjük, hogy a 3-4. mérkőzés back-to-back! Ez inkább a fiatalabb, gyorsabb játékot játszó Oklahomának kedvez.
Tipp: 4-3, Thunder - de csak előzetes, papíron létező erőviszonyok alapján. Teljesen eltérő súlypontok mentén felépített, egymásnak matchup-rémálmot jelentő csapatokról van szó, ezért minden változás, gyengeség/erősödés fontossága meghatványozódik.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-13 07:23:46
Pörög a playoff, kezdődnek a második körös csaták - előzeteseink második részében a Miami Heat és az Indiana Pacers párosítását vizsgáljuk. A párharc mottója: MVP-k kontra lepattanók - avagy ki kit fog?Miami Heat (2.) - Indiana Pacers (3.) (1. mérkőzés: 2012. 05.13., 21:30)Előzmények. A Miami Heat nagyon simán, 4-1-re hozta a Knicks elleni párharcot, gyakorlatilag egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a fontos játékosait sorban elvesztő New York nem lesz képes kifejteni komolyabb ellenállást. Bár a nagy hármasból csak a friss MVP LeBron James és Dwyane Wade hozta a játékát, Chris Bosh sem felejtett el kosarazni – az Év Védője, Tyson Chandler és Amar’e Stoudemire mellett azonban nem is nagyon keresték a társak támadásban, nem is nagyon volt rá szükség. A Heat valódi erőssége azonban még mindig kérdés, hiszen ez a New York ezer sebből vérzett – és még így is megtalálták a Miami játékosait, miszerint rengeteget színészkednek, minden apró kontaktra dobálják magukat, a bírók pedig megeszik ezeket a műeséseket. A Heat-Pacers párharc még el sem kezdődött, de az NBA már pénzbüntetést szabott ki Frank Vogelre, a Pacers vezetőedzőjére, aki szerint a bírók e szituációk nem megfelelő elbírálásával befolyásolhatják a sorozatot, és tanácsokat is adott erre nézve. Kíváncsian várjuk, vajon ezek után hogyan változik (változik-e) a bírói felfogás.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-12 13:13:55
Gyorsan pörögnek az események a rájátszásban, ma már kezdődnek is a playoff második körös párharcai - végigvesszük, hol, mire számíthatunk. A Celtics és a 76ers párharcának mottója: Rutin kontra fiatalság - mindkét oldalon gyönyörű csapatmunkába öntve.
Boston Celtics (4.) - Philadelphia 76ers (8.) (1. meccs: 2012. május 12. 02:00)
Mi történt eddig: Az első körben mindkét alakulat pályahátrányból küzdötte tovább magát, ami a Boston esetében annyira nem volt egy meglepő tett az Atlanta ellenében, ám a Sixers az NBA történelmében csupán az 5. csapat, mely képes volt nyolcadik kiemeltként túlélni az első fordulót! A "lóherések" meg tudták tartani a reguláris szezon második felében mutatott formát, ez pedig valószínűsíthető volt, hogy a szintén sérültekkel teletűzdelt Atlanta ellen ha nem is abszolút fölénnyel, de elég lesz. Josh Smith egymeccses kiesése és Al Horford relatíve késői beszállása szintén nem könnyítettet az akkori rivális helyzetét, de Ray Allen is civilben kezdte a sorozatot, Avery Bradley is komoly fájdalmakkal játszott a párharc közepe óta, Paul Pierce térde pedig nagyon nincsen rendben. Az eredmény mégis a bostoniak mellett szólt, teljesen megérdemelten jutottak tovább - elsősorban a második atlantai meccs megnyerése, illetve a negyedik derbi nagyarányú behúzása miatt. A kiscsapatról kiderült, hogy nem is annyira kiscsapat, amikor ugyanis Rose kiesett a Bullsból, egyből vérszemet kapott a Sixers és az alapszakasz első felében látott harciassággal, szervezettséggel és motiváltsággal küzdöttek Elton Brandék. Spencer Hawes és Evan Turner kezdőbe állítása Doug Collins mester részéről a PO eddigi talán legnagyobb taktikai húzása volt, főleg az időzítés volt remek, bár megérett az újabb váltás, Turner nagyon beleszürkült újra a játékba - igaz éppen a Celtics ellen érte el ebben a szezonban karriercsúcsát. A második chicagói találkozót rögtön meg is nyerte a Sixers, aztán már csak vigyáznia kellett a pályaelőnyre, ami hatalmas harc árán, de össze is jött Iguodaláék számára, más kérdés, hogy Rose után Noah kiesése is hátráltatta az alapszakasz győztesét. Mindent egybevéve a helyzetet remekül kihasználó Philadelphia szintén megérdemelte továbbjutását. Az alapszakaszban 2 - 1-re hozta ezt a párharcot a Philadelphia, ám végül nagyon leeresztett Doug Collins legénysége, így semmit sem ért, hogy a kétszer is alaposan elverte a Sixers a Celticset. Sokáig vezette az Atlanti Csoportot az Andre Iguodala vezette társaság, ám végül a Boston elleni utolsó nagyarányú vereség is közrejátszott abban, hogy lecsúszott a divízió 3. helyére a Philly.
Irányítók: Rajon Rondo vs. Jrue Holiday. Itt aztán bőven lesz érdekesség, hiszen Rose kiesése óta a Philadelphia játékmestere hatalmasat lépett előre statisztikailag és játékban is, az önbizalom pedig vélhetően ki is fog tartani a liga jelenlegi asszisztkirálya ellen. Persze nem eszik olyan forrón a kását, amennyiben éppen Rondo védené Holidayt, úgy a philadelphiai kisember a liga egyik legjobb egy-egy védőjével találná szembe magát - ha pedig nem Rondo, hanem az egy poszttal feljebb használt Bradley, úgy pedig A jelenlegi legjobb állna szemben a fiatal PG-vel. Ez az a párharc tehát, amiből pokolian nehéz lesz jól kijönnie a Sixersnek, pláne, hogy Rondo emberemlékezet óta először maradt 10 gólpassz alatt legutóbb az Atlanta ellen, ráadásul pontszerzésben is egyre agresszívebb, sőt, távolról és középtávolról is be-be találgat már néha napján. Dobóhátvédek: Avery Bradley vs. Evan Turner. Ahogy említettük, nemrég került vissza a kezdőbe Evan Turner, ami akkor nagyon fellendítette a Sixers all-around hátvédjének produkcióját, ám ahogy az alapszakaszban is, itt a PO-ban is csak ideig-óráig tartott a nagy lendület. Ezzel együtt remek játékos Turner, mindig benne van a kosárveszély, továbbá rendre hasznos más területen is, de fejben határozottan gyenge, s még nem tudott - huzamosabb időre - átlépni a saját árnyékán. Éppen a Boston elleni egyik alapszakasz-derbin nyújtotta élete legjobbját, akkor pont hasonló helyzetben volt a kezdőséget illetően - ez alkalommal szükség lesz tőle az extrára, különben gyorsan visszakerülhet a padra és jöhet Jodie Meeks helyette. Bradley játékideje Allen visszatérése és a saját vállsérülése miatt jelentősen megcsappant, ami nincs is jó hatással a Celticsre, ki kell mondani, hogy az utóbbi periódusban nagyobb érték a másodéves hátvéd a Boston számára, mint a bokasérülése miatt (védekezésben) alaposan limitált Allen, de a veterán triplakirály állapota a hírek szerint visszaesett, úgyhogy megint többet láthatjuk bent a pályán a liga jelenlegi legjobb 1on1 védekező hátvédjét. Kiscsatárok: Paul Pierce vs. Andre Iguodala. Merőben más stílust képvisel a két vezér, éppen ezért pikáns lehet a párharcuk. Ehhez viszont a bostoni legenda számára elengedhetetlen az egészség, itt pedig lehet gond, mert Pierce térde mindenképp pihentetésre szorulna, ő pedig az a játékos, aki a PO-ban addig nem fog mérkőzést kihagyni, amíg él és mozog. Iguodala büntetőzése alaposan feljavult, sőt, távolról is voltak nagy kosarai a Bulls ellen, ám ő is sérüléssel bajlódott, ami viszont immáron jobb állapotban van, mint bostoni vetélytársáé. Egy alapvetően védekező-felfogású, illetve egy támadás-orientált, labdaéhes SF néz farkasszemet egymással, kíváncsian várjuk, hogy merre billen a mérleg nyelve, talán az extra tapasztalat és az igazi vezér mentalitás miatt Pierce a kedvezményezett - de az említett sérülés mindent átírhat. Erőcsatárok: Brandon Bass vs. Elton Brand. Brand ugyan jobb a palánk közvetlen közelében és inkább tipikus magasember, mint Bass, de mégis eléggé hasonló stílusú játékosokról beszélhetünk. Védekezésben kezd kikupálódni az ex-orlandói PF, ám itt még Brand a jobb, főleg a dobásblokkolási képessége az, ami előrébb helyezi a Celtics magasemberével szemben. Ez a csapat bár élvezetes lehet, de a két kosaras jelenlegi formáját és a csapatok súlypontjait elnézve nem igazán lesz hangsúlyos.Centerek: Kevin Garnett vs. Spencer Hawes. Garnett idei performanszát elnézve a nagyon jó kezű, de sokkal kevésbé fizikális Hawes retteghet, valószínűleg sokkal kevesebb pont érkezik majd a Sixers centerétől ebben a párharcban, mint a Chicago elleniben. Hawes hiába magas, valószínűleg védekezésben is nagy gondjai lesznek KG-vel szemben, sőt, még pattanózásban is erősen a veterán felé billenhet a mérleg nyelve. Kulcspárharc lesz ez a javából, már csak azért is, mert mindkét gárda borzasztó rossz lepattanózó egységet alkot, ez a két nagyember pedig a legtöbbet teheti azért, hogy klubja felülkerekedjen a másikon a palánk közelében.
Kispadok: Felettébb kusza a helyzet ezen a ponton is, hiszen az alapszakaszban az egyik legjobb, legtermékenyebb paddal rendelkezett a Philly, csak azóta Hawes és Turner visszakerült a kezdőbe, a cserék közé kerülő Meeks játéka gyakorlatilag támadásban és védekezésben a 0 felé konvergál, Thaddeus Young pedig hirtelen elfelejtett kosárlabdázni, ahogy elkezdődött a rájátszás. Így maradt egy szem Lou Williams, aki jelentős pontforrás, ráadásul Vucsevics is kikerült a rotációból, Lavoy Allen pedig minden, csak nem domináns magasember. Persze a túloldalon sem sokkal jobb a helyzet, ha Allen nem tud egészséges maradni, akkor nincs lényegi pontszerző a bostoni padon, ám a Dooling, Pietrus páros mostanság remekül száll be. Talán még ebben a felállásban is jobb a Sixers padja, ha másan nem, lendületben és fiatalságban, de egy szem Lou Williams nem fogja tudni egyedül billenteni a mérleg nyelvét.
Konklúzió: Amennyiben a sérülések nem szólnak bele, úgy a Boston pályaelőnyét elég nehezen tudná elvenni a Sixers, de nagyon valószínű, hogy szenvedős párharc következik a Celtics számára. Nem esélytelen a Philadelphia, ám nem elég jól pattanózó gárda ahhoz, hogy itt reális legyen a továbbjutása. Az első két meccs kulcs lesz, ha azokat nyeri a Celtics, akkor szinte biztosan tovább is lép majd a Konferencia-döntőbe.
Tipp: 4 - 2 a Celtics javára
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-01 12:07:39
Túl vagyunk a playoff kezdetén, ám kanyarodjunk vissza egy rövid ideig az alapszakaszhoz. Mini közvélemény-kutatást végeztünk házon belül - alább a reguláris szakasz tapasztalatai 10+1 kérdésbe és 10+1 válaszba sűrítve. Aki kérdez: Kezdő5.hu. Akik válaszolnak: Adorján István (Ady), Botár László, Hegedűs Róbert (hegetox), Losonczy Dániel (Losy), Mihályfalvi Péter (Mifi), Tóth Attila (light) és Zsivera Gábor. 01. Ki az alapszakasz MVP-je?Adorján István (Ady): LeBron James - Talán végre felnő fejben és akkor lesz vezér, amikor legjobban kell - a playoffban!Botár László: Kevin Durant.Hegedűs Róbert (hegetox): Kevin Durant. James-szel álltak nagy harcban nálam, de idén a rövid alapszakasz miatt a csapatok kevesebbet játszottak a másik konferenciabeli alakulatokkal – Nyugat pedig erősebb, mint Kelet. Losonczy Dániel (Losy): Kevin Durant.Mihályfalvi Péter (Mifi): Tony Parker.Tóth Attila (light): LeBron James.Zsivera Gábor: Mindenképp Tony Parker, akiről kevés szó esik, de szinte végigcsinálta az alapszakaszt, gyakorlatilag kivétel nélkül magas szintű irányítómunkával segítette nyugati alapszakasz-győzelemhez a milliószor leírt San Antoniót.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-01 08:03:49
Amióta a blokkolt dobások számát jegyzik a statisztikai lapon, azóta Andrew Bynum 10 blokkja mindössze a 3. ilyen alkalom a playoffok történelmében - ám ez az első, ami győzelmet is ért! A ráadásként elért, 10 blokkal súlyosbított tripla-dupla (10 pont, 13 lepattanó és 10 blokk) pedig mindössze a második ilyen eset!Hogyan is történt az eset? A Nuggets-Lakers párosítás előrejelzéseiben a Lakerst hozzák ki győztesként a festékbeli harcok terén. Miért is? Mert nincs elég tapasztalt magasembere a Denvernek. Tény, hogy Andrew távolról nem dob jól, de brutális fizikumával a festékben rombol, pontot szerez és passzol, ha kell. A Denver elleni etapon inkább a hátvédsor és a kiscsatárok dobálták a pontokat, a Lakers magasemberei nem annyira pontszerzésben, mint a játék többi elemében jeleskedtek. A Denver még rárakott egy jó nagy lapáttal a Lakers győzelemre azzal, hogy konkrétan a támadásaik 70-80%-át mindenáron a festékből akarták véghezvinni. Miért? Igazából nem értem George Karlt, már jó párszor volt neki ilyen rövidzárlat-szerű jelensége karrierje során. Aztán meg ott van a teljes keret, akik nem fogták fel, hogy a Bynum-Gasol kettős között, mellett és előtt öngyilkosság dobni. Így körülbelül 10-ből 1-szer, ha betaláltak, addig a Lakers szépen kijátszotta extra-passzokra az embereit, vagy izolációra Kobe-t, netán Bynumot, és jó százalékkal megvolt a kosár. Ha továbbra is ez lesz a módi, Bynumból blokkoló-automatát csinálnak, és Hakeem Olajuwon is elmerenghet: az én időmben miért nem volt egy ilyen Nuggets?
Szerző: Kezdő5.hu
2012-04-29 14:03:33
Végre itt a rájátszás - végigvesszük, hol, mire számíthatunk. A Spurs és a Jazz párharcának mottója: Kísért a múlt - vagy kevés a múlt?San Antonio Spurs (1.) - Utah Jazz (8.) (Első mérkőzés: 2012. április 29., 19:00)Mi történt eddig: A Spurs pihent. Óriási szó, hogy végig versenyben voltak az alapszakasz első helyéért, és végül a Nyugati konferenciát meg is nyerték (Rose sérülése előrevetíti, hogy ha nagydöntőig menetelnek, pályaelőnyük lesz...) - annak ellenére, hogy Tim Duncant pofátlanul sokat pihentette Gregg Popovich. Manu Ginobili kéztörése borzolta csak fel kissé a kedélyeket, de már ekkor is annyira mély kerettel rendelkezett a Spurs, hogy gond nélkül megoldották egyik sztárjuk hiányát. Márciusban újabb komoly neveket szedtek fel a szabadügynökpiacról és cserékből - Popovichnak az volt a legnagyobb problémája, hogy a húzóemberek időnkét túl sokat ejtőztek, és nehéz volt őket újra felpörgetni. Irigylésre méltó helyzetben van a San Antonio, amely erre a szezonra befejezte játékának az előző években elkezdett gyökeres átalakítását. Valahol szimbolikus volt Bruce Bowen mezének visszavonultatása a tavasszal: nem csak egy védőspecialistát, hanem a Spursre az utóbbi 15 évben mindig is jellemző kemény, védekező stílust is búcsúztatták. A Jazz Deron Williams távozása után tavaly már megkezdte az idei csapat kialakítását, ám sok puzzle-darab csak menet közben került a helyére. Jól kezdték az évet, ám sérülések hátráltatták őket, ami miatt hamar kicsúsztak a playoff-helyekről. A szezon második felében aztán nem csak a többi riválist sújtó sérülések, hanem a Jazz átalakítása is meghozta a sikert. Gordon Hayward a kiscsatár és a 6. ember posztja után odatalált a dobóhátvéd pozícióba - félelmetes csuklójából nem csak ő, de az addig elég rosszul játszó irányító, Devin Harris is profitált, ketten remek párost alkotnak. A palánk alatt adott négyfős rotáció mellett már csak kiscsatárban kellett megnyugtató megoldást találni - februárban igazolták le a 203 centis, ideális felépítésű DeMarre Carrollt. A balhés múltú kiscsatár remekül illeszkedett be a csapatba, vele sikerült betömni azt a lyukat, amit a remeklő, de megsérülő veterán, Josh Howard kiesése okozott - sőt, talán jobban is jártak az energiabombával. A Jazznek már múlt héten megkezdődött a rájátszás, hiszen a playoff-ba jutásról döntő ki-ki meccsen fogadták a Sunst, amit kisebb meglepetésre igen magabiztosan húztak be - ilyen szempontból elég élesen kezdik meg a rájátszást (mint általában a nyugati 8. kiemelt csapatok).